Végleg elcsendesedett a Mennydörgés – Luigi Rivára emlékezünk
„Soha nem bántam meg, hogy nem mentem máshova…” 79 éves korában elhunyt az olasz válogatott történetének legeredményesebb játékosa, Luigi Riva, aki tagja volt az 1968-ban Európa-bajnokságot nyert, 1970-ben vb-döntőt játszott nemzeti csapatnak. A Cagliari klubikonja, fiatal korától az egész pályafutását a szardíniai klubnál töltötte, elévülhetetlen érdemeket szerzett az együttes eddigi egyetlen bajnoki címéből.
A 79 éves Luigi „Gigi” Riva Cagliariban található otthonában esett össze, majd a kórházban szívproblémákat diagnosztizáltak nála, nem sokkal később pedig örökre lehunyta a szemét.
Riva 1944. november 7-én született a svájci határhoz közeli Leggiunóban, családja nehéz anyagi körülmények között élt. Édesapját kilencéves korában vesztette el, a kis Luigi pedig egy vallási bentlakásos iskolában töltött három évet, ahonnan többször is megszökött, állítása szerint anyagi körülményei miatt rendszeresen megalázták őt. Onnan kikerülve egy felvonógyárban kezdett dolgozni és a labdarúgással is megismerkedett. Az idő tájt vesztette el édesanyját, onnantól a nővére nevelte.
A harmadosztályú Legnano szerződtette őt azok után, hogy két év alatt 63 gólt szerzett a Laveno Mombello nevű korosztályos együttesben. Az első felnőtt idényében 23 mérkőzésen hat találat fűződött a nevéhez, de ez is elég volt arra, hogy a tehetséges csatár több első osztályú csapat érdeklődését felkeltse.
A Cagliari emblematikus játékosa lett
Az akkoriban egy hosszabb lombardiai túrán lévő Cagliari felfigyelt rá és 1963-ban 37 millió líráért megszerezte a játékjogát. A lapok szerint Riva szolgálataiért a Bologna nagyobb összeget kínált volna, azonban klubja inkább a szárdokhoz küldte a csatárt, aki elsőre ugyan vonakodott az elszigetelt régióba való költözéstől, végül azonban a teljes hátralévő pályafutását Szardínián töltötte.
Az első szezonjában a Cagliari még a másodosztályban szerepelt, később Riva időszaka alatt végig első osztályú volt. A Casteddu története legnagyobb sikerét, az 1969–1970-es bajnoki cím elhódítását is Riva tevékeny közreműködésével érte el. A ballábas támadó abban az idényben egyéni csúcsot jelentő 21 találattal– négy éven belül harmadszor – volt a Serie A legeredményesebb játékosa.
„Szerte az országban kecskepásztornak és bűnözőknek neveztek bennünket, ami rettentően dühített. Szardínián azonban a Cagliari volt mindenkinek a legfontosabb. Soha nem volt kétségem, hogy közéjük tartozom és soha nem bántam meg, hogy nem mentem máshova”
– vallotta Riva klubjáról.
Elhíresült beceneve (Rombo di Tuono – mennydörgés) a Cagliari legendás krónikásától, Gianni Brerától származik, aki hatalmas lövőereje és kapu előtti agresszív fellépésének köszönhetően hívta így Rivát. Fizikai adottságai révén veszélyes volt a levegőben, mind fejjel, mind akrobatikus mozdulatokkal képes volt gólokat szerezni. Kora egyik világviszonylatban is kiemelkedő csatárának számított, Brera konkrétan az 1970-es évek legjobbjának nevezte Roberto Boninsegnával egyetemben. Az Aranylabda-választáson 1969-ben a második, 1970-ben a harmadik helyre sorolták – előbbi évben honfitársa, Gianni Rivera, utóbbi alkalmával Gerd Müller diadalmaskodott.
1976-ban a Cagliari élvonalbeli kiesését követően 31 évesen bejelentette visszavonulását, miután az utolsó két szezonjában rendre súlyos combsérüléssel bajlódott.
Visszavonulását követően szeretett csapatától nem távolodott el, több alkalommal töltött be különböző pozíciót a klubnál, a városban pedig labdarúgóiskolát üzemeltetett. A Cagliari 2005-ben vonultatta vissza Riva tiszteletére a 11-es mezszámot, melyet azóta senki más nem viselhetett a csapatnál. Az olasz válogatottnál csapatmenedzserként és igazgatókényt tevékenykedett 1988 és 2013 között.
Máig élő rekordok az olasz válogatottban
Az elhunyt legenda az olasz válogatott történetének legjobb góllövője a 42 mérkőzésen szerzett 35 találatával. Riva az 1968-as Európa-bajnokság megismételt döntőjében eredményes volt Jugoszlávia ellen és a torna álomcsapatába is bekerült. A két évvel későbbi világbajnokságon a házigazda Mexikó elleni negyeddöntőben duplázott, majd az NSZK elleni drámai elődöntőben is betalált, így három góllal zárta a tornát, melyet az olaszok ezüstéremmel zártak a Brazília elleni finálé 4–1-es elvesztése után.
Emellett a 13 gólja – a legendás Silvio Piolával együtt – a legtöbb hazai pályán szerzett találat az olasz válogatott színeiben.
2011-ben beválasztották az olasz labdarúgás Hírességek Csarnokába, melynek természetesen a Cagliarinál is tagja. Riva 1999-ben felkerült a World Soccer valaha volt 100 legjobb labdarúgót tartalmazó listájára, 2005-ben pedig a Golden Foot elismeréssel jutalmazták.
Riva a korához képest jó egészségi állapotnak örvendett, panaszainak nem voltak előjelei, így az olasz labdarúgás szereplőit valósággal sokkolta hirtelen rosszulléte és halála. A Cagliari a stadionban gyertyagyújtást tartott a tiszteletére, melyen a Claudio Ranieri vezette jelenlegi csapat tagja is lerótták kegyeletüket. A klub közösségi oldalain fekete-fehér logót állítottak be profilképnek és számtalan érzelmes poszttal búcsúztak az egyesület meghatározó alakjától.
„Köszönjük, hogy minden nap emlékeztettél minket arra, hogy milyen szép is szardíniainak lenni. A tetteiddel, a döntéseiddel, a hallgatásoddal. A csodálatos és felejthetetlen céljaiddal. Ez a történelmünk leghosszabb éjszakája”
– írta a Cagliari Facebook-oldala.
„Ugyanolyan megalkuvást nem tűrő módon fogjuk a továbbiakban szolgálni a klub dicső színeit, ahogyan Gigi tette. Mostantól érte is harcolunk”
– jelentette ki Tommaso Giulini, a Cagliari klubelnöke.
„Mindig azon dolgozott, hogy a többiek jól érezzék magukat körülötte. Igazi csendes vezető volt. Nem is lehet jobb becenevet adni számára annál, mint a Mennydörgés egy ilyen csendes embernek. A futballja és az erkölcsi ereje többet el tud mondani róla ezer szónál”
– búcsúzott tőle az olasz válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Luciano Spalletti.
„Olaszország egyik legjobb játékosa voltál és óriási utat tettél meg a pályán. Számtalan alkalommal ajánlottál segítséget nekem, megannyi nehéz pillanatot és mélypontot éltünk meg együtt, nem beszélve a csodálatos győzelmekről. Osztogasd továbbra is a tanácsaidat, bármerre jársz éppen. Viszlát, Mennydörgés!”
– köszönt el az olaszok legendás kapusa, Gianluigi Buffon.
„Viszlát, Gigi! Nagyon köszönök mindent. Te voltál és leszel is mindig a mi legendánk”
– írta egy rövid üzenetben Nicolo Barella, aki percekkel az Inter olasz Szuperkupa-döntője előtt értesült nevelőcsapata legendájának haláláról.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/azzurri.hu
Kiemelt kép: FotMob