Visszatartott hollandok, Mbappé nélküli franciák: gól nélküli döntetlen az Eb rangadóján

A találkozó előtt az volt a legnagyobb kérdés az összeállítások kapcsán, hogy Deschamps miként próbálja meg pótolni a pótolhatatlant, az orrtörés miatt ezúttal pihenő Kylian Mbappét. Kissé váratlanul Antoine Griezmannt tolta egy sorral feljebb és a középpályán Aurélien Tchouaméni került be hatosba, míg N’Golo Kanté lett a jobb oldali nyolcas. A francia válogatottban Griezmann feladata az irányítás, a kulcspasszok, az utolsó passzok kiosztása a középpályáról, ezúttal erre sokkal kevésbé volt lehetősége, mert az első vonalba várta a labdákat, igen szabad szerepkörben, de a legtöbbször közvetlenül Marcus Thuram mellett. Az volt az érzésem, hogy elveszik egymástól a teret és azonos helyeken próbálkoznának, zavart akkor okoztak a védelemben, amikor egyikük visszalépett, a másikuk pedig éppen akkor indult be a védelem mögé. Griezmann klasszisát mutatja, hogy a válogatott rendszerében számára teljesen szokatlan helyen játszva öt lövésig jutott, ami 0,9 xG-t eredményezett, tehát kiválóan került helyzetbe, de ezúttal a nagy lehetőségeinél rendre rossz megoldást választott.

A franciák építkezése során általában nem a jobbhátvéd, Jules Koundé maradt hátul harmadik védőként, hanem a mérkőzés elején Kanté, később pedig Tchouaméni lépett vissza William Saliba és Dayot Upamecano mellé szervezni a játékot a hátsó sorból. A Real Madrid játékosának 109 passzából 105 pontos volt ezen a találkozón, egészen kiválóan játszott. A franciák felállása a támadásépítések során a 3–4–3 és a 3–5–2 között váltakozott a meccs során. Ousmane Dembélé az első félidőben sokszor egészen mélyen visszahúzódva kérte el a labdákat a jobb szélen, és próbálta rávezetni ellenfelére, vagy amikor kapott segítséget Koundétól, akkor vele igyekezett kombinálni. Furcsa volt látni, hogy Deschamps éppen akkor cserélte le, amikor a legjobb periódusát futotta a mérkőzésen. Dembélé a 60. perc után élénkült meg, sorra tőle érkeztek a veszélyes beadások és lövések, és ekkor tudott leginkább dominálni a francia csapat. A 75. percben lecserélte a kapitány, és ezek után teljesen impotenssé vált a franciák támadójátéka, a hollandok fellélegezhettek.

A mérkőzés végén nehezen ment a támadásépítés a franciáknak

A második félidőben különösen feltűnő volt, amikor már szinte mindig Tchouaméni lépett vissza Salibáék mellé, akkor nem volt senki, aki betöltötte volna a hatos posztot. Ez nagyban megkönnyítette a hollandok dolgát védekezésben, hiszen éppen az a játékos hiányzott, aki a forgatásokat meg tudná oldani. A francia középpályások és támadók egyik fele a bal, a másik a jobb oldal felé helyezkedett, ezáltal lehetett tudni, ha a jobb oldali belső védő passzol felfelé, akkor a jobb oldalra kell csak szűkíteni a területet a hollandoknak, míg ellenkező esetben a bal oldalra. Az utolsó 20 percben egyetlen kósza Kanté-próbálkozást leszámítva kapura lövési kísérletig sem jutottak a franciák.

Ronald Koeman egyet változtatott a kezdőcsapaton az első mérkőzéshez képest, de szerkezetet nem váltott, maradt a 4–2–3–1-as játékrendszer, annak ellenére, hogy sokkal több minőségi védője van, mint középpályása. 

Jeremie Frimpong került be a jobb oldali támadó szélső pozíciójába, míg Joey Veerman ezúttal a kispadon kezdett. Ez a csere azzal járt, hogy Xavi Simons ezúttal nem jobbszélső volt, hanem tízes, és így Tijjani Reijnders került egy sorral hátrébb, a dupla hatosba Jerdy Schouten mellé.

Az első fázisban a hollandok 4–1-ben építkeztek: a négy hátvéd hátul maradt, hatosban pedig Reijnders helyezkedett, Schouten rögtön magasabb pozíciót vett fel jobb oldali nyolcasban. A franciák 4–4–2-ben védekeztek, 15-ös PPDA-mutatót hoztak, tehát engedték a hollandokat labdát járatni, ez egyebként fordítva is igaz volt a másik oldalon. A hollandok az 50. és az 55. perc között kimentek egy az egy elleni letámadásra, de előtte és utána is passzívan, középmagas blokkban védekeztek.

Akéra és Frimpongra nem lehetett ráismerni, ez vélhetően Koeman játékrendszeréből adódott

Meglepő volt Nathan Aké indiszponáltsága, aki teljesen maga alatt játszott. 72%-kal passzolt, ami szerintem karrierje során még soha nem fordult vele elő. Annyiban azért védjük meg, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy előrefelé sem Cody Gakpo, sem Simons nem biztosított neki passzopciót, mert ők eleve nagyon magasan helyezkedtek a bal szélen, illetve a bal oldali félterületben. Akét rendszeresen megforgatta Dembélé, neki jött a legjobban, hogy Deschamps lehozta a PSG szélsőjét és a sérülése után visszatérő, szinte az egész tavaszi idényt kihagyó Kingsley Comant küldte be a jobb szélre, aki semmiféle veszélyt nem jelentett.

A hollandok másik sztárja, Virgil van Dijk a védelemben most is kimagasló teljesítményt hozott, benne ezúttal is lehetett bízni a labdakihozataloknál is.

A védekezésben pedig egészen extra volt, hiszen kilenc tisztázása volt ezen a meccsen, egyébként a teljes Eb-mezőnyben ő fejelte ki legtöbbször a labdát eddig a két forduló alatt.

Kevesebb lehetőségük volt a hollandoknak, mint a franciáknak. A jobb oldaluk teljesen veszélytelen volt, Frimpong pocsék meccset játszott, nem volt megnyert párharca, viszont hétszer labdát vesztett, mindezt úgy, hogy a francia hátvédsor védekezésben leggyengébb pontjának számító Théo Hernandezzel került szembe általában. A másik oldalon a Simons, Gakpo kettős viszont képes volt helyzeteket kialakítani, fel tudták venni a labdát a francia védő- és középpályás-sor között, és amikor lendületből vezethették rá a labdát Upamecanóékra, abból jöttek is a helyzetek, lövések. Éppen ilyen szituációból született az egyetlen gól, amit Simons szerzett, ám les miatt érvénytelenítette a játékvezető a találatot, mert úgy ítélte meg, hogy a lesen álló Denzel Dumfries zavarta Mike Maignant abban, hogy hárítani tudjon.





Csel nélkül zártak a hollandok

Akárcsak Deschamps esetében Dembélé lehozása, úgy Koeman részéről is érthetetlen volt, hogy Simonst miért éppen akkor cserélte le, amikor igazán belejött a játékba. Így fél percen belül két trauma érte a fiatal futballistát: elvették a gólját az egyik játékostársa szabálytalan helyezkedése miatt, majd lecserélte az edzője. Koeman mind a négy cseréje egyértelműen arra irányult, hogy megőrizzék a 0–0-t, ami sikerült, de támadásban onnantól semmit sem mutattak. A hollandok képesek lennének látványos támadójátékra, ha azok a játékosok nem a kispadon ülnék végig a meccseket, akikkel ez megvalósítható lenne. Joshua Zirkzee centerként sokkal olajozottabbá tenné a támadójátékot, az ötvédős rendszerben Ian Maatsen lehetne a bal oldali szárnyvédő és három belső védővel építkezhetnének, ami által Akénak is sokkal több passzopciója lenne, mint így az oldalvonal mellé kiszorítva. Stefan de Vrij számára is otthonosabb lenne a háromvédős rendszer, bár számomra még akkor is rejtély, hogy a csapaton belüli hierarchiában miként lehet mögötte Matthijs de Ligt, Lutsharel Geertruida és Micky van de Ven is. Ráadásul az ötvédős rendszerben mind Dumfries, mind Frimpong sokkal jobb teljesítményre lehetne képes, hiszen ebben játszanak minden bajnoki meccsükön. Rengeteg tartalék rejlik még ebben a holland csapatban, ám elképzelhető, hogy Koeman miatt ez nem is fog előjönni. Sokat elmond a hollandok kockázatkerülő futballjáról, hogy az Opta adatai szerint egyetlen sikeres cselt sem hajtottak végre… A franciáknál a kieséses szakaszra biztosan vissza fog térni Mbappé, ezért ebből a mérkőzésből nehéz lenne rájuk vonatkoztatva komolyabb következtetéseket levonni. Az mindenesetre intő jel lehet, hogy két mérkőzés alatt nem talált a kapuba egyetlen francia játékos sem, egy osztrák öngólnak köszönhetően van egy találatuk.

Kiemelt fotó: Getty Images