A Copa América résztvevői: Venezuela
Venezuela Ecuador mellett az egyetlen olyan ország, amely sosem tudott érmet nyerni a dél-amerikai kontinensbajnokság történetében. A venezuelaiak csatlakoztak utoljára a nemzetközi szövetséghez, és a földrész tíz válogatottja közül az övék szerepelt a legkevesebb tornán, amikor pedig ott volt, sokáig csak a „kellemes ellenfél” szerepét töltötte be.
A tervek szerint a 47. Copa América 2021. június 13. és július 10. között kerül megrendezésre. A kontinensbajnokságok közül a dél-amerikai rendelkezik a legnagyobb múlttal, hiszen a sorozatot 1916-ban hívták életre, 14 évvel az első világbajnokság előtt. Venezuela legjobb eredménye egy negyedik helyezés volt a viadalon, de az utóbbi évek során már felnőtt a többiekhez.
Az ország a kontinens észak-keleti részén található, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger mentén mintegy 2800 kilométer hosszú partszakasszal rendelkezik. Amikor 1499-ben az európai felfedezők először pillantották meg az őslakosok vízparti házait egymástól elválasztó csatornákat, rögtön Velence jutott az eszükbe, ezért a környéket Kis-Velencének, azaz Venezuelának nevezték el. Az ország sokáig a spanyol birodalom fennhatósága alá tartozott, több sikertelen függetlenedési kísérletet követően 1823-ban vívta ki önállóságát. Fővárosa, Caracas népessége 2,2 millió fő, amely az elővárosok lakosságával együtt meghaladja az ötmilliót is.
A legfiatalabb CONMEBOL-tagország
A tíz dél-amerikai ország válogatottja közül Venezuela szerepelt a legkevesebb kontinensbajnokságon (18 alkalommal), miután csak 1967-ben csatlakozott a sorozathoz. Ecuador mellett egyedüliként csak a venezuelaiak nem szereztek soha érmet, a legjobb négy között is csupán egyszer jártak. A válogatott beceneve La Vinotinto (vörösbor) a tradicionális bordó meze miatt.
Venezuela sosem jutott ki a világbajnokságra, egyetlen felnőtt interkontinentális tornája az 1980-as moszkvai olimpián való részvétel volt. Egyetlen alkalommal, 2007-ben adott otthont a Copa Américának, mellette egyedül Paraguay az az ország, amely eddig csak egyszer rendezhette meg az eseményt.
A mindig is a szegénységéről híres országban az első világháború idején jelentős kőolajkészletet fedeztek fel, ami komoly gazdasági fellendülést jelentett. Olyannyira, hogy 1935-ben már Venezuelában volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP egész Dél-Amerikában. Az országos labdarúgó-szövetséget 1926-ban alapították, de a nemzetközi szervezetekhez csak 1952-ben csatlakozott. A kontinens többi országával ellentétben ott nem a labdarúgás az első számú sport, hanem a baseball, ami a karibi térségben rendkívül népszerű.
Venezuela válogatottja 1938-ban Panama ellen játszotta első hivatalos nemzetközi mérkőzését, míg legnagyobb különbségű győzelmét 1959-ben aratta Puerto Rico 7-0-s legyőzésével. Az alapítást követő évtizedekben jobbára csak kisebb-nagyobb közép-amerikai tornákon vett részt, a FIFA égisze alá tartozó eseményekhez az 1960-as évektől csatlakozott.
Válogatottja először az 1966-os világbajnokság selejtezőin indult, de „természetesen” nem jutott ki, ahogyan azóta sem sikerült egyszer sem, míg a dél-amerikai kontinensbajnokságon először az 1967-es uruguayi tornán szerepelt. Venezuela a hat csapatból az ötödik helyet kaparintotta meg Bolívia előtt az utolsó Campeonato Sudamericanón.
Változás a sorozatban
Alighogy Venezuela csatlakozott, máris megváltoztatták a dél-amerikai torna lebonyolítását és a nevét: 1975-ben keresztelték át a sorozatot a mostani, Copa América névre. Három kiírást rendeztek az új szisztémában, a Vinotinto számára eredménytelenül, hiszen mindhárom alkalommal nyeretlenül zárta a csoportkört.
1987-ben visszatért az egyhelyszínes nyári lebonyolítás, de Venezuela nem tudta levetkőzni a pofozógép szerepét, és néha egy-egy döntetlent leszámítva valamennyi mérkőzését elvesztette. A csoportkörből való továbbjutás sokáig fel sem merülhetett reális célként.
Hazai rendezés, negyedik hely
A 2000-es években már érezhető volt a fejlődés, hogy csökken a lemaradás a többiekhez képest, egyre több pontot szereztek a világbajnoki selejtezősorozatokban. A Copa Américán a várva várt első győzelem 2007-ben a hazai rendezésű tornán született meg Peru ellen, miközben Bolíviával és Uruguayjal egyaránt döntetlent játszottak, és csoportelsőként jutottak tovább. Pechjükre a reményteljes menetelés nem tartott tovább, mert a negyeddöntőben Uruguay 4-1-gyel intézte el őket.
Ennek ellenére erőt és önbizalmat tudtak meríteni a menetelésből, következő nekifutásra pedig ismét képesek voltak rácáfolni a korábbi sztereotípiákra. Négy év múlva ismét 1-2-0-s mérleggel teljesítették a csoportkört, miközben ikszeltek a brazilokkal, majd a negyeddöntőben Chile legyőzésével történetük során először bejutottak a legjobb négy közé. A dobogóra végül nem sikerült felállniuk, mert az elődöntőben tizenegyesekkel veszítettek Paraguay ellen, majd a bronzmeccsen is kikaptak Perutól. César Farías keretében Juan Arango viselte a csapatkapitányi karszalagot, aki 129 szereplésével válogatottsági csúcstartó hazájában, klubszinten pedig az RCD Mallorca és a Borussia Mönchengladbach csapataiban is sikeres éveket töltött el.
Felzárkóztak a többiekhez
Ez a két torna pedig elég volt ahhoz, hogy utolérjék a többieket, bár a 2015-ös chilei Copán nem jutottak tovább a csoportból. Egy győzelmet ismét elértek Kolumbia ellen, az utolsó fordulóban viszont a brazilok elleni vereség a búcsút jelentette. A centenáriumi tornán Uruguay és Jamaica legyőzésével mentek tovább a csoportból, ám a negyeddöntőben az argentinok ellen 4-1-es pofonba szaladtak bele. A gárda húzóembere volt a Németországban és Olaszországban játszó Tomás Rincón, aki azóta már a 100. válogatott fellépésén is túl van. De ugyancsak állandó szereplője volt már a névsornak a veretes európai karrierje mellett magát már Kínában is kipróbáló Salomon Rondón, aki 82 mérkőzésen szerzett 31 góljával a legjobb góllövő a válogatottban. Eközben az Atlanta United klasszisa, Josef Martínez ugyancsak ígéretesen termelt a Vinotintóban: 2011 és 2019 között 54 mérkőzésen 12-szer volt eredményes. Szintén mutatta az ország labdarúgásának fejlődését, hogy korosztályos csapata 2017-ben kijutott az U20-as világbajnokságra. Az eddigi utolsó, 2019-es tornán két gól nélküli döntetlen után Darwin Machis duplájával múlták felül Bolíviát, ám a negyeddöntőben az argentinok útjukat állták.
[su_note note_color="#2e8b57"]
Noha Venezuela sosem tartozott a kontinens meghatározó válogatottjai közé, de kétségtelen, hogy a 2000-es években tapasztalható fejlődés jóvoltából az utóbbi időben felnőtt a többiek szintjére. Természetesen azért a favoritok közé még továbbra sem lehet sorolni válogatottjukat, de ha tovább javulnak, idővel akár erre is sor kerülhet, mindenesetre arra a szintre már most elértek, hogy mindenkinek komolyan kell venni őket, többé nem pofozógépek. [/su_note]
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Korábbi Copa América-írások:
Elvették a Copa América-rendezést Kolumbiától
Argentína sem rendezheti meg a Copa Américát
A Copa América résztvevői: Brazília
A Copa América résztvevői: Argentína
A Copa América résztvevői: Uruguay
Szerző
