A kontrázó Kövesd, a jól cselező ZTE vagy a mindig úton lévő Várda menekülhet meg?

Egy mérkőzés kivételével tizennégy teljes fordulót rendeztek meg eddig az OTP Bank Ligában. A középmezőny igen sűrű, a harmadik helyezett Puskás Akadémiát és a kilencedik MTK-t mindössze hat pont választja el egymástól, a tabella utolsó három helyén viszont hetek óta ugyanaz a három csapat szerepel, igaz, nem mindig ugyanabban a sorrendben. Az éppen 10. helyezett Mezőkövesd hátránya öt pont az előttük elhelyezkedő fővárosi kék-fehérekhez képest, míg a 11. ZTE további két pont hátránnyal jön, a Kisvárda pedig – a zalaiaknál egy ponttal kevesebbel – utolsó.

Forrás: adatbank.mlsz.hu

Kétségtelen, a legjobb helyzetben jelenleg a múlt szombati, Újpest elleni győzelem után a Mezőkövesd van, de nem csak azért, mert jelenleg épp bennmaradást érő helyen áll, hanem azért is, mert a riválisokhoz képest plusz egy meccsen is gyűjthet ponto(ka)t, igaz, a Ferencváros elleni elmaradt meccs pótlásán nem ők az esélyesek.

Ha megvizsgáljuk a kövesdiek csapattaktikáját, teljesen világosan kirajzolódik, hogy mi az elképzelés: mélyen védekeznek, a PPDA mutatójuk nekik a legmagasabb a ligában (13,58), hagyják passzolni az ellenfelet és ők vállalják fel a legkevesebb védekező párharcot, tehát még csak nem is agresszívak. Sztefan Drazsicson kívül mindenki mélyen védekezik, 4-5-ös formációban tömörülnek a védekező harmadukban.

Ha sikerül labdát szerezniük, akkor azonnal indítják Drazsicsot vagy Molnár Gábort, akik előtt van, hogy az ellenfél teljes térfele szabad és rohanhatnak az ellenfél kapujára. A második legkevesebb xG-t alakították ki eddig a bajnokságban (16,10), csak a Kisvárdát előzik meg ebben a tekintetben. Ez abból adódik, hogy nagyon keveset lőnek (10,38/mérkőzés), mert nincsenek ott az ellenfél térfelén, amikor viszont lehetőséghez jutnak, akkor átlagban jó helyzetből tüzelhetnek, 11%-os eséllyel születhet gól a próbálkozásaikból, ami az NB I-ben átlagos teljesítmény. Gyakran rendezetlen védelemre vezethetik rá a labdát, azaz kevés védő van a lövést vállaló játékos előtt.

Tíz mérkőzés után csupán négy ponttal álltak, mégsem küldték el Kuttor Attilát és a bizalom meghozta a gyümölcsét, hiszen a legutóbbi négy fordulóban háromszor nyertek és Miskolcon is remekül futballoztak, közel 3-as xG-t összehozva kaptak ki 1–0-ra. Az elmúlt években a mostanihoz hasonló játékstílus bennmaradást hozott a számukra, ez most is előfordulhat, pláne, ha úgy futballoznak ellenük, mint az Újpest legutóbb: a lilák nem helyeztek nyomást a labdás játékosra és nagyon magasan védekeztek egy vagy maximum két játékossal „hátul”.

Átjáróház volt a zalai védelem, az új edző talán képes lesz ezt ráncba szedni

Zalaegerszegen vezetőedzőt váltottak a válogatott játéknapok miatt adódó novemberi, kéthetes szünet elején: Boér Gábort menesztették, a helyét pedig a zalai megyeszékhelyen korábban rendkívül sikeres, azonban az FC Fehérvárnál és az MTK-nál csak vergődő Márton Gábor vette át. A sikertelenség ellenére a Boérral együtt a tavaszi kupadöntő előtt idekerült Sallói István sportigazgató maradt. A keret alaposan meggyengült a nyáron, különösen a védelem, hiszen távozott Mocsi Attila, a kapus Demjén Patrik, Gergényi Bence és Kálnoki-Kis Dávid is. Messze a legtöbb gólt kapták a szezonban (32), és a haladó statisztikák szerint is az ő védekezésük a leghalványabb, még akkor is, ha a várhatónál 5,5 góllal szedtek be többet.

A támadómutatókban egy stabil középcsapat szintjét hozza a ZTE. A Debrecenben kegyvesztetté vált Antonio Mance kilenc mérkőzésen hat gólt szerzett, ez bizonyítja a remek képességeit. A horvát csatár a fizikai fölényét kihasználva meg tudja tartani a neki felpasszolt labdákat védővel a hátán is, majd leosztja ezeket, e mellett pedig a kapu előtt is megjátszható és veszélyes. Yohan Croizet és Mim Gergely személyében két remekül cselező játékostól kap segítséget. Elsősorban kettejüknek köszönhető, hogy a ZTE az egyik legjobban cselező csapat a bajnokságban, sőt a sikeres cselek arányát tekintve az első, ami nem akármilyen fegyvertény az egyik legalacsonyabb minőségű kerettel. Erre pedig bőven lehet építeni, hogy egy az egyben megverik a védőiket a támadók és abból alakítanak ki helyzetetek. A passzok terén azonban nem ennyire kiemelkedő a csapat, nem tudják a legjobb döntéseket meghozni a kapu előtt, a kulcspasszok terén például bőven alsóháziak. Boér számos felállási formát kipróbált, de egyik sem működött. Márton 4–4–2-ben küldte pályára a csapatot, kíváncsian várhatjuk, hogy ebben mennyire lesznek, és fog-e a rutinos tréner a felállást tekintve alkalmazkodni az ellenfelekhez.

Tizennégy forduló, négy edző Kisvárdán

A Kisvárda helyzete tűnik a legnehezebbnek, hiszen tizennégy forduló alatt négy edző irányította eddig a csapatot. Ez nem könnyíti meg a játékosok dolgát, hiszen három-négy hetente kell új vezetőedző elképzeléseihez alkalmazkodni. A legutóbbi két találkozón már Feczkó Tamás irányította a csapatot és a Kecskemét elleni vereséget követően az MTK-t le tudták győzni. Kilenc fordulón keresztül csak idegenben léptek pályára, ami természetesen jelentős hátrány volt számukra, és mostanában kellene ledolgozni a tetemes hátrányukat a táblázaton a hazai mérkőzéseken aratott sikerekkel.

A sok vereség és a gyakori edzőváltás miatt nem alakult ki stabil játékrendszer, majdnem minden mérkőzésen más felállásban futballoztak. A támadók teljesítménye egészen aggasztó, hiszen egyikük sem jutott még el 2,5 xG-ig 14 forduló alatt. Ez nem csak az ő kritikájuk, hiszen a Mezőkövesd mellett a várdai játékosoknak van a legkevesebb labdaérintésük az ellenfél tizenhatosán belül. Továbbá távolról is csak ritkán lőnek, összességében pedig mélyen kilógnak az NB I-ből lefelé a lövések számát tekintve. A labdabirtoklást sem forszírozzák, hagyják az ellenfeleket támadni, ritkán helyeznek rájuk nyomást, a Mezőkövesd után a második legmagasabb PPDA mutatóval rendelkeznek.

Két idénnyel ezelőtt, amikor ezüstérmesek lettek, akkor jókora felülteljesítést produkáltak mind a szerzett, mind a kapott gólok tekintetében a várhatóhoz képest. Akkoriban a 90 percre vetített xG-jük 1,34 volt, az előző idényben elérték a 1,5 xG-t, csak éppen „alulrúgták” azt hat góllal. Erre a szezonra teljesen összezuhantak, hiszen 1,01-es xG-vel a leggyengébbek ebből a szempontból is a bajnokságban. Emellett a védekezésük is alaposan visszaesett 1,33-as xGA-ról 1,71-re esett vissza mérkőzésenként. Ennek az oka lehet, hogy a nyáron többségében alacsonyabb osztályból igazoltak, miközben néhány alapember távozott.

Olyan az érzése az embernek, mintha mindig úton lenne a klub, de nem képes megérkezni egy alapelvhez, játékstílushoz. Bizonyos játékosoknak nem találják a megfelelő pozíciót sem, ékes példa erre Balogh Norbert balszélsőként való szerepeltetése. Míg a két riválisnál nagyjából látszanak azok az elemek, amelyek az előrelépést támogathatják, a Kisvárdánál egyelőre nem látszanak ilyenek.