Az első világbajnokság legjobbja hét trófeához segítette hozzá Uruguayt

Minden idők egyik legjobb uruguayi labdarúgója, José Nasazzi nélkülözhetetlen tagja volt a labdarúgás hőskorának számító 1920-as, 1930-as évek dél-amerikai sikercsapatának. Az egykori kiváló hátvéd számtalan egyéni díjat zsebelhetett be, miközben csapatkapitányként sok trófeához segítette a Celestét.

Az uruguayi válogatott sikerkovácsa

José Nasazzi Yarza 1901. március 24-én látta meg a napvilágot Uruguay fővárosában, Montevideóban. Szülei a jobb élet reményében vándoroltak ki Európából az amerikai kontinensre, édesapja Észak-Olaszországból, édesanyja pedig Baszkföldről származott. Kisebb környékbeli csapatok után tíz éven át a Bella Vista (1922–1933), később pedig a patinás Nacional (1933–1937) alkalmazásában állt. Előbbi színeiben több mint 300, utóbbiban a barátságos meccsekkel együtt több mint 100 mérkőzésen lépett pályára. A Nacionallal kétszeres bajnoknak mondhatta magát, részt vett a csapat európai és észak-amerikai turnéin.

Nasazzi 1923 és 1936 között 41 mérkőzésen szerepelt az uruguayi válogatottban, az időszak egyik legjobb csapatának kapitánya volt. Összesen hét trófeát nyert a nemzeti együttessel.

Az első világbajnokságot megelőző években az olimpiai játékok labdarúgó-tornája számított a legrangosabb nemzetközi viadalnak. Uruguay az 1924-es párizsi olimpián Svájcot, az 1928-as amszterdami játékokon pedig a nagy rivális Argentínát – újrajátszás után – győzte le a döntőben. A FIFA engedélyezte Uruguay számára, hogy a válogatott a két olimpiai győzelme után csillagot viselhessen a nemzeti csapat mezén, mivel azokat akkor nyerték, amikor még nem volt világbajnokság, de az olimpiai elsőségük a vb-címmel egyenértékű.

Nasazzi tagja volt mindkét olimpiai bajnok gárdának, majd az 1930-as, hazai rendezésű világbajnokságon csapatkapitányként vezette Uruguayt a végső győzelemig. A Celeste magabiztos győzelmeket aratva jutott el az első vb döntőjéig, ahol 4–2-re legyőzte az argentinokat. A félidőben az uruguayiak még hátrányban voltak, Nasazzi azonban jól motiválta társait, így a hazaiak megfordították a mérkőzést. A legendás hátvéd lehetett volna az első játékos, aki átveszi a győztesnek járó díjat (akkor még a Jules Rimet-trófeát), azonban az első vb-n a döntő után még nem tartottak ünnepélyes ceremóniát. A trófeáról egy híres korabeli fotó járta be a világot, melyen Jules Rimet FIFA-elnök és Raúl Jude, az uruguayi labdarúgó-szövetség elnöke látható még a torna előtt egy banketten. A helyi szövetség a vb-győzelem után érmekkel jutalmazta játékosait, melyek a FIFA-múzeumban lettek kiállítva.

Rangos egyéni elismeréseket kapott

Az 1930-as világbajnokság legjobb játékosának is Nasazzit választották, de ezért sem jutalmazták őt külön trófeával, mint napjaink legjobbjait szokás.

Az 1934-es olaszországi világbajnokságra Uruguay nem utazott el, de egy évvel később Nasazzi tagja volt a Dél-Amerika-bajnokságot megnyerő együttesnek, 1923, 1924 és 1926 után ezzel immár negyedszer kiérdemelve a címet. A kontinensviadalokon kétszer (1923, 1935) volt a torna legjobb játékosa.

Ezen kívül a France Football az 1994-ben az 54. helyen beválasztotta Nasazzit a világbajnokságok történetének 100 legjobb játékosa közé. 1999-ben a World Soccer minden idők legjobbjainak listáján a 75. helyre rangsorolta a hátvédet. Az IFFHS a történelem 26. legjobb dél-amerikai játékosának találta az ezredforduló idején közzétett listáján, és Uruguay álomtizenegyébe is bekerült. A dél-amerikai labdarúgó-szövetség pedig 2011-ben a Copa América történetének legjobb csapatába jelölte.

José Nasazzi a visszavonulása után nem vállalt jelentősebb szerepet a labdarúgásban, 67 esztendős korában rákos megbetegedése következtében vesztette életét Montevideóban.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: adsoftheworld.com