Az FC Barcelona játékosa is lehetett volna a Real Madrid nagy alakja

A minden idők legjobb játékosai között számon tartott Alfredo Di Stéfano a legnagyobb sikereit a Real Madridnál érte el. A „szőke nyíl” emblematikus figurája volt az 1950-es évek sikercsapatának és máig a klub történetének legnagyobbjai közé sorolják. Egyéb sikerek mellett öt Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert a királyi gárdával, valamennyi fináléban gólt szerzett. Puskás Ferenc egykori kiváló csapattársa 2014-ben 88 esztendős korában hunyt el.

Az 1950-es évek labdarúgásának megkerülhetetlen alakja, Alfredo Di Stéfano pályafutása során szülőhazájában, Argentínában, valamint Kolumbiában is futballozott, mielőtt a Real Madrid történetének meghatározó alakja vált belőle. Kalandos életútja alatt három különböző ország válogatottjában is pályára lépett.



Eleinte nem fért be a River Plate kezdőcsapatába


Di Stéfano 1926. július 4-én Buenos Aires Barracas városnegyedében látta meg a napvilágot. A vele azonos nevű édesapja olasz-argentin állampolgár volt, nagyapja annak idején Szicíliából emigrált Dél-Amerikába, míg édesanyja felmenői közt franciák és írek lelhetőek fel. Apja a River Plate játékosa volt, de térdsérülése miatt fiatalon felhagyott a sportolással. Di Stéfano gyermekkorában az utcán kezdett el focizni, a helyiek pedig hamar felismerték a tehetségét. Példaképének a helyi Independiente paraguayi kiválóságát, Arsenio Ericót tartotta. Első csapata az Unión Progresista volt, majd édesapja ajánlására a River Plate próbajátékra hívta őt, melyet követően szerződést ajánlottak neki.


Tizennyolc évesen került a patinás klubhoz, melyben akkoriban a Lá Maquina néven emlegetett ikonikus csatárötös rohamozott. Di Stéfano nem sok lehetőséget kapott az első csapatnál, de a kor kiemelkedő képességű játékosától, Adolfo Pedernerától elmondása szerint így is rengeteget tanult. A több játéklehetőség reményében kölcsönadták a játékjogát az Huracánhoz, melyet az ezzel párhuzamosan az argentin válogatott sikeredzőjeként tevékenykedő Guillermo Stábile irányított. A kölcsönben töltött szezonban 25 meccsen tíz gólt szerzett, beleértve az őt kölcsönadó River ellen jegyzett találatát, amely tíz másodperccel a kezdés után született és máig az argentin bajnokság történetének leggyorsabb gólja. Az amatőr korszak sikercsapata nem tudta végleg megszerezni őt a Rivertől, így Di Stéfano visszatért eredeti csapatához és több csatár távozása után bizonyítási lehetőséghez jutott.


Az 1947-es országos bajnokságban a lassabb kezdés után formába lendült, 30 mérkőzésen szerzett 27 találattal segítette bajnoki címhez a csapatot, miközben a liga gólkirálya lett. Roberto Neuberger újságíró ekkoriban adta neki a „szőke nyíl” becenevet a gyorsasága miatt, és ez egész pályafutása során rajta maradt. A játékosok sztrájkja miatti viszontagságos következő kiírásban 23 mérkőzésen 13 gólig jutott a harmadik helyen végző csapat színeiben, majd bár az 1949-es idényt elkezdte a csapatával, Pedernera hívására csatlakozott a kolumbiai „kalózligához”.


autoKép leírásForrás: www.cariverplate.com.ar



A kolumbiai kiszakadás


A kolumbiai labdarúgó-szövetség 1949-ben kilépett a FIFA-ból, a helyi klubvezetők pedig hatalmas fizetésekkel csábítottak játékosokat a világ minden tájáról. Jonathan Wilson Az argentin foci című könyvében részletesen ismertette a kor kolumbiai viszonyait. A helyi vezetők a politikai stabilitás fenntartása érdekében iszonyatos pénzt toltak a labdarúgásba, mivel úgy voltak vele, hogy amíg az embereket minőségi labdarúgással szórakoztatják, nem törhet ki a polgárháború az országban. Ekkoriban futballoztak magyar játékosok is a dél-amerikai országban, előfordult, hogy a Deportivo Samarios tíz honfitársunkkal állt fel egy meccsre.


Az El Dorado névre keresztelt akció hatalmas fizetéssel mohón toborozta a futballistákat, főleg argentin csapatokból csábítottak el játékosokat, akiket szó szerint bőröndnyi készpénzzel vártak a reptereken. Több argentin csapattársát követően Di Stéfano a bogotái Millonarioshoz szerződött, ahol a bajnokság legnagyobb sztárja lett. Az argentin csillag 111 mérkőzés alatt 93 találatig jutott, miközben három bajnoki címet nyert csapatával és többször a bajnokság gólkirálya lett. Végül a helyi szövetség megállapodott a nemzetközi szervezettel abban, hogy 1954 októberéig visszatérnek a labdarúgók eredeti csapataikhoz, így Di Stéfano is távozott.


autoKép leírásForrás: historyofsoccer.info



A Real és a Barca versengett érte


Menet közben a két spanyol nagycsapat, a Real Madrid és az FC Barcelona egyaránt tárgyalásokat folytatott a megszerzéséről. A „királyi gárda” elnöke, Santiago Bernabéu éppen Di Stéfano miatt hívta meg Madridba egy barátságos tornára a River Plate-et, majd amikor értesült róla, hogy a kiszemelt kedvenc már nem az argentin csapat labdarúgója, a kolumbiai együttest invitálta, amely meg is nyerte a tornát az elnök szeme láttára.


Nem sokkal azután, hogy Millonarios visszatért Kolumbiába az európai turnéiról, a Real a Millonariosszal, a Barcelona vezetői pedig a River Plate-tel állapodtak meg Di Stéfano klubváltásáról. (Mivel az argentin volt az utolsó FIFA által bejegyzett klubja, így az utóbbi egyezség is abszolút szabályosnak tűnt.) A spanyol döntőbíróság mindkét szerződést érvényesnek minősítette és salamoni döntést hozva úgy határozott, hogy Di Stéfano játékjoga mindkét spanyol csapatot megilleti: kimondták, hogy az első szezont a Realban, a következőt a Barcában kell játszania. Végül a katalánok lemondtak a szolgálatairól.



Az újonnan indult BEK koronázott királya


A hét hónapot kihagyó klasszis 1953 szeptemberében érkezett meg a spanyol fővárosba. Új csapatánál kevésbé alkalmazkodott az európai futballhoz, inkább a saját stílusában tudott érvényesülni, zsenialitását felismerve az egész csapat hamar beállt mögé. Rendkívül gyorsan és technikásan futballozott, a labdát a földön tartva, miközben rendre hatékonyan szerezte a gólokat.

„Di Stéfanóban az a legnagyszerűbb, hogy ha ő ott van a csapatodban, akkor minden poszton két játékosod van” – mondta róla Miguel Munoz, az egykori játékostárs és edző.


Di Stéfano az első madridi évében tevékeny részt vállalt abból, hogy a Real két évtized kihagyás után újra spanyol bajnok legyen, így hamar belopta magát a szurkolók szívébe. A kontinenst váltó klasszis az első idényében azonnal gólkirály lett, miután az utolsó két hazai meccsén mesterhármast szerzett. A 28 meccsen elért 27 találatával megelőzte a Barcelona magyar kiválóságát, Kubala Lászlót. A következő idényben csak másodikok lettek a spanyol bajnokságban, de megnyerték a Latin Kupát a Stade de Reims legyőzésével.


A Real Madrid igazi korszakos sikercsapat lett a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1955-ös indítását követő években, és az új európai kupasorozat első öt kiírását megnyerte, melyből az argentin származású kiválóság oroszlánrészt vállalt.


Di Stéfano az emblematikus alakja lett a csapatnak, hiszen a spanyol bajnokságban jegyzett elképesztő gólmennyiség mellett a nemzetközi porondon is eredményes volt – csapata mind az öt megnyert fináléjában betalált.

Az első BEK kiírás döntőjében a francia Stade de Reims 4–3-as legyőzése során Di Stéfano kezdte a gólgyártást a párizsi fináléban. Egy év múlva a Fiorentina ellen tizenegyesből volt eredményes (2–0), majd az AC Milan elleni hosszabbításos döntőben ismét büntetőből talált be.


1958-ban Puskás Ferenc személyében egy másik korszakos klasszis csatlakozott a Real Madridhoz, aki a Magyarországról történt emigrálását követően hosszú hónapokat kihagyott, de Bernabéu elnökhöz hasonlóan Di Stéfano is az első pillanattól kezdve bízott a „Száguldó Őrnagy” képességeiben. Kiemelkedő duójuk örökre beírta magát a Real Madrid gazdag történetébe.

Az 1959-es BEK-döntőben Di Stéfano ismét betalált a Reims ellen (2–0), majd az Eintracht Frankfurt elleni, 7–3-as örömjátékot hozó glasgow-i fináléban az argentin három, a magyar zseni négy gólt szerzett. Sokan ezt tartják minden idők legjobb labdarúgó-mérkőzésének.


autoKép leírásForrás: cdn.madridom.hu


Később már nem volt szerencséje a BEK-ben, hiszen az 1960-1961-es sorozatban már az első fordulóban alulmaradtak a Barca ellen. A következő kiírás döntőjében kikaptak a címvédő Benficától – Puskás három gólt szerzett az 5–3-ra elveszített döntőben.

Az argentin támadó máig a BEK/BL történetének egyetlen játékosa, aki öt döntőben eredményes tudott lenni és a finálék történetének legjobb gólszerzője – Puskás Ferenccel holtversenyben – a hét találatával. A nemzetközi sorozatban két alkalommal lett egy-egy kiírás gólkirálya.


Di Stéfano a 11 szezonjából csak az utolsóban nem érte el a 20 gólos határt, amikor már egyre többet bajlódott sérülésekkel.


A madridi tartózkodása alatt nyolc bajnoki címet és öt BEK-et nyert, a barátságos meccseket is beleszámítva 510 pályára lépés alatt 418 gólt szállított a „blancók” mezében, ötször lett a spanyol bajnokság gólkirálya.


1964-es távozásakor a klub történetének legeredményesebb játékosa volt, majd két idényt még eltöltött az Espanyolnál, mielőtt a 40. születésnapja előtt szögre akasztotta a stoplist.



Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!




Különleges rekordjai, elismerései


Francisco Gento és José María Zárraga mellett Di Stéfano egyike a Real Madrid azon három játékosának, akik mind az öt BEK-győztes csapat tagjai voltak. 1957-ben és 1959-ben is ő kapta meg az év legjobb európai játékosának járó Aranylabdát. 2003 novemberében az UEFA jubileumának megünneplésére a Spanyol Labdarúgó-szövetség az ország aranyjátékosának választotta, az elmúlt 50 év legkiemelkedőbb futballistájaként.


308 hivatalos mérkőzésen szerzett góljával a Real Madrid történetének negyedik legeredményesebb játékosa – Cristiano Ronaldo, Karim Benzema és a Raúl mögött. 19 gólt szerzett a csapat mezében a Barcelona elleni El Clásico történetében, melynél azóta is csak a portugál jegyzett többet (20).


A France Football az elmúlt évszázad legjobb labdarúgója választásán a negyedik helyre jelölte őt Pelé, Diego Maradona és Johan Cruyff mögött. 2004-ben Pelé a világ valaha volt legjobb játékosaként aposztrofálta őt. 2008-ban egy nemzetközi ünnepségen elnöki díjjal tüntették ki, melyen Michel Platini UEFA-elnök „a legnagyobbak legnagyobbikának” nevezte.


Di Stéfano a pályafutása során három különböző válogatottban is pályára lépett. Szülőhazája, az argentin válogatott színeiben csak az 1947-es Dél-Amerika-bajnokságon szerepelt, ahol hat meccsen hat gólig jutott. Kolumbiai tartózkodása alatt nemhivatalos mérkőzéseken játszott a kolumbiai alkalmi válogatottban. A Realnál töltött szerepvállalása idején a spanyol válogatott tagja lett, 31 mérkőzésen 23 gólig jutott, ám az 1962-es chilei világbajnokságon egy sérülés miatt nem léphetett pályára. A FIFA később részben az ő esete miatt is szigorította a máig érvényben lévő szabályt, hogy egy labdarúgó a pályafutása során kizárólag egy felnőtt válogatott színeiben léphet pályára tétmérkőzésen. (Ugyanezen a vb-n Puskás Ferenc pályára lépett a csoportkörben búcsúzó „vörös fúria” mezében.)


autoKép leírásForrás: realmadrid.com



Edzői sikerek


Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, jobbára spanyol és argentin csapatokat irányított. A Boca Juniorsszal és a River Plate-tel is nyert egy-egy bajnoki címet, míg Európában a legnagyobb sikereit a Valenciánál érte el, mellyel 1971-ben a spanyol bajnokságot, 1980-ban pedig a KEK-et hódították el, egy alkalommal pedig visszajuttatta a csapatot az első osztályba. A Real Madridnál két ízben nevezték ki vezetőedzőnek, egykori csapatát 1982 és 1984, valamint 1990 és 1991 között irányította – egy spanyol Szuperkupát nyertek vele a kispadon.


Utóbbi volt az utolsó megbízatása edzőként, melyet követően továbbra is a spanyol fővárosban élt. 2000-ben a Real Madrid tiszteletbeli elnökének választották, majd 2006-ban róla nevezték el az újonnan megnyitott stadiont, amely a „királyi gárda” edzőpályája lett, jelenleg pedig a tartalék- és a női csapat játszik rajta.



2014. július 7-én a madridi Gregorio Maranón kórházban hunyt el 88 évesen, miután néhány nappal korábban szívrohamot kapott. Halálát követően az Estadio Santiago Bernabéuban helyezték ravatalra a testét, és a világ labdarúgásának számtalan prominens személye lerótta kegyeletét a búcsúztatásán. Egy héttel később két korábbi csapata, a River Plate és a Millonarios barátságos mérkőzést játszott a tiszteletére. 2017-ben Di Stéfano madridi debütálásának 64. évfordulóján a csapat edzőkomplexumának közelében lévő utcát róla nevezték el. Argentin létére a neve egybeforrt a Real Madrid történetével, annak örökké fontos részét képzi.



A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

futballtango.blog.hu/


Kiemelt fotó: realmadrid.com