Az ősz álomcsapata egy jó FTC–Paks vegyes, kis diósgyőri erősítéssel

A 11 játékos kiválasztásának válogatásai elvei között szerepelt a lejátszott percek száma. Minden bekerülő játékosnak minimum a lehetséges összjátékperc felét a pályán kellett töltenie. Emellett figyelembe vettük, hogy ki mekkora hatást gyakorolt a csapatára. A statisztikai mutatókkal összhangban az is kiemelten fontos volt a döntésnél, hogy a csapat szerkezetében mennyire jelentős szerepet tölt be az adott játékos.

Szappanos Péter (Paksi FC)

Rögtön a kapus kiválasztásánál komoly verseny alakult ki Szappanos és Tóth Balázs (Fehérvár FC) között. Mindketten fantasztikus őszt zártak és ez nagyban visszaköszön csapataik helyezésén is. A Paks 6,42 góllal kapott kevesebbet, mint az várható lett volna, a Fehérvárnál 7,02 ez a mutató. Bődületesen magas értékek, nagy kérdés, hogy a tavaszi folytatásnál is képesek lesznek-e tartani ezt a szintet. A bemutatott védések számában is egymást követik, ezúttal Szappanos van előrébb, méghozzá a második helyen Demjén Patrik (MTK Budapest) mögött, 60 védéssel, de Tóthnak sem kell szégyenkeznie a maga 57 védésével, kiváltképpen, mert 90 percre vetítve ő áll jobban. A reflexvédések hatékonyságánál is mindketten megtalálhatók a dobogón. A paksi kapus 68,33 százalékkal dolgozik reflexből, amivel ő az első, míg Tóth 66,67 százalékkal a második. Ami Szappanos javára döntötte el a párharcot az a Paksra gyakorolt hatása. Az előző idényben nagyon komoly gondot jelentett a kezdő kapuvédő kijelölése. Nagy Gergely négy góllal többet kapott, mint az várható lett volna, emiatt már a nyáron is sejteni lehetett, hogy Szappanos komoly erősítést jelent, de ekkora hozzáadott értékre talán senki nem számított. Ehhez képest Fehérváron nem voltak kapus gondok, Kovács Dániel is három góllal kevesebbet engedélyezett az ellenfeleknek, mint ami a helyzeteik minőségéből és mennyiségéből következett volna, persze egyelőre Tóth úgy néz ki ehhez képest is előrelépést jelent, de Szappanos összességében nagyobb hatással van a paksi projektre, mint Tóth a székesfehérvárira.

Cebrail Makreckis (Ferencvárosi TC)

A jobbhátvéd pozícióban sem kérdés, sem harc nem volt: Makreckis egyértelműen kimagaslott a mezőnyből. Ennek kulcsa nem a védekező statisztikákban keresendő, mivel a Ferencváros domináns játékából adódik, hogy nem kell jellemzően defenzív szituációkat végrehajtania. Ellenben az is következik a ferencvárosi stílusból, hogy az ellenfelek a kapujuk elé kényszerülnek, a labdát pedig minél hatékonyabban kell előre juttatni, az ellenfél védelmi vonalait átjátszani. Ebben volt posztján a legjobb Makreckis az egész OTP Bank Ligában. Neki volt a legtöbb progresszív labdacipelése 90 percenként (3,02), ő mutatta be a harmadik legtöbb cselkísérletet (3,43), csak Henry Wingo passzolt nála hatékonyabban előre, negyedik legtöbbször próbálta meg a labdát a támadó harmadba juttatni, méghozzá a legnagyobb precizitással. Makreckis Botka Endréhez és Wingóhoz képest is új szintre emelte a Fradiban a jobbhátvéd játékot.

Fotó: fradi.hu

Meldin Dreskovics (Debreceni VSC)

Igazságtalan lett volna úgy összeállítani az álomtizenegyet, ha nincs benne egyetlen védő sem a liga legjobb védelméből, de természetesen nem csak emiatt került be a Loki montenegrói játékosa. Egyértelműen ő a hajdúsági gárda hátsó alakzatának legjobbja, vezére. Ez ugyan a csapat kapott góljainak számában nem köszön vissza, de ez inkább a gyengébb kapusteljesítménynek köszönhető. Sem Megyeri Balázs, sem Marko Milosevics nem tudta hozzátenni a magáét a csapat eddigi produktumához, ezért tanyáznak csak a középmezőnyben Dzsudzsák Balázsék, holott a második-harmadik hely legnagyobb várományosai ők lennének. Azonban ez nem Dreskovicson múlt. Az ő nevéhez kapcsolható az ötödik legtöbb sikeres védekező akció, meccsenként 11,7. Ő vállalta a legtöbb fejpárbajt (6,73), blokkolta második legtöbb lövést (1,27). Tehát nagyban köszönhető neki, hogy a Loki mindösszesen 16,82 xG-t engedett az ellenfeleknek, ráadásul lövésenként átlagosan a legalacsonyabb minőségű helyzeteket (0,089). De nem csak a védekezésből vette ki részét, hanem a támadások építésében is fontos szerepet vállalt. 90 percenként ő passzolt a harmadik legtöbbször (62,11), méghozzá a második legeredményesebben (91,05 százalék). Az előre történő passzolásban is remekül szerepelt, harmadik legjobbnak mutatkozott 82,9 százalékos teljesítménnyel. Azonban hiába a támadásokban való aktív szerepvállalása, a DVSC támadógépezete így is csak középszerűnek titulálható, ami azt eredményezi, hogy a Ferencvárossal harcba nem szállhat, sőt a kisebb alulteljesítés miatt még a dobogóért is brutális küzdelem vár rá a tavaszi folytatásban.

Ibrahim Cissé (Ferencvárosi TC)

A Ferencváros keretében szereplő belső védők közül ő töltötte a legtöbb játékpercet a gyepen a mögöttünk hagyott hónapokban. Mindvégig megbízhatóan hozta a nemzetközi szinten is figyelemre méltónak számító teljesítményét. Az OTP Bank Ligában értelemszerűen kevesebbszer tették próbára, mint a Konferencia-ligában, de azért itthon is megcsillogtatta kimagasló kvalitását. 82,14 százalékban nyerte a védekező párharcait, amivel az első helyre került, de a fejpárbajok megnyerésének hatékonyságánál is ott van az élmezőnyben, 66,67 százalékkal az ötödik. Remek védekező mutatók, de a támadói is hasonlóan jók, sőt. Cissé passzol a belső bekkek közül a legeffektívebben, előre is ő a leghatékonyabb és a támadóharmadba is ő juttatja el a leghatékonyabban a labdákat.

Bitok Stephen (Diósgyőri VTK)

A balhátvédeknél a bőség zavara merült fel. Nagyszerűen játszott Cristian Ramírez (FTC) és Ferenczi János (DVSC) is több fontos mutatóban az élen áll (ő ad be a legpontosabban a balhátvédek közül), de akkora hatást egyikük sem jelentett csapata játékára, mint a DVTK-nak a nigériai légiós. Mióta Stephen aláírta kontraktusát a balhátvéd gondok eltűntek Diósgyőrben. A számok világán túllendülve megfigyelhető, hogy több szerepkörben is megállta helyét. Amikor neki kellett tartani a csapat szélességét magasan játszva, akkor a mögékerülésekkel és alávágásokkal tűnt ki a mezőnyből, és a Rudi Pozeg Vancassal való játékkapcsolatával. Amikor pedig építkezésben harmadik belső védőt vagy belső középpályást kellett játszania, akkor abban is számíthatott rá Kuznyecov Szergej. Kifejezetten fegyelmezett és megbízható játékos, akinek számos erőssége van. Többek között hatékonyan cipeli előre a labdát, neki van a második legtöbb progresszív futása 90 percenként, alig lemaradva ecuadori riválisától, de a 60 százalékos cselezési mutatója sem nevezhető rossznak. A passzmutatói közül pedig a progresszív passzokban a legjobb, ugyanis az összes játékos közül ő produkálta a második legtöbbet (178). Védekező párharcait is a harmadik legmagasabb arányban nyeri meg (64,21 százalék). Masszív erősítést jelentett DVTK-nak, nem rajta múlik, hogy nem tart előrébb a miskolci csapat.

Fotó: dvtk.hu

Mohammed Abu Fani (Ferencvárosi TC)

Jelenleg az OTP Bank Liga talán legjobb és legértékesebb játékosa, aki villámgyorsan letette névjegyét a magyar élvonalban. Az FTC nem túlságosan kidolgozott támadójátékának sikeressége gyakran rajta áll vagy bukik. Előszeretettel bízzák rá a társak a labdát, hogy előre juttassa vagy helyzeteket alakítson ki. Ezt nem minden mérkőzésen tudja magas minőségben megoldani, ami abszolút nem csak az ő hibája, azonban a volumenre panasz nem lehet. Ugyanis ő juttatja el a legtöbb labdát a tizenhatoson belülre, neki van az egész mezőnyben a harmadik legmagasabb xA értéke (5,03), 90 percenként pedig csak Kalmár Zsolt (Fehérvár FC) és Szabó János (Paksi FC) passzol nála többször a támadóharmadba. De a legmeghökkentőbb talán az a kilenc gólpassz, amelyet az őszi idényben 16 mérkőzésen kiosztott.

Windecker József (Paksi FC)

Egy működőképes középpályára nem árt egy párharcokban erős, sokat robotoló, fizikális játékos, aki extraként még gólokat is tud szerezni. Hat találatával Windecker már most holtversenyben a leggólerősebb élvonalbeli idényét futja, de a 31 éves játékosnak tavasszal bőven lesz lehetősége ezt tovább javítani. Azonban a jelenlegi megítélésben éppen olyan fontosak a védekező mutatói, mint a góljai. A legalább 765 percet futballozó középpályások közül Windecker mutatta be a tizedik legtöbb sikeres védekező akciót, övé volt a nyolcadik legtöbb párharc és ezeket a harmadik legjobb hatékonysággal nyerte meg. Windecker tökéletes szereplője Bognár György rendszerének, a letámadásoknál és a második labdák begyűjtésénél egyaránt az egyik leghasznosabb, a pontrúgásoknál állandó fenyegetést jelent, de azokon kívül is rendszerint odaér a tizenhatoson belülre.

Mezei Szabolcs (Paksi FC)

A gyakran emlegetett, hazai szinten nagynevűnek mondható passzkirályok mellett igen kevés szó esik a jelenlegi listavezető egyik erősségéről, aki 23 éves korában robbant be az OTP Bank Ligába. Lehetséges, hogy Mezei teljesítménye eddig nem kapott kellő figyelmet, de ez inkább a média felelőssége, nem Mezeié, aki olyan játékosokat előz meg az xA ranglistán, mint Dzsudzsák, Tajti Mátyás (Újpest FC), Bognár István (MTK Budapest) vagy a kiváló formában futballozó Marquinhos (FTC). Csak Abu Fani, Pozeg Vancas és Horváth Krisztofer (Kecskeméti TE) alakított ki nála nagyobb mennyiségben és minőségben helyzeteket, 90 percre vetítve pedig csak Abu Fani áll előtte. Mezei példája is igazolja edzője, Bognár György véleményét, aki nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon is vannak tehetségek, de helyettük sok klubnál a külföldieket választják. Mezei általában a bal oldali nyolcas szerepkörét szokta betölteni. Nagyszerűen fest a kis játékokban, igazi MTK-nevelés, technikailag nagyon képzett. A pontrúgások elvégzése is sok esetben az ő feladata, ez is mutatja, hogy egyre nagyobb felelősség hárul rá csapatában.

Fotó: paksifc.hu

Rudi Pozeg Vancas (Diósgyőri VTK)

A szlovén irányító alaposan rászolgált arra, hogy bekerüljön a Büntető őszi álomcsapatába. Öt gólt és négy gólpasszt jegyez, emellett csapatának talán legfontosabb kreatív játékosa, aki a bal oldali félterületből indulva és a centrumban játszva is képes ragyogó labdákkal tömni csapattársait. Ő rendelkezik a legmagasabb várható assziszt értékkel (5,41), de ebből csak négyet váltottak gólra a többiek, 90 percre bontva a hetedik legtöbbször juttatja el a labdát az ellenfél kapuja elé, nála több kulcspasszt pedig senki sem adott. Góljainak nagy részét tizenegyesből szerezte, nyílt játékban közvetlenül nem kimondottan veszélyes a kapura, de az ő feladata elsősorban az, hogy a betömörülő ellenfeleket megbontsa, neki a támadóharmadban kell folyamatosan helyzeteket teremtenie, és eddig ennek nagyon hatékonyan eleget is tesz.

Kenan Kodro (Fehérvár FC)

Néhány héttel korábban az OTP Bank Liga legjobb öt befejezőjét elemeztük és ott nem szerepelt a Spanyolországban született, de bosnyák válogatott támadó, most viszont bekerült az álomcsapatunkba, ennek oka az azóta eltelt hetekben mutatott formája. Utolsó három mérkőzésén öt gólt szerzett, ezzel pedig mindenkit megelőzött és magabiztosan vezeti a góllövőlistát 11 találattal. Nem is tekinthető indokolatlannak a jó szereplése, mert valamivel több, mint kilenc várható gólnyi helyzetet összehozott, aminél csak Sztefan Drazsics (Mezőkövesd) tud magasabb számot felmutatni, csak ő szokás szerint alulteljesített. Kodro a korábbi listán amiatt sem szerepelt, mert rá nehéz kimondottan befejezőként tekinteni, ugyanis sokat lép vissza, meglehetősen szabadon mozog, osztogat. Volt az ősz folyamán olyan találkozó is, amikor egy rövidebb időre Bartosz Grzelak vezetőedző az összes centerét felpakolta a pályára és úgy helyezte el őket, hogy Kordo, amolyan tízesként szerepelt Szabó Levente és Mamoudou Karamoko mögött. Jellemző a bosnyák centerre a csapat irányítása, a játék szervezése. Sokkal aktívabban kiveszi a részét a játék felépítéséből, mint Drazsics vagy Antonio Mance (ZTE FC). De nem az eltérő játékstílusa indokolja, hogy az ősz legjobbjai közé soroljuk, hanem a Fehérvár felemelkedésében való aktív közreműködése. Gólvágóként, játékszervezőként és helyettes, ám sokszor első számú csapatkapitányként is hozzátette a magáét. Ettől függetlenül a Fehérvár gólkülönbségének a várható kapott és szerzett gólok alapján 15-tel rosszabbnak kellene lennie, mindettől függetlenül Kodrón egyelőre nem múlik a jó szereplés.

Varga Barnabás (Ferencvárosi TC)

A válogatott támadó esetében fel kellett rúgni a játékpercekre vonatkozó kritériumot, mivel csak 622 percet játszhatott a sérülése következtében, de olyan számokkal, amelyeket ő hozott, lehetetlen kihagyni az ősz csapatából. A bajnokcsapat centere a jelenleg is futó kiírásban még csak nyolc találatnál tart, de vélhetően senki nem fog meglepődni, ha ledolgozza hátrányát és behúzza a gólkirályi címet. Egy biztos: az adatok ezt indokolják, a trend szerint Vargával senki sem lesz képes felvenni a versenyt. 90 percenként 1,21 xG-nyi lövést termel, viszonyításképpen a második legjobb Lisztes Krisztián (FTC) 0,59-et és csak ezután következnek a többiek. Ha a tizenegyesek nélkül vizsgálódunk, akkor is ez a sorrend, csak valamivel kisebb különbséggel. Varga (0,87), Lisztes (0,56). A magyar válogatott centere esetében talán nem is érdemes tovább cizellálni, hogy miért kihagyhatatlan. Amikor pályán volt gólt rúgott, és amennyiben egészséges tud maradni tavasszal is így fog ez folytatódni, ami jelentős kihívást jelent majd az ellenfelek számára.