Az utolsó svéd partizán – Hammarlands IK
A kívülállók című sorozatunkban olyan kevésbé ismert csapatokat mutatunk be, amelyek nem a saját országuk bajnokságában szerepelnek. A háttérben megbúvó okok felfedezése egy új világba kalauzolja el az olvasót, hogy a jól ismert példák (Monaco, Vaduz, Cardiff City, Swansea City stb.) mellett a kevésbé szem előtt lévő különleges történeteket is megismerhesse, mert ezek is a labdarúgás rejtelmei közül valóak. Hatodik állomáshelyünk Aland (azaz egészen pontosan Åland), a Finnországhoz tartozó szigetcsoport, ahol a svédekhez húz az emberek többségének a szíve, de a legtöbben már feladták a „harcot”.
1. rész: Az adómentes olasz exklávé és az AP Campionese története
2. rész: Wales és Anglia közös erejével – The New Saints FC
3. rész: A francia-katalán barátság jegyében – UE Bossost
4. rész:Annyira észak-angliai, hogy már majdnem skót – Berwick Rangers FC
5. rész: A német együttes, amely nem lehetett svájci – FC Büsingen
Az Aland-szigetek a Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, Finnországhoz tartozó több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport. Mintegy háromszáz olyan sziget található itt, amely egyáltalán lakható – a többi sérsziget vagy egy-egy elhagyatott szikla –, ezek közül körülbelül hatvan lakott. A földdarabokat számos öböl és fjord tagolja, amelyek kiváló kikötők a kisebb hajók számára. Ebből is adódóan a történelem során gyakran okozott feszültségeket a térségben Aland helyzete, hiszen haditengerészeti szempontból a stratégiai fekvése miatt rendkívül előnyös helyzetet jelent.
1809-ben a frederikshamni béketárgyalások során az Orosz Birodalom megszerezte Svédországtól a szigetcsoportot, amely így a félautonóm Finn Nagyhercegség része lett. Ez nem csak a svédeknek okozott jelentős problémát, hanem az Egyesült Királyságnak is, amely aggódott, a saját biztonságát és a kereskedelmi érdekeit is veszélyeztetve érezte ebben a helyzetben. Az oroszok Bomarsund hatalmas erődjének építésével kezdték el megerősíteni ezt a stratégiai pontot, amelyet végül a krími háború során, 1854-ben foglaltak el és romboltak le az angol és a francia csapatok, majd a saját érdekeiket előtérbe helyezve az 1856-os párizsi békeszerződésbe belefoglalták az Aland-szigetek demilitarizálását.
Az 1918-as finn polgárháború idején a svédek egyes források szerint előkészített támadást terveztek Aland visszaszerzése érdekében. Miután a király, V. Gusztáv nem adott engedélyt a fegyveres beavatkozásra, így a helyi belviszályok végét megvárva demokratikus úton szerették volna elérni, hogy a szigetcsoport elszakadjon Finnországtól. 1919-ben Aland lakói kérelmezték a Finnországtól való elszakadást, ezt a szigetek felnőtt lakosságának 96,4%-a írta alá.
1921-re az ügy a Népszövetség (az ENSZ elődje) elé került. Az akkori döntés szerint Finnország megtarthatta szuverenitását az Aland-szigetek felett, de az autonóm területté vált. Finnország elismerte a szigetcsoport lakóinak jogát a svéd nyelv megtartására, a kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére. Ugyanakkor nemzetközileg elismert semleges státuszt adott az Aland-szigeteknek, megtiltotta, hogy ott fegyveres csapatok állomásozzanak, vagy katonai parancsnokságot telepítsenek oda.
A XX. század közepére sokkal jobbá vált a viszony a helyiek és a finnek között, de az 1990-es évekre ez ismét eléggé megromlott. Turku környékén több kisebb csoportosulás is létrejött, amely a helyi svéd kötődésű emlékek megrongálását tűzte ki célul különböző partizánakciók során. Ez szerencsére nem járt sok sikerrel, de a régi emlékeket előhozta a helyiekből. És az újbóli távolodás, ha politikai szempontból nem is annyira, de sport szempontból nagyon is érzékelhető lett. Ekkortájt a labdarúgás mellett a jégkorong és a floorball egyesületek közül is többen fordultak a svéd szövetséghez, hogy szeretnének oda tartozni.
A helyi népesség mintegy 30 ezer fő, ennek majdnem 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Alandon lakik. Az itteniek csaknem fele az Aland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban él. Innen mintegy 20 kilométerre található Hammarland, ahol nagyjából kétezer ember éli mindennapjait, és itt található az egyetlen futballklub, amely még ma is a svéd labdarúgó-szövetség égisze alá tartozik.
A helyi kis klubok egy része egyesült, és létrejött az FC Aland, amely a finn harmadosztályban szerepel jelenleg, de Hammarlandban úgy döntöttek, hogy ők hűek a svéd gyökereikhez, így 2014-ben megalapították a Hammarlands IK csapatát. A svédek örömmel fogadták a kiscsapatot, sőt a szövetség vállalta az utazási költségeik jókora részét is, hogy az idegenbeli meccseiket le tudják játszani. A kezdet nehéz volt, de aztán sikereket is elértek, ugyanis eljutottak egészen a hatodik vonalig, csakhogy a koronavírus-járvány miatt a 2020-as szezont már el sem kezdték, 2021-ben pedig nem tudtak utazni, így a csapat kimaradt a küzdelmekből. A 2023-as idényben a hetedik vonal Uppland Östra csoportjában szerepelnek majd.
Életképek a 2022-es focis táborról (Forrás: Hammarlands IK)Ami különlegesség még velük kapcsolatban, hogy az utánpótlás-csapataik a finn, vagyis egészen pontosan az Aland-szigeteki ligákban szerepelnek. A klub nyaranta tart egy „focis tábort”, ahová mindenkit szívesen látnak, de kiváltképp azokat, akik a svéd futballban való szereplést előnyben részesítik a jövőjükre nézve. Szeretnék, ha a jövőben ismét szintet tudnának lépni és Aland svéd futballcsapataként sikereket érnének el a svéd identitású helyi fiatalok révén.
Kiemelt kép: Hammarlands IK
Szerző
