Bielsa megtalálta Kolumbia ellenszerét, de csak az első félidőben tudta használni
A Copa América második elődöntőjében úgy tűnt, hogy Uruguay képes fogást találni a hosszú ideje veretlen kolumbiai válogatotton. Marcelo Bielsa gondosan felkészült a találkozóra. Jól szervezte meg a csapata védekezését, amivel feltartóztatta a James Rodríguez nevével fémjelzett kolumbiai támadósort. Ám a kolumbiai védő, Daniel Munoz kiállítása az első félidő végén mindent megváltoztatott és bár Uruguay emberelőnybe került, az ellenfél mély védekezésével nem tudott igazán mit kezdeni.
Az idei Copa Américán Kolumbia magabiztosan végzett a D csoport első helyén. Néstor Lorenzo fiai a Paraguay és Costa Rica elleni győzelmeket követően döntetlent értek el Brazíliával szemben, bár a játék tekintetében jócskán felülmúlták Dorival Júnior csapatát (erről részletesen itt írtunk). A negyedöntőben esélyt sem adtak Panamának és kiütéses, 5–0-s győzelmet arattak.
Uruguay hibátlanul zárta a C csoport küzdelmeit, hiszen Panama, Bolívia és az Egyesült Államok válogatottját is legyőzte Marcelo Bielsa csapata. A már az első három meccsen is keményen, olykor durván futballozó Uruguay aztán a negyeddöntőben, Brazília ellen mutatta meg igazán a foga fehérjét. Bielsa válogatottjának agresszív emberfogásos védekezése nem kímélte az ellenfelet. Csak az uruguayiak huszonhat szabálytalanságot követtek el a mérkőzésen. A találkozónak nem is volt így igazán futball jellege, a rengeteg durva belépőnek köszönhetően egyfajta csoportos küzdősportot láthattak a nézők. Az eddigi összes meccset kezdőként végigjátszó alapember, Nahitan Nández a 74. percben egy veszélyes becsúszást követően azonnali pirossal ki is állíttatta magát.
Az ő hiányában kérdéses volt, hogyan áll majd fel Uruguay a Kolumbia elleni elődöntőre, változik-e az eddig megszokott négyvédős rendszer. Az előzetes felállások alapján úgy nézett ki, hogy Bielsa átáll egy háromvédős szisztémára, de mindez csak papíron volt igaz. Manuel Ugarte valójában nem a középpályán játszott, hanem a védősor tengelyében.
Az építkezés során Uruguay egy 4–3–3-as formációt vett fel, ami jócskán eltért az előre felrajzolt 3–3–1–3-tól. Középen Rodrigo Bentancur játszott mélyen hatos pozícióban, Federico Valverde mozgott szabadon nyolcasként, míg Nicolás De la Cruz magasan, a tízes szerepkörben tetszelgett. Kolumbia egy 4–3–1–2-es letámadási formációt választott. Szűk alakzatot tartottak, elöl Luis Díaz jött be Jhon Córdoba mellé nyomás alá helyezni a két belső védőt, jellemzően oldalról kezdtek el terelő mozgást végezni, megpróbálták elérni, hogy az uruguayi belső védők és a kapus rendszeresen középre játssza meg a labdát, hiszen Bentancurt, Valverdét és De la Cruzt egyaránt nyomás alatt tartották.
A pálya közepén az emberező védekezésnek köszönhetően labdákat szereztek a kolumbiaiak. Folyamatosan sikeresen terelték középre Uruguayt, úgy, hogy a két szélső védő, Mathías Olivera és Sebastián Cáceres végig teljesen üresen állt a vonal mellett. Ők nem jelentettek veszélyt Kolumbiára, mivel a labdás játékba hatékonyan nem lehetett bevonni őket, hiszen eredetileg egyikük sem szélső védő, hanem belső védő. Emiatt nyugodtan hagyhatta őket szabadon Lorenzo mester csapata. Abban az esetben, amikor akár Olivera, akár Cáceres kapott labdát, volt ideje kiérni a szűk, centrumot védő kolumbiai védekezésnek
A kolumbiaiak letámadása ellen nem talált megoldást Bielsa, a labdás játékukat viszont meg tudta fogni, méghozzá a saját térfélen emberfogás segítségével, magasan letámadást alkalmazva állította meg az ellenfelet Uruguay.
Kolumbia a szokásos 4–3–3-as felállásában hozta ki a labdát. Ezúttal James Rodríguez már alapból középen, a tízes pozíciójában játszott. A labdakihozatalokat a két hatos, Richard Ríos és Jefferson Lerma támogatta. Uruguay letámadása ez emberfogásra épült, de mégis egy területvédekezésnél használt elemmel indult. Elöl Darwin Núnez egyedül volt a két belső védő ellen. Viszont ez nem jelentett gondot, mivel folyamatosan beállt a Davinson Sánchez és Carlos Cuesta közötti passzsávba, ezzel megszakítva az összeköttetést a két hátvéd között. Innen a labdást kezdte el támadni egy terelő mozgás segítségével. Amikor a labdás belső védő felnézett, azt látta, hogy középről Núnez éppen megtámadja, mellette a szélső védőn áll egy ellenfél, akárcsak a két hatoson. Nem volt biztos közeli opciója a hátvédnek. Emiatt rendszeresen előreívelte a labdát Córdoba fejét keresve. A csatár pedig megpróbálta megnyerni a légi párharcokat, hogy visszafejelje a labdákat, amit James Rodríguez és Jhon Arias igyekezett begyűjteni.
Nem véletlenül kényszerítette ki az íveléseket Uruguay. Míg Núnez elöl a két belső védő ellen létszámhátrányban volt, addig az uruguayi hátvédek számbeli előnybe kerültek a kolumbiai támadókkal szemben. Így egy-egy játékos követte emberfogással az el-elmozgó ellenfelet és volt egy plusz ember, aki bárkinek ki tudott segíteni.
Kolumbia nem tudta rendszeresen kihozni a labdát, mégis a jó presszingnek köszönhetően képes volt támadásokat vezetni. Nem csak gyors kontrákat alkalmazott Lorenzo válogatottja a labdaszerzéseket követően, hanem nyugodt és megfontolt támadások során a labdához pozicionált játék elemeit is elővette, mint azt a brazilok ellen is látni lehetett. A pálya egyik oldalát, ezen a találkozón jellemzően a jobb oldalt, túltöltötték. A magyar válogatotthoz hasonlóan az volt a céljuk, hogy játékoskapcsolatokra épülő kombinációkkal bontsák meg az ellenfelet. Mivel aránylag sok kolumbiai egymáshoz közel helyezkedett, kis területen megnőtt a passzutak száma. Számos háromszögelésre nyílt lehetőség. A támadók mozgása kötetlenné vált, szabadon cserélhettek helyet, indulhattak előre, léphettek hátra. Ilyenkor az eddig alkalmazott pozíciós játék kötöttségei megszűntek. Éppen ez okozott zavart az eddigi ellenfelek védekezésében. A sok elmozgás miatt a védők összezavarodtak, nem tudták, melyik játékost kinek kellene figyelnie.
Bielsa mégis talált egy egyszerű megoldást a labdához pozicionált csapatok ellen, illeszkedve a saját edzői felfogásához. Az argentin mindig is az emberfogás híve volt a területvédekezéssel szemben, hiszen az intenzitást, ami a játékának fontos eleme, csak az előbbivel lehet fenntartani. Viszont rendszeresen előjön egy jelentős probléma az egészpályás emberfogással kapocslatban. Sok elmozgással, a területek megnyitásával, jó indításokkal könnyen át lehet játszani ezt a fajta labda nélküli játékot. Ráadásul, ha egy ember hibázik a védekezés során, akkor borul a dominó.
Ám valahogy mégis érdekesen paradox jelenség, hogy egy elmozgásra építő támadójátékot (azaz a labdához pozicionált játékot) mégis emberfogással lehet hatástalanná tenni. Mindennek a kulcsa a terület. Amíg egész pályán hátrány jelent a kombinációkkal szemben az emberező védekezés, addig a pálya egy szegletében előnyökkel jár. Ennek az oka, hogy kis területen a támadók nehezebben rázzák le magukról az őket szorosan követő ellenfelet, a védők közel helyezkednek egymáshoz, ezáltal a nyomást is könnyebb fentartani. Bielsa ezt remekül mérte fel. Ennek köszönhetően az első félidőben Kolumbia mindössze 0,5-ös xG-t tudott összehozni.
Uruguay meccsterve a labdaszerzéseket követő ellentámadásokra épült, mint azt az első félidőben is látni lehetett. Ám az, hogy a játékvezető a szünet előtt kiállította a kolumbiai Daniel Munozt (ekkor Kolumbia már 1–0-s előnyben volt), mindent átrajzolt. Kolumbia mélyen visszaállt 4–4–1-ben, majd az utolsó tíz percre 5–3–1-ben védekezni. Bielsa csapatának muszáj volt kezdeményezni és támadásokat kialakítani. Érezhető volt, hogy nem erre készültek. Létszámelőnyben statikus támadójátékot mutattak. A szűken és mélyen védekező Kolumbia ellen szélről jövő beadásokkal próbáltak veszélyeztetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sorra jöttek be a támadók az uruguayi csapatba, de nem váltották meg a világot, az igyekezetükből csupán egy kapufára futotta a 71. percben – Luis Suárez révén.
Kolumbia, ha akcióból nem is nagyon, rögzített szituációból tudott veszélyeztetni, ebből érte el a találkozó egyetlen gólját is – James Rodríguez szögletét a 39. percben Lerma fejelte Sergio Rochet kapujába. Kolumbia immár 28 mérkőzése veretlen, James Rodríguez pedig az újabb asszisztjával már rekordot jelentő 6 gólpassznál jár az idei Copa Americán. Hogy ezeket a számokat képesek lesznek-e növelni, az a magyar idő szerint július 15-én hajnali kettő órakor kezdődő, Argentína elleni döntőben derül majd ki.
Kiemelt kép: AP Photo/Julia Nikhinson
Szerző
