Csak egyetlen csillag tündökölt a Fehérvár–Ferencváros rangadó égboltján

Az összecsapást a Fehérvár FC a várakozásoknak megfelelően rendkívül passzívan kezdte. A labdára semmiféle nyomást nem gyakoroltak, visszahúzódtak a saját térfelükre és egy 5–3–2-es formációban próbálták letolódni az FTC támadásépítéseit. A mérkőzés első húsz perce helyzetet abszolút nem hozott, ami leginkább a Ferencváros pontatlan beadási kísérleteinek volt köszönhető. Ugyanakkor az már ekkor is figyelmeztető jel volt, hogy egészen könnyedén tudnak a zöld-fehérek eljutni a piros-kékek védekező harmadába. Igaz, itt nem volt különösebben változatos a játékuk, igyekeztek folyamatosan a boxon belülre juttatni a labdát, ami érthető, amikor Varga Barnabás várja középen a kiszolgálást.

Azonban a 22. percben, egy bal oldali szabadrúgást követően a Fehérvár előtt adódott a találkozó első igazán veszélyes helyzete. Már ehhez a rögzített szituációhoz is egy felívelést követően jutottak a hazaiak és ez tulajdonképpen jellemző is volt a támadásszervezéseikre. A leghatékonyabb fegyverüknek a télen igazolt szlovén center, Nejc Gradisar bizonyult. Őt keresték elsősorban hosszú labdákkal, és a 21 éves támadó hétből négy légi párbajt sikerrel meg is vívott, ezeknek egy-egy kiharcolt szöglet, vagy egy-egy támadóharmadba juttatott labda volt a gyümölcse. Az sok mindent elárul a székesfehérváriak veszélyességéről és támadásépítéseiről, hogy ez a metódus volt a leghatékonyabb.

Ahogy ez a cikk vége felé beágyazott összefoglalóban is látszik, a 28. percben veszélyeztetett először a Ferencváros. Első ránézésre ártalmatlanul adogattak a zöld-fehérek. Szépen kirajzolódik a hazaiak 5–3–2-es védekező hadrendje, létszámfölényben vannak a labda körül, ráadásul közel is helyezkednek egymáshoz. Láthatóan a Fradinak nem lenne egyszerű feladata a jobb oldalon előre törni. Ugyanakkor a fehérvári játékosok nem helyeznek nyomást a labdára, nem akarják megszerezni azt, az ő részükről nyugodtan járathatja azt a vendég gárda. Járatta is. A jobb lehetőséget keresve átforgatták a bal oldalra a játékszert, ahova szokás szerint kihúzódott Mohamed Abu Fani.

Jól látható, hogy a pályának e területén már messze nem volt ideális a piros-kék játékosok elrendeződése. Nagyon messze helyezkedtek Abu Fanitól, ráadásul létszámhátrányban is voltak. Mindez abból fakadt, hogy Dejan Sztankovics a két nyolcasát rendre rendkívül szélesen helyezi el, a pálya szélső területein, amivel ezekben a zónákban létszámfölényt próbál meg kialakítani, illetve jelentősen megnehezíti az ellenfél tolódását is, mivel a megnövelt távolság miatt lényegesen többet kellene a védekező csapatnak futnia. Tehát ahelyett, hogy a Fehérvár proaktívan megpróbálta volna kis területen beszorítani a Fradit, engedte, hogy átvigyék a labdát a pálya egyik feléről a másikra, amelynek során elő-előfordulhat, hogy rések keletkeznek a pajzson. Ez esetben ez meg is történt a nagyobb területet és a kedvező feltételeket Abu Faniék ki is használták, így begyalogolhattak a tizenhatoson belülre, remek pozícióból adhatott be Eldar Civic, azonban ekkor még pontatlan volt a bosnyák bekk.

A 42. percben végül egy középpályás labdavesztést követő kontra végén Marquinhos beadását váltotta gólra Varga Barnabás, így előnnyel mehettek pihenőre a IX. kerületiek.

És a második félidő is úgy folytatódott, ahogy az első abbamaradt. A Ferencváros magabiztos volt, uralta a játékot, és érkeztek nagy mennyiségben a középre ívelések Varga irányába. Ennek eredményeként az 51. percben a sokat kritizált Civic beívelését egy gyönyörű csukafejessel váltotta gólra a Fradi első számú gólfelelőse.

Bartosz Grzelak egy óra játékot követően megpróbált cserékkel valamiféle változást eszközölni, de hiába volt a kettő módosítás (Tobias Christensen helyett Tóth Tamás Vid, Spandler Csaba helyett pedig Mario Simut érkezett), a mérkőzésre semmilyen hatással nem voltak az újonnan beküldött labdarúgók. A meccs hajrájában a svéd-lengyel mester testbeszédén látszott, hogy szeretné, ha a csapata intenzívebben akarná elvenni a címvédőtől a labdát, de ennek sem volt túl sok foganatja.

A látottak alapján a Fehérvár elvi hibák sorozatát követte el, leginkább azzal, hogy közel engedte a kapujához a Ferencvárost. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy amennyiben a Ferencváros képes folyamatosan a tizenhatoson belülre benyomni a labdákat, akkor a játékosok minőségéből fakadóan lesz néhány pontos is, ami Varga Barnabásnak jelen állapotában bőven elégséges ahhoz, hogy eldöntse ezeket a találkozókat.

Összességében a Fehérvár nem engedett túl sok és túl magas minőségű helyzetet a rekordbajnoknak, másfeles xG alatt tartani a Ferencvárost nem rossz teljesítmény. De nem kevesebb, mint 26 beadással próbálkozhattak a zöld-fehérek, ami dupla annyi, mint a székesfehérváriaké, nem beszélve arról, hogy milyen játékosminőségbeli különbség van jelenleg a két csapat között előkészítők, befejezők és persze a védelmek terén egyaránt. Varga Barnabás fejjátéka pedig némileg „meghekkeli” az xG-modellt, mert az teljesen egyértelmű, hogy az a fejes, amiből a nagy átlag 15 százalékos valószínűséggel fejel gólt, az nála egy jóval magasabb érték.

Tehát két Varga-fejessel alakult ki a 0–2-es végeredmény, amivel a Ferencváros visszavette a dobogó legfelsőbb fokát a hétvégén a Debrecennel hazai pályán 1–1-es döntetlent játszó Pakstól (és tegyük hozzá, a fővárosiak egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak le), míg a Fehérvár is megőrizte a harmadik helyét.

Kiemelt kép: mlsz.hu