De Zerbi 35 éves asszisztense nyitott új fejezetet Nizzában, és ezt várják el tőle az Ajaxnál is

Mindig izgalmas kérdés, hogy egy, a futball fejlődésére kifejezetten erős hatást gyakorló edző mellett tanuló asszisztens, kapusedző, videóelemző milyen irányba indul, ha önálló útra lép. Van-e bátorsága a stílust, a taktikai felfogást tekintve leválni a mesteréről? A 35 éves Francesco Fariolinak, aki Roberto de Zerbi mellett „nőtt fel”, ráadásul számára teljesen új közegben, a francia első osztályban kellett boldogulnia az előző idényben. Idén májusban az Ajax szerződtette vezetőedzőnek, ám ahhoz, hogy következtessünk, milyen stílust visz magával Amszterdamba, meg kell néznünk, hogyan játszott irányítása alatt a francia bajnokságban ötödik helyen végzett OGC Nice.

Farioli csak amatőrként szerepelt, kapus volt, pályafutása lezárása után pedig kapusedző lett olasz alacsonyabb osztályú csapatoknál. Elhívták a katari nemzeti akadémiára (Aspire Academy), majd megkereste Roberto de Zerbi, aki akkor a Serie A-ba feljutó Beneventónál dolgozott. A Sassuolóhoz is követte a trénert, majd tartott előadásokat a barcelonai La Masia akadémiáján a kapusok felkészítéséről.

Törökországban kapta első vezetőedzői megbízását 31 évesen, ezzel ő lett a legfiatalabb edző, aki profi klubnál volt menedzser Európában. 2021-től két éven át dolgozott az országban, az Alanyasporral közepesen szerepelt, majd tavaly nyáron szerződtette a Nice.

2002, Sandro Salvioni óta nem dolgozott olasz edző a dél-franciaországi klubnál, Farioli Lucien Favre-t váltotta. Az olasz tréner tudta, hogy nincs sok ideje bizonyítani, hiszen Nizzában 2020 óta minden évben edzőt váltottak. Ráadásul azt a Didier Digard-t követte, akit futballistaként is kedveltek a városban, és miután Favre-tól elköszönt a klub, az addigi másodedző előlépett, és első 14 mérkőzésén nem kapott ki. Egy kedvelt figura örökségét kellett Fariolinak átvennie, ami alatt akár össze is roppanhatott volna.

Az olasz edző az idény elején 43 millió eurót költhetett játékosvásárlásra. Már az igazolásaiból tisztán látszott, milyen felfogásban fogja játszatni a csapatát. Az Atalantától szerződtetett balszélső, Jérémie Boga a progresszív labdacipelésben a posztriválisai 98 százalékánál, a sikeres cseleit nézve 99 százalékánál jobban teljesített. Az Aston Villánál nélkülözött jobb oldali középpályás, Morgan Sanson a progresszív labdacipelésben szintén kiemelkedik (91 százalék). A középpályán tehát olyan játékosokra tartott igényt, akik támadásban magabiztosan bánnak a labdával. Az FC Lorient korábbi, kölcsönben Nizzában játszó nigériai gólvágóját, Terem Moffit kérdés nélkül átigazolta a klub, szüksége volt egy megbízható, atletikus góllövőre.

Farioli egyáltalán nem akarta felforgatni a csapatot, megelégedett három leendő alapember megszerzésével, pedig sokan úgy vélték, ez kevés ahhoz, hogy a 2023-as kilencedik helyről előrébb lépjen a klub. A szakember viszont nem a nevekben hisz, hanem abban, a játékosok elfogadják-e, hogy egy rendszerben fontos láncszemek, és ha idomulnak, együtt sikeresek lesznek. Az idén májusban az Ajaxhoz igazoló tréner amszterdami bemutatkozó videójában pontosan erről beszélt:

„4–3–3-as felállásban játszanak a csapataim, de nem ez a legfontosabb elem. Hanem hogy a játékosok magukévá tegyék a szükséges elveket, és megfelelő viselkedéssel fussanak ki a pályára.”

Farioli korábbi csapatainál a labdabirtoklásra, a hosszú ideig tartó rövid passzos labdakihozatalra, majd a ritmusváltás utáni gyors vertikális passzokra, illetve a jól cselező szélsőkre épített. Labda nélkül Nizzában is magas, agresszív védekezést választott.

„Ahhoz, hogy domináns játékot játssz, vagy nálad kell, hogy legyen a labda, vagy gyorsan el kell venni az ellenféltől”

– vallja.

Farioli tulajdonképpen kockáztatott Nizzában, hiszen pontosan tudta, hogy ezzel a támadógépezettel nem fogja tudni elkápráztatni a szurkolókat, a csapata nem fog 60 gólt lőni egy szezonban. Mégsem a labda átengedését és a kontrákat, hanem a fölényes labdabirtoklást, és a gyors, jól cselező szélsőket választotta. Kompromisszumos döntést hozott: ha nem bízhat a gólözönben, annyira megerősíti a védelmet, hogy stabilizálni tudja együttese játékát.

Ha ebből indulunk ki, fantasztikus munkát végzett. Az OGC Nice az egész ligában messze a legkevesebb gólt kapta (29), a másik oldalon a legjobb 12-ből a legkevesebbet is szerezte (40). Büntetők nélkül a meccsenkénti gólátlaga az egyet sem éri el (0,97).

A védekezést egészen magas szintre emelték a piros-feketék, az ellenfelek lövései csak elvétve jutottak el a lengyel Marcin Bulka kapujáig. Ezt úgy érték el, hogy olyan pozícióba szorították őket, melyből csak ők jöhettek ki győztesen. A statisztikákat böngészve érdekes látni, hogy a nizzai védők szinte kizárólag akkor próbálták egy az egyben szerelni, ha már nem volt más eszközük, a cél az volt, hogy megakadályozzák hátul az egy-egy elleni védő–támadó párharcot. A bajnokságban a legritkábban ellenük próbáltak meg cselezni a csapatok, és a legjobb mutatóval nyerték ezeket a párharcokat.

Az ellene várható gólok számában (xGA) egyedül az Olympique Marseille előzte meg a Nice-t (35,4 – OM, 35,5 – Nice), vagyis a Marseille-jel karöltve a nizzaiak engedték a legkevesebb nagy helyzet kidolgozását az ellenfélnek. Egészen fantasztikus hatékonysággal teljesítettek: 90 percenként mindössze három kapura lövést engedtek a riválisoknak, természetesen toronymagasan vezetik a vonatkozó rangsort. Szintén nekik kellett a Ligue-1-ben a legkevesebbszer tisztázni a büntetőterületen belül, vagyis el sem jutott a labda az ötös környékére.

Az engedett kapura lövések száma

A csapat a meccsei 50 százalékán nem kapott gólt, a Ligue 1-ben a 2020–2021-es szezon óta nem láttunk ilyen sikeres mutatót. Bulka a kapujára tartó mindössze 74 lövés 77 százalékát védte, ez a harmadik legjobb mutató a Ligue 1-ben – mellesleg a Nice ellen megítélt öt büntetőből hármat is hárított.

Farioli ugyan De Zerbi filozófiáját vette alapul, de kiegészítette a saját kreativitásával, ennek az elegye lett egy olyan védekezés, amit alig-alig tudtak feltörni az ellenfelek.

Felőrölni az ellenfelet – a labdakihozatallal

A nizzai támadásokat a csapat különleges labdakihozatala miatt volt a legnehezebb megakadályozni. A lapos labdakihozatalnál a De Zerbi-futballban óriási szerep hárul a létrehozott háromszögekre, Fariolinál pedig a kapusra egyfajta plusz középső védőként. A ligában átlagosan Bulka passzolt a legrövidebben (23,9 méter) a kapusok közül, vagyis folyamatosan bevonták a mezőnyjátékba hátul, és a labdakihozatalban döntő szerepe volt. Passzainak mindössze 15 százaléka volt 40 yardnál (36,5 méter) hosszabb, csak a Paris Saint-Germain hálóőrei összesítettek ennél alacsonyabb értéket.

A 2–3–2–3-as alakzatban zajló labdakihozatal lényege, hogy a Nice bátran magára engedi az ellenfelet, és a legnagyobb nyomás alatt is keresi az üres, megjátszható társakat. Sok-sok oldalpassz után jön egy hirtelen vertikális passz egy visszalépő középpályáshoz, és a háromszögeléssel, ritmusváltással indulhat a támadás.

Ehhez a stratégiához, labdabiztos, türelmes, gondolkozó játékosokra van szükség. Nem véletlen, hogy a védekezőharmadban a Nice ért legtöbbször labdához – az egész francia mezőnyben a legtöbb labdaérintés pedig Dantéé, a nizzai belső védőé. A legtöbb rövid passz (4–14 méteres átadás) is az övék a PSG mögött, és a rövid passzok pontosságában is csak a párizsiak előzik őket. A Ligue 1-ben messze a piros-feketék adták a legkevesebb hosszú passzt. A játékukról szintén képet ad, hogy 34 mérkőzésen mindössze 43 alkalommal próbálkoztak hosszú passzal oldalt váltani. Röviden: laposan, ez volt a jelszavuk mindvégig.

Progresszív labdavezetésben szintén előkelő pozíciót értek el (harmadikok voltak) a Ligue 1-ben – a bajnokságban ebben a mutatóban a nizzai belső védő(!), Jean-Clair Todibo a legjobb –, progresszív passzokat nézve viszont az utolsó hat csapat között végeztek.

Csakúgy, mint mestere a Brightonnál, Farioli is azt várta a szélsőitől – főleg Bogától és Mohamed-Ali Chótól, hogy minél többször kényszerítsék egy az egy elleni helyzetbe a védőiket, és cselezzenek, amennyit csak tudnak. Ebben a mutatóban, vagyis a cselek számában csak a PSG előzte meg őket. Más kérdés, hogy ez mennyire volt hatékony: a rengeteg csel, a rengeteg progresszív labdavezetés rengeteg elveszített labdával végződött, utóbbiból csak az Olympique Lyonnak volt több. Akár ebbe is belebukhatott volna a Farioli-féle taktika, ha nincs a betonbiztos védelem, és a minimális kapura érkező lövés.

A Nice úgyis befutott az Európa-liga-indulást jelentő ötödik helyre, hogy a gólszerzés nem volt az erőssége (a meccsenkénti xG megfelelt a 90 percenként szerzett gólok számának): Moffi szerezte a csapat góljainak negyedét (11), Boga és Evann Guessand hat-hat találattal követi a házi góllövőlistán.

Farioli tehát végrehajtotta a tervet, pedig a De Zerbi-féle stratégiára építve akár kudarcot is vallhatott volna. Sikerrel megértette a taktikai elképzeléseit a játékosokkal, akik hajlandóak voltak alkalmazkodni, tanulni. Farioli ebben hisz, a folyamatos fejlődésben, önfejlesztésben, ezt az idézett amszterdami interjújában is kifejtette.

„Néhány éve elég volt egyetlen jó taktikai ötlet, ami alapján végig lehetett játszani egy szezont. Egy jó ötlet ma talán 45 percre sem elég, hiszen a szünetben meg tudjuk nézni az adatokat, és ha szükséges, változtatni kell.”

A beszélgetésben azt is elmondta, talán alulértékelt tulajdonság egy labdarúgótól, de a kíváncsiság az, aminek hajtania kell a játékosait. Vagyis az ő csapatában az újdonságokra nyitott, kíváncsi, tanulni vágyó játékosok vannak sikerre ítélve.

A holland bajnokságban novemberig botladozó, a kieső zónát is megjáró Ajax nagyon mélyről kapaszkodik most. Négy edző fordult meg az amszterdami kispadon csak a tavalyi szezonban, és a nagy rivális, Arne Slot vezette Feyenoord négy, illetve hat gólt is lőtt nekik az Eredivisie-ben. A domináns labdabirtoklásra, rövid passzos labdakihozatalra az Ajaxnál is bátran építhet majd az olasz edző, hamarosan meglátjuk, a többi Farioli-elem is bevethető-e Amszterdamban.

Kiemelt kép: Voetbalprimeur