Elkjaer Larsen, a tökéletes csatár, akit Veronában polgármesternek akartak választani

1984 áttörést hozott a dán labdarúgás számára, amely akkor 20 év után először szerepelt nagy tornán, és összesen is csak második alkalommal. Bár a franciaországi Európa-bajnokság nyitányán lábtörés miatt rögtön elveszítette legnagyobb csillagát, az aranylabdás Allan Simonsent, és kikapott a favorit franciáktól, de a folytatásban ellenállhatatlan módon állított maga mellé mindenkit. A Jugoszlávia elleni 5–0, amelynek góljait itt érdemes megnézni, Dánia első győztes meccse lett világ- és Európa-bajnokságokon, pillanatok alatt ismertséget hozva egy csodálatos csatárnak.

A már majdnem 27 éves Preben Elkjaer Larsen a megelőző hat évben a belga KSC Lokerenben szerepelt, nem volt ugyan teljesen ismeretlen sem az európai klubfutball számára, de az Eb nélkül talán soha nem fedezik fel az igazi képességeit.

A góljainak nemcsak a száma, hanem a minősége mondott róla igazán sokat; robbanékonyságához, ütemérzékéhez és erejéhez kifinomult technika társult, mindezek mellett nem ismert elveszett labdába. Ráadásul pompásan cselezett, az előkészítésben is kivette a részét, és remek játékkapcsolatot alakított ki a nála hét évvel fiatalabb Michael Laudruppal.

A csoportkör zárásán, a divatbemutatót tartó Belgium ellen ki-ki meccs várt rájuk, ebből az Eb-történet egyik legnagyobb csatája született. Francois „Franky” Vercauteren óriási bombagóljával nagyon nehéz helyzetbe került a skandináv együttes (0–2), de talpra állt: Elkjaer Larsen büntetőt harcolt ki, majd 2–2-nél – ami már elég lett volna a csapatának – előbb megtáncoltatta a védelmet, majd ziccerben szokás szerint az eszét használta.

Az elődöntőben Dánia már esélyesebbnek számított Spanyolországnál, végül a szétlövés végén éppen Elkjaer Larsen hibája miatt alulmaradt. De egy nagy csapat (Sören Lerby, Jesper Olsen, Morten Olsen…) így is az ország Eb-történetének első érmével tért haza.

A feltörekvő, de a lehetőségek korlátai közé zárt Hellas Verona csapott le Elkjaer Larsenre, másik légiósként pedig – a szabályok engedte kettőből – Hans-Peter Briegelt, a vb-döntős NSZK világklasszis balhátvédjét szerződtette. Neves olaszokat ugyan nem tudtak köréjük rakni, de minden idők Juventusát is megelőzve – amely a KEK-győzelem után éppen a BEK-győzelem felé tartott – Verona és a Hellas első és máig egyetlen bajnokcsapatát ünnepelhette 1985 májusában.

És éppen a leghíresebb védelemmel kiálló torinóiak ellen lőtte pályafutása legbravúrosabb gólját Elkjaer Larsen, miután aktuális nagy sprintje közben elveszítette a cipőjét. Így is túljutott a legendás Gaetano Scireán, végül a cipő nélküli jobb lábával kilőtte a hosszú sarkot. Hazája után pedig a Pó-síkságon is csúcsokat döntött a népszerűsége, a polgármester-választásokon hagyományosan szavazatok sokaságát kapta – bár el sem indult.

A címet három esztendőre kibérelő Michel Platini mögött előbb harmadik, majd második lett a France Football Aranylabda szavazásán, majd harmadik nagy évében, 1986-ban is befutott a negyedik helyre, elsősorban a mexikói világbajnokságon szerzett mesterhármasával.

Dánia pontveszteség nélkül ment tovább a csoportból az NSZK, Uruguay és Skócia előtt, a legjobb 16 között viszont belefutott Emilio Butragueno késébe (a spanyolok 5–1-re nyertek a Real Madrid csatárának mesternégyesével), ám Elkjaer Larsen négy meccsén olyan teljesítményt nyújtott, hogy a torna harmadik legjobb futballistájává választották – Platini, Butragueno vagy éppen a gólkirály Gary Lineker előtt.

Kiemelt fotó: calciomercato.com