Ez a halálcsoport! Egymás mellé került a négy évvel ezelőtti döntő két szereplője

A mezőnynek ebben a felében találjuk a címvédő Egyesült Államokat, a kétszeres győztes németeket, az aranyról valahogy mindig lecsúszó svédeket, a négy évvel ezelőtt hazai pályán alulteljesítő franciákat és a legutóbb finalista hollandokat. Már a felsorolt válogatottak miatt is érdemes lesz követni a tornát, de a háttérben meghúzódó „kicsik” is érdekesek lehetnek, hiszen ha eredményben nem is, de játékban nem egy közülük szintén minőséget képvisel.

E-csoport (Egyesült Államok, Hollandia, Portugália, Vietnám)

A négyes és a világbajnokság legnagyobb esélyese az Egyesült Államok, amely még nem végzett a harmadik helynél hátrább a korábbi tornák során. Lindsey Horanen kívül – ő az Olympique Lyon futballistája – mindenki az amerikai bajnokságban kergeti a labdát, többek ráadásul egy klubcsapatban, így az összeszokottsággal a hiányzók ellenére sem lehet gondja Vlatko Andonovski lányainak. Az idei mérlegük is kiváló, nyolc mérkőzésük mindegyikét megnyerték, és csak egyetlen alkalommal kaptak gólt, miközben Kanadával, Japánnal és Brazíliával is összecsaptak.

Azonban már a csoportban sem lesz könnyű dolguk az amerikaiaknak, hiszen összekerültek négy évvel ezelőtti döntős riválisukkal, a hollandokkal. A németalföldiek azóta ugyan visszaestek, és Vivianne Miedema sérülés miatti hiányzása is erősen rontja az esélyeiket, mégis ahol Lieke Martens, Jill Roord, Jackie Groenen vagy Danielle Van de Donk játszik, azt az együttest botorság lenne előzetesen leírni. A formájuk változó. Az osztrákok ellen egy-egy győzelem és vereség jött az év elején, a lengyeleket és a belgákat több góllal megverték, míg a németek elleni rangadón egy góllal alulmaradtak. A továbbjutásuk kötelező, de nem becsülhetik le ebben a versenyfutásban a portugálokat sem.

A luzitánok ugyanis a tavaly nyári Európa-bajnokságon 0–2-ről álltak fel Martensék ellen, és bár végül 3–2 arányban alulmaradtak, de bizonyították, hogy a legnagyobbakkal is képesek felvenni a kesztyűt. Jéssica Silváék akkor megmutatták, hogy kifejezetten élvezetesen képesek játszani – már csak ezért is érdemes lesz őket követni –, és ha hatékonyságban javulni tudnának, akkor sokkal messzebb is juthatnának. Az első fordulóban ezúttal is a hollandokkal csapnak össze, és ha ebből vereség nélkül kijönnek, akkor a csoportkör végéig nyílttá tehetik a továbbjutás kérdését.

Vietnám újoncként nem valószínű, hogy bele tud szólni érdemben a csoportriválisok dolgába. Esetleg egy Portugália elleni döntetlenben reménykedhetnek. Döntő lehet az egy kivétellel a hazai bajnokságra építő ázsiaiak számára, hogy a Németország elleni 2–1-es vereség, vagy a torna előtt nem sokkal lejátszott, spanyolokkal szembeni 9–0-s zakó során mutatott formát tudják-e majd hozni a világbajnokságon.

(Forrás: The Guardian)

F-csoport (Franciaország, Brazília, Jamaica, Panama)

Franciaországban a tavasz kevésbé a világbajnoki felkészülésről, sokkal inkább a szövetségi kapitány, Corinne Diacre eltávolításáról szólt. Az évek óta húzódó konfliktust végül Diacre távozása oldotta meg, a helyét pedig Hervé Renard vette át, aki szövetségi kapitányként több válogatottnál is kifejezetten sikeresen dolgozott, igaz, férfi vonalon. A sérülésekkel a franciáknak sem volt szerencséjük, Delphine Cascarino, Marie-Antoinette Katoto és Amandine Henry is hiányozni fog tőlük, ennek ellenére a félkészülés során Dániát és Kanadát is legyőzték. Egy csoportgyőzelemmel szinte ki lenne kövezve az útjuk a negyeddöntőig.

A csoport másik erős csapata Brazília, amely azonban valahogy képtelen a világbajnokságokon eredményesen szerepelni, az utóbbi években pedig egyre inkább lemarad az európai, az amerikai és az ázsiai válogatottak mögött. A folyamat megállítása érdekében külföldi szövetségi kapitányt neveztek ki a svéd Pia Sundhage személyében, aki a hazája csapata mellett már az Egyesült Államok válogatottját is dirigálta. Az idei eredményeik nem is voltak eddig olyan rosszak, hiszen bár Kanadától és az Egyesült Államoktól kikaptak, a Finalissima döntőjét pedig büntetőkkel elveszítették az angolokkal szemben, de Japán és Németország ellen győzedelmeskedtek. A csoportkör célja az lehet számukra, hogy valahogy megelőzzék az esélyesebb gallokat, így elkerülhetnék a német, angol, kanadai együttesek alkotta ágat.

Jamaica a tavalyi kontinensbajnokságon a két nagy mögött közvetlenül a harmadik helyen végzett, ami alapján akár sokat is várhatnánk tőlük, ám az idei eredményeik kiábrándítóak. Hat találkozóból ötöt is elveszítettek, ami a spanyolok vagy ausztrálok ellen még nem lenne probléma, de a Salvador elleni 5–2-es vagy a legutóbbi, Mexikótól elszenvedett 7–3-as vereség nem sugall számukra hosszú és eredményes tornát. Egyedül abban reménykedhetnek, hogy a klasszisaik, mint például Khadija Shaw vagy Jody Brown képesek lesznek olyan teljesítményt nyújtani, amivel kiérdemelték korábban a neves klubcsapataik figyelmét.

Panama a karibi riválishoz hasonlóan nem dédelgethet merész álmokat, a harmadik hely elérésére viszont minden esélyük megvan. Bár ők is szenvedtek nagy különbségű vereségeket 2023-ban – Spanyolország ellen 7–0-ra, Japántól 5–0-ra kaptak ki –, de néhány alkalommal győzni is sikerült, és a Kolumbia elleni döntetlen is jó eredmény számukra.

(Forrás: AS USA)

G-csoport (Svédország, Olaszország, Argentína, Dél-afrikai Köztársaság)

A skandinávok a torna egyik nagy esélyesei. A legutóbbi két olimpia ezüstérmese, az előző vb bronzérmese korábban még egyetlen alkalommal sem hódította el a világbajnoki aranyat, pedig talán az amerikaiak és a németek mellett ők voltak a női futball sztárcsapatai. Peter Gerhardsson kerete ezúttal is bombaerős, Stina Blackstenius, Lina Hurtig, Kosovare Asllani, Johanna Kaneryd, Filippa Angeldal vagy Amanda Ilestedt mind kiemelkedő játékos, de Fridolina Rolfö még közülük is kimagaslik. A friss BL-győztes Barcelona labdarúgója, aki a sorozat fináléjában győztes gólt szerzett, az egész baloldalt képes bejátszani, így számos alternatívát kínál a szövetségi kapitány számára. Az idei formájuk ennek ellenére nem túl meggyőző. Kínát ugyan magabiztosan legyőzték, de a norvégokkal és a németekkel nem bírtak, míg a dánoktól vereséget szenvedtek. A csoportban lesz idejük bemelegedni, de az első helyet mindenképpen meg kell szerezniük, ha nem akarnak nagyon hamar összecsapni az amerikaiakkal.

Az olasz női futball az ezredforduló tájékán jelentősen visszaesett, de az elmúlt években visszaküzdötték magukat az élmezőny mögé. A keretük a Juventusra és az AS Romára épül, legnagyobb sztárjaik, Barbara Bonansea és Cristiana Girelli egyaránt a torinóiakat erősíti, hiányozni fog viszont Sara Gama, akit Milena Bertolini nem nevezett a világbajnokságra. Az idei eredményeik semmitmondóak. Az angolok elleni vereség belefért, a belgákkal szembeni már nem annyira, a koreaiak, a kolumbiaiak és az új-zélandiak elleni egygólos győzelmek pedig nem imponálóak. Nagy reményeik nem lehetnek, de a továbbjutás elvárható tőlük, minden további siker ezen felül már ajándék lenne a szurkolóiknak.

Ha az olaszok nem jutnak tovább, az valószínűleg az argentinok miatt lesz. A dél-amerikaiak a női mezőnyben nem kiemelkedőek, de nem is lehet félvállról venni őket. Nincs igazán nagy név a csapatukban, főleg a brazil és a hazai bajnokságban játszók közül válogathatnak, néhány kivételtől eltekintve. Felkészülés gyanánt Új-Zélanddal és dél-amerikai csapatokkal csaptak össze, nagyrész sikerrel, talán ez a pozitív eredménysor okozta önbizalom elég lesz egy második helyhez számukra.

A Dél-afrikai Köztársaság tavaly nyáron az első alkalommal lett Afrika legjobbja, most pedig az egész világ előtt bizonyíthatnak. Desiree Ellis játékosai jellemzően a hazai bajnokságban játszanak, ám talán a nagy nevek – Thembi Kgatlana az amerikai, Linda Motlhalo a skót, Refiloe Jane pedig az olasz élvonalban futballozik – gyűjtöttek már annyi tapasztalatot, amennyivel átsegíthetik csapatukat a nehézségeken. A vb előtt közvetlenül Costa Ricát legyőzték, ami reményt adhat számukra, de reálisan nincs sok sanszuk a folytatásra.

(Forrás: FIFA World Cup News)

H-csoport (Németország, Koreai Köztársaság, Kolumbia, Marokkó)

Németország a női mezőnyben mindig favorit, ami 2022-ben is kiderült. Akkor senki sem gondolta igazán, hogy ilyen könnyedséggel jutnak el az Európa-bajnokság döntőjébe, ahol még Alexandra Popp sérülését követően is volt esélyük a hazai pályán szereplő angolokkal szemben, ám végül alulmaradtak a Wembleyben. Most sem tűnnek igazán erősnek, de ez ne csapjon be bennünket. A Bajnokok Ligájában döntős Wolfsburgot tíz, a német bajnok Bayern Münchent négy, az angol bajnoki aranyérmes Chelsea-t három futballista képviseli. Merle Frohms személyében a világ egyik legjobb kapusa áll a háló előtt, Lena Oberdorf fiatal kora ellenére is uralja a középpályát, a befejezéseknél pedig ott van a már említett Popp. Ha mindez nem lenne elég, a döntős csapathoz képest még erősödtek Melanie Leupolzcal, így minden adott egy jó szerepléshez. Az idei eredménysoruk ennek ellenére gyenge. A hollandokat ugyan legyőzték és a svédekkel döntetlent játszottak, ám a Vietnám elleni szerény, 2–1-es siker, illetve a 12 nappal ezelőtt Zambiától elszenvedett 3–2-es vereség nyugtalanságra adhat okot.

A koreaiak Ázsia ezüstérmeseiként sem számítanak igazán erősnek, de a továbbjutásra azért esélyesek. Az európai csapatoktól rendre sima vereséget szenvednek, de tavasszal Zambiának kétszer is öt alkalommal köszöntek be. A keret többsége odahaza szerepel, a nemzetközi élmezőnnyel így viszonylag keveset találkoznak. Az angol Colin Bell tanítványainak nagyon oda kell figyelnie, ha a második helyet meg akarják szerezni, hiszen Kolumbia és Marokkó is oda pályázik.

A világranglistán Kolumbia ugyan elmarad az ázsiai vetélytárstól, de sokan azt várják, hogy ők borítják majd fel a papírformát. A dél-amerikai kontinenstornán ezüstéremmel zártak, ami reményt adhat nekik, de tapasztalat terén még ők is rosszul állnak. A legjobbjuk Linda Caicedo lehet a tornán. A Real Madrid támadója a fiatal életkora ellenére meghatározó szereplő a csapatban, a brazilok elleni fináléban kétszer is megzörgette a hálót. Az előkészületi mérkőzéseken döntetlenhez közeli eredményeket produkáltak, egyedül a franciák ellen – 5–2-es vereség – nyílt ki az olló.

Más négyesekben az utolsó tag általában csak a tisztes helytállásban reménykedhet, de itt Marokkó akár többet is elérhet. Hasonlóan a csoportriválisokhoz, ők is másodikak lettek az előző évi kontinensbajnokságon, de talán ez volt mind közül messze a legnagyobb meglepetés. A siker letéteményese Reynald Pedros. Az egykori francia válogatott futballista a női futballban igazán nagy névnek számít, hiszen az Olympique Lyonnal két év alatt kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Most Marokkóban dolgozik, az eredmények pedig ezúttal sem maradnak el. Az idei évben Szlovákia és Bosznia ellen győztek, a csehek és a románok ellen kikaptak, de az igazán nagy eredmények csak ezután jöttek. Az egyaránt vb résztvevő olaszokkal és Svájccal is döntetlent játszottak, amivel igazolták, hogy nem könnyű őket legyőzni. A továbblépéshez ezúttal győzniük is kell majd, de ha ilyen stabilak maradnak, akkor a németek mögötti tülekedésben nekik is lehet keresnivalójuk.

(Forrás: Four Four Two)

Kiemelt fotó: deadline.com