Fel kell ébredni!

Azt persze senki sem róhatja fel a Fradinak, hogy kikapott Nottinghamben – a papíron is messze legnehezebb meccsén – egy Premier League csapat otthonában, amely az egész Európa-liga legértékesebb játékoskeretével bír (603,6 millió eurós összérték, a magyar bajnoké 42,83), a vereség mikéntje azonban már igenis elszomorító. A zöld-fehérek védelme finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán a City Groundon, a kényszerből középhátvédet játszó Ötvös Bence egymaga összehozott három gólt az ellenfélnek (egy öngól, egy góllal büntetett hiba és egy tizenegyest érő szabálytalanság). De az egész csapatvédekezés csapnivaló volt, Sean Dyche tanítványainak nagyon ritkán van ilyen könnyű dolga, csak úgy ficánkoltak a pályán az egész mérkőzés alatt.

A magyar rekordbajnok az El-alapszakasz 3. fordulója óta stabilan a legjobb nyolc között állt a tabellán, senki sem tudta legyőzni, ezt rajta kívül csak a Freiburg és a Viktoria Plzen mondhatta el magáról (végül egyedül a csehek őrizték meg a veretlenségüket). Mi magunk is megsüvegeltük korábban a zöldek kupaőszét, de sajnos az is tudvalévő volt, hogy a két legjobb játékos, Varga Barnabás és Tóth Alex eladása után a két januári mérkőzés már sokkal nehezebb lesz.

A múlt heti Panathinaikosz elleni hazai meccs (1–1) még egészen tisztességesre sikerült, a Fradi próbált építkezni, határozott volt és magabiztos, labdával és labda ellen is. Noha alapvetően egy igazságos döntetlen született, a „hiányzókkal” talán nyerhetett is volna. Yusuf Bamidele fölé szálló fejesénél, illetve amikor Jonathan Levi feje el sem érte a beadást, nehéz volt nem arra gondolni, hogy Varga Barna jó eséllyel megoldotta volna az adott helyzetet (de legalábbis valamelyiket), mert ehhez voltunk szokva. És akkor a csütörtöki angliai túrának sem lett volna akkora tétje (17 ponttal nem kényszerült volna pótvizsgára az FTC), és azért azt is nehéz elképzelni, hogy Tóth Alexszel a soraiban ekkora káosz uralkodott volna a középpályán.

A görögök ellen Julio Romao még remekül tartotta a frontot, Nottinghamben azonban már bántóan magára volt utalva a brazil. Gabi Kanichowsky ezúttal nem ütötte meg azt a nívót, ami a tisztes helytálláshoz elégséges ezen a szinten, az pedig szintén magyarázatra szorul – különösen az izraeli játékát elnézve – hogy ha már egyszer Naby Keita játékjogát sikerült végleg megszerezni a Werder Brementől és még egészséges is, vajon miért csak 20 percet kap? Ennek legfeljebb erőnléti okai lehetnek, ami nem lenne újkeletű probléma a korábbi BL-győztes guineai esetében, de ha így van, az sokkal inkább további kérdéseket vet fel, mintsem elfogadható magyarázatul szolgál.   

Azt pontosan értettük, hogy Varga és Tóth miért nem megtartható (bár a nyarat legalább egyikük értékesítésével megvárhatták volna), azt is látjuk, hogy Hajnal Tamásék igyekeznek visszaerősíteni a keretet. De borzasztóan nehéz lesz. A Varga helyére igazolt horvát csatár, Franko Kovacevic az El-ben csak februártól játszhat, míg Tóth Alex kaliberű játékost valószínűleg lehetetlen találni 2-3 millióért, ráadásul a Fradi csak támadót és védőt igazolt a télen.

Mindeközben elkezdődött a bajnokság „tavaszi” szezonja is, ahol az éllovas Győrrel szemben egy rendkívül kínos hazai zakóval (1–3) nyitott a címvédő. A látszólag sima vereség (és még inkább a mérkőzés utolsó 20 percében mutatott játéka) persze nagyon kedvezőtlen a Fradira nézve, de azért az eredmény némileg csalóka, az első félidőben a hazaiak voltak jobbak – három nappal az El-meccsük után. Persze ez az a mondat, amire soha többet nem kéne hivatkoznia senkinek, és nyilván maga a Ferencváros szeretné a legjobban, hogy a kettős terhelés fel se merülhessen, mint első számú alibi, mert annak ellenére is rendre képesek lennének érvényesíteni a tudáskülönbséget. Bár kétségtelen, hogy a hétről hétre erősebb és magabiztosabb ETO nagyon megnehezítheti a címvédő dolgát, ilyen potens honi riválisa talán még nem is volt a zöld-fehéreknek az elmúlt években. Ahhoz, hogy sorozatban nyolcadszor is bajnokok legyenek, fel kell ébredniük, mert arra az égvilágon semmi sem utal, hogy az immár négy pontos fórban lévő Győr lendülete bármiért is alábbhagyna: a címvédés így minden eddiginél nagyobb kihívást jelent.

Bár az Európa-liga-szereplés összességében várakozáson felüli és elismerésre méltó, az alapszakasz záróakkordja azért egy roppant előnytelen fénytörést ad a nagy képnek, és nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy valamelyest meggyengült a Fradi. 

Persze, ha egy csapat eladja a két legjobb játékosát (az első számú gólfelelősét és a középpálya motorját), ez így szokott lenni – reméljük olyan nagyon a klubvezetők sem lepődtek meg rajta.

Ami a továbbiakat illeti: könnyebb ellenfelet aligha kaphatott volna a magyar bajnok. Az újabb Ludogorec elleni mérkőzések remek szintfelmérők lesznek: a Fradi ugyanis nem csak a kurrens szezonból ismeri a bolgárokat, 2019-ben négyszer is megmérkőztek vele (4–2–1 az FTC mérlege a bolgárok ellen). A legjobb 16 közé jutás abszolút elvárható lenne, minden további mérkőzés ajándék.  

A tavasz igazi kérdése azonban valójában az, hogy sikerül-e túllendülni Varga és Tóth hiányán, és legalább azt bebizonyítani, hogy itthon még nélkülük sincs a Ferencvárosnál jobb csapat. A tét a presztízsen túl sem kicsi: ha nincs bajnoki cím, nincs BL-selejtező a „védett” bajnoki ágon, és a megszokott, már-már biztosra vehető nemzetközi szereplés is veszélybe kerülhet. Azt pedig elég nehéz lenne megmagyarázni.

Borítókép: Fradi.hu

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.