Fel az Akropoliszra? – Varga Barnabás az AEK Athénban folytatja

Alig néhány hete írtunk a pályafutása csúcsán lévő Varga Barnabásról, aki az elmúlt években tanúsított kiemelkedő teljesítményének, a nemzetközi szinten is példás hatékonyságának, és persze a világszínvonalú fejjátékának köszönhetően a honi labdarúgás egyik legnépszerűbb és legelismertebb alakjává avanzsált. Varga két és fél év alatt kereken 70 gólt rámolt be a Fradiban (ebből 26-ot a nemzetközi porondon szerzett), nem csoda, hogy külföldön is felhívta magára a figyelmet.

Noha az Európa-ligában vitézkedő Ferencvárosnak nagyon fontos lett volna, hogy képes legyen megtartani első számú gólfelelősét, Kubatov Gábor klubelnök az M4 Sportnak adott év végi interjújában világosan elmondta, hogy megfelelő ajánlat esetén eladják Vargát, erről a játékossal szóbeli megállapodást is kötöttek. Aztán a szokásos szilveszteri évértékelő beszédében már egyenesen úgy fogalmazott Kubatov, hogy „eladjuk, mint a szél”. A kérdés így csupán annyi maradt, vajon kinek?

Mennyivel lehetett feljebb a Fradinál?

Mert bombaforma ide, „fejeskirályság” oda, a 32. évében járó és külföldi karrierre vágyó Varga lehetőségeit a kora mellett még egy másik cseppet sem elhanyagolható tényező is csökkentette: a nemzetközi szinten egyértelműen átlag alatti állóképessége, ami esetében már aligha fejleszthető érdemben. A csatár ráadásul mindenképpen egy bajnoki címre esélyes csapatban kívánta folytatni a pályafutását, a jelenleginél jelentősen nagyobb fizetésért, míg az FTC természetesen a lehető legmagasabb transzferdíjat akarta bezsebelni érte, a lehetőségek így egészen beszűkültek. Ezen együttes szempontrendszer szerint topligás klub szóba sem jöhetett. Az öt nagy bajnokságot közvetlenül követő holland, portugál és belga élvonal elitklubjai pedig azért nem, mert azok Vargához hasonló életkorú, kifogástalan erőnlétnek örvendő légiósokat is csak elvétve igazolnak (akkor is rendre ingyen). Ők fiatal tehetségekre vadásznak, a lehető legolcsóbban, hogy aztán nagy pénzért értékesíthessék őket tovább a csúcsbajnokságokba.

Óhatatlanul is eszünkbe ötlik a Gulácsi Péter által megalkotott „hármasszabály”, mely szerint csak akkor vált klubot (vagyis akkor igazolt volna el az RB Leipzigtől), ha az szakmai, életviteli és anyagi értelemben is megéri. Persze az életviteli szempont abszolút egyéni megítélés kérdése; a szakmai és az anyagi azonban kristálytisztán objektív. Igaz, Gulácsinak egy Bundesliga-élcsapat alapembereként merőben eltérő volt az alaphelyzete.

Ahogy a múltkor is írtuk, Varga számára Törökország tűnt a legreálisabb opciónak, hiszen a Galatasaray és a Fenerbahce is előszeretettel igazol akár jócskán 30 felett járó klasszisokat, akiknek döntő többsége kiválóan helyt is áll a Boszporusz partján. Isztambulban szakmailag és anyagilag egyaránt előre léphetett volna – persze ez csak egy elméleti felvetés volt, amely minden körülményt figyelembe véve a legvalószínűbb optimális megoldásnak tűnt. De a közelgő világbajnokság okán az egészen az ünnepekig nyúló őszi szezon miatt sem maradt túl sok időnk fürkészni a jövőt, és mire beköszöntött az új év, és vele együtt a téli átigazolási szezon, Varga sorsa szinte azonnal el is dőlt.

Álmok és ambíciók helyett: pénz, pénz, és még több pénz

Természetesen nemzeti csapatunk gólzsákjának klubváltása seperc alatt országos téma lett. A tény, hogy Varga végül az AEK Athénban kötött ki azért mindenképpen meglepő – még akkor is, ha kettőt hátralépve és valamennyi körülményt figyelembe véve már közel sem kellene ennek olyan sokkolónak lennie.

Azt balgaság lenne bárkinek is vitatnia, hogy a görög élvonal előbbre jár a honinál. Görögország jelenleg a 12., míg Magyarország a 23. az UEFA klubkoefficiensek alapján készült ranglistáján, de éppen a Fradi évek óta tartó (magyar szinten) kiemelkedő nemzetközi produkciója „tartja” jóval magasabban a Fizz Ligát, mint ahol a színvonala alapján helye lenne.

Ami a klubot magát illeti, az AEK Athén a görög főváros (és az egész ország) harmadik számú csapatának számít az Olympiakosz és a Panathinaikosz után. És igazán remek formában van – ugyan mindössze egyetlen ponttal – de vezeti a Szuperligát és egyértelműen a bajnoki címért küzd, míg a Konferencia-ligában az alapszakasz harmadik helyén zárt, tehát közvetlenül a legjobb 16 közé jutott. Marko Nikolics vezetőedző – aki 2017 és 2019 között a Fehérvár mestere volt, bajnokságot és magyar kupát is nyert a csapattal, és az Európa-liga csoportkörébe vezette a Vidit – kifejezetten Vargát akarta, hogy a szerb válogatott Luka Jovics mellett legyen még egy gólerős támadója, akiket (a jelenleg sérült angolai válogatott Zinivel egyetemben) folyamatosan tud rotálni az egycsatáros rendszerében. Ez felettébb biztató a támadó jövőjét illetően, de az AEK elkötelezettségét a magas vételár (a klub történetének harmadik legdrágább igazolása), a 2029. június 30-ig szóló 3,5 éves szerződés és a hírek szerint évi 1,3 millió eurós fizetés is hűen demonstrálja. Ahhoz tehát kétség sem fér, hogy anyagi értelemben mind a játékos, mind a Ferencváros remekül járt. Varga fizetése legalább a kétszeresére ugrott, a Fradi pedig a 2023-as 800 000 eurós vételár közel hatszorosáért tudta eladni, ami magyar szinten rendkívüli összeg, főleg egy ennyi idős játékosért.

A dolog szakmai része azonban már erősen vitatható a rekordbajnok és a futballista részéről is. Az egy dolog, hogy Varga eladása üzletileg és emberileg is abszolút méltányolható, a támadó külföldre vágyott, be akarta biztosítani a jövőjét, a klub pedig ezt tiszteletben tartotta, a tetemes profit pedig maga a boldogító vígaszdíj. Arra viszont nincsen semmi garancia, hogy íziben sikerül Vargát pótolni, ilyen gólérzékeny, a Ferencvárosba egycsapásra beilleszkedni képes csatárt milliókért sem lehet csakúgy találni.

A gólokra márpedig égető szüksége van a Fradinak, amelyre még két kulcsfontosságú mérkőzés vár januárban az Európa-ligában, és a Győrt is maga mögé kell majd utasítania a bajnokságban, ha címet akar védeni. És legyünk bármily megértőek és objektívek is, szó nélkül azért amellett sem tudunk elmenni, hogy a ferencvárosiak működése és az időről időre fennen hangoztatott becsvágyó álmaik bizony súlyos önellentmondásban állnak egymással.

Kubatov Gábor ugyanis (elméletben) mindig a csúcsra tör, nem a Kékestetőre veti a tekintetét, hanem a Mont Blanc-t nézte ki magának, és meg akarja nyerni az Európa-ligát! Szép dolog az ambíció, és kétségkívül ez a helyes mentalitás; de ha egy 31 éves magyar kulcsjátékost nem sikerül megtartani, az nem éppen Európa egyik (futball)csúcsa felé mutat!

Ez a transzfer messze túlmutat önmagán, és a klubmodell ambivalens voltát világítja meg. A Ferencváros néhány héttel a sorsdöntő El-meccsek előtt eladja az egyik legfontosabb és legnehezebben pótolható játékosát (és lehet, hogy egy másikat, Tóth Alexet is) éppen akkor, amikor valódi esélye lenne végre szintet lépnie Európában is. És hiába árnyalja a képet mindaz, amit fentebb már levezettünk – ennek az az üzenete, hogy a pénz minden előtt, és nem az, hogy a Ferencváros minden előtt! Ráadásul ez az összeg jottányit sem változtat a Fradi alapvető gazdasági lehetőségein, cserébe a Varga helyén tátongó űr egy azonnal megoldandó óriási kihívást generál.

Az üzlet első számú nyertese maga a támadó (és jó esetben persze az athéniak), de hogy az anyagiakon túl mennyire előremutató ez az átigazolás Varga számára, szintén elég véleményes. A görög bajnokságban játszani a magyar helyett azért nem akkora dolog, egyetlen kissrác sem erről álmodozik legénytollas-futballista korában. Ráadásul az AEK jelenleg a Konferencia-ligában szerepel, ahol ugyan akár lehet sikeresebb is, mint az FTC az El-ben, de ez egyelőre akkor is vissza-, és nem előrelépés. Ha és amennyiben az AEK megnyeri a bajnokságot, akkor egyenes ágon kvalifikál a Bajnokok Ligája alapszakaszába – minden további esetben selejteznie kell Európáért. Ha második lesz, akkor a BL-ben, ha harmadik, az El-ben, ha negyedik, akkor a Kl-ben. De nem lesz egyszerű dolga otthon sem, hiszen az Olympiakosz egy, míg a PAOK két ponttal van mögötte.

Az AEK az elmúlt tíz évben kilenc alkalommal léphetett ki a nemzetközi porondra, a selejtezőket ötször élte túl. A BL csoportkörében egyszer, az El-ben háromszor fordult meg, és most először játszik a harmadik számú kupasorozatban. Tehát ezen a mintán is a Fradi bizonyul jobbnak. Ahhoz, hogy szakmai értelemben érdemi változásról beszélhessünk Varga esetében, az athéni csapatnak meg kellene nyernie a bajnokságot (vagy ezüstérmesként sikeresen kvalifikálnia a BL-be), esetleg döntőbe jutnia a Kl-ben – ezek külön-külön is releváns mérföldköveknek számítanának a karrierjében, amire méltán lehetne büszke ő is, és mi is valamennyien. Külföldi bajnokságot persze nem nyerhetett volna a Fradival, és a Bajnokok Ligája is némileg könnyebben elérhetőnek tűnik Athénból, de bárhonnan is nézzük, ez az átigazolás – legalábbis egyelőre – pusztán anyagilag mutatkozik nyerő húzásnak.

Annak mindenesetre szívből örülünk, hogy Varga legalább maradt Európában nagy pénzt keresni, ez a válogatott szempontjából kifejezetten üdvös, mert a nemzeti csapat számára még annál is sokkal fontosabb, mint amennyit a Ferencvárosnak jelentett a játéka! Mi természetesen sok sikert kívánunk neki Görögországban is, ahol, ha képes tartani a Fradinál demonstrált szédítő hatékonyságát, önmaga teheti a legtöbbet a dicsőbb szakmai jövőjéért. Innen szép nyerni!

Borítókép: aekfc.gr