Kirúgták és szárnyra kelt: Carlos Sainz élete formájában repeszt egy jövő évi szerződésért

Pedig még el sem kezdődött a Formula–1 idei szezonja, amikor a 29 éves versenyzőt eddigi karrierje legnagyobb megrázkódtatása érte: a Ferrari februárban bejelentette, 2025-től Lewis Hamiltont igazolta át a helyére. Borzasztó nehéz egy ilyen helyzetet kezelni, hiszen egy egész idényt kell abban a tudatban végigküzdenie, hogy a csapata már tulajdonképpen nem is a csapata, a jövője bizonytalan, és neki éppen emiatt még jobbnak kellene lennie, mint eddig volt. Erre még a legnagyobbak sem feltétlenül volnának képesek, igaz ők ilyen helyzetbe nem is kerülhetnek, hiszen rendre önszántukból (esetleg közös megegyezéssel) hagyják el a csapatukat, és a válás pillanatában már pontosan tudják, hol folytatják a jövőben. De Carlos Sainz nem tartozik a legnagyobbak közé: a mezőny nagy bajnokain (Hamilton, Max Verstappen, Fernando Alonso) és ferraris kollégáján, Charles Leclerc-en kívül még George Russell, Lando Norris és Oscar Piastri szakmai elismertsége is egyértelműen magasabban volt a 2024-es szezon előtt – pedig a McLaren párosa még futamot sem nyert, és Russell is csak egyet (Sainz jelenleg három győzelemnél tart).

A spanyol 2021-ben csatlakozott a szebb napokat látott Scuderiához, és négy dobogós helyezésének köszönhetően a világbajnokság ötödik helyén zárt, öt és fél ponttal megelőzve az összetettben hetedik monacói csapattársát, aki a harmadik maranellói szezonjában csupán egyetlen egyszer álhatott fel a pódiumra. Az erősnek mondható kezdés után azonban 2022-ben hiába futott egy sokkal jobb idényt a spanyol, a Ferrari domináns pilótája minden kétséget kizáróan Charles Leclerc volt. Bár Sainz megszerezte az első F1-es futamgyőzelmét (Brit Nagydíj), valamint a silverstone-i diadal mellett további nyolc alkalommal pezsgőzhetett a pódiumon, viszont hatszor nullázott, így újfent csak ötödik volt a végelszámolásnál. Mindeközben Leclerc nyert három futamot, összesen tizenegyszer álhatott fel a dobogóra (ő csak háromszor esett ki), és vb-második lett. Az időmérőkön 15–7-re hozta le a spanyollal szembeni házi bajnokságot (összesen kilenc pole-t szerzett, amivel a világbajnok Verstappent is megelőzte), így a kettőjük közötti összevetésben nem maradt nyitott kérdés. Tavaly a pontok számát tekintve a monacói csak az utolsó futamokon mutatott remek formájának (és Sainz abu-dzabi szenzonzárós nullázásának) köszönhetően előzte meg a spanyolt (206–200), aki Szingapúrban 2023-ban egyedüliként nyert versenyt a két Red Bullon kívül. De Sainz ezzel együtt is csak három dobogós helyezést tudott felmutatni (míg Leclerc hatot), a kvalifikációs mérlegük pedig tavaly is 15–7-re alakult a monacói javára.

(Forrás: Monaco Tribune)

A Ferrari vezérkara nem véletlenül hosszabbított Leclerc-el (olaszországi sajtóhírek szerint egészen 2029-ig) és vált meg könnyűszerrel Sainztól – kérdés persze, hogy ez utóbbi döntését igazolja-e majd az idő.

2024-ben ugyanis a spanyol élete legerősebb szezonkezdését produkálta, ami az előzmények tükrében több, mint figyelemre méltó. Három verseny után (ami esetében valójában csak kettő) sosem volt még 40 pontja, igaz, így is hét egységgel Leclerc mögött áll a pontversenyben, hiszen a monacói Dzsiddában harmadik volt, míg a frissen műtött spanyol a bokszból nézte őt, és a saját autójában brillírozó Ollie Bearmant.

Ugyan a szezonnyitó bahreini időmérőn Sainz egy tizeddel gyengébb időt ment a második helyre kvalifikáló Leclerc-nél és a negyedik rajtkockából indulhatott, a futamon ő volt a jobb és a Red Bullok mögötti különversenyt megnyerve harmadikként intették le. Ausztráliában már közvetlenül Verstappen mögül rajtolhatott, majd a második körben meg is előzte a hollandot (aki fékproblémával küzdött, és a harmadik körben fel is adta a versenyt), majd onnantól kezdve könnyedén kontrollálta a futamot és két ínséges év után kettős győzelemre vezette a Ferrari-istállót. Bombasztikus és mindenki által elismert teljesítményére azonban némi árnyékot vet, hogy ezt az elmúlt két évet totálisan uraló, 43 nagydíjhétvége után először pontok nélkül maradt Verstappen „távollétében” érte el, így most mindenki azt találgatja, mi lett volna, ha a háromszoros világbajnok autója nem adja meg magát. Ezt természetesen sosem fogjuk megtudni, az viszont biztos, hogy ezen a hétvégén a Ferrari volt a leggyorsabb az Albert Parkban, ennek ellenére a holland jó eséllyel nyerhetett volna, hiszen akkora különbség nem volt a két tűzpiros versenygép és a Red Bullok között, amennyivel bárki másnál többet képes kipréselni autójából a holland – a pole pozícióját is alighanem a zsenialitásának köszönhette, a Q3-ban némileg váratlanul előrántott tökéletes körével (a Q1-ben és a Q2-ben is Sainz volt a leggyorsabb).

Sergio Pérez ötödik helye is erre enged következtetni, hiszen a mexikói az év első két versenyén mindkétszer felért a második helyre (az ötödik, ill. a harmadik rajtkockából indulva), míg Melbourne-ben (háromhelyes rajtbüntetése miatt a hatodik helyről nekirugaszkodva) ez nem sikerült neki, és végül a Ferrarik és a McLarenek mögött látta meg a kockás zászlót. Bár az ő futama sem volt teljesen tiszta. Pérez a második etapjában egy darabig sikeresen zárkózott fel a kemény keverékeken, de miután megelőzte Alonsót, felszedett egy sisakfóliát a padlólemezével, ami beszorult egy helyre és jelentős leszorítóerő-vesztést okozott, és onnantól fogva jócskán visszaesett a tempója, miközben addig az élmezőny sebességére volt képes. Pérez szerint egyébként kizárt, hogy csapattársa nyerhetett volna, bár amikor ezt nyilatkozta, még nem tudta, hogy ő sem kizárólag a rossz beállítások, és a Red Bullnál szinte teljesen szokatlan gumikezelési nehézségek miatt zárt az ötödik helyen. De komoly félnivalója (egyelőre legalábbis) nincs a bikásoknak, az Albert Park pályájának karakterisztikája hagyományosan fekszik a Ferrarinak, miközben nekik kevésbé, Verstappen esetében pedig nem az a furcsa, hogy műszaki gondja akadt, hanem az, hogy két év után először fordult ez elő vele.

(Forrás: aljazeera.com)

De a Ferrari öröme sem lehet teljesen felhőtlen, hiszen bár idén egyértelműen második erővé léptek elő a maranellóiak, a kettős győzelmükhöz a címvédő korai kiesése is kellett. Ezt persze Frédéric Vasseurék is pontosan tudják, és technikai sport lévén ezen nincs is mit agyalni, nem úgy Sainz helyzetét illetően, ami egészen biztosan újra és újra előbukkanó dilemma a csapat legfelső vezetőinek körében is. Az persze nyilvánvalóan beláthatatlan volt, hogy Sainz éppen a szerződésének utolsó évében lép szintet (bár már az előző idényben is akadtak erre utaló, biztató jelek); azt viszont biztosan tudhatták, hogy mire számíthatnak (és mire nem) az utódjától.

Ahhoz kétség sem fér, hogy Hamilton minden idők egyik legjobbja, és talán azt is kijelenthetjük, hogy a teljesítőképessége nem, vagy csak egészen minimális mértékben csökkent a 2007-es, kishíján világbajnoki címet eredményező bemutatkozása óta. Hogy az elmúlt két szezonban futamot sem nyert (amire 2007 és 2021 között sosem volt példa) az a Mercedes radikális visszaesése miatt van, ő mindig kihozza a maximumot az ezüst nyílból, még akkor is, ha egyre nehezebben viseli, hogy az nem úgy muzsikál alatta, ahogyan 2014 és 2021 között, amikor a legerősebb konstrukció volt. Hamilton tehát menekülőre fogta Brackley-ből és nem a Ferrarit akarja naggyá tenni, ami óriási különbség. Ha az olaszoké lenne a legjobb autó, azzal Leclerc (és Sainz is) révbe tudna érni, de ha csak világbajnoki címre esélyes, de nem domináns technikát építenek, ahhoz sem feltétlenül jelent extra rásegítést Hamilton, aki egyébként 2021-ben még egy jobb autóban ülve bukta el a vb-címet Max Verstappennel szemben. Marketing és PR-szempontból nyilvánvalóan ő a legnagyobb fogás a mezőnyben (ilyen értelemben a hollandnál is nagyobb hal), más érv azonban nem szól mellette – csak ellene. A hétszeres világbajnok már negyven felett jár majd, amikor beül a tűzpiros Ferrariba, és hiába van a korához képest remek állapotban, jócskán túl van már a zeniten, és bármennyire is kiéheztették az elmúlt évek (az idei még rosszabbul indult, mint az előzőek), annyira biztosan nem lesz, és nem is lehetne motivált, mint Leclerc (vagy Sainz lett volna), vagy egy olyan harapós újonc, mint Bearman… Némileg az önbizalmát is megtépázták, hiszen Russell azért bőséggel huzigálta a bajszát, 2022-ben nemcsak futamot nyert, de meg is előzte az összetettben Hamiltont, saját csapattársától márpedig korábban csak egyetlen egyszer kapott ki a brit, amikor Nico Rosberg 2016-ban világbajnok lett… Realista becslés szerint egy, legfeljebb két évig számolhatnak vele az olaszok, és akkor arról még nem is ejtettünk szót, milyen belháborúk dúlhatnak majd a hetedik ferraris szezonját taposó monacói és az angol között, illetve milyen meló lesz elfogadtatnia magát a fanatikus tifosik előtt…

Az olasz istálló döntése, bár nyilván egy régóta tartó tárgyalássorozat eredményeként, de egyértelműen rövid távú üzleti érdekeket előtérbe helyezve született meg, a hosszú távú szakmai építkezés rovására; hogy helyesen jártak-e el, majd csak másfél év múlva lesz kristálytisztán megítélhető. Igaz, mindössze három versenyen vagyunk túl a maratoni hosszúságú, 24 futamból álló 2024-es szezonban, de az eddigiek alapján annyit kijelenthetünk, nem biztos, hogy jó ötlet volt kirúgni Sainzot. A spanyol ennek ellenére roppant hálás lehet a Ferrarinak, hiszen az extrém nehéz körülmények közepette nyújtja élete legjobbját, és ha így folytatja, egy percig sem kell aggódnia, tán még válogathat is, hova igazoljon jövőre. Akár helyet is cserélhet Hamiltonnal, vagy mehet a Red Bullhoz Pérez helyére, hogy csak a számára legoptimálisabb és jelen tudásunk szerint legvalószínűbb opciókat említsük meg. De Vasseurék is büszkék lehetnek a maguk sajátos módján: négy év után úgy engedhetik útjára a spanyol versenyzőt, hogy könnyen előfordulhat, nagyobb veszélyt jelent majd rájuk a jövőben, mint amekkora fenyegetéssel volt ferraris éveiben a mezőnyre – így Carlos Sainz lehet évtizedek után az első versenyző, aki nem levezetni megy Maranellóból (Alonso speciális eset, de futamot utoljára ő is az olasz csapat színeiben nyert). Az utolsó ilyen versenyzőjük Nigel Mansell volt, aki 1989 és 1990 között tartozott a Ferrari kötelékébe, majd 1991-ben a Williamshez igazolt, 1992-ben pedig világbajnok lett, 39 évesen! Persze Sainz esetében egy hasonló forgatókönyv azért csodaszámba menne – de 34 évvel ezelőtt Mansell kilátásai sem voltak sokkal különbek.

Kiemelt fotó: formula1.com