Klasszikus brazil–argentin döntő Dél-Amerika klubtrónjáért

A Libertadores-kupa 1960 óta íródó történetében argentin csapat eddig 25-ször végzett az élen, brazil együttes pedig 22 alkalommal emelhette magasba a trófeát. Az elmúlt években a brazil csapatok egyeduralkodók voltak, hiszen a 2018-as argentin házi döntő óta négy alkalommal brazil győztest avattak – ebből háromszor az ország két-két együttese egymás közt bonyolította le a döntőt.

A nemzetközi cím még hiányzik

Noha a Fluminense az 1902-es alapításával a legrégibb Rio de Janeiró-i csapat, több városi rivális mögött valamelyest háttérbe szorult. A klub alapítója és első elnöke az angol származású Oscar Cox volt. Az ország legnépszerűbb csapata, a Flamengo minden versenysorozatban sikeresebb nála – a Rubro-negro a rekorder az állami bajnoki címek számában, továbbá a Flu négy elsőségével szemben hétszer nyerte meg az országos bajnokságot, illetve három Libertadores-kupa-címe is van, miközben a Tricolor az elsőért küzd. Ennek ellenére a sorozatos edzőváltásokon keresztül menő vetélytárs címvédőként óriási meglepetésre már a nyolcaddöntőben búcsúzott az idei nemzetközi kiírásban, amíg a Fluminense a végsőkig menetelt.

Az elmúlt években visszafogottabban teljesítő Fluminense Fernando Dinizzel a kispadon újra a legmagasabb szintet képviseli. Tavaly tíz év után nyerte meg újra a riói csapatok számára kiírt Campeonato Cariocát, ahol 2023-ban bravúros fordítással győzte le a Flamengót a döntőben a címvédésért. Az igazán nagy dobás azonban egyelőre várat magára és ezt szombat este a Maracanában hajtanák végre, nem titkoltan már hetek óta mindent a hőn áhított, első nemzetközi sikernek rendeltek alá.

A riói gárda akkor az oda-visszavágós finálé első mérkőzését 4–2-re veszítette el az ecuadori LDU Quito ellen, a második meccset pedig 3–1-re megnyerte, ám tizenegyesrúgásokkal alulmaradt.

Korábbi győzteseket ejtettek ki

Ezt követően másfél évtizedet kellett várniuk arra a Tricolor híveinek, hogy újból a nemzetközi kupadöntőben szurkolhassanak a kedvenceknek. A Libertadores-kupa idei kiírásában a Flu úgy végzett csoportja élén, hogy az első három meccs megnyerése után már csak egy pontot szerzett – ez is elég volt ahhoz, hogy jobb gólkülönbségével maga mögé utasítsa a River Plate-et. (A csoportban még a perui Sporting Cristal és a bolíviai The Strongest volt érdekelt.)

Az egyenes kieséses szakaszbeli menetelés során egy argentin és egy brazil csapatot, valamint a Flamengo búcsúztatóját ejtették ki – ráadásul három korábbi győztest. A nyolcaddöntőben egy végletekig kiélezett párharc hajrájában múlták felül 3–1-es összesítéssel az Argentinos Juniorst. A legjobb nyolc között kettős győzelemmel búcsúztatták az azt megelőző körben a városi riválist sokkoló paraguayi Olimpia Asunciónt, míg az elődöntőben a szintén brazil Internacionalt gyűrték le 4–3-as összesítéssel.

A döntők számában már rekorderek, a győzelmekében még nem

Az 1905 óta működő Boca Juniors a felmérések szerint Latin-Amerika legnépszerűbb klubcsapata, a River Plate elleni rivalizálása a világ leghíresebb vetélkedései közé tartozik. Talán kevésbé ismert, hogy a csapat a kezdeti években még fekete-fehér szerelésben játszott, majd a legenda szerint egy Nottingham de Almagro elleni találkozón abban fogadtak, hogy a két azonos mezű csapat közül a vesztes megváltoztatja a szerelését. A Boca vesztett, és elhatározta: annak a hajónak a színeit veszi fel, amelyet először meglátnak a kikötőben. Ez pedig a Drottning Sophia nevű svéd tengerhajtó volt, amelynek svéd lobogója kék és sárga színekben pompázott. A legendás arany-kékek azóta rendkívüli sikereket értek el: 35 országos bajnoki cím mellett féltucat alkalommal nyerték meg a Libertadores-kupát, háromszor hódították el az Interkontinentális Kupát (a klubvilágbajnokság elődje), két alkalommal végeztek az élen a Copa Sudamericanában és négyszer lettek a kontinens Szuperkupa-győztesei.

Az 1977-es és az 1978-as siker után több mint két évtizedet kellett várniuk arra, hogy 2000-ben nyerjenek, majd 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben újból elhódítsák a trófeát. 1963-ban, 1979-ben, 2004-ben, illetve a legutóbbi két alkalommal 2012-ben és 2018-ban vesztették el a döntőt.

Az argentin csapat egyetlen győzelemre van attól, hogy beállítsa a sorozat rekordbajnoka, a városi ellenlábas Independiente hét címét.

Három párharcot nyertek tizenegyesekkel

A Boca a River Plate elleni 2018-as vereség óta először jutott be ismét a Libertadores-kupa döntőjébe. Annak ellenére, hogy mindkét idei hazai kiírásban mélyen várakozáson alul teljesített, a nemzetközi mérkőzésekre rettentő módon összekapta magát és igazi kupacsapat módjára menetel. Jorge Almirón kinevezését rengetegen vitatták, és munkáját a gárda hazai bajnoki gyengélkedése miatt azóta is sok kritika éri – alighanem kizárólag a sikeres Libertadores-kupa-menetelésnek köszönhető, hogy az edző még megtarthatta az állását. Az arany-kékek a csoportkört négy győzelemmel mellett egy döntetlennel és egyetlen vereséggel abszolválták, ezzel a kolumbiai Deportivo Pereira, a chilei Colo-Colo és a venezuelai Monagas csapatait utasították maguk mögé.

A nyolcaddöntőben az uruguayi Nacionalt múlták felül, a negyeddöntőben két gól nélküli döntetlen után az argentin Racing Clubot győzték le, míg a döntőbe jutásért a tavalyit megelőző két kiírást megnyerő brazil Palmeirast szomorították el az „orosz rulettben”.

Szemtől szemben

A két csapat eddig hat mérkőzést játszott egymással a sorozatban, a mérleg teljes mértékben egyenlő. A 2008-as elődöntőben a Flu 5–3-as összesítéssel ment tovább (majd elvesztette a döntőt), 2012-ben a csoportkörben mindkét meccset az aktuális vendégcsapat nyerte, majd miután mindketten továbbjutottak, az egymás elleni negyeddöntőben 2–1-gyel a Boca bizonyult jobbnak (végül elvesztette a Corinthians elleni döntőt).

Mindkét csapat edzője eddigi pályafutása legnagyobb sikerére készül. A Fluval párhuzamosan a brazil válogatottat is irányító Diniz eddig állami címekkel büszkélkedhetett, míg Almirón legnagyobb sikere a Lanússzal megnyert argentin bajnoki siker volt.

A Libertadores-kupa 2023-as kiírásának gólkirálya Germán Cano lesz, aki 12 gólt lőtt a sorozatban és világviszonylatban is a naptári esztendő legjobbjai közé tartozik (36 gólnál jár 2023-ban), miután a Flu kiválóan működő gépezetének ékje hatékonyan használja ki a helyzeteit. A Bocában sokkal inkább megoszlottak eddig a találatok. A legeredményesebb a perui szélső védő, Luis Advíncula volt a három találatával. Sokat várhatnak még a kontinensre nyáron hazatérő Edinson Cavanitól, valamint az Almirón-éra legeredményesebb játékosától, a szintén uruguayi Miguel Merentieltől, aki a Libertadores-kupában még csak egy gólt számlál.

A középpályán a braziloknál a rutinos Ganso jelentheti a különbséget, míg a Boca a védekező feladatok mellett immár az előre játékban is egyre aktívabb Christian Medina kiszámíthatatlanságában bízhat.

A Fluminense számára érzékeny veszteség lehet, ha a védelemből a csapatkapitány Nino nem tudja vállalni a játékot a döntőben, de az esetleges távollétében is biztosan lesz egy hadvezér a hátsó alakzatban Marcelo személyében. A Boca eltiltás miatt nem számíthat az elődöntőben kiállított Marcos Rojo szolgálataira, ám az alapvetően balhátvéd, de gyakorlatilag a pálya bármely részén megtalálható Valentín Barco a döntőben is aduász lehet.

A Flu 43 éves hálóőre, Fábio arra készül, hogy életében először megnyerje a Libertadores-kupát, miután 2009-ben a Cruzeiróval elveszítette a döntőt. Eközben a Boca egykori vb-ezüstérmes kapusa, Sergio Romero az előző három kör három megnyert tizenegyes-párbajában 11 lövésből hatot védett – valamennyi szétlövésben két védéssel járult hozzá a csapata sikeréhez. Éppen ezért sokan úgy tartják, ha tizenegyesrúgásokig megy a döntő, akkor a Boca lehet előnyben.

A Libertadores-kupa idei döntőjét magyar idő szerint szombat este 21 órától rendezik a kultikus Maracana Stadionban.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: Conmebol Libertadores Twitter