Mini ország, mini foci: a máltai szigetlakók

Az évszázadok alatt több korábbi nagy birodalom is uralkodott Málta alig több, mint 316 km² nagyságú szigetcsoportján. Nem csak kulturálisan és etnikailag tettek hozzá Málta jelenlegi arcképéhez az oszmánok, a franciák, a britek vagy éppen az olaszok, de a 20. században a sport szempontjából is jelentős hatást gyakoroltak a szigetlakókra. Különösen Nagy-Britannia és Olaszország volt ennek a zászlóshajója, és ez a mai napig meglátszik a helyiek futballszeretetén. Málta egyébként a maga 316 km²-ével a második legnagyobb európai törpeállam Andorra után, viszont közel hatszor annyian, több, mint 420 ezren lakják.

A máltai futballszövetség az egyik legrégebbi Európában. Az 1900-ban alapított irányító testület kilenc évvel később rendezte meg az első helyi bajnokságot, ekkor még csak öt csapat vett részt a helyi első osztályban. A nemzetközi szervezetekhez azonban csak fél évszázaddal később csatlakoztak: 1959-ben a FIFA, egy évvel később, 1960-ban pedig az UEFA tagjai lettek. Bár Málta sosem tudott túljutni az „aranyos kiscsapat” imidzsén sem a válogatott, sem a klubcsapatok szintjén, a szép múltú Kupagyőztesek Európa-kupájának (KEK) köszönhetően több sztárcsapat is járt a szigeten. A 60-as és 70-es években – a teljesség igénye nélkül – pályára lépett Máltán a Leeds United, az Ipswich Town, a Manchester United, a Real Madrid és a Barcelona, sőt az 1961-62-es szezonban az Újpest is megfordult itt: 15–4-es összesítéssel jutott tovább a helyi kupagyőztes Florianával szemben.

Túl sok győzelem nem jött össze Máltának az elmúlt 60 évben, és az elsőkre nem is kellett olyan sokat várni: Görögországot 1975-ben, Izlandot 1982-ben múlták felül. Görögország egyébként kedves ellenfél Málta számára, első döntetlenjüket is ellenük érték el, még 1970-ben, ráadásul idegenben! A 90-es évek elején „csúcson” volt a máltai futball, és ezt mi, magyarok is megtapasztalhattuk. Azok után ugyanis, hogy hatalmas meglepetésre 1987-ben 2–2-s döntetlent játszottak Portugáliában, a magyar válogatott kétszer is döntetlent játszott a szigetország legjobbjaival (2–2, 1–1) az 1990-es, olaszországi világbajnokság selejtezői során. Pár évvel később, 1993-ban az egyik legjobb kvalifikációs helyezését érte el Málta, köszönhetően az Észtország elleni győzelemnek és döntetlennek, ezzel sikerült is megelőznie a balti államot, és az ötödik helyen zárt.

A 2000-s évek elején ismét „csúcsformában” játszott Málta válogatottja. A tétmeccseken ugyan nem sikerült győzniük, a felkészülési találkozókon hat egymást követő mérkőzésen sem találtak legyőzőre: Kanada, Litvánia, Moldova, Jordánia és Azerbajdzsán sem tudta megverni a máltaiakat. Ahogy 2006-ban Magyarország sem. A Bozsik Péter által irányított válogatott csúfos, 2–1-es vereséget szenvedett a szigeten: a máltaiaknál olyanok játszottak a csapatban, mint a Ferencvárosban is megfordult Justin Haber és André Schembri (aki kétszer is eredményes volt a találkozón), illetve talán minden idők legjobb máltai futballistája, Michael Mifsud! Hogy mennyit ért a magyarok elleni győzelem, jól mutatja, hogy ezt követően 14 mérkőzésen nem sikerült győztesen elhagyniuk a pályát. Tétmeccsen ráadásul még hosszabb ez a sorozat, 34 mérkőzés után gyűjtöttek ismét három pontot valamelyik selejtezőben: 2013 júniusában Örményországot győzték le idegenben.

A Nemzetek Ligájában az első évben nem sikerült Máltának a neki megfelelő csoportba kerülnie, a Feröer-szigetek, Azerbajdzsán és Koszovó is túl nagy falatnak bizonyult. Az átrendeződés után végül saját súlycsoportjában próbálhatja ki magát az egylet, 2020-ban Andorrát és Lettországot is legyőzte Málta, sőt mi több, ki sem kapott tőlük! Feröertől viszont igen, így 9 ponttal nem sikerült a feljutás a C-divízióba. Érdemes megjegyezni, hogy még ebben az évben Liechtenstein és Gibraltár ellen is győzött Málta felkészülési mérkőzésen. A 2022-es év sem indult rosszul a számukra, a régi ismerős Azerbajdzsán mellett Kuvait ellen is nyertek, és most júniusban San Marinót is legyőzték már egyszer.

André Schembri azért Pirlót is megizzasztotta (Forrás: timesofmalta.com)

Hasonlóan kevés sikerélményben volt részük a máltai klubcsapatoknak a nemzetközi kiírásokban. Az egyik legsikeresebb máltai csapat, a Valletta FC például hiába játszott már 34 mérkőzést is a Bajnokok Ligája selejtezőiben, a második körnél tovább egyszer sem jutott még, ahogy a többi máltai csapat is inkább csak a selejtezők első pár körében érdekelt.

Azt nem lehet mondani a máltai bajnokságra, hogy biztonságban érezhetik magukat a csapatok. Az egyik legtöbb bajnoki címmel rendelkező Sliema Wanderers például 26 bajnoki címmel tavaly kiesett a 12 csapatos első osztályból, de az egyszeres bajnok Marsaxlokk is éveken át a második ligában vitézkedett. A már másodosztályú Sliema Wanderershez több magyar szál is fűződik, hiszen 1998-ban az UEFA Intertotó-kupából a Diósgyőr ellen estek ki 5–2-es összesítéssel, 2014-ben pedig a Thomas Doll féle Ferencváros ellen nem sikerült a továbbjutás.

A Sliema egyik legsikeresebb korszakában magyar edző is ült a kispadon Bédl János személyében. Az egykori középpályás játékosként és edzőként is bajnoki címet ünnepelhetett a máltai rekordbajnokkal, 1966-ban pedig az ország szövetségi kapitánya is volt.

Máltán négy osztályba vannak besorolva a csapatok, a helyi első osztályt, a Máltai Premier Liga létszámát a 2022-23-as szezontól kezdve emelték fel 12-ről 14-re. A kissé felhígult mezőny újabb csapatoknak adott esélyt a bajnoki cím megszerzésére. Így fordulhatott elő, hogy a három nagy, azaz a Sliema Wanderers (ők utoljára 2005-ben ünnepelhettek bajnoki címet!), a Floriana (2020) vagy éppen a Valletta (2019) leszorult az első helyről, és helyettük a Hibernians (2022), illetve az 1907-ben alapított, nagy múltú Hamrun Spartans ért fel a csúcsra (2021).

Érdemes pár szót ejteni Mario Muscatról is, aki 501 bajnoki mérkőzésen védett – ebből 488 alkalommal a Hibernians kapujában állt 21 éven keresztül! A Ferencváros és a máltai válogatott korábbi kapusa, Justin Haber a mai napig aktív játékos. A Fradi után egy rövid görögországi kitérőt követően visszatért a hazájába, ahol hat csapatban is megfordult 2012 óta. A 41 éves kapus az idei szezont még a Gzira csapatában kezdte, és végig is védte csapata mind a négy Európa Konferencia-liga-mérkőzését (az andorrai Sant Julia ellen tizenegyesekkel mentek tovább, a horvát Rijeka két győzelemmel megállította őket). A télen váltott klubot és csatlakozott a Santa Lucia csapatához, akikkel sikerült kiharcolnia a bennmaradást, sőt mi több, a máltai FA-kupában az elődöntőig meneteltek, ahol a Valletta állította meg őket. Haber idén nyáron ismét klubot vált, július elsején csatlakozik a 13-szoros bajnok Hibernianshez.

Minden idők egyik legjobb máltai labdarúgója, Michael Mifsud /jobbra/ (Forrás: abc.net.au)

A máltaiak másik remek képességű játékosa, Etienne Barbara volt, aki egészen az Egyesült Államokig vitte. Bár a Vancouver Whitecaps első csapatában túl sok lehetőséget nem kapott, a másodosztálynak számító North American Soccer League-ben (NASL) többször is pályára lépett a North Carolina, a Tampa Bay Rowdies és a Minnesota United színeiben.

Minden idők legjobbja azonban kétségkívül Michael Mifsud! A még mindig aktív, 41 éves csatár olyan nagyszerű csapatokban játszott, mint a Kaiserslautern, a Barnsley, a Coventry City vagy a Lilleström! Karrierje vége felé megfordult Ausztráliában is a Melbourne Heart csapatában, de Máltán is a legjobbak között szerepelt egész karrierje során, így játszott a Valletta, a Birkirkara és a Sliema Wanderers együtteseiben. Jelenleg a Mosta csapatában rúgja a bőrt és bár a góllövő képessége már egy kicsit berozsdásodott, 20 mérkőzésen azért idén is pályára lépett a 143-szoros máltai válogatott labdarúgó.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a maga szerény eredménysorával még így is messze a legsikeresebb Málta az európai törpeállamok közül, de ebben az összevetésben fél szemmel azért érdemes Gibraltárra is figyelnünk, hiszen ők is egyre több figyelemre méltó eredményt érnek el.