Nyugalomra várva – hektikus szezon után mozgalmas volt a nyár a Bayern Münchennél

Kétségtelen, május végén egy igen mozgalmas idényt zárt épp le a Bayern München, amelynek a végén szégyenszemre majdnem trófea nélkül maradt. A bajnoki címet is csak úgy sikerült elhódítania, hogy annak a sorsa az utolsó forduló előtt még a Borussia Dortmund kezében volt. Az ilyen kudarcok után szinte borítékolható nagy átalakulás már rögtön a bajnoki ünneplés alatt elkezdődött. Mialatt a csapat Kölnben a pályán a bajnoki címet ünnepelte, hivatalossá vált, hogy a sokat bírált Hasan Salihamidzic sportigazgató és Oliver Kahn vezérigazgató egyaránt távozik a posztjáról. Az utóbbi évek több sikertelen igazolása, illetve Kahn hiányzó vezetői kvalitásai miatt egy jó ideje már forró volt a levegő a két sportvezető körül. A márciusban rossz ütemben végrehajtott edzőváltás pedig az egésznek a betetőzése volt.

Salihamidzic és Kahn dicstelen távozásával nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetőségben nem sikerült átvenni Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge veretes örökségét. A két nagy öreg – látva a klubnál uralkodó kaotikus viszonyokat – végül úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a csapat sorsát. Igaz, konkrét vezetői pozíció nélkül, de újra aktiválták és előtérbe helyezték magukat. Kétségtelenül szükség is volt az ő tapasztalatukra, hiszen a vezetőségben elég nagy rés tátongott a nyáron. Bár Jan-Christian Dreesen személyében gyorsan megtalálták az új vezérigazgatót, sportigazgató majd csak szeptembertől lesz a csapatnál a Red Bull Salzburgnál kiváló munkát végző Christoph Freund személyében.

A poszt betöltésére egyébként több remek szakember neve is felvetődött. Első körben a frankfurti Markus Kröschéről, illetve az RB Leipzignél még nem egész egy éve dolgozó Max Eberlről szóltak a hírek. Utóbbi már 2017-ben is a klub kívánságlistáján szerepelt, de akkor a sportvezető végül maradt a Borussia Mönchengladbachnál, így lett a befutó Salihamidzic. Akkor Münchenben éppen a 2016 nyarán távozó sportigazgató, Matthias Sammer utódját keresték. Ideiglenesen akkor is Hoeness és Rummenigge segítette az igazolásoknál a frissen kinevezett vezetőedzőt, Carlo Ancelottit. Ebből kiindulva állította azt májusban Herbert Hainer elnök, hogy a két tapasztalt vezető ezúttal is meg fogja oldani a feladatot Thomas Tuchellel karöltve.

Kardinális problémák a keretben

A nagy átalakulások levezényléséhez ideális kiindulópontnak mutatkozott, hogy Hoeness és Rummenigge már korábban kijelentette, hogy teljes mellszélességgel Tuchel mögött áll. Éppen ezért igyekeztek az edző minél több kívánságát teljesíteni, ezzel is elősegítve, hogy saját képére formálja csapatát. Sadio Mané körül sokáig ment a huzavona. A tavalyi nyár csúcsigazolásaként érkező szenegáli kétségtelenül a szezon egyik legnagyobb csalódása volt. Sehogy sem tudott integrálódni a csapatba, aztán tavasszal a Leroy Sanéval való afférjától volt hangos a sajtó. Ennek ellenére sokáig úgy tűnt, hogy marad Münchenben és minden erejével megpróbál bizonyítani a bajoroknál. Végül erre nem került sor. Tuchel kifejezte, hogy nem tart rá igényt, így végül Mané – több nagynevű játékostársához hasonlóan – Szaúd-Arábia felé vette az irányt. Marcel Sabitzernek sem volt maradása Münchenben. Az osztrák középpályás – egy féléves manchesteri kölcsönjáték után – Dortmund felé vette az irányt, ahol most azon dolgozik, hogy újra a korábbi, Lipcsében mutatott formájában játsszon.

A védelemben is történtek változások. Lucas Hernandez a tavalyi szezon nagy részét is kénytelen volt kihagyni egy súlyos sérülés miatt. Bár a csapatnál már várták a felépülését, hogy ideális váltótársa lehessen a védelem bal oldalán Alphonso Daviesnek, a francia végül a távozás mellett döntött. A Paris Saint-Germain kapott is az alkalmon, 45 millió euróért átigazolta a sérülékeny, de több poszton is bevethető játékost, aki 2019-ben még rekordigazolásnak számított Münchenben. El kellett köszönni Joao Cancelótól is, aki tavasszal kölcsönben szerepelt Münchenben a Manchester Citytől. A technikás, kreatív szélső védők egyik legjobb példájának számító portugált szívesen marasztalták volna, a bajor klub sokkalta a Manchester City által érte kért átigazolási összeget.

Eközben több poszton is égető problémákat kellett megoldania a klubvezetésnek. Az első téma a hatos poszt betöltése volt. Tavasszal egyre többen fejezték ki – köztük Tuchel is –, hogy Joshua Kimmich mögé/mellé kell egy olyan játékos, aki a védelem előtt biztosít, illetve szervezi a játékot. Sokáig Declan Rice lehetséges érkezéséről szóltak a hírek, de az ír származású angol játékosért végül az Arsenal tett le nagyobb összeget a West Ham United asztalára. Rice-ról így tehát lecsúsztak Münchenben, ahol Konrad Laimerrel kellett megelégedniük. Az osztrák érkezése már egy éve téma volt egyébként, az ő megszerzését még Salihamidzic készítette elő, ettől függetlenül nagy lelkesedéssel fogadták Münchenben az RB Leipzigtől végül ingyen érkező középpályást. Laimer a korábbi klubjában már megmutatta, hogy egy rendkívül sokrétű szerepkört képes betölteni. A védelem előtti biztosítói feladatokat is megbízhatóan ellátja, de a legfőbb erőssége mégis abban rejlik, hogy összeköti a csapatrészeket, a mélységi befutásait pedig elég nehéz lekövetni. Az osztráknak arra is nagy esélye van, hogy kiszorítsa Leon Goretzkát a kezdőből. A német válogatott játékos tavasszal elég nagy csalódást okozott a teljesítményével, így Tuchelnél alapvetően megingott az addig stabil helye a kezdőben.

Az edző nyilvánosan is kifejtette, hogy Goretzkától jóval több kell, mint amit tavasszal mutatott. Az ő helyzetét csak még tovább nehezítette, hogy Raphael Guerreiro személyében egy újabb kreatív játékos erősíti a klubot. A portugál a Dortmundtól érkezett ingyen, miután lejárt a szerződése. Bár a Ruhr-vidékieknél többnyire balhátvédként játszott, de innen is előszeretettel kalandozott a centrumba. Tavasszal a sok sérülés miatt pár mérkőzés erejéig a középpályán is maximálisan helyt állt. Ezek alapján tehát Guerreiro egyszerre lehet ideális váltótársa a bal szélen Daviesnek, illetve középen Goretzkáéknak is.

Guerreiróhoz hasonlóan Kim Min Dzse szerződtetése is Tuchel kívánsága volt. A dél-koreai tavaly abszolút berobbant az európai elitbe. Hosszú út vezetett neki idáig, hiszen a kezdetekben például a dél-koreai U17-es válogatott szöuli összetartásaira még az apja vitte el a halszállító teherautójával. A Serie A egyik legjobb védőjeként nagy része volt abban, hogy a Napoli 33 év után újra bajnoki címet szerzett. Kim a rendkívül komplex játékával a müncheni védelem legújabb vezérfigurája lehet. Robusztus testalkatával rendkívül erős a légi párharcokban, ezzel együtt a futótempója is elismerésre méltó. Nem elhanyagolható módon a passzjátéka is pontos, ami elősegítheti a Bayern hatékony építkezéseit a magasan letámadó csapatokkal szemben is. Már csak azért is szükség volt Kimre, mert Dayot Upamecano továbbra is hajlamos a nagy hibákra. A francia például a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntős párharc folyamán is kulcshelyzetekben hibázott.

Upamecano hibáiért pedig Manuel Neuer hiányában különösen nagy árat fizetett a csapat. A sérült kapus helyén játszó Yann Sommer ugyanis egyáltalán nem volt olyan magabiztos a kijöveteleknél, mint a német válogatott első számú hálóőre. Teljesen egyértelmű tehát, hogy Neuer tavaly decemberi, síelés közben bekövetkező lábtörése jelentős gondot jelentett és jelent a mai napig a klubnál.

Miután a Mönchengladbachtól érkező Sommer nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, végül 6,75 millió euró ellenében elengedték az Interhez. A nyár elején a klub elöljárói még eléggé lazán kezelték a kapuskérdést, hiszen mások voltak a prioritások, illetve Neuer gyors felépülésében is bíztak. Ennek következtében az AS Monacóból visszatérő Alexander Nübelt is újból kölcsönadták, ezúttal a VfB Stuttgartnak. Ez a hozzáállás azonban most, az átigazolási szezon végéhez közeledve óriási kapkodásba torkollott. Hirtelen több kapus nevét is elkezdték emlegetni a klubbal kapcsolatban, miután kiderült, hogy Neuer felépülése a vártnál lassabban halad. Miután Kepa Arrizabalaga a Real Madridot választotta, jelenleg a Manchester City cserekapusa, a korábban az Arminia Bielefeld színeiben a Bundesligában már bizonyító Stefan Ortega számít az első számú célpontnak. A 30 éves spanyol hálóőr abból a szempontból jó opció lenne, hogy előszeretettel és magabiztosan lép ki a kapujából, ezért nem véletlen, hogy Guardiola is ragaszkodik hozzá. Nem lesz tehát könnyű megszerezni őt. A másik lehetőség jelenleg a lábbal jóval gyengébb, de a Manchester Unitednél több mint tíz évig első számú kapusnak számító David de Gea, aki június óta csapat nélküli, miután Manchesterben nem hosszabbítottak vele szerződést. Újabban már azt is hallani, hogy a csapat beéri egy alacsonyabb kategóriás kapuvédővel is, és Neuer felépüléséig Sven Ulreichet teszik meg első számú kapusnak, ő egyébként a felkészülési találkozókat, illetve a Leipzig elleni Szuperkupa-mérkőzést is végigvédte.

Kane kalandos érkezése

Bár sok poszton kellett változtatni, azért a legnagyobb témát így is a csatárposzt betöltése szolgáltatta. Tavaly Robert Lewandowski távozása után a csapat igazi center nélkül vágott neki a szezonnak, ami Julian Nagelsmann számára nem volt idegen helyzet. Korábban az RB Leipziget is előszeretettel játszatta igazi csatár nélkül. Eleinte úgy nézett ki, hogy ez a felállás Münchenben is működhet. A rekordbajnok kiütéses győzelmekkel kezdte a szezont, de aztán a szeptemberi hullámvölgy gyorsan megkongatta a vészharangokat. Az ellenfelek rendszerint a lehető legmélyebben visszaálltak, ilyenkor pedig nagyon hiányzott egy erős fizikumú támadó középről. Eric Maxim Choupo-Moting sokáig egész jól betöltötte a csatárposztot, ahhoz képest, hogy 2020 szeptemberében csak tartaléknak igazolták. A kameruni meglepően jó ütemben szállította a gólokat, de aztán márciustól alig tudott pályára lépni a különböző sérülései miatt. A szezonhajrára többek között az ő hiánya is rányomta a bélyegét, és nyilvánvalóvá vált, hogy egy európai színtéren is magasan jegyzett center igazolása elkerülhetetlen.

Ennek megfelelően a nyár slágertémája is a csatárkeresés volt Münchenben. Az első két fő jelölt a Frankfurt felfedezettje, a francia válogatottal Katart is megjáró Randal Kolo Muani, illetve a Nápolyban Kvicsa Kvarackeliával félelmetes párost alkotó Victor Osimhen voltak. Miután azonban mindkét játékos esetén igen vastagon fogott a klub ceruzája a vételár megállapításakor, a müncheniek idővel inkább más jelöltek után néztek. Nem volt nagy mozgásterük, hiszen jó áron elérhető és egyszerre gólerős csatárból elég kevés akad manapság. Végül aztán úgy július derekán a Bayern Harry Kane játékjogának megszerzéséért szállt versenybe, az ő szerződéséből még egy év volt hátra a Tottenham Hotspurnél. A játékos már a kezdetektől fogva hajlott a váltásra, hiszen 30 évesen már trófeákért is versenybe akart szállni, ez pedig felülírta a nevelőklubja iránt érzett szeretetet és lojalitást is. Ennek ellenére az egész Kane-sztori kezdett már-már egy brazil szappanoperához hasonlítani. A Tottenham elnöke, Daniel Levy egymás után dobta vissza a Bayern ajánlatait, míg végül egy 100 millió eurós végső próbálkozásra nagy nehezen már rábólintott.

Az angolt már nagyon várták Münchenben, ennek megfelelően az érkezése után egy nappal a Leipzig elleni Szuperkupa-mérkőzésen már be is vetette őt Thomas Tuchel. Az Allianz Aréna közönsége is felfokozott hangulatban köszöntötte, de sok köszönet mégsem volt Kane bemutatkozásában. A Leipzig ugyanis elég csúnya, 3–0-s vereséget mért a müncheniekre, ami alapvetően árnyékolja be a bajorok szezonrajtját.

Tuchel ellentmondásos megnyilvánulásai

A szezon tehát egy komoly mélyütéssel kezdődött Münchenben. Lehet mondani, hogy a Szuperkupából még nem feltétlenül érdemes levonni következtetéseket, de ettől még ugyanúgy egy lehetséges trófeáról beszélünk. Bár a münchenieknek voltak lehetőségei elöl, a védekezésben helyenként megint nagy hibákat láthattunk. A lipcsei kontrák ellen nem volt ellenszere a Bayernnek, tehát a régi problémák most is élnek a csapatnál.

Pedig Tuchel a mérkőzés előtt még kifejezetten bizakodóan, a csapatot dicsérve nyilatkozott.

„Hetek óta jó szellemben végzett minőségi munka érzékelhető az edzéseken. Összeértünk. Az első lépéseket megtettük. Elégedett vagyok a szorgalommal, lehet látni az akaratot és a kedvet, hogy a dolgokat a lehető legjobban csináljuk.”

Ezek után a vereség ellenére eléggé ellentmondásos volt azt hallani, amikor Tuchel nyilvánosan kritizálta a játékosokat. Azt mondta, hogy a meccs alapján úgy néz ki, mintha négy hétig nem csináltak volna semmit. Emellett nyilvánosan elnézést kért Kane-től a kínos produkcióért. Rendkívül erős szavak voltak ezek az edzőtől, talán már túlságosan is nyersek. Ezt mutatja az is, hogy a Dreesen vezérigazgató utóbb nyilvánosan próbálta magyarázgatni Tuchel – kétségtelenül érzelmektől fűtött – meccs utáni nyilatkozatát.

Tuchel tehát egyáltalán nincs jelenleg irigylésre méltó helyzetben. Több kérdésre is választ kell találnia. A keret még nincs kész, újabban Benjamin Pavard körül kavarognak a pletykák. A francia védő már egy ideje kacérkodik a távozás gondolatával, viszont a Manchester United visszavonta az érte tett ajánlatát, miután Harry Maguire-t nem sikerült eladnia a West Ham Unitednek. Még azt is lehetett hallani, hogy a Tuchel által nem túlságosan kedvelt Goretzka is elhagyja az együttest. Az edző vele kapcsolatban is egészen keményen fogalmazott helyenként.

Érdekes lesz, hogy Kane hogyan épül majd be a csapatba. A Totthenamnél és az angol válogatottnál például sokszor megmutatta, hogy előszeretettel lép vissza és akár a játékszervezésből is kiveszi a részét. Ilyenkor lenne például fontos, hogy Serge Gnabry és Leroy Sané jól érkezzen a kapu elé és hatékony legyen a befejezéseknél. Márpedig a Bayern helyzetkihasználása a Leipzig ellen eléggé csapnivaló volt, tehát a meccs egyértelműen rámutatott, miért van elöl szükség Kane-re.

Egy dolog biztos, péntek este a bajnoki szezont is elkezdi a Bayern München, a bajorok a Werder Bremennél vendégeskednek majd. Kérdés, hogy addig Tuchel a fontosabbak közül mely kérdésekre tud választ találni.

Kiemelt kép: sportschau.de