Tizenöt éve jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe a Debrecen

A 2009 tavaszán elhódított bajnoki cím azért is volt fontos a Debreceni VSC számára, mert egy évvel korábban nem kis meglepetésre a Garami József vezette, jórészt fiatalokra építő MTK három egymást követő elsőség után letaszította a trónról. Akkoriban az ország első számú csapatát a Hajdúságban kellett keresni, ami egy kis sziget volt az ezernyi problémával küzdő magyar futball viharos tengerén. Nem hallhattunk anyagi problémákról, a szakmai munka is többnyire jó kezekben volt és bíztak a helyi kötődésű játékosokban, illetve szakemberekben, akik általában igyekeztek is visszaadni valamit a beléjük fektetett bizalomból. A létesítményhelyzet persze nem csak a kontinensen, még a régióban is inkább szégyellnivaló volt, noha illik megjegyezni, hogy az ódon, Oláh Gábor utcai stadion korának egyik leghangulatosabb pályája volt, még akkor is, ha jelentős (értsd: nagyobb presztízsű nemzetközi) mérkőzés megrendezésére alkalmatlannak bizonyult.

A magyar bajnokság és azon belül a magyar bajnok nemzetközi megítélését jól mutatja, hogy a második selejtezőkörben is a nem kiemelt csapatok között jegyezték a Lokit, amely 2009 nyarán 1,663-as koefficiens-pontszámmal várt ellenfélre a kiemelt csapatok közül (ezen a nyáron a Ferencvárosé 35,000). Végül a svéd Kalmar FF együttesét kapták Dombi Tiborék, amellyel szemben korántsem nyomta őket az esélyesség terhe. Az első mérkőzésre Debrecenben került sor, és noha sokáig nem esett gól, a hajrában két saját nevelésű középpályás, az ifjú Varga József és Kiss Zoltán találataival kétgólos magyar győzelem született. A visszavágót ismét egy gyors Varga-gól indította, de a kényelmes háromgólos előny majdnem kevésnek bizonyult. A svédek 3–1-re nyertek, ráadásul meleg volt a pite, hiszen az utolsó húsz percben Máté Péter kiállítása miatt tíz emberrel játszott a Loki, de a körömszakadtáig tartó védekezés végül sikerre és az északiak kiejtéséhez vezetett. Máté mellett azonban az első két nemzetközi meccsét egyaránt góllal abszolváló Varga Józsefet is elveszítette a Loki, mivel a szűrő kisárgázta magát a következő kör első mérkőzéséről.

Nagy küzdelemben – és a ritkán látott kék mezében – jutott tovább a DVSC Svédországban (Forrás: dvsc.hu)

A sorsolás kegyesnek tűnt a piros-fehérekhez, ugyanis a harmadik selejtezőkör legalacsonyabban rangsorolt kiemeltje, az észt Levadia Tallinn került a magyar bajnok útjába, amely korábban a lengyel Wisla Krakówot búcsúztatta. Az első mérkőzésre ezúttal idegenben került sor és egy nem túl magas színvonalú összecsapáson végül 1–0-ra sikerült nyerni, miután Leandro juttatott az üres kapuba egy kapusról kipattanó labdát. Akkor még jócskán élt az idegenben lőtt gól szabálya, ami már Svédországban is nagy segítségére volt a Lokinak és a tallinni győzelem is kézzelfogható közelségbe hozta a továbbjutást. Az Oláh Gábor utcában aztán sikerült tökéletesen lekopírozni a kinti eredményt és újra egy 70. percben lőtt góllal nyert 1–0-ra nyert a magyar bajnok, így kvalifikálta magát a rájátszásra.

Mondhatjuk, hogy ekkorra már teljesen megszokta az esélytelen szerepét a csapat, ugyanis a bolgár Levszki Szófia ellen sem várt a többség továbbjutást. A szófiai első felvonáson mutatkozott be a csapathoz majdnem tíz év, és egy jelentős külföldi karrier után hazatérő jobbhátvéd, Bodnár László, aki ha már ott volt, egy káprázatos bombagóllal tette le névjegyét az első negyedórában. Ezt még kiegyenlítette a Levszki, de a hajrához közeledve Czvitkovics Péter is betalált, így ismét idegenbeli győzelemmel várta a visszavágót a Loki és ezúttal sem rontotta el. A már emlegetett létesítmény-helyzet miatt Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban került sor a visszavágóra és harmincezernél is többen látták, ahogyan Varga és Rudolf Gergely átlövéseivel már az első félidőben lerendezi a továbbjutás kérdését a magyar együttes.

A 4–1-es összesítés azt jelentette, hogy a Ferencváros 1995-1996-es szezonban elért sikere után újra volt magyar csapat a legrangosabb európai versenysorozat főtábláján.

A váratlan, ám mégis megérdemelt sikert követően alapos erősítésekbe fogott a klub, többek között Feczesin Róbert (Brescia), Szélesi Zoltán (Racing Strasbourg) és Laczkó Zsolt (Vasas) is ekkor költözött a cívisvárosba (hosszabb-rövidebb ideig maradtak). A korábbi sorsolásokon a debreceniek meglehetősen jó viszonyt ápoltak Fortuna istenasszonnyal, ám ezúttal alaposan belehúztak, a Liverpool mellett az Olympique Lyon és a Fiorentina került egy négyesbe Herczeg András tanítványaival. Ez a kvartett finoman szólva is halálcsoportnak tűnt a magyar bajnok számára, ahol nem is a továbbjutás vagy a pontszerzés, hanem inkább a tisztes helytállás volt a reálisan kitűzhető cél.

A nagyszínpados szereplést a legendás Anfield Roadon kezdte meg a Loki és bár jobbára alárendelt szerepet játszott, végig meccsben maradt. Az angoloknál olyan ikonok léptek pályára, mint Steven Gerrard, Jamie Carragher, Pepe Reina, Fernando Torres, Javier Mascherano vagy éppen Dirk Kuyt, fájdalom, épp az utóbbi szerezte a mérkőzés egyetlen találatát az első félidő ráadásában. Az 1–0-s vereség ellenére csupa dicséretet érdemelt és kapott a magyar bajnok még az angol sajtóban is, ahol inkább Rafa Benítez csapatát korholták, amiért az utolsó pillanatig hagyták reménykedni az alacsonyabban rangsorolt ellenfelet. A teljesség igényéhez hozzátartozik, hogy a Loki hét magyar játékossal a kezdőcsapatában tudott helytállni, akikhez még ketten csatlakoztak később a kispadról. Ma az ilyesmi szinte már elképzelhetetlennek tűnik, miközben a válogatottunk és – szeretnénk hinni, hogy – a klubfocink is jobb.

Dirk Kuyt gólja döntött Liverpoolban (Forrás: Getty Images / Alex Livesey)

Az első hazai mérkőzésre a Lyon látogatott a Puskásba, ami szó szerint megmozgatta egész Magyarországot és negyvenezernél is több nézőt vonzott az egykori Népstadionba. Sajnos csalódottan kellett tudomásul venniük, hogy a lényegi kérdések szűk félóra alatt eldőltek, ugyanis ekkorra már hárommal ment a francia együttes, amely szintén Európa-klasszisok sorát vonultatta fel. Ne feledjük, a Paris Saint-Germain nem sokkal ezt követő felemelkedését megelőzően épp a Lyon volt a francia kirakatcsapat, amely rendszeresen ott volt a Bajnokok Ligája végjátékában is. Claude Puel együttesében minden poszton válogatott játékosok szerepeltek és akad köztük egy későbbi világbajnok is, Hugo Lloris aki 2018-ban, Oroszországban ért fel a csúcsra a francia nemzeti tizeneggyel. A 4–0-s zakó ennyi idő távlatából sem feltétlenül kellemetlen, inkább a Bajnokok Ligája színvonalára és a két csapat között akkor fennálló különbségre világít rá.

A Fiorentina sem volt akármilyen csapat akkoriban. Elég, ha azt elmondjuk, hogy ezt a csoportot végül ők nyerték meg, ami nem is csoda, hiszen az Adrian Mutu, Alberto Gilardino csatárkettős sok gondot okozott a Debrecennél sokkal jobb csapatoknak is, akár Olaszországot, akár a kontinenst tekintjük. Bár Budapesten Czvitkovics második percben elért góljával a Debrecen került előnybe, hamar fordítottak a firenzeiek, végül úgy nyertek egy közönségszórakoztató mérkőzésen 4–3-ra, hogy végig kontrollálták az összecsapást, a visszavágón pedig ötöt rúgtak különösebb megerőltetés nélkül (5–2). Az a Fiorentina egy tényleg remekül összerakott, szinte korszakos csapat volt, amely igazi mesterkurzust tartott a magyar bajnoknak az európai foci aktuális elvárásairól.

Szélesi Zoltánnak (25) és a Debrecennek nem sok esélye volt Firenzében (Forrás: Fotocronache Germogli)

Az ötödik játéknapon a Liverpool látogatott Magyarországra, amelynek tiszteletére ismét megtelt a Puskás Stadion, és sajnos ismét egy korai kapott gól okozta a Loki vesztét, ugyanis David N’Gog már a negyedik percben elcsendesítette a publikumot. A francia U21-es válogatottig jutó ék később a Budapest Honvéd színeiben játszott hazánkban és 2018-as debütálása alkalmával is épp a Debrecent szomorította, egy 3–0-s mérkőzés utolsó találatát jegyezve. A meglehetősen szerényen teljesítő Pool végül majdnem két pontot hagyott Budapesten, de a 92. percben Adamo Coulibaly nem tudta gólra váltani a Loki legnagyobb helyzetét, így a pontszerzés helyett ezúttal is maradt a szimpatikus vesztes szerepe, majd az utolsó körben, Lyonban ismét négy góllal maradt alul az együttes (0–4).

Hat mérkőzésen hat vereség, 5 rúgott és 19 kapott gól mellett fejezte be emlékezetes részvételét a Bajnokok Ligájában a Debrecen, amely egy rövid időre újra a térképre helyezte a magyar focit.

A fentebb már említett UEFA-koefficiens is tökéletesen mutatja, hogy mennyire nehéz helyzetben volt a mindenkori magyar bajnok, amely már az első pályára lépése alkalmával sem volt kiemelt akkoriban. A Kalmar elleni visszavágón ugyan akadtak nehéz pillanatok, de elmondható, hogy a selejtezősorozat hat mérkőzése során egyetlen percig sem állt kiesésre a Loki, így megérdemelten verekedte el magát a főtábláig, ahol aztán divatos kifejezéssel élve szembejött a valóság.

A szereplés értékét növeli, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára benevezett játékosok között mindössze hét játékos volt, aki nem Magyarországon nevelkedett, köztük két kapus (a montenegrói Vukasin Polekszics és a szerb Djordje Pantics), közülük egyszerre értelemszerűen csak egy lehetett a pályán, illetve az a Leandro aki 2004 és 2015 között tizenhat alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban. A további légiósok (Mirszad Mijadinovszki, Adamo Coulibaly, Luís Ramos, Vinícius Galvao) közül pedig csak utóbbi nem tudott olyan karriert befutni, ami a magyar játékosok fölé emelte volna, ráadásul a hazai futballisták közül többen kötődtek erősen a városhoz és a klubhoz. Bodnár László 1996 és 2000 között játszott korábban a Lokiban, Dombi Tibor, Kiss Zoltán, Varga József, Bernáth Csaba, Rezes László és Szűcs István pedig a klub utánpótlásából vált alap- vagy kiegészítő emberré ezekben az években, nem is beszélve a sikeredzőről, Herczeg Andrásról, akinek megkerülhetetlen a szerepe. A szakember előzőleg az utánpótlásban is remek munkát végzett, de a felnőtteknél is elérte a lehetséges maximumot a Bajnokok Ligája főtáblájával. Ezen kívül remekül is igazolt a Loki, Rudolf Gergely vagy Adamo Coulibaly szerződtetése jól sült el, miközben Szakály Péter, Czvitkovics Péter vagy éppen Mészáros Norbert is azután teljesedett ki Debrecenben, hogy megjárt más magyar csapatokat.

A Bajnokok Ligája főtáblájára feljutni pokolian nehéz volt 1995-ben is és 2009-ben is, és ma sem sokkal könnyebb, láthatjuk, hogy a Ferencvárosnak is csak 2020-ban sikerült. Kell hozzá némi szerencse, jó sorsolás, remek formaidőzítés és egy precízen összerakott csapat. Debrecenben mindez megvolt, és ha a tizenöt évvel ezelőtti sikereket nem is követték hasonló volumenűek, az akkori eredmények bizonyítják, hogy semmi sem lehetetlen.

Kiemelt fotó: Reuters/Sztojan Nenov