Tovább bővült Palacios éremgyűjteménye, de milyen pályát futhat be hosszabb távon?

Ha egy labdarúgó két és fél szezon alatt mindössze 35 bajnoki mérkőzésen lép pályára, és ezeknek csupán a 60 százalékán a kezdőcsapat tagja, az a profi futballban az első lépéseit megtevő fiatalnál, egy utolsó éveiben járó veteránnál vagy egy kimondottan kiegészítő embernek igazolt futballistánál tisztességesnek minősülnek, egy 17 millió euróért szerződtetett játékosnál inkább egy balul sikerült igazolás jelei.

Új edző, új remények!

A Bayer Leverkusen hagyományosan támaszkodik a dél-amerikai piacra (elsősorban a brazilra), ám minden Lucióra vagy Arturo Vidalra jut egy Junior Fernandes vagy éppen Paulinho. Az előző idényig fennállt annak a veszélye, hogy Exequiel Palacios is az utóbbi névsorhoz csatlakozik, és minimális nyomot maga mögött hagyva távozik.

Bár akkoriban, amikor 2022 őszén Gerardo Seoanével lejtmenetben volt a csapat, már állandó kezdőként kapott szerepet, az új vezetőedző, Xabi Alonso érkezése nem csak a klub, hanem az ő életét is megváltoztatta. Rövid távon ez az első olyan európai szezonjához vezetett, ahol a bajnokik több mint felén a kezdő sípszótól a pályán volt, az igazi szintugrás viszont az egyesülethez hasonlóan neki is a jelenlegi szezonban jött el.

A korábban a Leverkusennél megszokott, átmenetekre fókuszáló focit leváltó labdadomináns felfogás, és az ehhez érkező új társak (Jonas Hofmann, Alejandro Grimaldo és Granit Xhaka) a 25 éves argentin középpályás játékát alaposan átformálták, vagy éppen egyes kiemelkedő képességeit felerősítették.

Kulcs a támadóharmadba jutáshoz

Ilyen a labdakihozataloknál és építkezésnél való helyezkedése labdával és anélkül. A Leverkusenre jellemző, hogy végtelenül türelmesen járatja a labdát. A három középhátvéddel, a két hatossal, időszakosan a labdabiztosabb szárnyvédővel kiegészülve próbálják magukra húzni az ellenfél első vonalait, majd egy ritmusváltással a középpálya és a védelem között keletkező űrbe feljátszani a labdát, amihez közvetlen és közvetett módon is hozzájárul Palacios.

Az argentin gyakran tűnik fel ilyenkor a védelem közepén, vagy valamelyik szélén, ám Xhaka visszalépései alkalmával egyedül is képes a hatos pozíciót betölteni. Így tud a labda nélküli mozgásával területet nyitni a többieknek, vagy maga vállalja a felpasszt, akár a középpályán, akár a védelemben helyezkedve.

A bal felső képen a bal oldali belső védő pozícióját tölti be, ahol lehetőségek tárháza áll előtte. A jobb felsőn a visszalépésével kihúz egy Freiburg-játékost, miközben Tah-nak több passzopcióit is nyit. A bal alsón szinte teljesen rááll Xhakára, ezzel két Leipzig-játékost húz szűkre, így kiürítve a bal oldalt. A jobb alsón pedig miután lelép az embereiről, pillanatok alatt jutnak be az ő segítségével a támadó harmadba

A megnövekedett labdabirtoklás ellenére a labdacipeléssel kapcsolatos mutatói továbbra is messze elmaradnak a River Plate mezében hozott számoktól, mégpedig amiatt, hogy a jelenlegi edzőjénél ez nem tartozik a legmélyebben tartózkodó középpályások feladatkörébe. Ezzel szemben a stílusváltás miatt az érintésszáma drasztikusan megemelkedett. A védőharmadban kevesebbet találkozik a labdával, míg a pálya magasabb pontjain a korábbinál többet.

Az érintésszám növekedése a passzjátékára is hatással volt. Pályafutása során először van több mint 100 kísérlete 90 percenként, és soha nem továbbította a labdát ilyen kimagasló hatékonysággal (92,1%), mint most. A pontosság csak részben magyarázható a rövid- és közepesen hosszú passzok növekedésével, hiszen a hosszú átadásoknál sem remeg meg a lába (77,2%). A labdái pedig gyakran igen értékes helyzetben találják meg a társait, miután 90 percenként közel tíz támadóharmadba passzolt labdával jelentkezik.

Amikor kell, akkor felbukkan

Az előző évekhez képest többet próbálkozik (1,02 lövés/90 perc) és a lövései átlagos távolsága is csökkent, de még mindig nagy (22,9 méter). Rendszerint a második hullámban érkezve, a rengeteg blokkolni igyekvő láb miatt e kísérletek minősége még mindig átlag alatti (0,08 NPxG/lövés). Gólszámban nem lépett előre, az a három gól, amit szerzett, az viszont kifejezetten fontos volt és ellensúlyozza a mennyiséget – volt vezetést jelentő, utolsó percben elért győztes és egyenlítő gólja egyaránt.

Ezzel szemben a kiszolgálásoknál a mennyiségi helyett minőségi változást látni, miután a lövést előkészítő akciók számában az előző szezonbeli mutatójához viszonyítva nem lépett előre, csakhogy az alapozószámai szerint ennyire jól még nem szolgálta ki a társait (0,21 xA/90 perc). Négy ezek közül góllá is ért.

Az eddig taglalt növekvő támadószámok mellett a magasabb labdabirtoklás következtében a védekező mutatókban visszaesést kellene produkálnia, főleg úgy, hogy a Bayer visszatámadásainál gyakran már a labdához legközelebb lévő labdarúgók visszaszerzik azt, vagy felszabadításra kényszerítik a riválist.

Palaciosnál ettől függetlenül nem csökkentek drasztikus mértékben a labda nélküli mutatók. Szerelésekből a támadóharmadban ugyanannyit hajt végre, mint az előző szezonban, a sajátjában az átmenetek miatt többet, míg a középső területeken kevesebb a kontaktja az ellenféllel, miután már nem egy középmagas védekezésből induló kontracsapat játékosa. A korábbiaknál kiszolgáltatottabb védekezés dacára is egynél kevesebb szabálytalanságot átlagol és a sárga lapjai számában sincs számottevő eltérés.

Nehezen értelmezhető teljesítmény és végeláthatatlan korlap

Ha Palacios jövőjéről elmélkedünk, három tényezőt biztosan figyelembe kell venni. Az egyik, hogy láttuk őt már az elmúlt években nagyon szenvedni, a másik pedig, hogy igen nehéz megítélni a teljesítményének valós értékét, hiszen jelenleg, Xabi Alonso irányítása alatt mindenki kiváló teljesítményt nyújt.

A harmadik pedig az, hogy a középpályást a mai napig nehéz beskatulyázni egy szerepbe. Hiszen akkor ő egy labdával is ügyes, klasszikus védekező középpályás? Vagy a mélységi irányító szerepkört is képes (lenne) betölteni? Esetleg ha szabadjára engednék, az ellenfél kapuját is hatékonyan veszélyeztetné? Más rendszerben tudna-e így teljesíteni? Érdemes helyette egy olyan, nála fiatalabb focistát igazolni, akinél még csak a folyamatos előrelépést láttuk, hullámvölgyeket még nem?

E dilemmák mellett ne feledjük el az argentin futballista legnagyobb gyengéjét sem, ezek pedig a sérülések. Palacios már a hazájában játszva is sokat bajlódott egészségügyi problémákkal, és ez az idő múlásával sem változott.

Ezek megléte ebben a szezonban tölthette el csak igazán aggodalommal a Leverkusent, az ügynökét és a potenciális kérőket, mert a csapattársak ebben a lassabb, kevésbé intenzív struktúrában, amit Xabi Alonsóval játszik a csapat, kifejezetten ritkán bajlódnak sérüléssel. Palacios viszont már ebben az idényben is kilenc mérkőzést hagyott ki, ráadásul az őt „megtaláló” sérülések sokrétűek, nem vezethetőek vissza egy okra.

Forrás: Transfermarkt.de

Ízületi problémák, izomsérülések és csonttörések is hátráltatták a kibontakozásban az utóbbi időszakban. Ez pedig rossz ómen egy, a legjobb korba még csak most lépő játékosnál és könnyen lehet akadálya annak, hogy befussa azt a pályát, ami a képességek alapján benne lehet.

Kiemelt kép: Federico Gambarini / DPA / Alamy Live News