A visszasírt BEK nyolc magyar csodája, Csordás Lajostól Kű Lajosig

Vörös Lobogó: 1:4-ről 4:4

Már a BEK 1955-ös rajtjánál sem volt egy súlycsoportban – legalábbis a létszám alapján – a kelet-európai klubfutball a nyugat-európaival, a 16 csapatos mezőnybe a francia L’Equipe válogatása alapján mindössze négy helyet kapott a szocialista blokk. Közülük a sorsolás nélkül összerakott első kört a Partizan mellett a Vörös Lobogó, vagyis az MTK is túlélte, 6:3-ra és 4:1-re legyőzve az Anderlechtet, úgy, hogy az első meccsen Palotás Péter háromszor is betalált a Népstadionban.

A későbbi döntős Reimsszel egy hat- és egy nyolcgólos meccset vívott a magyar együttes. Mindkétszer 4:1-re vezettek már a franciák, a budapesti visszavágóból innen sikerült 4:4-et kihozni, Palotás főszereplésével.

A Partizan egyébként a végső győztes Real Madridot 3:0-ra verte a belgrádi visszavágón, így majdnem behozta a Bernabéuban összeszedett négygólos hátrányt.

Di Stéfano vs. Csordás Lajos – elődöntős a Vasas

Az első kiírás sikerén felbuzdulva egyre több klub jelentkezett a megméretésre, két évvel később már szinte csak bajnokcsapatokból állt a BEK – amely angolul a European Cup nevet viselte. A Vasas első magyar csapatként az 1957–58-as idényben az elődöntőig menetelt: a CDNA Szófia, a Young Boys és az Ajax elintézésével kerülhetett szembe az állandó győztesnek számító Reallal.

A kor támadószelleméhez méltóan ontotta a gólokat az angyalföldi csapat, a bolgárok ellen Csordás Lajos háromszor is betalált itthon (6:1), a svájciak ellen mindhárom magyar gólt ő jegyezte, a Népstadionban előbb 70 ezer néző előtt a hollandok kiütéséhez is hozzájárult (4:0), majd 100 ezer néző előtt a spanyoloknak is betalált (2:0). Az összesített góllövőlistán két góllal maradt csak el Alfredo Di Stéfanótól.

Puskás Ferenc mesternégyese a döntőben

Az 1960-as döntő hozta a legnagyobb magyar sikert, az egyéni teljesítményeket is nézve. Bár Di Stéfano háromszor is megzörgette az Eintracht Frankfurt hálóját, mégsem ő lett a glasgow-i finálé legeredményesebb játékosa, hiszen Puskás Ferenc négyet vágott a Realban.

Mint a születésnapjára írt összeállításunkban erről a meccsről írtuk, tíz gólt azóta sem láttak a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében, ahogyan mesternégyest sem, ráadásul két gyönyörű, felső sarkos találattal. Közel 128 ezer néző lehetett jelent, ami szintén rekord.

Puskás pedig fölényesen elvitte a gólkirályi címet is, de a listán a harmadik és az ötödik helyre is feliratkozott magyar futballista: a barcelonai Kubala László és Kocsis Ferenc.  

Három magyar játékos és két magyar gól a fináléban, de csak a magyar edző örül

Bernbe, az 1954-es német–magyar vb-döntő városába 1961-ben a Barcelona játékosaként BEK-döntőre térhetett vissza Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, akik többek között Kubala László és Luis Suárez, az egyetlen spanyol aranylabdás társaként rohamozhatták a Benfica kapuját. A meccs nyitó és záró találata Kocsisé, illetve Cziboré lett, közben azonban háromszor a portugálok ünnepeltek, akik Guttmann Bélával feljutottak a csúcsra. 

Ezzel együtt Czibor a BEK- és BL-döntők történetének egyik legnagyobb gólját ragasztotta ballal a jobb felsőbe.

Puskás Ferenc mesterhármasa a döntőben, a vesztes oldalon

Jóval kevesebben tudják, hogy Puskás az 1962-es BEK-döntőben is összehozott egy mesterhármast a Real Madridban, de valahogy úgy járt, mint Kylian Mbappé a 2022-es vb-döntőben – vagy éppen Ihor Belanov az 1986-os vb-nyolcaddöntőben –, hiszen ez is kevés volt a diadalhoz. A továbbra is Guttmann Béla vezette címvédő Benfica előbb 0:2-ről talpra állt, majd 3:3-nál Eusébio két találatával győzött. Bombagólokban ezúttal sem volt hiány.

Egy másik Vasas a négy között

Második magyar együttesként a Győri ETO – amelyre még a Vasas nevet is rátalpalták akkor – jutott elődöntőbe, 1965-ben. Ez sem volt gólszegény sorozat, a Chemie Leipzigot 6:2-es, a Lokomotiv Szófiát 8:7-es összesítéssel sikerült felülmúlni. Az amszterdami Door Wilskracht Sterk (DWS) elleni győri visszavágón Povázsai László 87. percben elért gólja jelentette a továbbjutást, a legjobb négy között Eusébio és a Benfica viszont már nem adott esélyt.

Újpest–Bayern elődöntő az NSZK fénykorában

A hetvenes évek magyar szuperalakulata, a bajnoki címet egy évtizedre kibérlő Újpest 1974-ben jutott a legmagasabbra, ekkor egyetlen – bár elég nagy – lépésre volt a döntőtől. A Bene Ferenc, Zámbó Sándor, Fazekas László, Fekete László fémjelezte álomcsatársorral az élen előbb az ír Waterford United, majd a Benfica és a nagyszombati Spartak Trnava skalpját gyűjtötte be, de a Bayern elleni elődöntőben sem tartotta senki esélytelennek a lilákat.

A Népstadionban 80 ezer néző előtt Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Paul Breitner, Gerd Müller és Uli Hoeness is pályára lépett a vendégeknél, a szintén legendás Udo Lattek együttesében. Az NSZK labdarúgása pedig nemcsak az egyik aranykorát élte, hanem a legfényesebbet: a Nationalelf 1972-ben Európa-bajnok, 1974-ben világbajnok lett, míg klubszinten a Bayern sorozatban háromszor nyert BEK-et – éppen ekkor kezdte. 

A budapesti első felvonásból jó meccs lett, Fazekas a hajrában mentett döntetlenre, de a vendégek így is elégedetten utaztak haza, és ebből nem csináltak titkot. A visszavágót pedig magabiztosan hozták, 3–0-ra.

Kű Lajos: az utolsó mohikán BEK-döntőben debütál

Kű Lajosnak 1978-ban a döntő is megadatott a Wembleyben: a Club Brugge középpályásaként 58 percet tölthetett a pályán a Liverpool ellen, többek között Georges Leekens, későbbi magyar szövetségi kapitány társaságában. Hat perccel azután, hogy Kűt sérülés miatt lecserélte Ernst Happel, Kenny Dalglish, a fenomenális skót zseniális mozdulattal szerezte meg a címvédő vörösök győztes gólját.

„Belga csapat addig a közelébe sem került ilyen eredménynek, egy isteni csoda volt, amit átéltünk – mesélte később Kű Lajos. – Azt a mérkőzést azóta is a belga foci legnagyobb sikerének tartják. A Magyar Televízió megvásárolta a közvetítési jogot, ezért látott az egész ország, de Vitray Tamás egyszer sem mondta ki a nevemet, csak a mezszámomat, mert egy évvel azelőtt disszidáltam. Én lettem a 10-es játékos.”

Ez lett az első és egyetlen nemzetközi meccse a Club Brugge színeiben: az MLSZ kezdeményezte nemzetközi eltiltása a döntő előtt járt le, a következő kiírás első körében pedig nem játszott, és a csapata búcsúzott. Hihetetlennek tűnik, de a belga klubfutball a mai napig ezt az egyetlen döntőt tudja felmutatni a legrangosabb európai sorozatban – ahogy magyar futballista is ekkor szerepelt legutóbb BEK- vagy BL-fináléban.

A következő talán éppen a Pool-színeiben lép majd a pályára…

Kiemelt fotó: mlsz.hu