Az ismeretlen bochumi hős – Thomas Letsch

Hősünk egy olyan együttest vett át tavaly szeptemberben, amelyet már mindenki leírt. A csapat hét forduló után egyetlen ponttal szerénykedett az utolsó helyen. A korábbi sikeredző, Thomas Reis viharos körülmények között távozott, majd a szurkolók nem kis bosszúságára átvette a nagy rivális, Schalke 04 csapatát. Reis végül a szezon végén kiesett az élvonalból új csapatával, viszont a mindenki által lesajnált Thomas Letschnek Bochumban sikerült a bravúros bennmaradás. A 2021-es feljutás, majd a tavalyi sima bennmaradás után Letsch bemutatásakor egyszerűen csak a harmadik csoda (das dritte Wunder) elérését tűzték ki célként. A Hollandiából érkező edző energikusan vetette magát a munkába, aminek csakhamar meg is lett az eredménye. De ki ez a lelkes sváb tréner, aki, nyugodtan mondhatjuk, csodát tett Bochumban?

Elég későn mozdult ki a hazai környezetből

Letsch 1968-ban Esslingenben született, és sokáig nem is szakadt el szülővárosától és környékétől. Ezen a Stuttgart melletti, német szinten kisvárosnak számító településen nőtt fel és egészen 41 éves koráig a környéken dolgozott. Stuttgartban a Plochinger gimnáziumban tanult, ahol aztán később tanárként is tevékenykedett. Letsch ugyanis amellett, hogy szülővárosában focizott, testnevelés-matematika szakos tanárnak készült. A kilencvenes évekig környékbeli kiscsapatokban focizott, de hamar belátta, hogy labdarúgóként sokra nem viheti. Ő pedig többre vágyott, mint hogy az alsóbb kerületi ligákban rúgja a bőrt. 1997-től 2000-ig játékosedzőként szolgálta gyerekkori együttesét, a VfB Oberesslingent, majd 2001-ben kapta meg első komolyabb megbízatását a Stuttgarter Kickersnél. Letsch itt különféle feladatkörökbe is belekóstolhatott. A második csapat edzőjeként, játékosmegfigyelőként, de a felnőtt csapat asszisztens edzőjeként is dolgozott.

A 2003-as távozása után a következő hat évben is a környéken maradt. Heilbronnban, Ulmban és Aspachban vezetett egyaránt alacsony ligás csapatokat. Számára az edzősködés ekkor még csupán melléktevékenység volt, hiszen emellett a korábbi gimnáziumában tanított testnevelést és matematikát. A pedagógiai munkán volt tehát a hangsúly, bár 2009-ben a Sonnenhof-Grossaspachnál edzőként is elért egy nagy sikert. A kiscsapatot a története során először juttatta a negyedosztályba, viszont már ez előtt bejelentette a klubnál, hogy a szezon végén máshol folytatja. A tréner tehát nehéz szívvel, de távozott, hiszen már elhatározta, hogy külföldön is szerencsét próbál. Ezt viszont nem edzőként, hanem tanárként tette, és pár évre teljesen ki is szállt a futball szűken vett körforgásából. Egy Portugáliából érkező megkeresésre mondott igent, és 2009-ben egy lisszaboni német iskolában kezdett el tanítani. Tulajdonképpen ezzel megnyílt a világ számára, amiről decemberben a bochumi klubmagazinnak így beszélt.

„Akkoriban 41 éves voltam és az egész addigi életemet egy 30 kilométer távolságú környezetben töltöttem. Egy klasszikus sváb család voltunk. Így voltam felnevelve, így éltek a szüleim és az én világom kicsi volt. Viszont aztán jött ez a lehetőség: Egy másik ország, egy másik nyelv, egy másik kultúra”

– emlékezett vissza Letsch.

Salzburgban lett főállású edző

Portugáliában 2012-ig három évet töltött el, és a családjával annyira jól érezte magát ott, hogy éppen azon gondolkodott, kint marad újabb három évre. Ekkor viszont kapott egy váratlan megkeresést. Ralf Rangnick hívta fel, aki éppen 2012 nyarán fogott bele a Red Bull Salzburg klubmodelljének gyökeres átalakításába. Az addig leginkább levezető sztárokra építő kirakatcsapat nem ért el átütő sikereket, éppen ezért a klub mecénása, a tavaly elhunyt Dietrich Mateschitz a német futball professzoraként emlegetett Rangnicktől kért segítséget. Mateschitz belement abba, hogy a szakember teljesen felforgassa a klub struktúráját. Hidegvérrel kiszórta a keretből a kiöregedett sztárokat és elkezdett a saját nevelésű fiatalokra építeni. 2014-re felépült a minden modern igényt maximálisan kielégítő Red Bull Akadémia is, ami azóta is ontja magából a tehetségeket. A sportigazgatóként a változásokat levezénylő Rangnicknak természetesen új edzőkre is szüksége volt, hogy kezdetét vegye az új alapokra helyezett utánpótlás-képzés. A „professzor” figyelmét Letschre, az RB Leipzig élére ekkor kinevezett és a csapatot 2015-ig, a másodosztályba való feljutásig irányító Alexander Zorniger hívta fel. A tréner 2009-ben éppen Letschet követte a Grossaspachnál, ahol az elődje által lerakott stabil alapokra építve simán benntartotta a csapatot a negyedosztályban.

Letsch végül is örömmel fogadta el Rangnick hívását, és csatlakozott a salzburgi projekthez, amelyben elég komoly feladat várt rá. 2012 és 2015 között a Red Bull akadémia vezetőjeként tevékenykedett és irányította az utánpótlásban folyó munkát, emellett pedig az U16-os, majd az U18-as csapatot is ő irányította. Mindemellett ráadásul a 2013-14-s szezonban a Red Bull-iskola egyik éltanulójának számító Roger Schmidt asszisztenseként is tevékenykedett a felnőtt csapatnál, amely abban a szezonban tükörsimán nyerte meg az osztrák bajnokságot, az Európa-ligában pedig az Ajax Amszterdamot látványos játékkal felülmúlva a nyolcaddöntőig jutott. A következő szezonban Letsch 2014 decemberében két mérkőzés erejéig a felnőtt csapatnál is beugrott, miután gyorsan kiderült, hogy Peter Zeidler vezetésével nem hatékony a csapat. Letsch a Rapid Wien ellen egy győzelmet, az SV Mattersburg ellen pedig egy döntetlent ért el. 2015 nyarán aztán a második csapat, az FC Liefering edzője lett.

Vezetésével a feltörekvő tehetségekből álló csikócsapat a jóval rutinosabb együttesekkel is versenyre kelve egy negyedik és egy második helyet ért el az osztrák másodosztályban. Sokan őt kezelték a felnőttek éléről 2017-ben távozó Óscar García ideális utódjaként, de végül meglepetésre az RB Leipzig mostani edzője, Marco Rose kapta meg a nagycsapat irányítását. Ebben valószínűleg az játszhatott közre, hogy Rose éppen ekkor nyerte meg az U19-s csapattal az Ifjúsági Bajnokok Ligáját, ez pedig azóta is a salzburgi utánpótlás legnagyobb sikerének számít. Az érthető módon csalódott Letsch így öt év után a Salzburgból való távozás mellett döntött, bár Roséval ennek ellenére egész jó barátságot ápol. Erről a Leipziggel most Német Kupát nyerő edző így nyilatkozott, mielőtt az éppen a Letsch által átvett Bochummal ütközött meg csapatával a bajnokságban októberben.

„Az évek folyamán barátokká váltunk. A családjaink nagyon jóban vannak egymással, olyan is volt már, hogy együtt nyaraltunk. Többé-kevésbé ő volt a főnököm”

– idézte fel a múltat Rose.

Félresikerült kalandok

Letsch 2017 nyarán a német másodosztályú Erzgebirge Auénál próbált szerencsét, ahol elég nehéz örökséget vett át a most a belga válogatottat irányító Domenico Tedescótól. Elődje ugyanis a liga egyik legkisebb költségvetésű együttesét márciusban az utolsó helyen átvéve tudta végül benntartani. Az itteni munka végül elég csúnya véget ért Letsch számára mindössze másfél hónap, egészen pontosan 57 nap után. Az edző elkövette azt a hibát, hogy szó nélkül belement abba, hogy nem hoz magával embereket az edzői stábba. Asszisztense a klub korábbi játékosa, Robin Lenk lett, akivel viszont teljesen ellentétes nézeteket vallottak a játékról. Letsch nyilvánvalóan a Salzburgban elsajátított intenzív letámadáson alapuló nyílt futball híve volt, míg Lenk egy jóval konzervatívabb felfogást képviselt. Ráadásul a másodedző történetesen az akkori klubelnök, Helge Leonhardt veje volt, és a rossz szezonkezdet után meg is fúrta Letschet, aki így dicstelenül, mindössze négy tétmeccs után távozott.

Letsch egy fél évvel később 2018 februárjában visszatért Ausztriába és az Austria Wien kispadjára ülhetett le. Thorsten Fink vezetésével az előző szezonban jelentősen meggyengülő csapat a középmezőnyben tengődött, de Letschtől sokat vártak, tekintettel a salzburgi múltjára. Az innen hozott játékfelfogását viszont végül sehogy sem tudta elfogadtatni Bécsben. Az Austria már javában válságban volt és sportszakmai téren is a káosz uralkodott. A sportigazgató nem éppen úgy alakította a keretet, ahogy azt Letsch játékfelfogása kívánta volna, így a kudarc előre borítékolható volt. 2019 márciusában egy rossz tavaszi rajt után az edzőt végül itt is a menesztették.

Hollandiában nyert új lendületet

A Bécsből való búcsút követően egy évet töltött edzői állás nélkül. 2020 nyarán, a koronavírus-járvány kellős közepén a Vitesse Arnhemtől kapott megkeresést. Hollandiában márciusban a járvány kitörésekor végleg félbeszakították a bajnokságot, így volt idő az edzőkeresésre. Ekkor pár hónapra – már nem először beugorva – a klubikonnak számító Edward Sturing vezette a csapatot. A klub sportigazgatója, Johannes Spors az RB Leipzig korábbi játékos-megfigyelőjeként nyilván szoros összeköttetésekkel bírt Salzburgban is, így elég jól ismerte az akkor ott dolgozó Letschet is. Spors meg volt győződve róla, hogy az előző két edzői állomásán jelentős kudarcokat és nehézségeket átélő Letsch lesz a megfelelő edző.

A kissé merész választás végül be is vált. Letsch játékfelfogása egész jól passzolt a holland környezethez, amiről már a bemutatásakor is pozitívan beszélt. Első szezonjában a Vitesse-szel sokáig a Bajnokok Ligája-helyeket ostromolta, bár végül be kellet érni az Európa-liga-indulást jelentő negyedik hellyel, a Holland Kupában egészen a döntőig meneteltek. Sokat elmond az ismeretlenségéről, hogy Jürgen Klopp egy sajtótájékoztatón éppen a Hollandiában dolgozó német edzőkről beszélt és Letsch neve egyáltalán nem ugrott be neki. Letsch korábbi salzburgi munkatársa, Roger Schmidt a PSV Eindhovent, míg Frank Wortmuth a Heracles Almelót irányította. Klopp a két edző nevét meg is említette, de aztán meglepetten konstatálta, hogy van Hollandiában egy harmadik, ráadásul elég sikeresen dolgozó honfitársa is. Kloppnak az operatőr mondta meg Letsch nevét, akit a Pool menedzsere egyáltalán nem ismert.

A következő szezonban a Vitesse csak a hatodik lett a bajnokságban, de a Konferencia-ligában egészen a legjobb tizenhatig jutott, ahol szoros csatában maradt alul a José Mourinho által vezetett, a sorozatot később megnyerő AS Roma ellen. Letsch-csel összességében nagyon elégedettek voltak a klubnál. Nem ő volt az első német, aki Hollandiában élesztette újra a karrierjét. Elég itt megemlíteni a Benficánál most portugál bajnokságot nyerő Roger Schmidtet vagy az idén a Frankfurt húzóemberének bizonyuló Mario Götzét. Letsch irányítása alatt vált stabil gólvágóvá Lois Openda, aki aztán a mostani szezonban a francia RC Lensnél is kiteljesedett. A belga válogatottal Katarba is kiutazhatott, most pedig állítólag a Leipzig csábítja. Letsch saját maga is úgy véli, hogy nagyon sokat fejlődött Hollandiában, itt vált kész trénerré és tudta vezetőedzőként igazán a saját képére formálni a csapatát, ám közben alkalmazkodni is tudott.

Bár a 2022-23-as szezont elég gyengén kezdte a Vitesse-szel, mégis sokakat meglepetésként ért, hogy szeptember végén hezitálás nélkül elfogadta a kilátástalan helyzetben lévő Bochum hívását. Szeretett volna hazája élvonalában dolgozni és motiváló kihívásnak találta a Ruhr-vidékiek benntartását. Mentora, Rangnick mindenesetre nagy örömmel vette tudomásul, hogy lehetőséget kapott a bizonyításra a hazájában is.

„Ő olyan valaki, akinek nagyon szoros kötődése van a játékosokhoz, jól ki tud velük jönni. Ehhez jön hozzá egy jó taktikai érzék. Ezért teljesen megértem, hogy a Bochum szerződtette őt”

 – mondta Rangnick.

Játékfelfogása

Letsch játékelképzeléseit nyilvánvalóan nagyban befolyásolták a Salzburgban töltött évek. Erről árulkodik, hogy az edző elmondása szerint Rangnick a feje tetejére állította az életét, pozitív értelemben természetesen. Azonban időközben – elsősorban Hollandiában – képessé vált a kompromisszumokra is, aminek az egyik legjobb lenyomata, hogy rugalmas a felállásokat illetően. Hollandiában például a háromvédős rendszert favorizálta elsősorban, de Bochumban akár mérkőzés közben váltogatja a csapata a három- és a négyvédős felállást játékfázistól függően. Az edző decemberben így nyilatkozott a felkészülés prioritásairól.

„A felkészülés folyamán leginkább a szezon hátralévő része, a játék minden fázisa, a részletes feladatok posztonként, a támadásépítés, a támadás, illetve a védekező és támadó átmenetek állnak a középpontban. Ezen dolgozunk. Ennek nincs feltétlenül köze az alapfelálláshoz”

– fejtegette Letsch.

Az immár 54 éves Letsch további erénye, hogy az alapelvei mellett igyekszik a játékosaihoz is igazítani a játékot. Christopher Antwi-Adjeiről például kevesen gondolták, hogy akár szárnyvédőként is megállja a helyét, márpedig így a ghánai szélső előtt nagyobb területek nyíltak, így messze a legjobb Bundesliga-szezonját produkálta három góllal és nyolc gólpasszal. A rutinos Kosztasz Sztafilidisz is több poszton kisegített hátul szükség szerint, a védelem mindkét szélén, de a védelem előtt a középpályán is helyt tudott állni.

A Bochum támadójátékában nagy szerepet kaptak a felívelések, amivel Letsch elsősorban Philipp Hofmann csatárt helyezte a támadások középpontjába. Ezzel összhangban a szélsők egészen centrálisan helyezkedtek és vadásztak a felívelésekre visszalépő Hofmann labdáira. Jól szemlélteti ezt a taktikát, hogy a ligában messze a bochumi kapus, Manuel Riemann hajtotta végre meccsenként a legtöbb hosszú passzt (18,4). Az ebben a kategóriában második wolfsburgi hálóőr, Coen Casteels mérlege mindössze 10,6 hosszú passz 90 percre lebontva. Az sem volt ördögtől való, hogy Hofmannra lett helyezve a támadások súlypontja, ezt mutatja, hogy a csatár nyerte messze a legtöbb fejpárbajt a ligában, szám szerint 269-et. Hofmann jól tudta megtartani a labdákat, illetve továbbadni a helyére bemozgó játékosoknak.

Az Union Berlin masszív védelmét is sikerült ősszel feltörni a direkt, de kontrollált támadójátékkal. Riemann (1) felívelése után a visszalépő Hofmann (33) fejére ment a labda. A támadó Robin Knochéval (31) a háta mögött pontosan odacsúsztatta a labdát a helyére jó ütemben bemozgó középpályásnak, Philipp Försternek (10), miközben a centrálisan helyezkedő két szélső, Antwi-Adjei (22) és Jordi Osei-Tutu (18) centrálisan helyezkedve együttesen kötötte le a védőket

A hosszú labdákhoz párosul a két fáradhatatlan középpályás, Kevin Stöger és Anthony Losilla futóteljesítménye. A francia csapatkapitány 37 éves korát meghazudtoló módon a 12. legtöbb távot tette meg a szezonban a ligában (344,8 km). A lepattanó labdákra kompaktan a centrumban helyezkedve startolnak rá a középpályások. A bochumi támadók már a támadásépítések kezdeti szakaszában igyekeznek megzavarni az ellenfelet és intenzív, emberorientált letámadásukkal sokszor okoztak is kellemetlenségeket.

Az FC Augsburg elleni novemberi mérkőzésen is sokszor észrevehető volt a hatékony visszatámadás. A három középpályás itt is nagyon kompaktan helyezkedett el a pálya centrumában és már mélyen az ellenfél térfelén vissza is szerezték a labdát Anthony Losilláék (8). Feltűnő, hogy a bal szél egyáltalán nem volt betöltve, hiszen a csapat a centrumra helyezte a hangsúlyt, míg a védővonal is bátran a felezővonalnál volt meghúzva

A Bochum játéka sokszor elég látványos meccseket hozott, ami azért nyilvánvalóan kockázatokat is rejtett magában. A középpályás sor például letámadás közben sokszor túlságosan az egyik oldalra tolódott, így sebezhetővé vált az átforgatásokkal. Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy az időnként fellépő szélső védők mögött hatalmas területek alakultak ki az ellenfelek számára, amit sokszor nem is tudtak biztosítani a csapattársak. Ugyanis hátul sokszor bátran fel van vállalva a létszámegyenlőség.

Az Eintracht Frankfurt elleni tavaszi mérkőzésen abból jött a frankfurtiak egyenlítő gólja, hogy Sztafilidisz (16) a letámadáshoz mélyen fellépett az ellenfél térfelére. Eközben viszont a visszamozgó Mario Götze (27) segítségével az ellenfél átjátszotta a bochumiakat, Philipp Max (32) pedig faképnél hagyta Sztafilidiszt és indulhatott a kapu felé. Eközben Randal Kolo Muani (9) is megindult a szélre és Maxtról megkapva a labdát egy az egyben megverte az őrzőjét, Ivan Ordect (20). Az ukrán már csak szabálytalanul tudta megállítani a franciát a tizenhatoson belül, aki aztán értékesítette is a jogos büntetőt

Összességében viszont ez a hozzáállás a Bochumnak több haszonnal járt, mint hátránnyal, hiába a 34 mérkőzésen kapott 72 gól. Az ellenfelek nem mehettek biztosra Bochumban, hiszen a hazai szurkolók által hajtott csapat letámadása és intenzív játéka még az élcsapatok dolgát is megnehezítette. Nem véletlen, hogy a bochumiak leginkább a hazai mérlegüknek köszönhették a bennmaradásukat, ahol a szurkolók biztatása még inkább belehajszolta a csapatot a magas letámadásba. Az összesen megszerzett 35 pontjukból a Ruhr-vidékiek 26-ot otthon szereztek.

Összegzés

Letsch későn érő típusnak számít, aki sokáig főállású tanárnak számított és csak a negyvenes éveiben vált profi edzővé, méghozzá Salzburgban. Nem véletlen, hogy sokáig elég ismeretlennek számított a német futball követői számára is. Természetesen nagy hasznát veszi tanári mivoltának is, sok játékos nála bontakozott ki igazán. Attól sem riad vissza, ha egyszerre több feladatkör is az ő felelősségébe tartozik. Salzburgban több szerepkörben is helyt állt, és most Bochumban is nem mindennapi dolgot vállalt el áprilisban, annak ellenére, hogy csapata óriási küzdelmet folytatott a kiesés ellen. A tanárhiány miatt Nordrhein-Westfalen tartományban a húsvéti szünet után minden képzett tanárnak előírták, hogy ki kell segítenie egy iskolában. Letsch örömmel vállalta, hogy hetente kétszer testnevelés-matematika szakosként 2024 áprilisáig kisegítő tanári állást tölt be egy bochumi iskolában.

Kiemelt kép: Alamy