David Raya: a Spurs és az MU kiszemeltjét a gyerekkori futsal segítette hozzá remek passzjátékhoz

Nem érdemtelenül dicsérték agyon a magunk mögött hagyott PL-szezonban David Rayát, elvégre minden bajnokin kezdett a Brentfordban, ő büszkélkedhetett a legtöbb védéssel a bajnokságban (154), a legjobb védési hatékonysággal (77%), a tizenkét kapott gól nélküli meccs szintén nem rossz. Huszonhét évesen a legjobb kapuskorban van, és mert egy év van már csak hátra a szerződéséből, még inkább kapós.

A Tottenham túl is van már az első tárgyalásokon Raya képviselőivel, sőt a hírek szerint a megegyezés is megszületett, Daniel Levynek nehezebb ügy lesz dűlőre jutni az ugyancsak kemény tárgyalópartner hírében álló brentfordi tulaj Matthew Benhammel. Ami biztos: a nyugat-londoni klub hatalmas nyereséggel adja tovább a 2019-ben, a Blackburn Roverstől hárommillió fontért szerződtetett kapusát. 40 milliót kér ugyanis, kérdés, lesz-e, aki azt megadja. Főként, hogy egy év múlva lejár Raya megállapodása, s a spanyol két szerződéshosszabbítási kísérletre nemet mondott már, jóllehet a Brentford a klubtörténet egyik legjobban kereső labdarúgójává tette volna. A spanyol eltökélt azonban a tekintetben, hogy váltania kell, és top 6-os együttes a cél.

A Spurs mellett a Manchester United is kérő, de egyik klubnak sem fűlik a foga a kért összeget leszurkolni. Raya viszont trófeákért akar harcolni, a BL-ben, de minimum az El-ben védeni, a Brentfordnak ez csak álom. Utódját mindenesetre megtalálta már a klub a Freiburgból szerződtetett Mark Flekken személyében. És nyilván el is engedi a nyáron az egyik legjobbját, már csak azért is, mert az amúgy remekül felépített egylet így működik. A brentfordi klubmodell lényegi eleme felkutatni, majd szerződtetni azokat az ifjú tehetségeket, akik klasszisokká érhetnek, illetve azokat a játékosokat, akiknek eddig valamiért nem sikerült a nagy áttörés, alacsonyabb osztályokban futballoztak, de eltökéltek, magas motivációs szinttel bírnak, bizonyítani akarnak, jók a számaik, a képességeik pedig megengedik, hogy príma PL-játékosokká váljanak.

Mindkét kategóriában vannak piacképes játékosok (az elsőben nyilvánvalóan több), a már említett klubmodellnek meg ugyancsak fontos eleme, hogy a precíz játékos-kiválasztás révén a Brentford nagy bevételeket generáljon a futballisták értékesítéséből. Néhányszor sikerült már neki: Neal Maupay, Ezri Konsa, Chris Mepham, Ollie Watkins, Said Benrahma egyaránt szépen hozott a konyhára, Raya lehet a következő remek befektetés.

A stílusváltásra készülő Tottenhamnek pedig főnyeremény lenne a spanyol egyes. Ange Postecoglounál nagyon fontos lesz hátulról építeni a játékot, ehhez rigorózusan ragaszkodik az ausztrál tréner, ebben a játékmodorban rendkívüli szerep hárul a kapusra, akinek kötelező lábbal jónak lenni. Raya márpedig kiváló lábbal. Jürgen Klopp találta azt mondani róla két éve, a Brentford–Liverpool bajnoki mérkőzés után, hogy Raya úgy osztogatta el a labdákat, hogy inkább a tízest, semmint az egyes mezt kellett volna viselnie. 

Egy hónappal később, egy Leicester City elleni bajnokin azonban súlyos térdsérülést szenvedett, ami négy hónapra száműzte a gyepről.

„Az első három hét volt a legszörnyűbb” – mondta később a klub honlapján. – „Mankóval jártam, a térdemet nem tudtam behajlítani, de mielőbb elfogadod a helyzeted, annál könnyebb továbblépni. Miután ez megtörtént, kezdtem lelkileg megerősödni. Az persze nehéz, hogy a csapattársakkal alig találkozol, mert egészen más feladatokat végzel, mint ők. Valamivel utánuk érkeztem meg az edzőközpontba, és délután négyig-ötig folytattam a rehabilitációt.”

Nélküle azért látványosan romlott a Brentford teljesítménye: a tizennégy bajnokin, amelyeket kénytelen volt kihagyni, kilencszer kikapott a csapat. Nyilván nem csak miatta, de az ő hiányában kiderült, a védései mellett mennyire fontos a Raya-féle építőmunka is.

Neveltetéséből fakad persze pazar paszjátéka. Barcelona egyik külvárosában felnőve, ha csak nem a három évvel idősebb bátyjával játszott – aki mindig beállította a kapuba –, mezőnyben futballozott, a közeli futsalpályán, öt az öt ellen, hét a hét ellen. Azóta sem zavarja a labda. Tizenhat évesen igazolt a Blackburnbe, bár a termete némi aggodalomra adott okot: nem volt még 180 centi akkor, a képességei azonban meggyőzték a kétkedőket (186 centiméterre nyúlt meg azóta, Jordan Pickford mögött így is a második legalacsonyabb a mezőnyben). Angol szokás szerint egy helyi családnál szállásolták el, a szülei jó, ha havonta egyszer meg tudták látogatni.

„A legnehezebb az volt, hogy a szombat délelőtti bajnoki meccsek után minden csapattársam ment haza a szüleihez, én meg ott rostokolhattam egyedül a szobámban.”

Annál dolgosabbnak bizonyultak a hétköznapok: edzés, konditermi munka, angol tanulás. A Blackburn utánpótlásában is arra nevelték, a földön kell kihozni a labdát, a Brentfordban annyiban más a helyzet, hogy kiváló rúgótechnikáját kihasználva a csapat a hosszú labdáit ugyancsak igénybe veszi, s az szintén veszélyes fegyver (Raya kirúg, Toney csúsztat, Mbeumo a kapuba lő). A hátulról való építkezés persze mindig rizikós.

„A futball olyan, mint az élet. Lehet, hogy száz dolgot jól csinálsz, de egy hiba előbb-utóbb becsúszik, amiért megbűnhődsz. Mindenki hibázik, én is. Együtt kell tudni ezzel élni, és nem foglalkozni vele. Engem sem érdekel különösebben, ugyanúgy teszem azután is a dolgom.”

Raya a Championshipben 300-zal többet passzolt éves szinten, mint bármelyik másik kollégája, a PL-ben sem vett vissza, de hát neki igazi védjegye a passzjátéka. A Premier League-ben még nagyobb összpontosításra van persze szükség, még tudatosabb megoldásokra, ezért is szalad ki rendre a játékmegszakításoknál kapusedzőjéhez, Manu Sotelóhoz, hogy a meccs minden rezdülésére reagálni tudjon. 

Rayánál olyannyira hangsúlyos a lábbal való játék, hogy hajlamosak vagyunk elfeledkezni bravúros védéseiről, pedig abból is bemutat jó néhányat. Az előző szezonban az ellenfelek helyzeteinek minősége alapján öttel több gólt kellett volna kapnia, csak Allison, Leno és Kepa mentette meg többször csapatát. Ettől még van miben fejlődnie, elsősorban a távoli lövések hárításában. A közelieket kiváló reflexszel védi, a tizenhatoson kívülről azonban tíz gólt kapott, ami a harmadik legrosszabb mutató az egész mezőnyben (csak a Nottingham és a Leicester szedett be többet). Ettől még keresett kesztyűs, és a Brentfordban is tudják, kinőtte a klubját.

„Minden joga megvan ahhoz, hogy mérlegelje a lehetőségeit, és új kihívást válasszon” – mondta a technikai igazgató, Lee Dykes. – „Szerintem az egyik legjobb kapus a Premier League-ben. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak nálunk nagyobb klubok, amelyek előbb-utóbb elviszik a legjobbakat A mi dolgunk, hogy topjátékosokat faragjunk a kiválasztottainkból.”

Ebben márpedig kiváló a Brentford, ezért is kéri meg Raya árát. A 40 millió fontot egy évvel a megállapodása lejárta előtt mégsem óhajtja egyetlen klub sem kifizetni – egyelőre legalábbis. Ahogy közeledik azonban a szezonkezdet, és egyre inkább szükségét érzi megszerezni a Spurs vagy a United vagy bármely más klub, úgy juthat közelebb a megálmodott árhoz a Brentford.

Raya pedig a saját álmaihoz.

Kiemelt kép: Jose Breton/Pics Action/NurPhoto