Dortmundban a BL-menetelés tett egy halovány szezont varázslatossá

Nagy valószínűség szerint az ötödik helyen zárja a Bundesliga 2023-2024-es kiírását a Borussia Dortmund és ezzel Jürgen Klopp 2015-ös távozása óta először szorul ki a négyből, ám a Bajnokok Ligája – idén nyártól bevezetésre kerülő – új rendszere, illetve a német csapatoknak a jelenleg még futó szezonban való remeklése miatt a következő szezonra is biztosított a helye a klubfutball legnagyobb színpadán. (Ez utóbbiról, az egy-egy plusz BL-helyért zajló nemzetközi „versengésről” nemrégiben hosszabban írtunk, időközben, az elődöntők első felvonása után pedig kiderült az is, hogy az olaszok mellett a németek értek révbe.)

Bár a dortmundi klubnál a bajnoki szereplést övező kritikák élét próbálták elvenni azzal, hogy ennyire kemény versenyfutás talán sosem volt még a német ligában a Bajnokok Ligájában való indulásra feljogosító helyekért, ám a számok tisztán megmutatják, hogy a szezonbeli teljesítmény így is elmaradt az elmúlt szűk egy évtized átlagától.

(Forrás: Transfermarkt)

Két fordulóval a vége előtt 60 ponttal állnak, ami 1,875 pont/meccs átlag. Ennél csupán a 2017-18-as idényben zártak gyengébben a Kloppot követő korszakban. Amennyiben a következő két bajnokijukat megnyerik, akkor is csupán három rosszabb idényt találni, márpedig azok végén egytől-egyig elköszöntek az aktuális trénertől.

Hogy Edin Terzic miként maradhatott a kispadon abban az egyesülethez való kötődése és az edzőkeresés nehézségei (az edzőt kereső nagy klubok többségénél kezd káoszba fulladni ez a folyamat) mellett a BL-szereplés a legfőbb ok.

Jó időben, jó helyen

Terzic nem az az edző, aki világos elképzelésekkel bír, amit tűzön-vizet átvisz, e helyett akár egy-egy mérkőzésen belül is több alkalommal belenyúl a játékosok pozíciójába és/vagy feladatkörébe. Ez az állandó „bütykölés”, amiről február elején bővebben írtunk, ahhoz vezet, hogy hiányzik egy felismerhető alapjáték. Ez pedig akkor kerül sokba, amikor a sárga-feketéknek kezdeményezően kell fellépni, hiszen egy szervezetten letámadó riválissal szemben azonnal kijön a labdakihozatalokból hiányzó automatizmus hiánya, egy mélyen meghúzott védelmi vonallal szemben pedig azoknak a mozgásoknak a nem megléte vagy legalábbis nem kellőképpen begyakorolt módja, amelyekkel rendszeresen mennyiségi vagy minőségi fölényt teremthetnének a pálya bizonyos pontjain. A gyakori változtatások a csapat játékán túl az egyéni teljesítményekre is hullámzóan hatnak.

A vásárlási opció nélkül kölcsönvett Ian Maatsen és Jadon Sancho töretlen bizalmat élvez. A holland bal oldali játékosnál, aki alapjáraton védő, ám szélsőként is bevethető szükség esetén, ezt sosem lehetett megkérdőjelezni, hiszen ő a labdabirtoklásoknál képes belépni a középpályára, és ezzel stabilitást adott az addig a labdavesztések után sebezhető BVB-nak. Sanchónál ez nem volt mindig ennyire egyértelmű, hiszen ő korábban is akkor tudott kiemelkedőt nyújtani, amikor a pálya tengelyében helyezkedő társak mellett egy felfutó védő is segítette. Ez a mélyről szervező Maatsen miatt a bal oldalon nem volt adott. Ugyan próbálta ezt Terzic azzal orvosolni, hogy a félterületben mozgó nyolcassal szabadon cserélgethesse Sancho a helyét, ám végül a jobb oldalra való áttétele hozott változást, ahol Julian Ryerson megállás nélkül zakatol fel-alá.

Az említett két nyolcas a szezonban legtöbbször Marcel Sabitzer és Julian Brandt volt, akik a télen érkező duóhoz hasonlóan jelenleg jól mutatnak a BL-ben. Brandt karrierje egészében egy szertelen játékos volt, aki a káoszban, az átmenetekben él igazán. Sabitzert a munkabírása és a fegyelmezettsége alkalmassá teszi arra, hogy a védelem előtt játsszon, azonban a labdával azonnal az előre passzok lehetőségeit keresi, amíg labda nélkül érkezik a tizenhatoson belülre vagy annak előterébe. Láthatjuk, kettejük párosa nem a legalkalmasabb a tempó diktálására, a labda biztonságba helyezésére, második szándékból játszva viszont aranyat érhetnek.

Ha mégis azt kéne keresni, hogy kinek a hazai és nemzetközi teljesítménye között van a legnagyobb eltérés, arra a válasz Mats Hummels. A 35 éves veterán védőnél még mindig kérdéses, hogy folytatja-e a pályafutását és ezt Dortmundban teszi-e. Ez a BL-találkozókat nézve meglepő lehet, mivel a jelenleg még futó szezonban joggal pályázik a sorozat legjobb védője címre – a mérkőzések negyedén őt választották a meccs legjobbjának. Csakhogy a Bajnokok Ligájában a mélyebben meghúzott védelmi vonal képes elrejteni a sebességbeli hiányosságait, a Bundesligában viszont gyakran kénytelen óriási területen védekezni és olyan futóversenybe kezdeni, amely már nem neki való igazán. Épp ez az oka annak, hogy csak eggyel több végigjátszott meccse van a német bajnokságban (13), mint a Bajnokok Ligájában (12).

Terzic kupaspecialista, ő a nagy összecsapások embere?

A még mindig nagyon fiatal, 41 éves szakember korábban, beugró vezetőedzőként Német Kupát nyert, majd most BL-döntőbe vezette a tanítványait. Ezen eredmények alapján a fenti közcímünk első állítása teljes mértékben igaz lehetne rá, ahogy a második is, ha csupán azt nézzük, hogy egyedüliként maradtak veretlenek a szezonban a bajnok Bayer Leverkusennel szemben és összesen öt pontot gyűjtöttek be a lehetséges 12-ből a Bayer, Bayern duó ellen.

Azonban ha egyet hátralépünk, látjuk, nem feltétlenül állják meg a helyüket ezek a megállapítások.

Hiszen a bajnokság harmadik és negyedik helyezettje (a VfB Stuttgart és az RB Leipzig) ellen egyáltalán nem ment nekik, oda-vissza vereséget szenvedtek. És az első négy csapat ellen összeszedett öt pont például kettővel kevesebb, mint amennyit ugyanezekkel a klubokkal szemben az újonc Heidenheim megkaparintott.

A kupapárharcokban is vegyes a kép, hiszen a Német Kupában az előző és a jelenlegi szezonban is már az első jelentősebb akadályban elbotlottak, a Bajnokok Ligájában pedig 2023 tavaszán a pocsék szezont futó Chelsea búcsúztatta őket, miközben ellenpéldának itt a jelenlegi BL-bravúr vagy a fent említett kupagyőzelem 2021-ből.

Mi a közös a két sikerben?

E párharcokban Terzic felfogása szerint az már félsiker, ha elkerülik azt, hogy hátrányba kerüljenek, miután addig semmi sem indokolja, hogy kinyíljanak. Ha megszerzik az előnyt, akkor pedig végre játszhatják azt a focit, amire a német bajnokságban ritkán van lehetőségük. A Német Kupát úgy nyerték meg annak idején, hogy egy percig sem kellett az eredmény után futniuk. Jellemző, hogy ebben a szezonban három kupameccset veszítettek el, mind a hármon az ellenfél jutott vezetéshez.

Ezekből a kudarcokból azonban képes tanulni Terzic. Az agresszíven letámadó, a pálya közepét megszálló Atlético Madrid a 3–2-es alakzatban a progresszivitást a tengelyben erőltető Dortmundot egy félidő alatt kiüthette volna, de ha már elszalasztották ezt a lehetőséget, akkor Terzic szélesebbre húzta a csapatát és Brandtot beküldve visszamászott a szakadék széléről.

A PSG-vel már a csoportban is összefutottak, akkor Párizsban egy ötvédős játékrendszert vett elő, amiben meg sem próbáltak letámadni vagy akár pillanatokra is megtartani a labdát, helyette azonnal indították Donyell Malent és Karim Adeyemit. Az ellenfél felől érkező állandó nyomás viszont hibához vezetett, és ezzel le is zárult a találkozó érdemi része (2–0-ra nyertek a párizsiak). Ezzel szemben az elődöntőben türelmesen hozták ki a labdát, látva azt, hogy a PSG a védekezésben mennyire feladta a széleket, illetve azt, hogy a párizsiak letámadásában több gyenge láncszem is található. A másik fontos döntés pedig az volt, hogy feltekerték a visszatámadás intenzitását, és így az őszi mérkőzéshez képest jelentősen csökkentették a rájuk nehezedő nyomást.

Azért a visszavágó hajrájára nem tudott kibújni a bőréből Terzic (azzal, hogy Sancho helyett Niklas Sülét küldte a pályára, nagyon magára húzta a PSG-t) és a szeptemberi összecsapáshoz hasonló meccsképet kaptunk, ahol csak a kapufa állta útját egy, a Real Madridtól a másik elődöntőben látott fordításnak.

Könnyen lehet ára is a nemzetközi porondon elért sikereknek

A Dortmund Jürgen Klopp vezetésével két salátástálat nyert, majd BL-döntőbe jutott és egyben sokak második kedvenc csapata lett a fiatal, ambiciózus kerettel és azzal az agresszív, direkt, ugyanakkor domináns focival, ami jellemezte őket. Az emberek emlékezetében ez az imázs még mindig él, ám a valóságban már eltávolodtak ettől felfogástól és mindössze időszakosan fellehető ugyan (például az Atlético elleni visszavágón).

(Forrás: A támadóharmadbeli labdabirtoklás százalékos megoszlása szezonokra lebontva (Forrás: xvalue.ai)

A keretben ugyanakkor egészen a közelmúltig – épp a gazdasági egyensúly fenntartása, fenntarthatósága miatt – hemzsegtek a fiatalok, és akik beváltak közülük, egy-két év után – a klubnak óriási profitot hozva – mentek is tovább. Ironikus módon éppen az az edző, Terzic irányítása alatt változott meg végleg ez a tendencia, aki korábban játékos-megfigyelőként segítette a BVB-t a tehetségek feltérképezésében.

A játékpercek életkor szerinti eloszlása idényenként (Forrás: Twitter: @EliasKokinos)

A kevés piacképes labdarúgó egy Bajnokok Ligája nélküli idénnyel kombinálva jelentős anyagi károkat okozott volna Dortmundban, ám a plusz egy BL-hely megkaparintása, illetve a döntőbe jutás miatt az UEFA-tól érkező, a vártnál nagyobb összegű bevétel ezt ideiglenesen elfedi, ahogy a játékban mutatott korlátokat is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt sikerül-e hasznosítani a BVB-nél, vagy úgy járnak, mint az előző két meglepetésdöntős, a 2012-es Chelsea, illetve a 2019-es Tottenham, ahol az eufóriából való felocsúdás után már ősszel erősebbé váltak az addig sem sok jót előre vetítő folyamatok?

Kiemelt fotó: Alamy