Edzőként is sikerre vezette szeretett csapatát az argentin tréner

Az 1963-as születésű Costas gyermekkorától az argentin „nagy ötös” tagjai közé tartozó Racing Club szimpatizánsának vallotta magát. Fiatalon az avellanedai klub utánpótlásában nevelkedett, majd 19 évesen az első csapatban is bemutatkozhatott. Costas hátvédként tagja volt az 1983-ban az első osztályból kieső gárdának, majd két évvel később már alapemberként segítette élvonalbeli visszatéréshez a csapatot. 1988-ban szintén szerepet kapott abban az együttesben, amely megnyerte az először kiírt Supercopa Sudamericana nevű sorozatot, mellyel a Racing Club 21 év szünet után hódított el újra nemzetközi trófeát. (A rendszerint 16 csapat számára kiírt versengés 1997-ig felelt meg a kontinens második számú nemzetközi versenysorozatának, majd később megszűnt és 2002-től a Copa Sudamericana lépett a helyébe.)

Costas 1992-ig szolgálta nevelőegyesületét, majd két évet a svájci FC Locarno alkalmazásban töltött. Összesen 100 mérkőzést játszott az európai együttesben, 1994-ben pedig visszatért az Academiához, de egy év múlva ismét távozott. Utolsó szezonját a Gimnasia Jujuy színeiben töltötte, ott fejezte be pályafutását.

Costas összesen 337 mérkőzésen viselte a Racing kék-fehér szerelését, mellyel a klub örökrangsorában a második helyen áll Natalio Perinetti (405) mögött.

Külföldön ért el sikereket edzőként

Nem sokkal a stoplis szögre akasztását követően Humberto Maschióval közösen máris irányíthatta a Racingot, de szűk másfél év után elhagyta a klubot. Costas ezt követően külföldön dolgozott, 2007-ben tért vissza a klubhoz, mindössze 24 meccsen vezette az Academiát. A folytatásban több dél-amerikai ország mellett kipróbálta magát Mexikóban és Szaúd-Arábiában is. A tréner másfél évtized alatt kilenc különböző országban szerzett értékes tapasztalatokat, mielőtt 2023 végén újra visszatért a Racing Clubhoz.

Costas Argentínában eddig kizárólag a nevelőklubját irányította edzőként, míg külföldön több siker kötődött a nevéhez.

Az Alianza Limával kétszer nyerte meg a perui ligát (2003, 2004), a Cerro Portenóval paraguayi bajnok volt (2005), a Barcelona SC edzőjeként ecuadori bajnoki címet nyert (2012), míg az Independiente Santa Fével kétszer végzett az első helyen a kolumbiai pontvadászatban (2014 Finalización, 2016 Finalización). Utóbbival összesen öt trófeát nyert egy másfél és egy egyéves periódusban.

(Forrás: El Primer Grande)

Nehéz helyzetben vette át a Racingot

2023 decemberében Costas nem egyszerű helyzetben tért vissza, és vállalta el harmadszor a Racing irányítását. Az azóta a Boca Juniorsnál is dolgozó Fernando Gago csaknem két év után lemondott posztjáról az Independiente elleni rangadó elvesztését követően, majd a pótlásával megbízott Sebastián Grazzini sem tudta megállítani a csapat visszaesését. A Racing a 2023-as idény végén mindössze a 12. helyen végzett a 28 csapatos első osztályban, ami az egykori 18-szoros bajnoktól csalódást jelentett.

Az Academia a régi-új tréner vezetésével csak ötödik lett a csoportjában a 2024-es első, Copa de la Liga Profesional elnevezésű bajnoki sorozatban, egyetlen ponttal maradt le a rájátszásról. Ezt követően a csapat a hagyományos bajnoki kiírást is mérsékelten kezdte, de később Costas egyre inkább azonos hullámhosszra került a játékosokkal, melynek eredményeként a bajnokságban folyamatosan javuló eredmények mellett a Racing menetelésbe kezdett a nemzetközi porondon is.



Négy brazil csapatot győztek le

A Copa Sudamericana előző kiírásában a Racing öt győzelemmel és egyetlen vereséggel végzett a H csoport élén a brazil Red Bull Bragantino, a chilei Coquimbo Unido és a paraguayi Sportivo Luqueno előtt, így rögtön bejutott a legjobb 16 közé. A kék-fehérek 8–1-es összesítéssel porolták el a chilei Huachipatót, majd a végső győzelem felé vezető úton újabb három brazil csapatot múltak felül.

A gyakran edzőt váltó Athletico Paranaense ellen bár 1–0-ra elvesztették az első mérkőzést, az El Cilindróban kétség sem férhetett a továbbjutó kilétéhez, a Racing 4–1-re verte ellenfelét. Az elődöntőben a 2–2-es idegenbeli döntetlen után hazai környezetben Juan Fernando Quintero duplájával fordítva 2–1-re diadalmaskodtak a döntőbe jutásért. A kolumbiai karmester fontos szereplője lett a csapatnak, mindig csupaszív játéka mellett tíz pályára lépés alatt három-három gólt és gólpasszt regisztrált a sorozatban.

A tavaly novemberi döntőben a Racing gyakorlatilag végig vezetve diadalmaskodott a Fernando Dinizt kinevező Cruzeiro ellen. A paraguayi Asunciónban rendezett finálé első perceiben Gastón Martirena gólját les miatt még érvénytelenítették, az első negyedóra végén azonban az uruguayi szárnyvédő egy remekbe szabott távoli lövéssel már előnyhöz juttatta az övéit. Öt perccel később Adrián Martínez megduplázta az argentin gárda előnyét, majd bár a második félidő elején Kaio Jorge révén a brazilok szépítettek, a Racingnak több lehetősége adódott, hogy eldöntése mérkőzést. A hajrában Roger Martínez egy ellentámadás végén minden kérdést lezárt, a Racing 1988 után ismét nemzetközi trófeát nyert, Diniz azonban a 2023-as Libertadores-kupa-siker után nagy nemzetközi cím nélkül maradt.

Quintero szerint a Racing edzője rendkívül fontos munkát végzett a csapatépítés során:

„Costas rendkívüli személyiség, nagy szabadságot ad a játékosainak. Amikor augusztusban családi okok miatt haza kellett utaznom Kolumbiába, támogatott, hogy menjek nyugodtan, nem sürgette a visszatérésemet, én viszont megígértem neki, hogy megnyerjük a Copa Sudamericanát. Most pedig itt vagyunk”

– nyilatkozta a River Plate egykori játékosa a kupadöntőt követően.

„Egy jó értelemben vett őrült ember. A futball és a klub vitathatatlan szerelmese, bármire képes lenne ezekért a színekért, mi pedig mindannyian felnézünk rá. Ideális edzőnek tartom őt, amikor a csapathoz kerültem, minden segítséget megkaptam tőle” – tette hozzá a fiatal hátvéd, Marco Di Cesare.

A Copa Sudamericana megnyerésével a Racing kvalifikálta magát a Libertadores-kupa 2025-ös kiírásába, ahol emlékezetes menetelés végén egészen az elődöntőig jutott, nem sokkal maradt le a fináléról sem. Costas legénysége a brazil Fortaleza, a kolumbiai Atlético Bucaramanga és a chilei Colo-Colo előtt magabiztosan nyerte meg a csoportját. Ezt követően a nyolcaddöntőben az első mérkőzés elvesztése ellenére búcsúztatta az uruguayi Penarolt, majd kettős győzelemmel jutott tovább az argentin bajnoki címvédő Vélez Sarsfield elleni párharcból. A Racing csak kiélezett küzdelemben bukta el az elődöntőt, 1-0-s összesítéssel maradt alul az esélyesebb brazil Flamengóval szemben, így bár nagyon közel járt hozzá, az 1967-es megnyert döntője óta továbbra sem tudott bejutni újból a legrangosabb dél-amerikai nemzetközi kupasorozat fináléjába.

Borítókép: fotos.perfil.com