Először játszanak a speciális lebonyolítás szerint, háromfelé oszlik a belga élvonal mezőnye

A 2020 márciusában kirobbanó koronavírus-járvány jelentős hatással volt a labdarúgásra világszerte, ám a legtöbb átalakítást mégis a belga élvonal, a Jupiler Pro League élte meg, ugyanis a szövetség a kényszerhelyzetben átmeneti megoldásokat vezetett be. Az első három szezon során 18 csapattal üzemelt az élvonal, amely a jelenlegi, 2023-24-es kiírásban visszatért a 16 csapatos formátumhoz, melynek a végén jöhetnek a „kiscsoportos küzdelmek”. A 30 meccses alapszakasz után az első hat csapat kvalifikálja magát a bajnoki rájátszásba, a 7-12. helyezett együttesek az európai kupaindulásért zajló rájátszásba kerülnek, míg az utolsó négy gárda egyfajta osztályozós rájátszást vív, amelynek befejezése után a két utolsó helyezett kiesik, a kvartett másodikja pedig a Challenger Pro League bronzérmesével játszik a 2024-25-ös élvonalbeli kiírás utolsó kiadó helyéért osztályozót.

 

A folytatásban a két hatcsapatos csoportban az alapszakaszban szerzett pontjainak feléről indítja a küzdelmeket mindegyik együttes, és fontos kiegészítés, hogy a páratlan pontszámmal végző csapatok egységeit ugyan felfelé kerekítik, ám pontazonosság esetén ez a fél pont azt jelenti, hogy rosszabbul állnak, mint azok, akiknek a pontszámát nem kellett kerekíteni. A kivételt az alsóházi kvartett jelenti, ahol az alapszakaszban gyűjtött pontszámok nem változnak, így megmaradnak a kialakult különbségek.

Brüsszeliek harca az aranyért

 

Az alapszakaszt a feljutása óta eltelt három évben másodszor is megnyerő Royale Union Saint-Gilloise három és fél pontos előnyből várhatja a folytatást, a legfőbb ellenlábas RSC Anderlecht előtt. Alexander Blessin legénysége október elején lépett fel a tabella első helyére és azóta csak az volt a kérdés, hogy mekkora előnyt szereznek az alapszakasz végéig. Végül hét pont lett a különbség az USG és az előző évek nihilje után ismét bajnoki álmokat kergető lila-fehérek között, akik a dán koncepció mentén újra kezdenek megerősödni. A „Les Unionistes” a szezonnyitón legyőzte, január végén pedig döntetlent játszott a Brain Riemer irányította városi riválissal és a 2021 nyári visszatérésük óta veretlenek ebben a párosításban, így bizakodóak lehetnek, hogy idén talán tényleg összejön a hőn áhított 12. bajnoki cím – legutóbb 1935-ben ünnepelhettek aranyérmet.

 

Már csak azért is, mert a bronzéremért külön csata várható a listavezető mögött – már a felezett pontok szerint – kilenc egységnyi hátrányban lévő két együttes, illetve a még tőlük is kettővel elmaradó két gárda között. 

A címvédő Royal Antwerp FC áll a legjobban, mert nekik nem kellett kerekíteni, így bármely riválissal szemben övék az előny pontegyenlőség esetén. Mark van Bommel alakulata a májusi kupadöntővel is alakíthatja még a sorsát, mert a szezonjuk megmentését jelentheti egy siker itt, illetve ez biztosítaná az újabb európai kupaszereplést is a számukra. Az antwerpeniekhez hasonló pontszámról indul az FC Bruges, ahol a hétvégi bajnoki vereséget követően menesztették Ronny Deila vezetőedzőt, akinek az sem menthette meg az állását, hogy a nyugat-flandriaiak maradtak az ország utolsó képviselői a nemzetközi porondon (a Konferencia-ligában a legjobb nyolc között vannak).

 

A meglepetést a másik bruges-i klub, a Cercle jelenti, amely története egyik legjobb szezonját futja, és minden esély megvan arra, hogy 2011 után ismét szerepeljenek a nemzetközi porondon. A KRC Genknek a hétvégi, alapszakaszbeli utolsó forduló legvégén sikerült kiharcolnia azt a pontot, amely révén éppen befért a felsőházba hatodikként, a Genttel szembeni jobb egymás elleni eredményeknek köszönhetően. Azok után, hogy az előző szezonban az utolsó utáni pillanatban bukták el a bajnoki címet, ez a szezon egy óriási csalódás az esetükben, és nem csak a hazai bajnokságban, hanem az európai színtéren is kapták a pofonokat. A Bajnokok Ligájában már a kezdés sem sikerült, a Servette a második selejtezőkörben kiverte őket, az Európa-liga kvalifikációjában az Olympiakosz jelentette a végállomást, és bár a Konferencia-ligába bejutottak, a csoportban a Fiorentina és a Ferencváros is megelőzte őket, így tavasszal már nem kellett a kettős terhelés okozta nehézségeken gondolkodniuk.

 

Egy halvány reménysugár

 

A tabella középmezőnye – ha már használtuk a felső- és az alsóház kifejezést, legyen ez a középső ház – az a szekció, amely csapatainak nehéz motivációt adni az alapszakasz végeztével. Nem is egyszerű megmondani, hogy egyetlen hely mennyire mozgatja majd meg ezt a hat csapatot. Hiszen a rendszer úgy van felépítve, hogy amelyik csapat ebben a csoportban az élen végez, játszhat egy párharcot a felsőház negyedik helyezettjével, és ennek a győztese kerül a Konferencia-liga selejtezőjébe. Reálisan nézve ez a csata a KAA Gent és a KV Mechelen között dől majd el, mindkét együttesnek sokáig volt esélye bejutni a felsőházba is. Kétségtelenül ők a legjobb együttesek a hatos mezőnyben. A Sint-Truiden VV „a semmi közepén kóborol” hetek óta, míg a Standard Liege csak a hazai sikereinek köszönheti, hogy az utolsó héten már tét nélkül játszott. Ezzel szemben a KVC Westerlo és az OH Leuven éppen csak kikecmergett a veszélyzónából, nekik a folytatás már ajándék, mert az így már biztossá vált, hogy az élvonalban szerepelnek a következő idényben is.

 

Ahogy említettük, elméleti síkon a csoportot megnyerő együttes a „bajnoki csoport” negyedik helyezettjével mérkőzik, ám ez a kupagyőztes kilététől is függ. Amennyiben az USG emelheti magasba ez utóbbi trófeát, akkor szinte biztosan egy helyet tolnak lefelé a listán. A kupagyőztest megillető Európa-liga play-off-körös indulási lehetőség a harmadiké lesz, és így a negyedik kapja meg a második selejtezőkörös bekapcsolódást érő jogot, és az ötödiknek kell még egy meccset vívnia a „középső ház” győztesével. Amennyiben a Royal Antwerp megvédi a címét a kupában, akkor biztosan övék az El play-off-körében való indulási jog, és a bajnoki helyezésük függvényében alakul majd az európai kupaindulási lehetőségek kiosztása. (Az már biztos, hogy május 9-én az USG és az Antwerp mérkőzik meg a kupagyőztest illető serlegért.)

 

Ha harmadikok lesznek az antwerpeniek, akkor az előbb levezetett formula érvényes, ha viszont negyedikek, akkor a bajnoki bronzérmes megőrzi a második selejtezőkörben való bekapcsolódás jogát és az ötödik játszik a „középső ház” győztesével. 

Ha Van Bommel csapata ötödik vagy hatodik lesz, akkor a dobogó alján záró együttes EL-selejtezős, a negyedikre pedig még vár egy csata a Konferencia-liga selejtezőjében való részvételért.

 

Ketten biztosan búcsúznak

 

A legnagyobb izgalmakra azonban az alsóházban lehet számítani, még akkor is, ha a szégyenszemre idáig süllyedő Royal Charleroi SC az ötpontos előnye birtokában talán biztonságban érezheti magát. Ezen az sem tud sokat rontani, hogy Felice Mazzu fiai a 2024-es naptári év tíz mérkőzése során mindössze öt gólig jutottak, ám mindhárom „csoportellenfelüket” legalább egyszer már legyőzték a szezon során.

 

Nem volt meglepetés, hogy a KAS Eupen elköszönt a sorsdöntő rájátszás előtt Florian Kohfeldt vezetőedzőtől, ugyanis az előző nyolc összecsapásukból hetet elbuktak. A „pandák” borzasztó formáján csak az változtathat, hogy jön valamilyen új ember, aki tud némi frissességet csempészni az öltözőbe, mert a korábbi stabil helyzetükhöz képest most egyáltalán nem lenne váratlan, ha kiesnének a szezon végén.

 

A KV Kortrijk csapatánál épp valami ilyesmi történt. Az, hogy a téli szünetben Freyr Alexandersson ült le a kispadra, mindent megváltoztatott. Az őszi 20 meccsen elért tíz pont mellé jött tíz meccsen 14 pont, amivel már nem is utolsók. Sőt reális esélyük van legalább az osztályozót jelentő csoporton belüli második helyre, hiszen azonos pontszámról indulnak, mint az előbb emlegetett vetélytárs.

 

Az újonc RWD Molenbeek az alapszakasz második felére teljesen széthullott, az utolsó tizenkét bajnokin mindössze két döntetlen jelenthetett némi sikerélményt. Túl vannak egy edzőváltáson a brüsszeliek, de ez sem segített rajtuk, és könnyen lehet, hogy az utolsó helyen zárják az idényt.