Ismét feltörték a malacperselyt a Matracosoknál

Álvaro Morata, Caglar Söyüncü, Gabriel Paulista, Sztefan Szavics, Saúl Níguez, Mario Hermoso, Memphis Depay. A kiemelkedő topcsapatokon kívül szinte bármelyik európai együttesben azonnal helyet követelnének maguknak, mint ahogy követelhetnek is, miután távoztak az Atlético Madridtól ezen a nyáron. Különösen a csapat védelmét és támadósorát érték jelentős veszteségek, így elsősorban ezeket a csapatrészeket kell(ett) megerősíteni.

A spanyol válogatottal a nyáron Európa-bajnokságot nyert Robin Le Normand hosszú évekig a védelem vezére lehet, 27 évesen a legjobb korban van ahhoz, hogy új fejezetet nyisson a karrierjében. Ám mindehhez szüksége lenne még minőségi társakra, mert rajta kívül csak José María Giménez nevezhető klasszis belső védőnek, minden más partner inkább kényszermegoldás a hátsó sorban, így az az Axel Witsel is, aki fénykorában az egyik legjobb szűrő volt Dortmundban és a belga válogatottnál, aztán „vénségére” egy sorral hátrébb került.

Julián Álvarez valószínűleg a nyár egyik legjobb fogása, nem csak a Matracosoknak, de az egész LaLigának is, Ficsura Ádám kollégánk nemrég részletesen bemutatta ennek az átigazolásnak a körülményeit. Az biztos, hogy bár az argentin támadó egy valóságos „nyerőgép”, hiszen válogatott és klubszinten is mindent megnyert, amit csak lehetett, nem tudott vezérré válni Manchesterben, erre azonban Madridban minden lehetősége meglesz.

Annyiban hasonló dolga lesz, mint a Citynél, hogy itt is egy norvég toronydaru mellett (mögött) kellene érvényesülnie, Erling Haaland után ezúttal Alexander Sörloth lesz az, akivel veszélyeztethetik az ellenfelek kapuját. A 28 éves északi ék meglehetősen kalandos út végén érkezett meg Madridba, miután játszott már Dániában, Angliában, Németországban, Törökországban, de a LaLiga sem lesz számára ismeretlen, hiszen korábban a Real Sociedad, legutóbb pedig a Villarreal színeiben ontotta a gólokat. Volt olyan meccse az előző idényben a Sárga Tengeralattjárónál, amelyen négy gólt lőtt a Real Madridnak, piros-fehérben ennek a fele is elég lesz ahhoz, hogy a közönség kedvence legyen.

Sokáig kérdéses volt, kivel tölti fel a középpályán keletkezett lyukakat Diego Simeone. Aztán szerda estére biztossá vált, hogy végül nem az Európa-bajnokságon is (újra) megcsodált francia N’Golo Kantéval, hanem a Chelsea-nél létszámfölöttivé váló Conor Gallagherrel orvosolja majd ezt a problémát a szakvezető, aki valamikor szintén hatalmas ura volt Argentínában, Olaszországban és Spanyolországban is a középpályáknak. A Kanté-biznisz a francia futógép által igényelt csillagászati összegű fizetés miatt nem jött össze, de kis híján az angol szerződtetése is elúszott, legalábbis egyszer már járt orvosin a nyáron az Atlétinél, ám megegyezés nem született – akkor még. Ezzel egy időben Joao Félix megtette a Madrid-London utat az ellenkező irányba, hiszen megannyi szép és kevésbé szép emlékű spanyolországi esztendő után ő is aláírt a mostanában egészségtelenül sok játékost a birtokukban tudó Kékekhez. Ahhoz képest, hogy a portugál tehetség anno klubrekordot jelentő 127 millió euróért érkezett a Benficától, az utóbbi időszakban már látványosan nem találta a hangot a főnökével és sejteni lehetett, hogy ha valakinek távoznia kell a csapattól, az nem az edző lesz.

Kérdéses lehet még a klubikon, Antoine Griezmann jövője, hiszen a világbajnok támadó márciusban a krisztusi korba lépett és nemrég felerősödtek az MLS-be való szerződésével kapcsolatos pletykák. A játékos többször elmondta már, hogy szándékában áll egy napon az Egyesült Államokba szerződni, mert imádja az országot, de úgy látszik, ezen a nyáron még hiába várják Los Angelesben, ahonnan a legintenzívebb az érdeklődés.

Jelentős összegek mozognak ezen a nyáron

Ahogy fent jeleztük, a három nyári érkezőjéért alaposan a zsebébe kellett nyúlnia a klubvezetésnek, ugyanis 141 millió eurós kiadás terhelte meg eddig az Atlético banki egyenlegét. Ennek csak a töredéke jött vissza Morata (13 millió) és Söyüncü (8,5 millió) játékjogának értékesítésével, ám a frissen megkötött Félix-üzlet (52 millió) azért sokat jelent a büdzsé bevételi oldalán.

Bár nyilván a vezetőség kalkulált ezzel, ám ha esetleg ez utóbbi nem jött volna össze, nagy gond akkor sem lenne, hiszen az Atlético nem csak a pályán, hanem a gazdasági ügyletek terén is jól teljesít, nincsenek a Barcelonáéhoz hasonló gondban. Nagyjából minden szezonban 100 millió körül tud vásárolni a csapat, ezt a bűvös határt néha átlépik, néha nem érik el, ez alól kivétel a már szintén említett 2019-es nyár, amikor a játékosvásárlásra közel negyedmilliárd eurót költöttek (igaz, akkor 346 milliót be is szedtek), aminek a felét elvitte Joao Félix érkezése.

Ha számíthatunk még egy középpályás és (legalább) egy védő érkezésére, akkor könnyen elérhetik idén is a 200 milliós kiadást, és akkor még nem is beszéltünk az aláírási pénzekről, a fizetésekről, a bónuszokról és az ügynöki díjakról, amelyek szintén jelentős terhet rónak egy-egy élklubra. Emiatt is fontos lenne, hogy a csapat minél messzebbre jusson a Bajnokok Ligájában a következő időszakban.

Az immár nem csak játékosként, de edzőként is legendás Diego Simeone tehát újra megkap minden lehetőséget arra, hogy korszakos csapatot építsen és az építőkockák minősége alapján elképzelhető, hogy szép sikerek elé néznek az Atléti hívei. Tehetséges és már jelentős rutinú játékosok sora csatlakozott már eddig is a Matracosokhoz és minden esélyük megvan arra, hogy továbbra is stabilan versenyben legyenek a trófeákért odahaza és Európában is. Talán az újabb bajnoki címről még korai beszélni, ám ha a most érkezők beépítése befejeződik, arra is nyílik esélyük, mint ahogy a Bajnokok Ligájában is okozhatnak a szurkolóiknak néhány kellemes meglepetést. Izgalmas és érdekes időszak kezdődik tehát Madridban, amihez az ellenfeleknek is érdemes lesz megadniuk a kellő tiszteletet és odafigyelést.

Kiemelt kép: Atlético de Madrid