Jude Bellingham, a királyi gárda új nagyhercege

Jude Bellinghamet szűk egy évvel ezelőtt már részletesen bemutattuk olvasóinknak, hiszen igazán figyelemre méltó teljesítményt nyújtott a katari világbajnokságon. S bár az azóta eltelt idő egy sportpályafutás tekintetében egészen csekély, a Blancók újdonsült vezére sorozatban hagyja maga mögött az újabb és újabb mérföldköveket.

Az angol futball legújabb ékköve még csak idén nyáron töltötte be a második ikszet, amihez kapásból egy elképesztő rekord társult: ő lett a valaha volt legfoglalkoztatottabb 20 éven aluli játékos a sportág történetében (a mérkőzések számát, a kezdőcsapatbeli bevetéseket és a játékperceket tekintve is), ezzel olyan spílereket előzött meg mint, Neymar, Pedri, Kylian Mbappé vagy éppen Wayne Rooney – nem beszélve a lista alsó harmadában „kullogó” Lionel Messiről és Cristiano Ronaldóról. Ez persze onnan nézve nem is akkora meglepetés, hogy immár az ötödik profi idényét tapossa, a tavalyi vébé előtt már a 2021-es Eb-n is láthattuk (igaz, akkor még csupán epizodista szerepkörben lett ezüstérmes a háromoroszlánosokkal), és nem kevesebb, mint 92 Bundesliga-, 23 Bajnokok Ligája- és 27 válogatott mérkőzéssel a „lábában” érkezett meg a királyiakhoz júliusban. Bellingham jelenleg a világ harmadik legtöbbre taksált labdarúgója és egyben a legértékesebb középpályása, a Transfermarkt.com szerint 150 millió eurót kóstál a játékjoga, amelyet néhány hónappal ezelőtt még 103 millióért kaparintott meg a Real, és kötötte magához egészen 2029-ig. 2022-ben az IFFHS-nél ő volt az év legjobb fiatal játékosa, a múlt héten pedig a patinás France Football Raymond Kopa-díját vehette át, vagyis a rangos szakmai zsűri őt látta a legjobb 21 éven aluli labdarúgónak. De Bellingham kizárólag az életkora miatt méretett meg a fiatalok között, a futball-tapasztalata és a pályán mutatott teljesítménye révén már nagyon régen kinőtte ezt a kategóriát.

(Forrás: Sky Sports)

A pazar dortmundi ajánlólevél

A világbajnokság után az volt az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy vajon hova igazol a nyáron Bellingham, mert, hogy nem marad Dortmundban, az szinte biztosra volt vehető. Bár a BVB az utolsó fordulóban lemaradt a bajnoki címről, az angol 2022-2023-as szezonja így is elképesztőre sikerült, nem véletlenül lett az év játékosa a Bundesligában.

Meccsenkénti 2,8 sikeres cselével a vonatkozó lista élén zárt – Florian Wirtz-cel holtversenyben. A passzainak 84,9 százaléka volt sikeres, míg a sprintek (884) és az intenzív futások (2526) rangsorában is az ötödik legjobb lett, 8-szor volt eredményes, és 4 gólpasszt is jegyzett. Ha a Sofascore osztályzatait nézzük, a 7,4-es átlagánál csak Vincenzo Grifo, Szoboszlai Dominik, Jonas Hofmann és Joshua Kimmich kapott többet a német élvonalban.

A Ruhr-vidékiek persze marasztalták, de a 2025-ig szóló dortmundi kontraktusának meghosszabbítását visszautasította, ahogyan kikosarazta a Manchester Unitedet is, amit az Old Trafford környékén joggal siratnak azóta is. Persze, a fénykorát élő United csábítása még akár versenyre is kelhetett volna a Real Madrid vonzerejével, különösen egy angol számára, de az MU mai állapotában aligha okozott nagy dilemmát a döntés Bellinghamnek. (Igaz, a futballista egyszer korábban, már a Dortmundba igazolása előtt is kikosarazta a Unitedet, pedig akkor maga Sir Alex Ferguson hívta meg őt személyes látogatásra.) Abba mondjuk érdekfeszítő belegondolni, hol tarthatna Erik ten Hag csapata a soraiban az angollal…

De míg Manchester vörös felében joggal siratnak mindent, a Dortmund ezúttal is szép summát akasztott le vigaszdíjként, hiszen majd 73 millió euróval drágábban adta el a középpályás játékjogát, mint amennyit a Birmingham City-nek átutalt érte 2020-ban, és ehhez minden bizonnyal még cirka 30 millió bónusz is társul majd. Azt se feledjük, hogy Ousmane Dembélé (2017, Barcelona, 135 millió euró), Pierre-Emerick Aubameyang (2018, Arsenal, 63,75), Christian Pulisic (2019, Chelsea, 64), Jadon Sancho (2021, Manchester United, 85), és Erling Haaland (2022, Manchester City, 60) után Bellingham volt a hatodik játékos, akinek a játékjogáért legalább 60 millió eurót fizettek a sárga-feketéknek az elmúlt hat esztendőben. A BVB a fiatal tehetségek talán legjobb és egyértelműen legpatinásabb topligás ugródeszkája, ahol a Bundesliga élmezőnyében és a BL-ben lehet – nem mellesleg a Signal Iduna Park 81 ezres közönsége előtt – hétről hétre bizonyítani.

Álomstart Madridban

Hősünk tehát Madridba igazolt, a döntésének helyességét pedig aligha kell magyarázni, hiszen a Realnál nincsen feljebb, még akkor sem, ha a LaLigánál egyértelműen sokkal erősebb bajnokság a Premier League. Bellingham németországi alapbére 3,5 millió euró volt, ami a bónuszokkal a 8 milliót súrolta, a spanyol fővárosban azonban évi 20 milliós garantált fizetése van, ami akár 25-ig is emelkedhet a jutalékokkal. Ez persze csak a transzfer materiális vetülete, de a szakmai érvek alighanem még ennél is fontosabbak. Egyrészt bajnokságot és BL-t nyerni is jóval nagyobb esélye van a Blancókkal, mint Angliában bárhol (kivétel a Manchester City, de ott Kevin De Bruyne személyében egy akkora gigász játszik a posztján, hogy nyáron nem volt reális az érkezése, és valószínűleg akkor sem lett volna az, ha Guardioláék előre tudják, hogy a belga hónapokra kidől majd a sorból, ugyanis De Bruyne augusztus óta combsérüléssel bajlódik). Azt is fontos megemlíteni, hogy Bellingham eddig „csak” egy Német Kupát nyert még 2021-ben, így a világ egyik legjobbjaként extrán éhes a trófeákra is! De ezeken túlmenően minden bizonnyal azt is számba vette az angol, hogy az egykor galaktikus túlkapásai fogságában veszteglő (ez utóbbi jelző persze csak madridi keretrendszeren belül értendő) királyiak milyen felelősen építkeznek, tudatosan adnak-vesznek játékosokat, a vezetőedző, Carlo Ancelotti személye pedig önmagában biztosíték a minőségi munkára és az eredményességre is.

Előtte Vinícius Junior és Rodrygo rohamoz alapesetben, míg mögötte Toni Kroos, Aurélien Tchouaméni és Federico Valverde kezd a legtöbbször, de az olasz mester folyamatosan rotálja a középpályát, és ezt meg is teheti, hiszen Eduardo Camavinga és Luka Modric személyében nem akárkik állnak bevetésre készen, ők öten majdnem minden találkozón lehetőséget kapnak, és még ott van Dani Ceballos is, aki egyelőre hatodik a sorban.

(Forrás: Real Madrid)

Azok a madridisták, akik esetleg aggódtak Jude Bellingham beilleszkedése kapcsán, már az angol legelső tétmérkőzésén, az Athletic Bilbao elleni bajnoki nyitányon megnyugvásra leltek, hiszen a játékmester a mezőny legjobbjaként és góllal mutatkozott be a San Mamésben aratott 2–0-ás győzelem során. És ha egy üzlet egyszer beindul… A második fordulóban az Almería otthonában, miután már a 3. percben vezetést szereztek a hazaiak, Bellingham duplájával fordított a Madrid, majd az angol még egy gólpasszt is kiosztott Viníciusnak. A következő kanyarban, Vigóban az ő gólja döntött, majd jött a várva-várt debütálás a felújítás alatt álló Bernabéuban, ahol a 95. percben szerzett góljával nyertek 2–1-re a Getafe ellen! A mesébe illő sorozat az 5. fordulóban szakadt meg, ahol Bellingham szimplán csak nagyon jól játszott, de a kanadai táblázatra nem iratkozott fel.

A Real Madrid jelenleg két pont lemaradással a LaLiga második helyén áll, csupán a Michel irányításával repülőrajtot vett és az idény bombameglepetését szolgáltató Girona előzi meg, akiket egyébként idegenben 3–0-ra páholtak el a madridiak, minő meglepetés, Bellingham vezérletével (gól és gólpassz). A Bajnokok Ligájában három meccs után hibátlan mérleggel vezeti csoportját Carlo Ancelotti csapata, köszönhetően annak, hogy Nápolyban az angol játékmester parádéjával 3–2 nyertek a kvartett rangadóján. A Stadio Diego Armando Maradonában az ő passzából egalizált Vinícius Junior, majd az SSC Napoli szentélyének névadójához méltó, káprázatos szólógólt szerzett. Hiába egyenlített később az olasz bajnoki címvédő, a Real nyert, angol hőse pedig kimagaslott a mezőnyből, a mérkőzés után az AS, az egyik legnagyobb spanyol sportnapilap egyenesen Alfredo Di Stefanóhoz hasonlította.

„Bellingham a támadóharmadban Alfredo Di Stéfanóra emlékeztet. Nem vicc, halálosan komolyan. Félig művész, félig harcos. Tőle indulnak ki a támadások, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne ott a befejezéseknél is. Szemtelenül ellopta Di Lorenzo passzát, kihagyhatatlan helyzetbe hozta Viníciust, majd berúgta madridi pályafutása eddigi legszebb gólját”

– fogalmazott Alfredo Relano, az AS publicistája.

Másfél hónapnyi játék után tehát (október 3-án volt az ominózus nápolyi BL mérkőzés) máris a klub legnagyobb ikonjához hasonlította a spanyol sajtó, ami bármennyire korainak és elhamarkodottnak is tűnik az idő rövidsége okán, de mégsem megalapozatlan kijelentés. Bellingham maga egyébként egy másik Real-legendát idealizál, és nem véletlenül viseli az 5-ös számú mezt…

„Csodálom Zinedine Zidane-t, az örökségét, ezért viselem az ötös mezt. Nem őt akarom utánozni, másmilyen vagyok, de Zidane ötös meze inspirál”

– nyilatkozta Bellingham, még a madridi bemutatásakor.

Valóban másmilyen, és hát leginkább zsenge korából fakadóan egyelőre fényévékre van a franciák zsenijének eredményeitől, aki ugyebár játékosként és edzőként is mindent megnyert, amit csak lehetett (az edzői vb- és Eb-siker ugyan hiányzik a listájáról, csakhogy eddig kizárólag a Real Madrid kispadján ült). De van, amiben már előtte jár:

Hogy méltó örököse, ahhoz kétség sem férhet, ő a csapat vezére és messze legkitűnőbb játékosa. A bajnokságban 11 meccsen 10 gól (4,8-as xG-re) és két assziszt a mérlege, a BL-ben 3 mérkőzés után 3 gól (1,8-as xG-re) valamint egy gólpassz. A Sofascore értékelései szerint a LaLigában 8,20, a BL-ben pedig 8,47 az átlaga – mindkét statisztikával listavezető természetesen, a két sorozat teljes mezőnyét tekintve! A csapatában a spanyol élvonalban a kaput eltaláló lövések rangsorában is éllovas (1,5) a BL-ben Vinícius Junior (1,5) és Joselu (1,5) egy hajszállal megelőzik az angolt (1,3).

Az olaszországi óta volt még egy remekül elsült gálafellépése, jelesül a barcelonai El Clásicón (1–2) az ő góljaival fordított és nyert a királyi gárda még október végén, de szinte az összes pályára lépése futballünnep volt eddig, 14 madridi mérkőzése közül mindössze öt ízben fordult elő, hogy nem ő volt az adott mérkőzés egyértelműen legkiemelkedőbb játékosa.

Hey Jude, a jövő a tiéd!

Lehetne ezt még tovább ragozni, halmozni a különböző adatokat, de Bellingham esetében ez teljesen szükségtelen. Az a helyzet, hogy egy született világklasszis, egy echte tízes, akihez foghatót Zidane óta nem láttunk eme csodálatos és sajnálatos módon kihalófélben lévő poszton, és halkan tegyük hozzá: az angol spíler kultikus francia elődjénél egyértelműen gólérzékenyebb játékos, ráadásul zokszó nélkül játszik 8-ast is bármikor, ha kell. A világ két legértékesebbnek titulált labdarúgója, Mbappé és Haaland (egyaránt 180 millió euróra becsülik a játékjogukat) gépek, gólgyárak, ő viszont egy igazi művész, aki emellett fizikálisan is erős és csodálatosan bánik a labdával.

Fabio Capello mondta róla:

„Komplett játékos, semmi sem hiányzik nála, mindene megvan ahhoz, hogy legenda legyen. Súlya van a jelenlétének, gólerős, remekül kezeli a labdát, akár a legnagyobb bajnokok. Nem lehet lefogni, mert olyan érzéke van, hogy hátrafelé is lát.”

Bellingham a City norvég gólvágójánál sokkal többet tud erről a játékról, a kétségkívül hasonló adottságokkal rendelkező franciánál pedig sokkal alázatosabb és szerethetőbb. Mbappé válogatott sikereit az angol nemzeti csapattal aligha lesz esélye valaha is felülmúlni (bár éppen az ő személye, és Anglia rendkívül tehetséges fiatal generációja miatt azért ezt teljesen ne is zárjuk ki), klubszinten azonban óriási jövő előtt áll, és ha azt is számításba vesszük, hogy a jövő nyáron nagy valószínűséggel a PSG támadója is Madridba költözik, különösen kecsegtető jövőkép tárul elébe.

Az Aranylabda-díjátadó ünnepség után így fogalmazott a friss Kopa-díjas angol:

„Nagyon örülök, a színfalak mögött rengeteg munka zajlik annak érdekében, hogy minden hétvégén jó munkát tudjak végezni. Nagyon büszke vagyok, sokat jelent, hogy az emberek látják és elismerik, hogy keményen dolgozom. De a legfontosabb számomra mégis az, hogy a csapatommal trófeákat nyerjek. Itt véleményeken, szavazatokon múlik a dolog. Én azokat a trófeákat szeretném megnyerni, amelyeket a csapattal lehet, és amelyeket a szurkolók kiélvezhetnek. Amikor átvettem a díjat, a szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mit mondjak, nem készültem semmivel. A családomról, a minden nap körülöttem lévő emberekről emlékeztem meg. 2023 nagyszerű év volt, igazán különleges. A világ legnagyobb klubjába igazoltam, ez egy nagy család. Szeretnék továbbra is így játszani a csapattársaimért, a szurkolókért és a klubnál dolgozókért. Remélem, hogy nyerünk néhány trófeát ebben az idényben.”

És a soron következőkben is, ugyanis Bellingham ötéves terve öt BL serleg, valamint világ- és Európa-bajnoki aranyérem. És ezt teljesen komolyan is gondolja. Azt is elmondta, gyerekként nem érdekelte a futball, azt a versengés és a győzelem íze szerettette meg vele. A mentalitásáról azonban sokat elárul, hogy amikor kissrácként karkötőt készített az anyukájának, vagy épp bújócskázott, akkor is a legjobb akart lenni. Pontosan úgy, mint most.

Carlo Ancelotti arra a kérdésre, hogy vajon már Bellingham-e a világ legjobbja, a következőt felelte:

„Azt hiszem, remekül alkalmazkodott új csapata játékához. Nagyszerűen játszik, bebizonyította, hogy minőségi futballista. Ha valaki azt hiszi, hogy ő a világ legjobb labdarúgója, az nagyszerű. Én inkább azt mondanám, hogy a világ legjobb csapata a miénk.”

Ancelotti frappáns és diplomatikus válasza magáért beszél, esszenciális. Ha ezen az úton haladnak tovább, nem sokáig lesz kérdőjeles, tényleg ő-e legjobb, ha hétről-hétre így teljesít, akkor úgysem lesz miről vitatkozni.

Jude Bellingham 17 éves volt, amikor a Birmingham City visszavonultatta a 22-es számú mezét (hogy „inspirálja a jövő tehetségeit”, annak ellenére, hogy csupán az első profi szezonjában, mindössze 44 találkozón viselte azt), miután kilenc, a klub kötelékében eltöltött esztendő után továbbállt Dortmundba az angol iparvárosból. Most 20 éves, Zidane 5-ös számú mezében feszít a Real Madridban, a szurkolók pedig a Getafe elleni diadal óta immár rendszeresen dalra fakadnak, amikor betalál a Bernabéuban: „Hey Jude, don't make it bad…”, azaz: Jude, ne rontsd el. Hát attól igazán nem kell tartani. És mi lehetne hosszú távon inspirálóbb és felemelőbb, mint amikor tízezrek éneklik újra és újra a Beatles egyik legikonikusabb slágerét az embernek.

Kiemelt fotó: ESPN