Kewell és Crespo 2005 után ismét egy BL-döntőn néz majd szembe egymással
A múlt héten lejátszották az elődöntőket, így már tudjuk, melyik két együttes mérkőzik meg a legrangosabb ázsiai klubtrófeáért. A japán Yokohama F. Marinos többek között Ádám Martin dél-koreai klubját, az Ulszan Hyundait, az Egyesült Arab Emírségeket képviselő al-Ain pedig szaúdi szupercsapatokat kiejtve jutott el a fináléig.
Miután a szaúd-arábiai futballba ép ésszel nehezen felfogható pénz áramlott az utóbbi időben, félő volt, hogy a gazdasági erőfölény jelentős hatással lesz majd a kontinentális klubversenyekre is. Az ázsiai Bajnokok Ligája 2022-es fináléjába még bejutott az al-Hilal, ám ez kevéssé meglepő, mert ők korábban is remekül szerepeltek a sorozatban, összesen kilencszer döntőztek, ebből négy alkalommal el is hódították a trófeát (1991, 2000, 2019, 2021).
Az előző idényhez hasonlóan ezúttal is négy erős szaúdi csapat volt a 32-es főtáblán, ám az egyáltalán nem vetődött fel, hogy kisajátítsák a sorozat végjátékát, egyetlen csapat jutott be az ország képviseletében az elődöntőbe. Tegyük gyorsan hozzá, a lebonyolítás sajátosságai miatt nem is fordulhat elő óriási dominancia, hiszen egészen a döntőig külön, keleti és nyugati ágon haladnak a csapatok, tehát a legjobb négy közé legfeljebb két gárda kerülhet be egy-egy országból. A legjobb tizenhat (és ezáltal a legjobb nyolc nyugati együttes) között ott volt mind a négy szaúdi gárda, amelyek közül kettő egymás ellen játszott, így a következő körben már csak hárman maradtak talpon. Itt is volt természetesen egy házi rangadó, ezt az al-Hilal nyerte meg simán az al-Ittihad ellen, a másik ágon pedig az egyesült arab emírségekbeli al-Ain tizenegyesekkel elütötte az al-Naszrt, azaz Cristiano Ronaldóékat a továbbjutástól, hogy aztán az al-Hilalon is kifogjon. De nézzük is, mely két csapat lesz a döntő résztvevője.
Yokohama F. Marinos (japán)
A kék-fehér-piros szerelésében olykor a francia válogatottra emlékeztető japán együttest 1972-ben alapították a Nissan autógyár vállalati csapataként, így lett a klub neve Nissan Motors FC. Az autóipari világmárka a mai napig a csapat nyolcvan százalékos tulajdonosa és a csapat az ellenfeleit is a Nissan Stadionban fogadja, de 1992-ben, a J-League-be történő csatlakozáskor nevet kellett változtatnia, így lett Yokohama Marinos. Az F betű csak hét évvel később került be a csapat nevébe, miután egyesült a város korábbi csapatával a Yokohama Flügelsszel, ami csődöt jelentett. Emiatt sokáig a szurkolók is igen megosztottak voltak és máig van némi vita arról, hogy a fúziós klubot valójában melyik tábor is érezheti magáénak valójában. A jogutód mindenesetre a Nissan-dolgozók korábbi egyesülete lett, amely meglehetősen sikeresnek számít, hiszen ötször hódította el az országos bajnoki címet, legutóbb 2022-ben (a japán bajnokságot naptári év szerint bonyolítják le). Az AFC Bajnokok Ligájában azonban nem ilyen szerencsés, hiszen a fináléba még csak egyszer jutott be, 1990-ben, ám alulmaradt a kínai Liaoning Hongjunnal szemben.
A Nissan többségi tulajdona, a 80 százalék mellett a klub részvényeinek maradéka a City Football Groupé, azaz a Manchester City fő tulajdonosáé, nekik világszerte több klubban is van kisebb-nagyobb részesedésük. Van más kapcsolódás is az európai topfutballal, hiszen a ma már a Tottenham Hotspur menedzseri székében ülő Ange Postecoglou három és fél éven keresztül volt a csapat edzője, ráadásul a nem is olyan távoli múltban, hiszen 2018 februárja és 2021 nyara között dolgozott itt. Ennél fogva nem csak részese, letéteményese is volt a klub 2019-es bajnoki címének és nem kis szerepet játszott abban a jokohamai munkája, hogy a skót Celtic kinevezte a menedzserének, ahol további szép sikereket ért el és ma már Európa topedzői között szerepel. (További érdekesség, hogy itt játékosa volt a korábban Debrecenben, ma már Mezőkövesden futballozó észak-macedón középpályás, David Babunszki, ám ő a 2018 nyarán klubot váltott, országon belül.)
A Marinost jelenleg egy másik ausztrál tréner, Harry Kewell irányítja, aki épp Postecoglou segítője volt a Celticnél, és korábban is voltak már önálló vezetőedzői szárnypróbálgatásai angol alacsonyabb osztályú csapatoknál, mint a Crawley Town, a Notts County, az Oldham Athletic vagy a Barnet. Ahogyan azonban alighanem olvasóink is tudják, a most 45 éves szakember játékosként a Leeds United és a Liverpool játékosaként töltötte el a legjobb éveit és megfordult a Galatasaray-nál is az öreg kontinensen.
A csapat még a szintén ausztrál Kevin Muscat irányításával kezdett bele a Bajnokok Ligájába tavaly ősszel, méghozzá egy hazai vereséggel a dél-koreai Incseon Uniteddel szemben (2–4). Ezt sorozatban három győzelem követte, egy a kínai Santung Lunenggel (Shandong Taishan) szemben, valamint kettő a nem túl magas szintet képviselő fülöp-szigeteki Kaya-Iloilo ellen. Dél-Koreában ismét jött egy vereség (1–2), majd az utolsó hazai találkozón fölényes győzelemre volt szükség a kínai riválissal szemben. A 3–0-s siker azt jelentette, hogy 12 pontjával megnyerte a csoportját a Marinos, de ez tényleg csak egy hajszálon múlt, ugyanis ugyanennyit szerzett a Santung és az Incseon is, ám végül a hármuk összevetésében a gólarány a japánokat segítette, mellettük pedig a kínaiak jutottak még be a legjobb tizenhat közé.
A legjobb tizenhat között a thaiföldi Bangkok United került az ekkor már Kewell által irányított csapat útjába, és az idegenbeli 2–2 után a visszavágón nem esett gól a rendes játékidő kilencven, majd a hosszabbítás kétszer tizenötperce során. Azonban még mielőtt a csapatok készülhettek volna a tizenegyespárbajra, kapott egyet a Marinos, amit a brazil Anderson Lopes értékesített, a negyeddöntőbe lőve ezzel a csapatát, a mérkőzés 122. percében. Ebben a szakaszban a már jól ismert Santung Luneng volt ismét az ellenfél, és ahogyan a csoportkörben, úgy ebben a szakaszban is sikerült őket mindkétszer legyőzni (2–1, 1–0). Így érkeztünk el az elődöntőhöz, ami számunkra is érdekes lehetett, hiszen Ádám Martin együttese, az Ulszan Hyundai következett. Az első mérkőzést a magyar támadó csapata nyerte meg 1–0-ra, a visszavágó viszont kissé kaotikusra sikerült. A középpályás védekezést mindkét csapat figyelmen kívül hagyta, így szinte a kezdő sípszótól őrült rohanás vette kezdetét a jokohamai esőben, és Lopes egy, valamint Aszahi Uenaka két góljával a 23. percre háromgólos előnyt épített fel a házigazda. A rohanás ezután is folytatódott, az Ulszan szépíteni tudott, aztán a japánok belső védője, Kamidzsima Takami piros lapot kapott, és ettől kezdve a koreaiak akarata érvényesült. Az első félidő lefújása előtt kiegyenlítették az összesítést, majd a második félidőben végig egykapuztak, a 70. perctől soraikban a korábbi magyar gólkirállyal. Gól nem esett, így ez a párharc is hosszabbításba torkollott, ahol folytatódott a vendégek kézilabdát idéző, széltől-szélig tartó labdajáratása a szervezetten felállt hazai védőfallal szemben. A döntés ezúttal tényleg a tizenegyespárbajra maradt, amelyben jobban koncentrált a hősiesen védekező Marinos, és bejutott a fináléba.
A keretben egyébként nincsenek európai szinten ismert klasszisok, bár Mijaicsi Rjo egészen tisztes karriert tudhat maga mögött. A már 31 éves szélső fiatalon nem tudta tartósan beverekedni magát az Arsenal felnőttcsapatába, de azért hét meccs összejött neki, később pedig megfordult a holland Feyenoordban, a Twentében, illetve lehúzott néhány évet a német másodosztályú St. Paulinál. Egyébként a csapatnak öt légiósa van, négy brazil, illetve egy dél-koreai, közülük a már említett Anderson Lopest érdemes kiemelni, aki a J-League 2023-as, tehát tavalyi kiírásának társgólkirálya volt 22 találattal.
Al-Ain FC (egyesült arab emírségekbeli)
A klubot 1968-ban alapította pár abu-dzabi fiatal, akik az ott szolgáló brit katonáktól tanulták meg a játék alapjait. Mára az Egyesült Arab Emírségek legsikeresebb csapata, tizennégyszeres bajnok és hétszeres kupagyőztes, ráadásul mindmáig az egyetlen együttes az arab országból, amely az ázsiai Bajnokok Ligáját is el tudta hódítani. Ez egyébként még 2003-ban történt, a Szenegált története első világbajnokságára egy évvel korábban kivezető francia tréner, Bruno Metsu irányításával. Az al-Ain FC első embere természetesen egy prominens személyiség, az ország elnöke, Mohamed bin Zajed al-Nahjan. Az anyagi lehetőségeik szinte korlátlanok, ennek ellenére nem mennek bele felelőtlen pénzszórásba, bár korábban azért megfordultak náluk olyan klasszis játékosok, mint a ghánai Abedi Pelé vagy épp Asamoah Gyan, és az 58-szoros chilei válogatott Jorge Valdivia is viselte a csapat mezét, míg a legutóbbi időkből a svéd csatár, Marcus Berg neve lehet ismerős.
Annál inkább jellemző az, hogy neves edzőket szerződtetnek, még akkor is, ha ritkán tart velük szemben sokáig a türelem. Metsu 2004-es távozása óta rengeteg szakember megfordult az abu-dzabi kispadon, többek között olyan nagyságok, mint a korábbi brazil szövetségi kapitány, Tite, a jelenlegi horvát szakvezető, Zlatko Dalic, a manapság a Sevillát trenírozó Quique Sánchez Flores, az olasz Walter Zenga, vagy a Ferencvárost az európai BL főtáblájára vezető Szerhij Rebrov, akit a szintén keresett holland Alfred Schreuder váltott nemrég. Jelenleg a korábbi argentin válogatott támadó, Hernán Crespo felel a szakmai munkáért, aki játékosként egyelőre sikeresebb volt, mint edzőként, de rögtön sokat változna a megítélése, ha sikerülne nyernie a Marinos elleni fináléban.
A lila-fehérek útja valamivel talán kevésbé volt rögös az idei kontinentális sorozatban: a csoportjukat, még részben Schreuder vezetésével könnyedén nyerték meg a szaúdi al-Fajha, az üzbég Paktakor Taskent és a türkmén Ahal FC előtt, a hat csoportmeccsükből ötön győzve, egyszer vereséget szenvedve. A nyolcaddöntő szintén egy üzbég ellenfelet sodort Crespo csapatának útjába, a FC Naszaf együttesét a gól nélküli első felvonás után sikerült 2–1-re legyőzni hazai pályán egy 92. percben szerzett góllal. A nyolc között már egy nagy hal került szembe velük, a többek között Cristiano Ronaldót, Sadio Manét és Marcelo Brozovicot foglalkoztató szaúdi Al-Naszr. Odahaza az előző körben drámai továbbjutást jelentő gólt szerző Szofiane Rahimi ismét betalált, majd a visszavágón sikerült tartani az egygólos differenciát és hosszabbítás után is csak 4–3-ra maradtak alul, így tizenegyespárbajra került sor. Ebben jobbnak bizonyultak, miután a szaúdi csapatból Ronaldón kívül mindenki más rontott, így nagy meglepetésre ők kerültek az elődöntőbe, ahol egy másik újgazdag óriás, a hazája bajnokságában veretlen al-Hilal várt rájuk.
Az első mérkőzést hazai pályán vívhatták, és az egész sorozatban remeklő Rahimi mesterhármasával véget vetettek Alekszandar Mitrovicsék rekordot jelentő, 34 meccsből álló győzelmi sorozatának egy 4–2-es győzelemmel. A párharcnak ezzel együtt még Jorge Jesus csapata volt az esélyese, de a visszavágón a korán megszerzett vezetés ellenére sem sikerült ledolgozni a kétgólos hátrányt, így hatalmas meglepetésre 5–4-es összesítéssel az al-Ain jutott be a döntőbe.
A csapat keretében több ország képviselőit is megtaláljuk, a helyiek – akik közül többen aktív válogatottak is, mint például a kapusként csapatkapitány Khalid Elsza – mellett van izraeli, mali, nigériai, brazil, koreai, togói és marokkói légiósuk is. Utóbbi az a Rahimi, akit már fentebb említettünk, jelenleg nem csak a csapatában, hanem a teljes Bajnokok Ligája-sorozatban vezeti a góllövőlistát tizenegy találatával, amiből hetet a kieséses szakaszban szerzett. Ismerős név lehet még az argentinból lett paraguayi felnőttválogatott karmester, Kaku neve, aki az MLS-ben szereplő New York Red Bullsnál töltött el három szezont, miután elhagyta Argentínát. Rajtuk kívül igazán nagy név nincs a keretben, ám a togói középcsatár, Kodjo Fo-Doh Laba tizenhat meccsen tizenkét gólt szerzett eddig a bajnokságban, míg a BL-ben hat meccsen hatot, így rá biztosan érdemes lesz figyelnie a Marinos védelmének.
A finálét egyébként oda-visszavágós alapon rendezik majd, az első találkozóra Jokohamában kerül sor május 11-én, a visszavágó pedig pontosan két héttel később jön, Abu-Dzabiban. Amellett, hogy a pályán is lesznek izgalmak, nem árt felidéznünk, hogy Harry Kewell és Hernán Crespo egyszer már nézett egymással farkasszemet Bajnokok Ligája- döntőben, amikor 2005-ben Isztambulban egy örökké emlékezetes mérkőzésen az ausztrál Liverpoolja 0–3-as hátrányból fordította meg az argentin AC Milanja elleni mérkőzést. Hasonló izgalmakat természetesen senki sem garantálhat, de azért érdemes lesz követni a Youtube-on, vagy valamelyik streaming-szolgáltatónál a döntő mérkőzéseit.
Szerző
