Kinek mit hozhat az újabb Lampard-Chelsea házasság?

Az új amerikai tulajdonosok nagy lendülettel vetették bele magukat a munkába, ám ez egyelőre csak romokhoz és felesleges kiadásokhoz vezetett. Felduzzasztották a játékoskeretet, e közben a hiányposztokat nem sikerült maradéktalanul orvosolni, elküldtek egy Bajnokok Ligája-győztes vezetőedzőt, egy másik, sokra tartott szakembernek megtörték a pályafutását, mialatt egyre távolabb kormányozzák a csapat hajóját a BL-től, de még a nemzetközi porondtól is. Kis túlzással mondhatjuk, szándékosan sem tudtak volna nagyobb felfordulást okozni. A probléma nagyságát érzékelhették, hiszen Graham Potter kirúgását követően amolyan gyógyírként egy klublegendát, Frank Lampardot hívták vissza a kispadra.

Az egyik legjobban működő klubot hogyan lehet ilyen gyorsan felforgatni?

A hatalomátvételt követően a Todd Boehly-féle konzorcium nagy lendülettel, de talán kevés empátiával és még kevesebb szakértelemmel látott munkához. Sportigazgató híján Boehly személyesen vette kézbe a csapat megerősítésének feladatát. A nyáron azzal borzolta a kedélyeket, hogy megpróbálta Cristiano Ronaldót átcsábítani Manchesterből, ám ez érthetően kiverte a biztosítékot a német menedzsernél, Thomas Tuchelnél, mint ahogy az is, hogy folyamatosan kapcsolatban kellett lennie a tulajdonossal. A helyzetet bonyolította Tuchel számára, hogy magánéleti problémái is adódtak ebben az időszakban, az egyébként is gyakran konfliktusba kerülő – gondolhatunk itt a dortmundi és a párizsi távozásának okaira is – tréner napjai így meg voltak számlálva.

A zágrábi BL-nyitányon elszenvedett vereséget követően szeptember 7-én megváltak a némettől, a helyét pedig a sokak által dicsért, az elmúlt években a Brightonnal stílusos futballt bemutató Graham Potter vette át, akiért nem sajnáltak kifizetni a hírek szerint 23 millió fontot sem.

Potterrel a Chelsea a Bajnokok Ligájában magabiztosan jutott a nyolc közé, a bajnoki eredményesség azonban nem az elvártak szerint alakult. Hozzájárult persze ehhez a csapatot sújtó rendkívüli sérüléshullám is. Eljött a január, a sérültek visszatérésével és egy-két célzott igazolással irányba állhattak volna a londoniak, de ehelyett egy példátlan erősítési hullám – vagy erőfitogtatás – vette kezdetét. Repkedtek a fontmilliók, folyamatosan bővült a keret, olyannyira, hogy sokakat nem is tudtak beregisztrálni a Bajnokok Ligájába, miközben nem sikerült egy olyan középcsatárt igazolniuk, akiben tényleg megbíznak, és aki értékesíteni tudja a helyzeteit.

A Chelsea ugyanis nem játékban, hanem a helyzetek befejezésében marad rendre alul. Az fbref.com statisztikái szerint a londoniak a 37,9-es xG-jükre rúgtak 29 gólt, náluk ilyen tekintetben csak a kiesés elől menekülő West Ham United és az Everton rosszabb. A hétközi, Liverpool elleni mérkőzésen 2,2-es xG-re „szereztek” nulla találatot, ahogyan Potter utolsó találkozóján is 2,1-es xG mellett maradtak gól nélkül az Aston Villa ellen.

Merthogy a gyenge helyzetkihasználás végül az angol szakember állásába került. Nem tudott megbirkózni a körülményekkel, a rendkívül mély kerettel, a magas elvárásokkal. Boehly-ék próbálták elodázni az elkerülhetetlent, bíztak abban, hogy egyszer csak beindul a szekér, de végül rajtuk is egyre nagyobb lett a nyomás, ami a múlt hétvégén váltást eredményezett. A Liverpool ellen Bruno Saltor irányított átmenetileg a kispadról, akivel nem is szerepeltek rosszul, akár maradhatott is volna a végleges megoldásig a kispadon, de a vezetőség úgy gondolhatta, hogy a kedélyek lecsillapítására egy olyan személyt bíznak meg ideiglenesen a feladattal, akit a szurkolók többsége elfogad, ezzel pedig némi pozitív érzetet is kelthetnek maguk irányába. A választás Frank Lampardra esett.

A klubikon visszatér

Lampard eddigi edzői munkássága finoman szólva is döcögős. A másodosztályú Derby County a 2018-2019-es szezon előtt nevezte ki menedzsernek, és nem is sokkal maradt el a feljutástól vele a csapat. A hatodik helyen zártak, és csak a play-off döntőjét bukták el, igaz, ez nem volt igazán kiemelkedő teljesítmény, hiszen a Derby az előző idényében Gary Rowett-tel is hasonló eredményt produkált, hatodikként zárt, igaz, akkor már a play-off elődöntőjében elbukott.

Aztán a nyáron átült a Chelsea kispadjára, és az átigazolásokból kizárt londoni klubot a Bajnokok Ligája-főtáblát érő negyedik helyre hozta be és döntőt játszottak az FA-kupában. A BL-ben csoportmásodikként jutottak tovább, ám a februári nyolcaddöntőben a Bayern München 7–1-es összesítéssel legyalulta őket… A következő szezont biztatóan kezdte a londoni együttes, ám jött egy hullámvölgy, és amikor január végén a kilencedik helyig csúsztak le, Lampardot menesztették. A kékek szezonját Thomas Tuchel és stábja villámgyors reagálással mentette meg, nem is akárhogy, megnyerték a Bajnokok Ligáját és a negyedik helyre befutottak a bajnokságban is.

Szinte napra pontosan egy évvel a Chelsea-től való távozása után az Everton nevezte ki az akkor 43 éves szakembert, és a liverpooli kékeket bent is tartotta az élvonalban a tavasszal, ám a következő, azaz a jelenlegi évad pocsékul alakul számukra, és itt is januárban köszönték meg Lampard munkáját.

Láthatjuk tehát, hogy mindkét élvonalbeli csapat élén a menedzseri időszakának az elején ért el valamilyen szintű eredményeket, ám nem tudott ezekből igazán építkezni, nem lépett előre, nem fejlődött vele jelentős mértékben az aktuális csapata.

A Chelsea az irányításával támadásban volt jobb, védekezésben kevésbé, míg az Evertonnál egy eléggé defenzív, kicsit ötlettelen, kapura ritkán veszélyes, de masszív csapatot alkotott meg. Egyetlen egész idényes londoni szezonjában 69,2-es xG-jére 69 gólt szereztek – ha ezt most hozni tudná, megindulhatnának felfelé a tabellán –, ugyanakkor 54 találatot kaptak 38,6-os xGA-ra. Ebben a tekintetben a mostani adatot kellene valahogyan megtartania, hiszen az 30 kapott gól 35,6-os xGA értékre.

Lampard a hivatalos bemutatásán azt nyilatkozta, izgatott, hogy ilyen sok tehetséggel dolgozhat együtt és segítheti őket. Könnyű döntés volt számára a visszatérés, hiszen a Chelsea az ő klubja. Tisztában van vele, hogy ez egy ajándék a számára és nem tekint tovább a rövid távú megbízatásán.

Felmelegítve csak a töltött káposzta jó?

Sokszor halljuk azt, hogy visszatérni a korábbi sikerek helyszínére nem mindig szerencsés, mégis, ha áttekintjük a futball világát, találunk pozitív példákat is bőven. A Chelsea-nél például José Mourinho a második időszakában bajnoki címig tudta vezetni a kékeket, Németországban Jupp Heynckes tért vissza többször is sikerrel a Bayern padjára, ahogyan Carlo Ancelotti két különböző időszakában is Bajnokok Ligáját tudott nyerni a Real Madriddal. Ezek alapján nem mondhatjuk, hogy rossz előjel lenne a visszatérés, mindenesetre nem mindenkinek sikerül ezt megtennie. Liverpoolban Kenny Dalglish meg sem közelítette a korábbi eredményeit, de Luciano Spalletti második római időszaka sem a sikerektől volt hangos.

Mi lehet a végkimenetel a Chelsea szempontjából?

A klub ezzel a kinevezéssel időt és talán némi szimpátiát nyert. Lampard mögé biztosan felsorakoznak majd a szurkolók, egy ideig támogatóbb lehet az atmoszféra a Stamford Bridge-en, és az ikon természetesen a régebben itt lévő játékosokkal is megtalálhatja a közös hangot. Különösen Mason Mount esetében lehetne ez fontos, ami a kapu előtti eredményességen is javíthatna.

A hátránya viszont az lehet ennek a választásnak, hogy – ahogy azt korábban is jeleztük – az egykori középpályás eddig nem mutatott kiemelkedő edzői minőséget, és nem biztos, hogy képes lesz megbirkózni ekkora feladattal. Még egy rutinosabb, már bizonyított sztáredzőnek is meggyűlhet a baja egy önbizalomhiányos, rossz formában lévő kerettel. Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy Guus Hiddink vagy Rafa Benítez módjára ugorjon be a kispadra. Lampard kinevezése emellett veszélyeket is tartogathat. Ha eredményes lesz, szinte képtelenség lesz majd őt az évad végén leváltani. Gondoljunk csak bele, hogyan fogják a szurkolók fogadni Lampard elküldését, ha mondjuk az utolsó kilenc bajnokin valahogy összeáll a csapat, sorozatban nyernek néhány találkozót, és elindulnak felfelé a táblázaton, miközben a vezetők már megegyeztek Lius Enriquével vagy Julian Nagelsmann-nal? Ha a részsikerek után elküldik Lampardot, akkor milyen hangulatba fog érkezni az új szakvezető? Eközben pedig ott a kétely, hogy az ikon vajon elég jó lesz-e hosszú távon. Ez a rövid távú döntés tehát még nagy gondokat okozhat hosszabb távon.

Mi lehet a kimenetel Lampard szempontjából?

Véleményem szerint az egykori válogatott középpályás csak nyerhet az ügyön. Ilyen szintű klubnál valószínűleg nem kapna menedzseri kinevezést mostanában, gyengébb kerettel bíró együtteseknél pedig nem biztos, hogy képes lenne olyan szintű munkát végezni, amit sikerként könyvelne el a szakma. Ha képes lesz ebben a két hónapban pozitív jeleket mutatni, akkor akár a Chelsea-nél is megragadhat, de mások figyelmét is felkeltheti. Ha nem, akkor viszont visszakerül oda, ahova az Evertontól történő távozása után került, de még ekkor is hivatkozhat mostani londoni időszakával kapcsolatban arra, hogy a közvélemény által többre tartott elődei is megbuktak ennél a vezetőségnél.

Kiemelt kép: BeSoccer