Magyar edzők vezették legutóbb a Serie B-ben Buffon kedvenc csapatát

A csoportgyőztesként feljutott Mantova, Cesena és Juve Stabia után meglepetésre a Carrarese is csatlakozott a Serie B 2024–2025-ös mezőnyéhez, miután a sárga-kékek nyerték meg a harmadosztályú rájátszás küzdelmeit.

Négy játékost adtak az olimpiai bajnokcsapatba

A Firenzétől északnyugati irányba nagyjából 100 kilométerre fekvő Carrara városa a környéken bányászott fehér vagy kék-szürke márványnak köszönheti hírnevét. A carrarai márványt már az ókori rómaiak is használták, például a Pantheon és a Traianus-oszlop is ebből készült. Később Michelangelo Dávid-szobra ugyancsak ennek felhasználásából jött létre. Az onnan származó márványt világszerte számos országba szállították, így számos ismert példát találunk a felhasználására. Hazánkban a Vörösmarty téren található Vörösmarty Mihály-szobor, vagy a Magyar Állami Operaház homlokzatán a Strobl Alajos által készített két szfinx is carrarai márványból készült.

A helyi futballklubot fiatal sportrajongók hozták létre 1908-ban, az egylet kezdetben a szürke és zöld színeket használta. Éveken át csak barátságos meccseket játszottak hasonló szerveződések ellen, a Carrarese először 1919-ben csatlakozott szervezett bajnoksághoz, amikor a toszkán regionális liga harmadosztályában indult el. Az azóta is használatos kék mezt először 1920-ban viselték. A csapat első stadionját Bruno Roghi, a La Gazzetta dello Sport tudósítója az Fossa dei Leoninak (az oroszlán barlangja) nevezte el, miután lenyűgözte a szurkolók üvöltése.

A legtöbb olasz klubhoz hasonlóan a Carraresét is szép számmal irányították magyar edzők az 1920-as évektől kezdve. Payer Imre több időszakban, összesen hét szezonban irányította az együttest, közte a történelmi, első másodosztályú idényben is. Az 1936-os berlini olimpián aranyérmes olasz válogatottban a csapat négy játékosa, Libero Marchini, Achille Piccini, Paolo Vannucci és Bruno Venturini is szerepelt. Az 1955-ben átadott carrarai stadiont, a Stadio dei Marmit négyük előtt tisztelegve nevezték el.

A két világháború közti időszakban a jobbára a harmadik vonalban szereplő klub kispadján Molnár Ferenc és Kertész Géza is megfordult honfitársaink közül.

A carraraiak az 1946–1947-es idényre jutottak fel először a másodosztályba, és Payer irányításával a 13. helyen biztosan maradtak bent a 22 csapatos mezőnyben.

A következő idényben azonban Szalay Pál irányítása alatt estek ki a másodosztályból – és 1948 óta nem szerepeltek a Serie B-ben. Azóta a Carrarese rendszerint az országos harmad- vagy negyedosztályban állt rajthoz, és a lehetőségekhez mérten igyekezett minél jobban teljesíteni. Az 1988–1989-es szezonban edzői pályafutása elején a későbbi világbajnok Marcello Lippi is irányította az együttest.

Hosszú út a nagy visszatérésig

A Giallazzurri 2011 óta folyamatosan a harmadosztály mezőnyét erősítette. Ezalatt előfordult, hogy a bennmaradásért kellett küzdenie, de több alkalommal bejutott a feljutásért zajló rájátszás küzdelmeibe. A 2010-es évek végén a megszokottnál nagyobb figyelmet kaptak azáltal, hogy az Empoli két korábbi ikonikus játékosa, Francesco Tavano és Massimo Maccarone a csapathoz szerződött, azonban a másodosztályú szintlépést velük sem tudták kiharcolni. A 2021–2022-es idényben az Udinese egykori világbajnok klublegendája, Antonio Di Natale irányította a csapatot első és eddigi egyetlen edzői megbízatása alkalmával, azonban épphogy bejutottak vele a rájátszásba a tizedik helyen, majd búcsúztak is a további küzdelmektől. A következő szezonban Alessandro Dal Canto vezetésével az előkelő negyedik helyen végeztek csoportjukban, a rájátszásban azonban a második kör a végállomást jelentette.

Dal Canto munkáját az elmúlt szezon derekánál megköszönték, a januárban csak a középmezőnyben álló csapat vezetését Antonio Calabro vette át. A korábban a Carpit a másodosztályban irányító szakemberrel a Carrarese látványosan feljavult és a B csoport harmadik helyén végezve kiemeltként jutott a rájátszásba.

Az új edzővel a Carrarese az alapszakaszban 17 mérkőzésből csupán egyet vesztett el, öt alkalommal végzett döntetlenre, az összes többi meccsét pedig megnyerte.

A „márványosok” a rájátszásban az első párharcot a Perugia ellen 3–2-es összesítéssel abszolválták a visszavágó elvesztése ellenére. A negyeddöntőből két döntetlennel léptek tovább a Juventus Next Gen ellen jobb bajnoki helyezésük révén, majd az elődöntőben az egygólos hazai siker utáni idegenbeli döntetlennel múlták felül a másodosztályból tavaly búcsúzott Beneventót. A Serie C playoff-döntőjében a Carrarese 1–0-s összesítéssel győzte le a jóval gazdagabb múltra visszatekintő L.R. Vicenzát, és harcolta ki 76 év után újból a másodosztályú feljutást.



A feljutó csapat húzóemberei

A szezon közben kinevezett edző nagyban támaszkodott a rutinosabb játékosokra, de fiatalabb alapemberei is voltak.

A 38 fordulós alapszakaszban 11 játékos több mint 30 mérkőzésen lépett pályára a Carrarese színeiben.

Az együttes első számú kapusa a korábban a másodosztályban a Lecce és a Ternana cserekapusa, Marco Bleve volt, aki az idénybeli összes találkozón védett. A hátvédsor oszlopos tagjai közé a rutinos Matteo Di Gennaro mellett az évek óta a csapatot erősítő Marco Imperiale és a B-s tapasztalattal is rendelkező Mauro Coppolaro tartozott. A középpályán a mindössze 22 éves Simone Zanon csak egy-egy meccset hagyott ki az alapszakaszban és a rájátszásban, de rendszeresen játszott Nicolás Schiavi, Simone Della Latta és Manuel Cicconi is. Ellenben az annak idején a Crotonéval a Serie A-ba is feljutó Leonardo Capezzi csak korlátozott lehetőséghez jutott.

A gárda legeredményesebb játékosának az egykor a Genoában is megfordult Giuseppe Panico bizonyult tíz góllal. Őt nyolc találattal követte a Venezia korábbi futballistája, Alessandro Capello. Kiegészítő szerepet töltött be a tavasszal az a Mattia Finotto, aki a feljutást érő gólt is szerezte a döntőben, évekkel ezelőtt pedig a Monza és a SPAL színeiben futballozott. Ellenben az évekkel ezelőtt a másodosztályban is szerepelt Niccolo Giannetti és Leonardo Morosini nem tudott állandó játéklehetőséget követelni magának.

Az olaszok 2006-os világbajnok kapuslegendája, Gianluigi Buffon Carrara városában született. A visszavonulását tavaly nyáron bejelentő világsztár korábban többször is a Carraresét nevezte kedvenc csapatának, a rájátszás küzdelmei alatt pedig a közösségi oldalain megosztott tartalmakkal mindvégig lelkesen buzdította az együttest.

A szerény költségvetéssel rendelkező Carraresének nehéz dolga lesz, hogy felvegye a kesztyűt a másodosztály csapataival. Emlékezhetünk rá, hogy az egy évvel ezelőtti Serie C-s feljutók közül a FeralpiSalo és a Lecco is viszonylag simán kiesett (ellenben a Catanzaro bejutott a rájátszásba és a Reggiana is biztosan maradt bent). Előbbi ráadásul nem is játszhatta saját stadionjában a hazai meccseit, hanem albérletbe kényszerült, így a történelmi szezon sokat vesztett az élvezeti értékéből. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Carrarese vajon játszhat-e otthon, hiszen a 3500 férőhelyes stadiont néhány évvel ezelőtt szépen kicsinosították, de jelenlegi formájában valószínűleg nem felel meg a Serie B kritériumainak.

Ha csak egy szezon erejéig is tart majd az újbóli másodosztályú kaland, akkor is igyekeznek a lehető legjobban kiélvezni ezt a sikeres időszakot.

A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője. Amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriecmagyar/

Kiemelt fotó: Carrarese Calcio