Régi visszatérő és gyakori ingázók az olasz harmadosztály feljutói közt

A Serie C csoportbajnok feljutói közül a Mantova csaknem másfél évtized után versenyezhet ismét az olasz másodosztályban, míg az egykor ugyancsak a Serie A-t is megjárt Cesena 2018-ban, az utóbbi időben egyre gyakrabban liftező Juve Stabia 2020-ban szerepelt utoljára a Serie B-ben.

Dino Zoff egykori csapata újra felszálló ágban

Az 1911-ben alapított Mantova anno öt idényt töltött el az olasz első osztályban. Az 1930-as években Hirzer Ferenc személyében magyar edzője volt a csapatnak, később Nehadoma János és Hidegkuti Nándor is irányította az együttest. A kezdeti sikerek után visszaestek és sokáig alacsonyabb osztályokban szerepeltek, az egyesített országos bajnokság mezőnyét az 1960-as évektől kezdve további hét szezonban erősítették. A piros-fehérek történetének legnagyobb alakja, Dino Zoff is abban az időszakban szolgálta az együttest. A későbbi világbajnok kapuslegenda 1963 és 1967 között négy idényt húzott le a Mantova alkalmazásában – a csapat ezalatt három szezont a Serie A-ban töltött, egyet pedig a B-ben.

Az 1972-es kieséssel zárult szezonban szerepelt utoljára a Mantova a Serie A-ban, azt követően azonnal a másodosztálytól is búcsúzott, majd hosszabb ideig legfeljebb a harmadik vagy negyedik szinten szerepelt. Több mint 30 év távollét után 2005-ben a harmadosztályú rájátszás megnyerésével jutott fel a másodosztályba, és zsinórban négy szezont töltött a ligában – a 2010-es kiesést megelőzően többször is a mezőny első felében végzett.

Ebben az időszakban a csapatot erősítette a korábbi olasz válogatott középpályás, Stefano Fiore, aki a 2007–2008-as idényben volt a Mantova játékosa. A klub azóta többször megjárta a Serie D-t, jobbára a harmadosztályban szerepelt, de az aktuális idényig kevésbé volt versenyképes. Olaszországi kalandjai során Novothny Soma a Napolitól kölcsönben 2014 őszén 13 mérkőzést játszott a Lega Próban a csapat színeiben.

A Mantova a 2022–2023-as idény végén az osztályozón kiesett a harmadosztályból, és csak annak köszönhette a Serie C-s tagságának megőrzését, hogy voltak olyan csapatok, amelyek nem tudták vállalni a harmadosztályú szereplést.

Ennek ellenére a tavaly nyáron kinevezett Davide Possanzini vezetésével a Mantova végig kiegyensúlyozottan teljesített a harmadosztályú szezonban, és tulajdonképpen végig vezetve nyerte meg a csoportját az előzetesen a feljutásra jóval esélyesebbnek tartott Padova előtt. Roberto De Zerbi korábbi állandó segítője korábban a Brescia tartalékjait és beugróként az első csapatát irányította, de egészen eddig nem rendelkezett jelentősebb vezetőedzői tapasztalatokkal.

A keret alapvetően a rutinos játékosokra épült, az alacsonyabb osztályokban minőségi névnek számít Francesco Bombagi, Salvatore Burrai vagy a Vicenza ikonja, Stefano Giacomelli, de a Mantovát erősíti az Atalanta egykori U21-es válogatott reménysége, Gaetano Monachello is. A csapat legjobb góllövője eddig Francesco Galuppini (13 gól), megelőzve a fiatal Antonio Fiorit (9). A mostani alapmag megtartása mellett azonban a keret mindenképpen erősítésre szorul, hogy egy osztállyal feljebb is eredményes legyen.

Ismét feltámadtak a „csikóhalak”

Az 1940 óta működő AC Cesena eddig 13 idényt töltött el a Serie A-ban és 33 szezonban szerepelt a másodosztályban. A Cavallucci Marini (csikóhalak) becenevű klub az 1946–1947-es kiírásban mutatkozott be a másodosztályban, és azonnal kiesett, majd két évtizeden át ismét csak a harmadik vonalban szerepelt. Menet közben az 1950–1951-es idényben a Torinóval korábban bajnoki címet nyert Kutik András is volt a csapat trénere. A következő feljutás annyira sikeres volt, hogy a Cesena meg tudta vetni a lábát a másodosztályban, ráadásul 1972-ben a Serie A-ba is feljutott.

A fekete-fehérek az élvonalban egymás után négy szezont húztak le, melyből a harmadik (1975–1976) volt a legsikeresebb, az akkori hatodik helyezés máig a klub legjobb Serie A-szereplése.

A kiesést követően évekig a másodosztályban szerepelt, majd 1987 és 1991 között újból négy szezonon keresztül volt tagja a Serie A mezőnyének. Sokáig képtelen volt visszatérni hasonló magasságba, az 1990-es években a Cesena a másod- és a harmadosztály között ingázott, majd a 2010-es feljutás után újabb két szezont töltött el a legjobbak között, ahol azóta még egyszer, a 2014–2015-ös idényben tette tiszteletét, miközben a napjainkban is aktív Nicola Leali, Milan Djurics vagy Luca Valzania is tagja volt a csapatnak.

Két vállalható B-s szezon után a klub azonban 2018-ban csődbe ment, a negyedosztályból kellett újrakezdenie működését. A Cesena rögtön visszatért a harmadik vonalba, ott pedig fokozatosan egyre jobban szerepelt és került egyre közelebb a feljutáshoz, a rájátszásban azonban mindannyiszor elbukott, majd most a B csoport megnyerésével egyenes ágon harcolta ki a feljutást.

A korábban a Novarával és a Regginával is a Serie B-be feljutott Domenico Toscano két évvel ezelőtt vette át a Cesena irányítását. Az 52 éves trénerrel tavaly az alapszakasz végén csupán két ponttal maradtak le a Reggiana mögött a második helyen, majd a rájátszás elődöntőjében tizenegyesekkel kaptak ki a későbbi feljutó Lecco ellen.

A csapat újra nekiveselkedett és szinte végig vezetve harcolta ki a feljutást, miközben Cristian Shpendi jelenleg 20 góljával az egész Serie C legeredményesebb játékosa. A fiatal albán csatár mellett Augustus Kargbo és a rutinos Simone Corazza ugyancsak számtalan fontos góllal segítette a csapatot, miközben olyan tapasztalt játékosok alkotják a keretet, mint Ivan Varone, Daniele Donnarumma vagy Luigi Silvestri, akik minden bizonnyal a másodosztályban is hasznos csapattagok lehetnek.

A déli kiscsapat végre megragadna a Serie B-ben

A patinás délolasz klubokat tömörítő C csoportot magabiztosan megnyerő Juve Stabia 1907 óta íródó története jelentősebb részében alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt. A Nápolytól délre a Sorrentói-félszigeten fekvő Castellammare di Stabiában működő egyesület leghíresebb alakja, az Egri-Erbstein Ernő által létrehozott (Grande) Torino egykori kiválósága, Romeo Menti volt. A korszakos sikercsapat 1949-es tragédiájában életét vesztő labdarúgó ugyan csak egy szezon töltött kölcsönben a Stabiánál, a helyi stadion az ő nevét viselve állít emléket neki.

A Le Vespe (darazsak – a klub beceneve) 40 idényben az olasz harmadosztályban szerepelt, további 30 éven át pedig az aktuális negyedik vonalban versenyzett.

A Juve Stabia története során eddig öt alkalommal szerepelt a másodosztályban, ebből háromszor viszont kiesett.

Az 1951–1952-es bemutatkozó Serie B-s idény végén sereghajtóként búcsúzott, miközben menet közben Hajós Árpád is leült a csapat kispadjára. Legközelebb hosszú várakozást követően a 2000-es években jutottak el hasonló magasságokba, és miután sikerült gyökeret ereszteni a harmadik vonalban, a 2010–2011-es idény végi rájátszás megnyerésével a Juve Stabia ismét feljutott a Serie B-be. A csapat ezt követően hozta a legjobb másodosztályú szereplését, a 2011–2012-es kiírásban elért kilencedik helyezéssel, majd a következő kiírásban még bennmaradt, 2014-ben viszont bántóan simán – mindössze két győzelmet aratva – hullott vissza a harmadik vonalba.

Azóta még egy kósza alkalommal, a 2019–2020-as szezonban versenyzett a másodosztályban, ám akkor sem tudta kiharcolni a bennmaradást. A Juve Stabia az előző három szezont újra a Serie C-ben töltötte, miközben jobbára szerényebb eredményeket ért el, legfeljebb playoff-szereplésnek örülhetett.

Tavaly nyáron Matteo Lovisa személyében fiatal sportigazgatót neveztek ki, a csapat kispadjára pedig Guido Pagliuca ült le. A korábban két D-s feljutást is ünneplő tréner azelőtt a Lucchesénél és a Sienánál egyaránt ígéretes munkát végzett. Kettőjük munkája a legfőbb mozgatórugója lehetett annak, hogy a Juve Stabia papíron nem annyira erős kerettel, ám végig rendkívül egységes csapat benyomását keltve simán megelőzte a nagyobb múltú, jobb gazdasági lehetőségekkel bíró csapatokat. A Parmában és az Interben nevelkedett Andrea Adorante és az egykor a Napolit erősítő Leonardo Candellone egyaránt kiváló szezont fut 12, illetve tíz góljával, de a védelemben Cristian Andreoni és Daniele Mignanelli, míg a középpályán Davide Buglio és Giuseppe Leone ugyancsak nélkülözhetetlen teljesítményt nyújt. Minden bizonnyal azonban jelentős erősítések szükségeltetnek ahhoz, hogy ezúttal ne csak egy idényt töltsenek el a másodosztályban.

Az egy évvel ezelőtti feljutók közül a FeralpiSaló és a Lecco a szezon hajrájában az utolsó két helyet foglalja el, utóbbi sorsa meglehetősen kilátástalannak tűnik. Mindeközben a Catanzaro playoff-résztvevő lehet, a Reggiana pedig a középmezőnyben táborozott le és jelenleg nincs kiesési gondja. Nagy kérdés, hogy az idei feljutók közül melyik csapat melyik utat fogja bejárni, de úgy tűnik, hogy az erősítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a Serie B-ben is megállják a helyüket.

A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője. Amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriecmagyar/