Nemzeti pszichózis, a kultúra hiánya – angol vélemények a válogatottjukról

Nemzeti pszichózis, a kultúra hiánya – angol vélemények a válogatottjukról

2024. jún. 29.

Itthon – nyilván nem függetlenül attól, hogy az angol eredmények közvetetten a magyar válogatott kiesésére is hatással voltak – rendkívül rossz Gareth Southgate csapatának megítélése, de nem kell mélyen elmerülni az internetben ahhoz, hogy lássuk: Angliában sem más a helyzet. A szövetségi kapitány gyakorlatilag közröhej tárgya, szinte mindenki a bukását várja, a válogatott játékosai pedig ugyancsak éles kritikákkal szembesülhetnek. Jöjjön angol sajtószemlénk, amely megpróbálja felrajzolni az ország népszerű médiumának narratíváit.


Nemcsak a magyar szurkolók számára volt csalódást keltő az Anglia–Szlovénia mérkőzés, az angol drukkerek is elég hangosan fejezték ki az elégedetlenségüket, sőt Gareth Southgate szövetségi kapitányt még meg is dobálták néhány pohárral. Azon túl, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan bármilyen eredmény után is, egyértelműen mutatja, hogy óriási az elégedetlenség az angol válogatottal kapcsolatban. S ne legyünk álszentek: van is alapjuk a kritikáknak. A keret minőségéhez és mélységéhez képest egyelőre valóban csalódást keltő az angol nemzeti csapat játéka, az pedig a napnál is világosabb, hogy Southgate továbbra is keresi a megfelelő összeállítást, az egymáshoz passzoló játékosprofilokat.


Most azonban nem arra vállalkozunk, hogy taktikailag elemezzük az angol válogatott játékát, hanem inkább azt igyekszünk bemutatni, hogy miként látja az angol sajtó a torna eseményeit.

 

Taktikai problémák

A BBC a válogatott korábbi sztárjait kérdezte a Southgate-legénység játékáról.


„A számok alapján egyértelműen a helyzetkialakítással van a gond. Ám ha megnézzük a támadók minőségét, reménykedhetünk abban, hogy ezen a téren lesz fejlődés, hiszen a torna előtt egyértelműen azt gondoltuk, hogy ez lehet a csapat fő erőssége” – fogalmazott minden idők egyik legeredményesebb angol csatára, Alan Shearer.


Gary Lineker, a televíziós szakértőként dolgozó egykori válogatott támadó még egyértelműbben fogalmazott: „Nagyon aggasztók ennek a csapatnak a taktikai alapvetései. Nincs meg a kezdő tizenegy egyensúlya, és rendkívül furcsa figyelni, hogy a gárda gyakorlatilag feladja a bal oldalt: senki nem játszik azon a területen, akinek valóban ez lenne a komfortos.”


Gary Neville a Sky Sportsnál hasonló okokra vezeti vissza a problémát, de a kollégáinál pozitívabban látja a jövőképet, hiszen szerinte Southgate az utolsó csoportmérkőzésen a cserékkel tudott javítani csapata játékán.


„Mindegyik csere javított a csapaton. Kicsit kinyílt a meccs, és azt gondolom, erre volt szükségünk. Mainoo kontrollálja a játékot a középpályán. Gallagher egy fantasztikus játékos, de szerintem ennek a csapatnak profil szempontjából Mainoo-ra van szüksége. Palmernek és Gordonnak is voltak jó megoldásai. Folyamatosabbá vált a játékunk, nagyobb volt a kontroll. Ez legyen a kiindulópont a következő mérkőzésekre.”

 




Southgate végnapjai?

Természetesen az angol vélemények középpontjában is Gareth Southgate megítélése áll, és bár egyértelműek, mélyre hatók a kritikus meglátások, megjelennek azért olyan vélemények is, amelyek igyekeznek cizellálni a szövetségi kapitánnyal kapcsolatos közbeszédet.


Henry Winter a Talk Sport oldalán ugyan elismeri a szövetségi kapitány erényeit, ám szerinte ki kell mondani, hogy ez a történet kezd egy korántsem happy enddel zárulóra hasonlítani:


„A szurkolók, akik sokáig hűségesek voltak, most érezhetően elfordultak a csapattól. Sosem kellemes, amikor egy egyébként is tekintélyt vesztő edző megérzi, hogy a közeg kezdi hátrahagyni. Southgate elvesztette a szurkolókat, most arra kell figyelnie, hogy legalább a csapatát ne veszítse el.”


Ugyanakkor volt olyan véleményformáló is, aki kiállt az angol szövetségi kapitány mellett. A jelenleg a Portland Timbersnél dolgozó Phil Neville szerint nem szabad megfeledkezni Southgate korábbi eredményeiről: „Southgate az egyik legjobb szövetségi kapitány, aki valaha az angol válogatottnál dolgozott. Egy nemzeti csapatnál mindig a kultúra és a gárdát körülvevő hangulat a legfontosabb. Támogató, pozitív légkörre van szükség. Korábban ez megvolt, most viszont épp az ellenkezője tapasztalható, rendkívül toxikus és abuzív a válogatottat övező közbeszéd. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy Southgate-tel az angol válogatott volt az egyik legstabilabb csapat az elmúlt években, ráadásul a tréner remekül nyúlt a fiatalokhoz, sok játékos fejlődésében játszott nagy szerepet.”

 




Anglia nem volt és nem is lesz Ausztria

Rendkívül érdekes kontextusba helyezte az eddigi angol szereplést az általunk korábban is idézett Barney Ronay, a The Guardian szerzője. Ronay Ausztriával hasonlítja össze az angol csapatot, s ezzel azt szeretné érzékeltetni, hogy mekkora különbséget jelent, ha egy válogatottnak van szilárd identitása és játékról alkotott elképzelése, illetve, ha nincs. Ronay szerint az angol futball évtizedes sikertelenségének (bár persze ez erősen relatív) oka, hogy valójában senki sem tud válaszolni arra, milyen is az angol labdarúgás.


„A Premier League-ben még az importált tudás és a Pep-mimézis korában is ragaszkodunk a régi berögződésekhez, a celebkultúrához, az elért eredmények túldimenzionálásához. Mélyen tudásellenes ez a hozzáállás. Nincs angol iskola, nincsenek alapok, módszerek, amikhez lehetne nyúlni."


Ronay szerint épp azért Southgate valóban létező szakmai hibáit sem lehet a kontextusuk nélkül vizsgálni.


„Tetszik vagy sem, azt a kultúrát látjuk viszont, amit megérdemlünk. Southgate a jelenleg elérhető legjobb angol edző. Ennek nyomán választhatunk: megdobálhatjuk őt pohárral, vagy megpróbálhatjuk megváltoztatni azt a kultúrát, aminek a végén újra és újra idáig jutunk.”

Kiemelt fotó: Alamy

Szerző

Vigh Martin

Vigh Martin

Vigh Martin

A Büntető.com szerzője.

Kapcsolódó cikkek

McManaman, az angol gentleman, aki egy sötét korszak után üstökösként jelent megcikk borítóképe

McManaman, az angol gentleman, aki egy sötét korszak után üstökösként jelent meg

„Ragyogó ritmusban játszik, kiemelkedően ügyes, és nem tart a védőktől, bátran megveri őket. A szurkolókkal együtt én is odavagyok azért, ha valaki így futballozik.” (Pelé az 1996-os angliai Eb nagy felfedezettjéről, Steve McManamanről)

Bár Anglia megmutatta, hogy tud futballozni, az előny birtokában (többé) már nem akartcikk borítóképe

Bár Anglia megmutatta, hogy tud futballozni, az előny birtokában (többé) már nem akart

A 2024-es labdarúgó Európa-bajnokságon a C-csoport első fordulójában az angol válogatott Szerbia ellen lépett pályára. Az angolok az első negyedórában, amíg meg nem szerezték a vezetést, óriási fölényben voltak. Azonban a góljukat követően megváltozott a játék képe, ezúttal a szigetországiak húzódtak vissza és adták át a kezdeményezés lehetőségét déli szomszédainknak, és ez végül egy roppant unalmas mérkőzést eredményezett. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogyan próbálta megbontani Anglia a betömörülő szerbeket és átgondolni azt, hogy milyen veszélyekkel járhat a „háromoroszlánosok” harcmodora a torna további szakaszaiban, ám kitérünk a szerb játékoskeretben rejlő lehetőségekre és az ahhoz párosuló szakmai vezetés hozzáadott értékére.

Valóban az angolok a futballvilág legnagyobb vesztesei? – (mítoszrombolás?)cikk borítóképe

Valóban az angolok a futballvilág legnagyobb vesztesei? – (mítoszrombolás?)

Az elmúlt hetekben több tucatnyi olyan mémet kapott fel az internet, amelyek különböző vizuális megoldásokkal azt kívánták megfogalmazni, hogy az angolok megint nagyon elhiszik, hogy „hazatér a futball”, de ismét jön majd a menetrendszerű bukás – ez egy olyan ördögi kör, amit nem lehet megtörni. De vajon mi táplálja ezt a hiedelmet, valóban az angolok a nagy tornák leggyakoribb vesztesei, vagy egyszerűen arról van szó, hogy rossz helyre pozicionáljuk őket?

Ott folytatta Anglia Dánia ellen, ahol Szerbia ellen abbahagyta, ám ezúttal ráfaragottcikk borítóképe

Ott folytatta Anglia Dánia ellen, ahol Szerbia ellen abbahagyta, ám ezúttal ráfaragott

Az angol válogatott Dánia ellen is intenzíven kezdte a mérkőzést, magukhoz ragadták a kezdeményezést, domináltak a labdás fázisokban, letámadtak, egészen addig, amíg a 18. percben a csapatkapitány, Harry Kane megszerezte a vezető találatot. Ezt követően jött a Gareth Southgate féle fordulat és a szokásoknak megfelelően visszahúzódtak az angolok Jordan Pickford kapuja elé. Ezúttal pedig nem sikerült megőrizni az egygólos előnyt, így a „háromoroszlánosok” még nem ünnepelhettek csoportelsőséget.