Túl magasan volt a léc a 2021-ben draftolt irányítóknak az NFL-ben

Kisebb csalódás a karrierje, de nem azért, mert rossz lenne

Trevor Lawrence-nél kevesen vannak igazságtalanabb helyzetben az NFL-ben, mert már az első egyetemi szezonja után általános vélekedés volt, hogy szinte bármelyik draftosztályban 1/1-re választanák ki, mivel igazi korszakos tehetség. Az Alabama legyőzése elsőévesként nyilvánvalóan hatalmas teljesítmény, és Lawrence kiemelkedő karriert futott be a Clemson Universityn, ami alapján jogosak voltak a felé támasztott magas elvárások, egy részük legalábbis mindenképp. Ugyanakkor egy idő után egyértelműen átestek a ló túloldalára, és már olyan érzése lehetett az embernek, mintha Lawrence-hez fogható játékost még soha nem láttunk volna, hogy nem normális az, aki nem kezd tankolásba, hogy megszerezze és úgy fog visszavonulni, mint a valaha volt legjobb irányító. Ha valakinek ismerős a helyzet, az nem véletlen, Caleb Williamsszel jelenleg ugyanez történik.

Lawrence-t a Jacksonville Jaguars választotta ki 1/1-re, sőt még Urban Meyer is visszatért a pálya mellé csak azért, hogy vele dolgozhasson. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a projekt csúnyán megbukott, még a szezon vége előtt útilaput kötöttek az edző talpára, és Lawrence sem tudott megfelelni a nyilvánvalóan irreális elvárásoknak. A második évére aztán megkapta Doug Pedersont vezetőedzőnek, és a förtelmes szezonkezdet után elkezdett működni a Jaguars támadójátéka, bejutott a rájátszásba, ahol meccset is nyert, Lawrence pedig fejlődésnek indult.

A draftot megelőző őrület jogosságát viszont egyelőre még nem sikerült igazolnia, és könnyen lehet, hogy soha nem is fogja tudni. Erről azonban a legkevésbé ő tehet.

Egy jó egyetemi szezont nem érdemes túlértékelni

Zach Wilson a 2020-as pandémiás év során gejzírként tört fel a draft boardokon, elsősorban a csodálatos mélységi passzainak és a remek improvizációinak köszönhetően. A szezon előtt szinte ismeretlen volt a legtöbb szurkoló számára, ősszel már az első kör közepére várták, áprilisra pedig már szinte biztos volt, hogy ő lesz a második játékos, aki elkel a drafton. Így is lett, 1/2-re választotta ki őt a New York Jets, ám a profik közé nem tudta átmenteni a Brigham Young Universityn mutatott formáját. Egy-egy villanásnál többre nem futotta tőle, és nemhogy nem sikerült bizonyítania, hogy hosszú távon megfelelő irányító lenne a klub számára, a második éve után a Jets úgy döntött, elengedi ezt a projektet, és megszerezte Aaron Rodgerst. Rodgers azonban mindössze négy játékot tudott pályán tölteni a sérülése előtt. Wilson így visszakerült a kezdőbe, de csak azért, hogy újabb pocsék teljesítmény után lecseréljék Tim Boyle-ra, aki valahogy még nála is rosszabb tudott lenni. Jelenleg ismét Wilson kezd a Jetsben, és ugyan megint voltak bizakodásra okot adó megmozdulásai, ez már édeskevés.

Wilson tehát finoman szólva sem vált be, és nem valószínű, hogy szerepel a Jets hosszú távú tervei között. Az ő esete azonban több szempontból is igen tanulságos.

Végül pedig az is tanulságként szolgálhat, hogy bár a játékosoknak és edzőknek nem áll érdekében szándékosan veszíteni, a csapat hosszú távú érdekeit viszont néha jobban szolgálják a vereségek. A Jets ugyanis nagyon sokáig az élen állt az 1/1-ért folytatott harcban, majd az utolsó három fordulóban két meccset is megnyert, ami akkor ugyan jót tett az öltözői morálnak, hosszú távon azonban többet ártott, mint használt.

Hiába cseréltek fel érte drágán, alig került pályára

Wilson ugyan nem váltotta meg a világot New Yorkban, mégsem bukott akkorát, mint az 1/3-ra kiválasztott Trey Lance San Franciscóban. A 49ers ráadásul egy felfelé cserélés után húzta be a másodosztályú North Dakota State irányítóját, ami abban az időben az őt övező kérdőjelek mellett is helyes döntésnek tűnt. Kyle Shanahan vezetőedző támadósora ugyanis már csak egy irányítóra volt attól, hogy megállíthatatlanná váljon, Lance pedig fantasztikus adottságokkal rendelkezett. A legnagyobb kérdőjel vele kapcsolatban az inkonzisztens játék és a minimális tapasztalat volt, hiszen rendkívül fiatalon jelentkezett a draftra, ráadásul az egyetemi másodosztály 2020-as szezonját 2021 őszére halasztották a pandémia miatt, így mindössze egyetlen egyetemi év után állt profinak.

Ezekkel az előzményekkel biztosnak tűnt, hogy nagyon sok rutint kell majd szereznie ahhoz, hogy az NFL legjobbjai közé kerüljön, de úgy festett, a határ a csillagos ég. Az első szezonjában két meccsen kezdett is a megsérülő Jimmy Garoppolo helyett, majd a 2022-es szezonnyitó előtt Shanahan őt nevezte meg a csapat kezdőirányítójának. Csakhogy ez pünkösdi királyságnak bizonyult, ugyanis Lance a második meccsen kidőlt az egész szezonra, ismét jött Garoppolo, aki szintén megsérült, a harmadik számú Brock Purdy pedig egészen a konferenciadöntőig jutott a csapattal, így idén nyáron megkapta az esélyt, hogy versenyezzen Lance-szel. Purdy pedig élt is vele, és kiszorította az egykori 1/3-as választást, akit ezek után a Dallas Cowboysba cseréltek egy negyedik körös választásért cserébe, ott azonban még nem lépett pályára.

Hiába fizetett tehát egy kisebb vagyont – három első körös és egy negyedik körös választást – a 49ers Lance-ért, két szezon után megváltak tőle, amiben az irányító gyenge teljesítménye mellett a balszerencse is nagy szerepet játszott.

Lance kiválasztása egyébként azért is kimondottan érdekes, mert része annak a láncreakciónak, amit Laremy Tunsil gázmaszkos videója indított be még 2016-ban, valamint a draftot megelőzően arról szóltak a hírek, hogy Shanahan Mac Jonest szeretné kiválasztani 1/3-ra, mert ő illik legjobban a rendszerébe, John Lynch general manager viszont Lance-re szavazott a nagyobb potenciál miatt. A két irányító pályaívét elnézve joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon nem jártak volna jobban, ha a 49ers marad az eredeti elképzeléseinél?

Meglepő csúszás, hullámzó játék, bizonytalan jövő

Justin Fields esete igencsak furcsa, hiszen a 2020-as szezonnak úgy futott neki, hogy Trevor Lawrence mögött ő a második legjobb irányító az évfolyamban, de sokan vélekedtek úgy, hogy inkább egy szinten van a két játékos. Fieldsnek ráadásul kiválóan sikerült az utolsó szezonja az Ohio State-en, ennek ellenére folyamatosan egyre lejjebb került a rangsorokban. Végül ez a draftpozícióján is meglátszott, 1/11-re választotta őt ki a Chicago Bears, amitől a helyiek eksztázisba kerültek. Ez nem is csoda, Fields is azon irányítók sorát erősíti, akik fantasztikus fizikai adottságokkal rendelkeznek, minden dobásra képesek, mellette pedig lábon is veszélyt jelentenek.

Hamar csalódniuk kellett azonban, mert 2021-ben a Bears Andy Daltonnal kezdte meg a szezont, ám a veterán irányító sérülésének köszönhetően Fields hamar pályára került. Az adottságait viszont csak elvétve tudja megmutatni, amiért részben ő, részben a körülmények okolhatók. Az első szezonja után például kirúgták Matt Nagy vezetőedzőt, így viszonylag hamar új stábhoz kellett hozzászoknia, ráadásul az első két évében az elkapósora is kimondottan gyenge nevekből állt, valamint a támadófalban is akadtak gondok. Utóbbi azért elég erősen túl volt fújva, mert az egység szenvedéseiben Fields is szerepet vállalt a lassú döntéshozatalával. A 2023-as szezon előtt aztán már MVP-esélyesnek is kikiáltották mondván, végre lesz előtte támadófal, és D.J. Moore személyében igazi első számú elkapót is kapott, de az eredmények nem, csak a kifogások jönnek.

Folyamatosan jó játékra viszont nem képes, a Chicago pedig a Carolina Panthers gyenge teljesítményének köszönhetően 1/1-re választhat majd a 2024-es drafton. Ennél jobb lehetőségük nem valószínű, hogy lesz Fields lecserélésére, a kérdés már csak az, hogy a villanások, vagy a gyakran előforduló gyenge meccsek nyomnak többet a latba.

Azt hittük, ő került a legjobb helyre, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk

Az utolsó elsőkörös irányító a 2021-es drafton az Alabamáról érkezett Mac Jones volt, és nem is véletlen, hogy őt húzták ki utolsónak, hiszen ebből az ötösből az ő korlátai voltak a legkönnyebben észrevehetőek. Karerőben és atletikusságban is messze elmaradt a többiektől, ugyanakkor úgy tűnt, a hiányosságokat el tudja majd fedni a magas játékintelligenciájával, a gyors és jó döntéseivel. Ezen tulajdonságok miatt gondolhatta például a rendszerébe illő játékosnak Kyle Shanahan. Jones végül mégsem San Franciscóban kötött ki, hanem a New England Patriots draftolta 1/15-re. Abban a pillanatban úgy tűnt, ennél jobb helyzetbe nem is kerülhetett volna, a Patriots múltja miatt mindenki egyetértett abban, hogy ha valaki tudja, hogyan kell ideális körülményeket biztosítani egy fiatal irányítónak, az Bill Belichick. Jones is hasonlóan gondolkozott. „Mindvégig ide akartam kerülni” – árulta el Roger Goodell komisszárnak a draftolása után.

Az újonc évében még úgy tűnt, bejönnek a várakozások, az öt irányító közül ő teljesített a legjobban, még a Pro Bowlra is beválasztották, igaz, ebben szerepe volt annak is, hogy több irányító lemondta a részvételt. Utána viszont minden tönkrement. Josh McDaniels támadókoordinátort kinevezték a Las Vegas Raiders vezetőedzőjének, Belichick pedig úgy döntött Matt Patricia és Joe Judge ideális pótlás lesz, igaz, egyikőjük sem irányított még támadósorokat. Az eredmény katasztrofális lett, így 2023-ban már Bill O’Briennel futottak neki a szezonnak, de csodát ő sem tudott tenni. Már csak azért sem, mert Jones körül nem sikerült megerősíteni az elkapósort és a támadófalat sem 2022-ben, sem idén. Emiatt az irányító hiányosságai felszínre kerültek, egyre többet hibázott, az idei szezon felére pedig minden önbizalmát elvesztette a kezdő pozícióval együtt.

Három különböző támadókoordinátorral és gyenge elkapósorokkal kellett dolgoznia a fiatal irányítónak és gyakran került a földre a támadófala miatt, miközben az edzői stáb szappanoperát csinált abból, hogy ki kezdjen az irányítóposzton. Az eredmény nem is lehet más, mint egy teljesen diszfunkcionális támadósor és egy összetört irányító, ami jó eséllyel Belichick állásába fog kerülni.

Tanulságok

A 2021-es draft elsőkörös irányítóinak pályafutása több fontos tanulsággal is szolgál. Az egyik az, hogy nem minden arany, ami fénylik, és hiába óriási a felhajtás egy-egy draftosztály körül, a valóságban ezen játékosoknak jelentős része nem fog beválni az NFL-ben. Ez azonban ahogy itt is láttuk, nem biztos, hogy 100 százalékban a játékos hibája, a körülmények és a balszerencse is hatalmas szerepet játszanak abban, hogy ki milyen karriert futhat be. És hogy ezt miért fontos tisztázni? Azért, mert a 2024-es draft irányítói hasonló elvárásokkal kerülnek majd be a ligába, és ugyan valóban találunk köztük tehetséges játékosokat, ilyenkor érdemes visszagondolni arra, hogyan beszéltek a 2021-ben kiválasztottakról, és végül milyen karriert futottak be.