Új irányt vett a Milan játékospolitikája, a jelent és egyben a jövőt is építik

A 2021-2022-es szezont bajnoki címmel zárta az AC Milan, ami teljesen váratlan volt és az alapozó mutatók sem támasztották alá azt, hogy Théo Hernandezék alkotnák a legerősebb csapatot a ligában. Az XG-differencia alapján csupán a negyedikek voltak akkor. Az ezt következő, azaz az előző idényben szintén a negyedik helyen zártak a várható gólok különbségét tekintve, ám ekkor már elmaradt az egy szezonnal korábbi alapos felülteljesítés. Stefano Pioli vezetőedző rengeteg kritikát kapott az idény közben, különösen a gyengén sikerült januári időszakot követően, ám a Bajnokok Ligájában ősszel és tavasszal is remekeltek és óriási meglepetésre az elődöntőig jutottak, ahol a városi rivális Internazionaléval szemben maradtak alul.

Nem váltak be a tavaly nyári igazolások

A csapat legértékesebb játékosával, Rafael Leaóval szerződést hosszabbítottak hosszas tárgyalássorozatot követően, és a nemzetközi porondon elért siker miatt azt lehetett gondolni, hogy a vezetőségben sem lesznek változások a nyáron. Ezek után óriási meglepetésként ért mindenkit, hogy az AC Milant birtokló RedBird Capital Partners vezetője, Gerry Cardinale elküldte a klubtól a legendának számító Paolo Maldini technikai igazgatót és Frederic Massara sportigazgatót. Röviddel ezt követően kiderült, hogy Cardinale a Moneyball című filmben Brad Pitt által megformázott legendás sportmenedzserre, Billy Beane-re és a Zelus Analytics társalapítójára, Luke Bornnra bízza az AC Milan átigazolási politikáját. Adatalapú megközelítéssel kívánják kiválasztani a jövőben a játékosokat, ahogyan azt a Brighton & Hove Albion és a Brentford teszi a Premier League-ben, óriási sikerrel a saját maguk által kifejlesztett programok és modellek segítségével – nem pedig az addig megszokott módon, hogy kinéznek egy-egy futballistát, aki jónak tűnik és megfizethető, majd Maldini a személyes varázsának köszönhetően meggyőzi őt.

Fotó: acmilan.com

A 35 millió euróért szerződtetett Charles De Ketelaere a tízes poszton szerepelve nem szerzett gólt a bajnokságban és gólpassza is csupán egy volt. Sergino Dest kölcsönvétele teljes tévút volt, Aster Vranckx alig-alig kapott szerepet, Divock Origi sérült is volt sokszor, és amikor pályára került, akkor sem tudta érdemben pótolni Olivier Giroud-t, az 1027 perc alatt szerzett két gólja és egy gólpassza roppant kevés.

Ezek azok az igazolások, amelyek Cardinale szemét szúrhatták és emiatt szánta rá magát a radikális változtatásra. A klub egyik legértékesebb játékosát rögtön értékesítették, így került Sandro Tonali a Newcastle Unitedhez 64 millió euróért cserébe. Annak ellenére, hogy június közepéig arról lehetett olvasni, hogy Szoboszlai Dominikot vagy Nicolo Barellát szeretné megszerezni a Newcastle, végül a kevésbé sokoldalú Tonalival kötöttek szerződést. A Milannak nagy szüksége volt erre az összegre ahhoz, hogy át tudja alakítani a keretét nyáron, mert évről-évre veszteségesen működik a klub, így az UEFA pénzügyi fair play szabályainak egyre nehezebben tud megfelelni, még úgy is, hogy tulajdonosváltás után három évig kevésbé szigorúak a feltételek, a RedBird pedig 2022-ben vette át a klubot.

Megszerezték a legjobb amerikai játékost

A forrás tehát meglett, így Beane-ék elkezdhették keresni azokat a játékosokat, akiket a piac alulértékel a statisztikai modelljeik által becsülthöz képest. Először a Chelsea két játékosáról kezdtek tárgyalni, ami azért is volt üzletileg előnyös számukra, mert a londoniak mindenképp szabadulni akartak néhány futballistától. Egyrészt már-már kezelhetetlenül bő keretük lett tavaszra, másrészt ők is bevételt akartak termelni, hogy tudjanak költeni a piacon. Így jutott hozzá a Milan 20 millió euróért Christian Pulisic játékjogához. Az amerikait a Chelsea 2019-ben 64 millió euróért szerződtette, ám a londoniaknál nagyon ritkán tudta megmutatni, hogy Dortmundban miért vált közönségkedvenccé. A Chelsea-nél rövid időszakokra tudott csak a kezdőcsapatba bekerülni, általában csere volt. Négy és fél év alatt 15 kisebb vagy nagyobb sérülése volt, ami döbbenetes adat, a Milan orvosi stábjának lesz munkája azzal, hogy egészséges állapotban a még mindig csak 24 éves amerikait. Az árát jelentős mértékben csökkentette a sérülékenysége.

Fotó: Getty Images

Szintén a Chelsea-től csábították el Ruben Loftus-Cheeket, aki a „kékeknél” szintén csak peremember volt. Az ő játékjoga 16 millió eurót kóstált. Thomas Tuchel irányítása alatt voltak kifejezetten jó mérkőzései, a 27 éves labdarúgó a középpálya közepén, a dupla hatos egyik tagjaként, valamint jobb oldali szárnyvédőként is megmutatta, hogy képes akár egy topcsapatnak is a segítségére lenni. A labdakihozatali fázisban a megindulásaival, a labdavezetésével nagyon sokat tud segíteni a csapatának, hogy eljussanak a támadó harmadba, de ott nem ő fogja kiosztani a kulcspasszokat.

A Milanban a jobb oldali nyolcas poszton játszatta eddig Pioli mindkét mérkőzésen, ő pedig hozta is a tőle elvárható teljesítményt, megadja az egyensúlyt a csapatának azzal, hogy visszább lép, amikor a nála kreatívabb Tijjani Reijnders a tizenhatoson belül helyezkedik a három támadó mellett.

Saját klubjától igazolt a sportszakmai tanácsadó, de nem az elfogultság vezérelte

A 25 éves hollandért 19 millió eurót fizettek az AZ Alkmaarnak, ami azért volt különös ügylet, mert Beane-nek öt százalékos részesedése van az AZ-ben, tehát az átigazolásokért felelős milánói szakember a részben saját maga által is tulajdonolt csapatból igazolt játékost. A holland bajnokság egyik legjobb előkészítőjét szerezték meg a középpályás személyében. Reijnders a progresszív passzok száma, a várható asszisztok, a kulcspasszok és a tizenhatoson belülre juttatott labdák tekintetében is a top 10-ben volt az fbref.com adatai szerint.

Fotó: Getty Images

Samuel Chukwueze 18 évesen került Nigériából a Villarrealhoz, és vált európai szinten jegyzett futballistává. 2022 tavaszán a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt a csapattal. Több poszton is kipróbálták őt az edzői a hat év alatt, de a jobbszélső szerepkörben tud a leghatékonyabban futballozni. Szezonról-szezonra fejlődött, a legutóbbit hat góllal és hat gólpasszal zárta. Az összjátékban továbbra is vannak hiányosságai, de ha izolálják neki a jobb oldalt, akkor szinte bármelyik ellenfelét képes megverni akár befelé, akár kifelé indulva. Az ő esetében kétséges, hogy mennyire tud beilleszkedni a csapatjátékba és a védekezés terén képes lesz-e fejlődni.

Pulisichez hasonlóan szintén amerikai válogatott a 20 esztendős Yunus Musah, aki már 17 esztendősen alapember volt a Valenciában. Nem topjátékos még, de minden adottsága megvan hozzá, hogy a jövőben azzá váljon. Három szezont végigjátszott a LaLigában, a gyengélkedő Valenciában nem produkált kimagasló számokat, de a párharcokban nagyon határozott, nehéz őt elnyomni, hatos és nyolcas poszton is bevethető, és amíg Iszmael Bennaszer sérült, addig biztosan lesz is bőven lehetősége a bizonyításra.

Noah Okafor a Red Bull Salzburgtól érkezett csupán 14 millió euróért. A támadóhármas bármelyik pozíciójában bevethető, jól cselező és a labdát magabiztosan megtartó játékos. Valószínűleg nem lesz alapember, ahogyan Salzburgban sem volt kirobbanthatatlan a csapatból, de kiegészítő futballistának kiváló lehet, aki akár a bal, akár a jobb szélen, sőt középen is megoldást jelenthet a mérkőzések hajrájában, sőt kétcsatáros felállás esetén második csatárként is bevethető – Benjamin Sesko mellett sokszor így szerepelt az osztrák bajnokcsapatban.

Nem lenne meglepő, ha a felsorolt hat játékos közül legalább hármat jelentős haszonnal értékesítene a Milan három-négy éven belül, addig pedig a bajnoki címért is versenyben lehetnek a segítségükkel. Loftus-Cheeken kívül mindannyian 25 év alattiak, jelentős potenciállal. A felsoroltakon kívül is érkeztek még játékosok a Milanhoz (ingyen igazolható vagy alacsonyabb osztályból szerződtetett futballisták), de ők aligha kapnak jelentős szerepet a szezon során.

Kiemelt kép: sempremilan.com