Új kapitánnyal lépne még előrébb a női kosárlabda-válogatott

Akkor is mondtuk és azóta is: bármennyire is nehezen emészthető a Spanyolország elleni februári végjáték és bármilyen mély sebet is ejtett a magyar szurkolók szívén, az olimpiáról történő lemaradás aligha fáj jobban bárkinek, mint a játékosoknak és az immár csak volt kapitánynak. Mindannyiuknak ez volt életük nagy lehetősége, egy olyan esély, amely a sportolói pályafutásuk során elvétve adódik, ezt az a tény is alátámasztja, hogy legutóbb 1980-ban delegáltunk női kosárcsapatot az ötkarikás játékokra. Igaz, 1984-ben is kivívtuk a szereplés jogát, ám akkor a politika közbeszólt, de ez akkor is 44 év, a legjobb szándékkal is legalább másfél emberöltő.

Székely Norbert és csapata ezt az irtó hosszú olimpiamentes időszakot zárta le kevés híján – egy fiatal, tehetséges csapattal, amelynek talán még inkább jövője van, mint jelene és múltja. A harmadik kapitányi ciklusát töltő szakember búcsúja kapcsán érdemes visszatekinteni a 2017 óta eltelt időszakra.

A korábban a Sopronnal sikeres és ott több bajnoki címet nyerő Székely a 2017-es Európa-bajnokságon elért 12. hely után vette át a stafétát Stefan Svitektől, azzal a megbízással, hogy minél több fiatal játékost építsen be a válogatottba. Ennek a kritériumnak meg is felelt a szakember, és az első „szembe jövő” nagy tornára, a 2019-es kontinenstornára úgy vezette ki a mieinket, hogy a selejtezőcsoportban kétszer is megszorongatta a nagyon erős Oroszországot, valamint oda-vissza legyőzte Litvániát és Albániát. Az akkori csapatból Határ Bernadett, Horváth Bernadett, Dubei Debóra és Studer Ágnes ott volt az idei olimpiai selejtezőn is, de ekkor még – Határ kivételével – kevésbé voltak meghatározó emberek. A csapat az Eb-n is meggyőzően kezdett, megnyerte a csoportját, ám mégis keserű lehetett a szánk íze, mert a negyeddöntőben Nagy-Britanniával (59–62), az olimpiai selejtezőért vívott meccsen pedig Belgiummal szemben (56–72) maradtunk alul, bár látva a belgák azóta megtett útját, utóbbi talán nem is annyira meglepő.

Ahhoz képest, hogy Magyarországot a világranglistán az ötvenedik hely környékén tartották számon ezekben az években, kimondottan jól hangzott, hogy a hetedik helyen zártuk a tornát, és így vágtunk neki a következő próbatételnek, a 2021-es Eb-selejtezőinek.

Ez a sorozat kezdetben a megszokott mederben folyt, ám idegenben a félprofi (ha úgy jobban, tetszik: félamatőr) Hollandia meglepetésre tíz ponttal legyőzte a toronymagas esélyes csapatunkat, ám Szlovákia ellen ezt gyorsan sikerült korrigálni. A koronavírus-járvány berobbanása olyan anomáliákkal szolgált, hogy a második Hollandia elleni meccsünkre is idegenben került sor, és ott is alulmaradtunk, így hiába nyertünk kétszer az északi szomszédaink ellen, nem jutottunk ki a kontinensviadalra, ezen a ponton pedig igencsak megingott a kapitány pozíciója. A folytatásban tovább zajlott az építkezés, egyfajta generációváltás is végbement, és kialakult az a mag, amelyet ma is ismerünk a válogatottban.

Székely Norbert 2017 óta irányította a magyar női kosárlabda-válogatottat (Forrás: FIBA)

A 2023-as Eb-re nem csak könnyedén kvalifikált Magyarország, ám káprázatos meneteléssel az elődöntőig jutott, ahol a szinte már nemezisünknek számító spanyolokkal szemben maradtunk alul az elődöntőben. A bronzmeccsre elfogyott a szufla, Franciaország könnyedén nyert ellenünk, de a negyedik hely is váratlanul nagy eredmény volt, főleg azok után, hogy az előző tornára ki sem jutottunk. A remek ljubljanai szereplés ugyanakkor olimpiai selejtezős részvételt is jelentett, az pedig sportdiplomáciai siker, hogy ennek a rendezési jogát mi nyertük el Spanyolországgal, Kanadával vagy éppen Japánnal szemben. Az itt történteket vélhetően mindenki ismeri, kár is részletezni, ám az biztos, az elmúlt évtized legnagyobb kudarca mellett a legjobb szereplés is Székely nevéhez köthető, hiszen az 1991-es Eb-bronz óta a legjobb teljesítményt nyújtotta a válogatott, ráadásul immár a 16. a világranglistán.

A párizsi játékokról való lemaradás, vagy éppen annak mikéntje miatt számos sértő támadást kapott a kapitány, aki tehát búcsúzik és már az utódja is megvan Völgyi Péter személyében.

Az idei évadban bravúrt bravúrra halmozó Diósgyőr 50 esztendős szakmai igazgatója és vezetőedzője elődjével ellentétben nem főállású kapitány lesz, megtartja mindkét miskolci pozícióját. Kiváló pedagógusként és nagy tudású stratégaként tartják számon, aki a kemény védekezésre hangolja a csapatait elsősorban. Ebben az idényben, amellett, hogy kíméletlenül átgázoltak a bajnoki mezőnyön – a 18 alapszakasz-meccsből csak az utolsó, számukra tét nélkülit veszítették el Szekszárdon –, az Euroligában is parádésan meneteltek és hárommeccses negyeddöntős párharcra kényszerítették a francia bajnoki címért harcoló Villeneuve d’Ascq Lille-t és karnyújtásnyira voltak a final fourtól. Völgyi az edzői pálya majd minden szegletébe belekóstolt már, hiszen dolgozott férfi csapatnál, sőt bajnok lett 2010-ben a Zalaegerszeggel, és hasonlóra készül idén a DVTK-val is, emellett pedig volt már az év edzője férfi és női vonalon is. Mivel 2017 és 2023 között az U18-as leányválogatott edzője is volt (2019-ben Eb-ezüstérmet szerzett a csapattal), talán mindenkinél jobban ismeri az utánpótlást, hiszen rengetegen megfordultak a kezei alatt, illetve már most képben van az ezután következő korosztályok játékosaival. Utóbbi lehetővé teszi a hosszú távú építkezést, amelyet a 2027-ig szóló szerződése is igazol.

Mivel napjainkban a Diósgyőr számít az első számú női csapatnak Magyarországon és az olimpiai selejtezőn is három játékost adott a tizenkét fős keretbe a miskolci együttes, jó döntésnek tűnik Völgyi kinevezése, ugyanakkor az sem lenne meglepetés, ha a válogatott a fontosabb mérkőzéseit ezentúl a DVTK Arénában rendezné. Ez még persze egyelőre csak teoretikus felvetés, a kapitány első bevetése augusztusban lesz, amikor is a megváltozott rendszerű világbajnokságra selejtez a csapat, egyelőre ismeretlen ellenfelekkel szemben. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy kikkel kezdi meg az új időszámítást a válogatott, hiszen a soproni kudarc után a spanyol Salamanca centere, Határ Bernadett félreérthetetlenül utalt arra, hogy utoljára játszott a nemzeti csapatban, míg a török Mersinben szereplő Kiss Virág arról beszélt, hogy tudomása szerint nem ő az egyetlen, aki a visszavonulást fontolgatja a válogatottól. Persze lehet, hogy ezek csak a keserűség szavai voltak, hamarosan okosabbak leszünk. Ugyanakkor az tény, hogy az új kapitány nem a nulláról kezdi majd az építkezést, hiszen egy nagyon ígéretes csapat állt össze, amelyhez még csatlakozhatnak a tehetséges fiatalok. Juhász Dorka az elmúlt egy évben nem csak az amerikai női profi ligában (WNBA), de az olasz Famila Schióban is letette a névjegyét, és immár vannak légiósaink a lengyel, a spanyol, a francia és a török bajnokságban is, ráadásul az utóbbi években rendre legalább két csapatunk versenyez az Euroligában, amitől a bajnokság színvonala is egyre nő. Jó példa erre a Magyar Kupa, amelyben nemrég az ezer sebből vérző Sopron képes volt legyőzni a Diósgyőrt a fináléban és ott van még a Győr is, amely a bajnokságban most talán a miskolciak legnagyobb kihívója.

Völgyi Péter a DVTK mellett ezentúl a magyar válogatottat is irányítja (Forrás: FIBA)

Elmondhatjuk, hogy pillanatnyilag legalább tizenöt-húsz olyan magyar játékos van, aki megüti a nemzetközi szintet, és ne legyen kétségünk afelől, hogy rajtuk kívül már bontogatja a szárnyát néhány olyan fiatal is, akiről ma még keveset tudunk.

Völgyi Péter kinevezése nem a diósgyőri sikereknek, inkább az azokhoz vezető útnak szól, mivel az egyik legtapasztaltabb, legfelkészültebb magyar edző, ráadásul a játékosok is kedvelik és követik. A feladat, amit kapott, nem könnyű, felelősség bőven van, de ha az utóbbi évtizedek egyik legjobb generációjához az egyik legjobb szakembert rendeljük, akkor van ok a bizakodásra.

Örömteli, hogy ezt a Báder Márton vezette MKOSZ is így gondolja.

Kiemelt fotó: FIBA