A Barcelona és a PSG titánja is ott van az Európa-bajnokság ifjoncai között

A Barcelona és a PSG titánja is ott van az Európa-bajnokság ifjoncai között

2024. jún. 12.

Pénteken a Németország–Skócia mérkőzéssel elkezdődik a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság, így egyre több találgatás, statisztika és érdekesség lát napvilágot. Mi most a tornára benevezett legfiatalabb futballistákat gyűjtöttük egy csapatba. Vannak köztük olyanok is, akik zsenge koruk ellenére minden bizonnyal kulcsszereplők lesznek a válogatottjukban, illetve van olyan is, aki csak néhány percnyi játékban reménykedhet.

Az Európa-bajnokságok történetének legfiatalabb pályára lépő játékosa a lengyel Kacper Kozlowski, a középpályás 2021 nyarán a Spanyolország ellen végül 1–1-es döntetlennel zárult csoportmérkőzés 55. percében lépett pályára, és döntötte meg az addigi korrekordot, amelyet egyébként Jude Belligham állított fel mindössze hat nappal azelőtt. Kozlowski 17 éves és 246 napos volt három évvel ezelőtt, június 19-én.


Egyetlen futballista fiatalabb a jelenlegi mezőnyben és mivel ő minden bizonnyal pályára fog lépni, sőt alighanem kezdőjátékosa lesz a válogatottjának, nagy valószínűséggel új rekord kerülhet bejegyzésre az írott és online archívumokba. Nézzük, ki is ő pontosan! (Az alábbiakban publikált életkori adatokat a torna nyitómérkőzésének napjához, 2024. június 14-éhez viszonyítottuk.)

 

Lamine Yamal (Spanyolország; 16 év, 11 hónap és 1 nap)

Szinte hihetetlen, de ahhoz képest, hogy milyen régóta „velünk” van, még mindig nincs tizenhét éves az FC Barcelona marokkói és egyenlítői-guineai gyökerekkel is bíró gyémántja. A spanyol bajnokságban és a Bajnokok Ligájában megdöntötte a korrekordokat, a játéka pedig már most olyan színvonalú, hogy a legtöbben a Messi utáni korszak fejedelmét látják benne, talán nem is alaptalanul. A tehetségéről sokat elmond, hogy eddigi pályafutása során több meccse van a felnőtt Bajnokok Ligájában (10), mint az ifjúságiban (6), míg a La Liga 2023-2024-es idényében csak egyetlen mérkőzésen nem került pályára.

 

 

Ha Barcelonában jól menedzselik (ilyesmit azért láttunk már az elmúlt két-három évitzedben), nem csak azon nyer nagyot a rossz anyagi helyzetben lévő klub, hogy nem kell a szélső posztra nagy pénzért igazolni játékost, hanem akár, ha a dolgok rosszabbra fordulnak, a játékjogának az eladása is jelentős bevételt hozhat a konyhára. Érdeklődőből persze nincs hiány, az angol topcsapatok mellett a francia PSG is szemmel tartja Európa talán legnagyobb ígéretét. Luis de la Fuente szövetségi kapitány talán azért is válogatta be annak idején, nehogy lecsapjanak rá a felmenői révén a már fentebb taglalt országok, ám közben ő élt a lehetőséggel és bejátszotta magát a La Rojába, immár hétszeres válogatottként várja a kontinenstornát. Olaszország, Horvátország és Albánia ellen biztosan lesz mérkőzése a csapatnak, valószínűleg inkább Yamallal, mint nélküle, ha pedig esetleg a döntőig jutnának, ott már 17 évesen léphetne pályára a fiatal üstökös, a szülinapja ugyanis egy nappal a finálé előtt lesz.

 

Warren Zaire-Emery (Franciaország; 18 év, 3 hónap és 6 nap)

A Paris Saint-Germain ifjú ászával sokan cserélnének, hiszen a nyarat a nemzetközi labdarúgás krémjével töltheti, miután bekerült Didier Deschamps Eb-keretébe. Noha ő egyelőre inkább a jövő embere, mintsem a jelené, három fellépése már így is volt a felnőtt válogatottban, igaz, Aurélien Tchouaméni, Eduardo Camavinga, a reaktivált N’Golo Kanté, valamint Youssouf Fofana mellett, mögött csak részfeladatok ellátására lehet tőle számítani.

 

 

A klubcsapatában nincs ilyen gondja, ott hamar bedobták a mélyvízbe, másfél éve szinte folyamatosan játszik, mindegy, hogy Bajnokok Ligája-meccsről van szó, vagy francia bajnokiról. Zaire-Emery egyébként annak a PSG Akadémiának a növendéke, amelyet nemrég mutattunk be, és amely sokkal nagyobb számban termel ki klasszisokat, mint ahogyan azt az első csapatban elért térnyerésük alapján gondolhatnánk. Neki sikerült, ennyi pedig elég is ahhoz, hogy a nem túl távoli jövő egyik világszinten is meghatározó középpályásaként gondolhassunk rá.

 

Leo Sauer (Szlovákia; 18 év, 5 hónap és 29 nap)

Északi szomszédunk is delegál egy tinédzsert az Eb-keretbe, bár a villámléptű szélső egyelőre ismerkedik még a topfutballal. Teszi mindezt egyébként Hollandiában, a Feyenoord játékosaként, ahol a következő szezonban már a Liverpoolt irányító Arne Slot a mögöttünk hagyott idényben 13 bajnokin látta indokoltnak a futballista szerepeltetését.

 

 

A válogatottban egyelőre kétszer vetette be Francesco Calzona, márciusban Norvégia ellen hét, pár napja San Marino ellen 45 percet kapott. Ezen az Európa-bajnokságon talán megduplázhatja a válogatottságai számát, de minden mást túlzó lenne elvárni az MSK Zilina korábbi tehetségétől, aki egy jó tornával alighanem tovább erősítené a helyét a holland klubnál is. Ukrajna, Belgium és Románia társaságában a továbbjutás gondolatával is kacérkodhatnak a szlovákok, de ehhez nagyobb bravúrokra van szükség egyelőre annál, mint amelyeket feltételezni tudnánk róluk.

 

Semih Kilicsoy (Törökország; 18 év, 9 hónap és 30 nap)

Törökország talizmánja annak ellenére is a helyi futball egyik legnagyobb ígérete, hogy klubjával, a Besiktassal kimondottan viszontagságos időszakot él át mostanában. A 2023-2024-es idényben öt edző is irányította a fekete-fehér isztambuli csapatot, amely ennek ellenére (vagy éppen ezért…) csak a csalódást keltő hatodik helyen zárta a SüperLig küzdelmeit. Ilyen körülmények között tudott a csapata legjobbja lenni a tizennyolc éves Kilicsoy, aki csatárként vagy a szélekről indulva is jobbára hasznosan futballozott az egész idényben, és ha nem szerez 11 gólt, alighanem sokkal nagyobb válság lenne a klubházban.

 

 

A válogatottban nincs rajta ekkora nyomás, hiszen még az út elején jár, eddig kétszer lépett pályára a válogatottban – június 4-én 8 percet játszott az olaszok elleni döntetlen (0–0) során, hat nappal később pedig kezdőként játszott egy félidőt a lengyelek elleni felkészülési mérkőzésen (1–2). Ez a torna valószínűleg még nem róla szól majd, ám könnyen lehet, hogy Vincenzo Montella afféle meglepetésként beveti majd Georgia, Portugália vagy Csehország ellen. A taktikai repertoár bővítésére alkalmas és mivel még nem túlzottan ismert játékos a nemzetközi mezőnyben, nehéz is készülni rá. A törököknek amúgy is lesz támogatása majd a stadionokban a Németországban élő óriási török diaszpóra miatt, márpedig ilyen támogatás mellett sokra lehetnek képesek a félholdasok, akár Kilicsoy remeklésével is…

 

Gabriel Sigua (Georgia; 18 év, 11 hónap és 15 nap)

Az ő helyzete meglehetősen érdekes a torna totális újoncánál, hiszen van két válogatott fellépése, de az egyik tavaly márciusra, a másik tavaly októberre datálható, azóta nem jutott szerephez a francia Willy Sagnol csapatában. A 190 centiméter magasra nőtt védekező középpályás a svájci óriás, az FC Basel profija már és hiába játszott ebben az idényben 13 bajnokin, egy különös történés miatt lehet ott most Németországban.

 

 

Történt ugyanis, hogy a válogatott egyik korrekordere, a Slovan Bratislavában légióskodó, 38 éves Dzsaba Kankava még pályára lépett a Luxemburg elleni pótselejtezőn, ám a kijutás után visszavonult a válogatottságtól, annak ellenére, hogy karrierje csúcsa lehetett volna egy ilyen tornán szerepelni. A döntését már korábban meghozta, ehhez csupán tartotta magát, mondván sikeres kvalifikáció esetén csak szurkolóként lesz jelen a kontinensviadalon. Ez viszont utat nyitott a fiatal Sigua előtt, akinek minden pályán töltött perc ajándék lenne az Eb-n, ám ezzel így lesz minden csapattársa is, hiszen a kaukázusi országban végig ünnepelnek majd a kontinensviadal során – függetlenül az elért eredménytől.


Kiemelt kép: Alamy Stock Photo 

Szerző

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

Az első futballemléke az 1998-as világbajnokság. Talán ezért lett később a francia futball és az Arsenal rajongója. A catenaccio-tól a gegenpressing-ig minden elkápráztatja. Mindegy, hogy női U17-es, vagy argentin harmadosztályú férfimeccset néz, az első dolga megfigyelni, kik viselik a 10-es mezt. Néha még a Dunaferr 2000-es bajnokcsapatával álmodik.