A Bologna két bajnokságot, a Fiorentina európai kupát nyert magyar edzővel

 

Sorozatunk első részében összegeztük, hogy a magyar edzők közül kik érték el a legnagyobb sikereket, kik ünnepelhettek bajnoki címet Olaszországban. Ezt követően elkezdtük klubonként végignézni, hogy az egyes olasz csapatoknál mely honfitársaink dolgoztak az évek alatt és milyen eredményességgel végezték a munkájukat.

Aktuális epizódunkban északtól dél felé vesszük az irányt, Toszkána és Emilia-Romagna nevesebb egyesületeinek történelemkönyveibe lapozunk bele. Munkánk során jelentősen támaszkodtunk Andreides Gábor és Dénes Tamás Weisz és a többiek című könyvére, illetve különböző olasz forrásokra.

Miután az 1920-as évek elején az első magyar játékosok és edzők Itáliába szerződtek, honfitársainknak egyre jobb hírük lett az országban, tárt karokkal fogadták a kalandvágyó magyarokat, akikre felnéztek, tanulhattak tőlük. Több esetben egy-egy kisebb magyar csapattól egyszerre többen is szerencsét próbáltak Olaszországban, hiszen több pénzt kereshettek külföldön, mint az (ál)amatőrizmus idején Magyarországon, így előfordult, hogy egyes csapatoknál magyarok váltották egymást a kispadon.

 

A Bologna kétszeres bajnok lett a magyar sikeredzővel

Az 1930-as évek elejétől az 1940-es évtized végéig több magyar edző is megfordult a Bologna kispadján. Honfitársaink sorát Lelovich Gyula nyitotta, aki 1932-ben KK-győzelemig vezette a csapatot, miközben a Serie A-ban ezüstérmesek lettek a Juventus mögött. A vasi származású tréner 1930-ban a Bolognánál kezdte három évtizeden át tartó olaszországi szereplését, mely során még további három alkalommal tért vissza a Rossoblúhoz: kétszer az első csapat élére, egyszer pedig az ifjúsági együttest koordinálta.

Az első távozása után Nagy József helyettesítette, aki a harmadik helyig vezényelte a csapatot az olasz bajnokság 1932–1933-as kiírásában. A következő idényben több olasz edző dirigált, majd Nemes Kovács Lajossal a kispadon fejezték be a negyedik hellyel záruló szezont, ezután az Interrel korábban bajnok Weisz Árpád vette át tőle a gyeplőt. A magyar sikeredző 1935-ben lett a Bologna edzője, és az első szezonjában megtörte a Juventus hegemóniáját, a piros-kékek egymás után két bajnoki címet szereztek. Emellett az 1937-es párizsi világkiállításon rendezett labdarúgó-torna döntőjében 4–1-re legyőzték a Chelsea-t, mellyel nagy nemzetközi figyelmet vívtak ki. 1938 októberében a zsidó származású Weisznek és családjának a faji törvények bevezetésével el kellett hagynia Olaszországot. Utódja az osztrák Hermann Felsner lett, akivel a csapat újból bajnok lett. Bár a szezont Weisszel kezdték el, ezt a bajnoki címet hivatalosan nem írták be a magyar edzőnek. Bolognai távozása után Párizsban igyekezett munkát találni, majd Hollandiába került, ám miután a németek lerohanták az országot, 1942-ben letartóztatták a családját. Feleségét és két gyermekét Birkenauban megölték, Weisz Árpád pedig 1944. január 31-én, Auschwitzban veszítette életét. Emlékét hazánkban és Olaszországban is nagy becsben tartják.

Rajtuk kívül magyar edzőként még a Juventusszal bajnoki címig jutó dr. Sárosi György irányította a csapatot az 1957–1958-as szezon közben, a Bologna akkor a hatodik helyen zárt.

 



Régi magyar sikerek Emilia-Romagna régióban

A Bologna szomszédos riválisát, a Modenát összesen tíz különböző magyar edző irányította az évek során – váltakozó eredményességgel.

1924-től kezdve Gonda László, a párizsi olimpián az észt válogatottat irányító Kónya Ferenc, a csaknem 30 éven keresztül Olaszországban edzősködő Payer Imre és a korábbi nyolcszoros magyar válogatott fedezet, Ging József vezették a csapatot akkoriban, amikor még több csoportban zajlottak az olasz első osztály küzdelmei. A Serie A első kiírásában, az 1929–1930-as egyesített bajnokságban az ír származású Ging a 18 csapatos mezőny 12. helyére vezette a „kanárikat”. A következő két idényben olasz edzők dirigálták a csapatot, de az kiesett az első osztályból. 1932-től kezdve Rády Vilmos és Klug Richárd több alkalommal váltották egymást a másodosztályú csapat kispadján. Menet közben az ugyancsak hosszú olaszországi pályafutást letudó Hajós Árpád is megfordult a klubnál.

A Modena 1938-ban Nehadoma János irányítása alatt jutott fel a Serie A-ba, két évvel később pedig Ging újabb regnálásában esett ki onnan. A külföldi edzőkre vonatkozó korlátozások és a második világháború miatti szünet után az 1950–1951-es szezonban volt újra magyar edzője a csapatnak Senkey Imre személyében, azonban nem sikerült kiharcolni vele a feljutást. Az évtized végére már inkább a bennmaradásért küzdöttek a második vonalban, amikor a Bolognát is irányító Lelovich több alkalommal feltűnt a kispadon.

A környékbeli Parma csapatát az egykori MTK-játékos Halmos Armand az 1930–1931-es idényben vezette a másodosztályban. Az évtized végén viszont már csak a harmadosztályban szerepelt a klub, amikor Szalay Pál, majd Veréb József irányította a szakmai munkát.

Halmos első olaszországi állomáshelye a ferrarai SPAL volt, melyet csoportja harmadik helyéhez segített a Prima Divisione 1922–1923-as kiírásában. A kék-fehéreket később másfél idényen keresztül a Juventus fiatalon elhunyt kiváló edzője, Károly Jenő testvére, Károly Béla irányította. 1929 és 1931, valamint 1935 és 1936 között a Ferencváros egykori magyar bajnok játékosa, Hlavay György felelt a csapatért – utóbbi alkalommal vele estek ki az országos másodosztályból a harmadik vonalba. Két feltűnése közt az 1934–1935-ös szezonban Balasits Mihály játékos-edzőként irányította a csapatot a másodosztályban. Egy évtizeddel később az azelőtt a Juventust, az Intert és az AC Milant is vezénylő Viola József is leült a ferrarai kispadra, de nem itt érte el legnagyobb sikereit. A SPAL a magyar trénerrel a második világháború alatt zajló Alta Italia B-C bajnokságban nyolcadik lett a csoportjában.

 



Kupagyőztes magyar edző Firenzében

Áttérve Toszkána csapataira, a Fiorentinát több korszakban is éveken keresztül magyar trénerek irányították. 1926-tól 1931-ig csak honfitársunk ült a kispadon a csapatot korábban játékosként is erősítő Csapkay Károly, valamint a tízszeres magyar válogatott hátvéd, Feldmann Gyula személyében. A két edző egymás után és közösen is vezette a csapatot, utóbbival jutottak fel a Serie A-ba. Csapkay sokakkal ellentétben nem töltötte a teljes edzői pályafutását Olaszországban, hanem bő egy évtized után hazatért és Magyarországon is több csapatot irányított. Feldmann néhány olasz szerepvállalás után szintén visszatért, és az 1939–1940-es idényben az MTK-t gardírozta. Az osztrák Hermann Felsner után Rády és Ging révén újra magyar edzők vezették a Serie A élmezőnyében tanyázó együttest. Az 1946–1947-es idényben Senkey mentette meg a kieséstől a csapatot, majd az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején az AC Milannal korábban bajnoki címet nyerő Czeizler Lajos több ízben volt a violák edzője. A legnagyobb firenzei magyar siker az Aranycsapat emblematikus alakja, Hidegkuti Nándor nevéhez köthető, akivel a csapat 1961-ben az Olasz Kupát és a Kupagyőztesek Európa-kupáját egyaránt megnyerte.

Az MTK stadionjának névadója csak néhány évet dolgozott Olaszországban, hazánkon kívül Lengyelországban, Egyiptomban és az Egyesült Arab Emírségekben edzősködött.

A Lucchese első magyar szereplője a fellelhető információk alapján Deutsch Árpád lehetett, aki 1922-ben játékos-edzőként tevékenykedett a csapatnál. Az 1930-as évek elején a luccai együttes kiesett az első osztályból, a másodosztályban pedig Weszter János és Veréb is feltűnt az oldalvonal mellett. 1933-tól a Torino későbbi magyar sikeredzője, Egri-Erbstein Ernő irányította a csapatot, akinek vezetésével a harmadosztálytól a Serie A-ig jutottak. A Lucchese az 1936–1937-es első élvonalbeli idényében hazai pályán nem kapott ki és újonc létére a hetedik helyen végzett. A sikeres idény után a csapat legjobbjait elvitték a tehetősebb olasz klubok. Erbstein betegsége miatt vidékre költözött, majd már nem is tért vissza a helyi fasiszta hatalom miatt.

„Erbstein nem csak a kéznyomát hagyta a klubon – ő maga lett a klub”

– tartották róla a helyiek.

A Lucchese az 1940–1941-es szezonban Kutik András irányításával a másodosztály középmezőnyében végzett, majd Klein László, Ging és Hajós Árpád egyaránt rövid ideig ugrott be a csapathoz. Az 1950–1951-es szezonban közvetlenül a Juventusszal elért sikerei előtt Sárosi György tartotta bent a Serie A-ban az együttest a 20 csapatos mezőny 15. helyét megszerezve.

 

A Pisa csapatát négy magyar edző irányította a régmúltban, egyesek többször is szerepet vállaltak a klubnál. A már említett Ging hosszú olaszországi évei alatt három különböző évtizedben is dolgozott a festői szépségű városban: 1920 és 1924 között a területi felosztású bajnokságban trenírozta a csapatot, az 1930-as években két részletben újabb hat évig dirigált a harmadik vonalban, 1940-től 1943-ig pedig a másodosztályban vezette a piros-feketéket. A köztes időszakban korának egyik legjobb játékosa, Orth György 1933 és 1935 közti munkássága alatt feljuttatta a Pisát a másodosztályba, később Csapkay és Szalay Pál egy-egy teljes szezont sem töltött a klubnál.

Az 1923 és 1933 közötti egy évtizedben négy magyar edző irányította az Empolit. A sort Guzsik Ernő nyitotta, akitől Papp József vette át a stafétát, majd egy év szünet után a Kispest korábbi játékosa, Fatter Károly ülhetett le a kispadra első edzői megbízatása alkalmával. 1929-től kezdve négyből három évben Peics Sándor volt az akkoriban csak a harmadosztályban szereplő csapat edzője, majd később hosszú éveket töltött Portugáliában is. A második világháborút követően Takács József vezette a csapatot, amikor sikerült kiharcolni a másodosztályú feljutást.

Az ugyancsak környékbeli Siena élén Klein László az 1926–1927-es idényben tevékenykedett a toszkán regionális bajnokságban. Az Empolinál töltött évei közt Peics egy szezonban vezette az együttest a harmadosztályban. A Torinóval korábban egy bundabotrány miatt elvett bajnoki címet jegyző Schöffer Imre 1932 és 1934 között edzette a csapatot, majd 1935-ben Veréb vezetésével jutottak fel először a Serie B-be.

A következő epizódban Olaszország középső része felé vesszük az irányt. Többek közt felelevenítjük, hogy melyik magyar edzővel nyert bajnoki címet az AS Roma, és megtudhatjuk, hogy mely honfitársaink irányították a Laziót vagy a Pescarát.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu