A földönkívüli, a csodacsere no meg a magányos harcos – avagy a Premier League góllövőlistájának fura élmezőnye, Haalandtól Mbeumóig

Kicsit mintha megbolondult volna a Premier League góllövőlistájának élmezőnye, vagy mondjuk úgy, meglehetősen fura képet fest. Egyrészt egy földönkívüli az éllovasa, amit persze megszokhattunk már az elmúlt két évben, bár azt azért mégsem, hogy öt forduló elteltével kétszámjegyű legyen a termése. Másrészt ott vannak az „üldözők” – bár nagy jóindulattal nevezhetők csak annak –, akik egytől-egyig meglepetésemberek. Szaladjunk is rajtuk végig.

1. Erling Haaland: 10 gól (Manchester City, 0 assziszt)

Nehéz már mit mondani a norvég csodacsatárra, de hát nem is biztos, hogy szavakkal kell őt méltatni, sokal beszédesebbek a számai. Az Arsenal elleni szuperrangadón is betaláló klasszis a 100. City-gólját szerezte meg a 105. klubfellépésén, ha csak a bajnokikat vesszük, 73 gólnál jár 71 PL-meccs után. Egészen elképesztő. Leginkább az, hogy mindössze két év alatt – két szezon és öt forduló, hogy egész pontosak legyünk – érte el a százas határt, persze, hogy nem látott még ilyet a Premier League.

Az, hogy öt forduló után 10 gólnál jár, mégsem egyedülálló az angol labdarúgás történetében, 1930-ban az Aston Villa futballistája, bizonyos Tom Waring ugyanennyit szerzett. Ha az egykori birminghami középcsatár – kinek hamvait a Villa-tábor, vagyis a Holte End előtti kapunál szórták szét 1980-ban – akkori végső termését utánozni próbálja Haaland, továbbra is igen nagy tempót kell diktálnia, minthogy a Pongónak becézett center 49 találattal fejezte be az 1930-1931-es bajnoki idényt. Ettől még Haaland PL-átlaga, hogy 79 percenként betalál, az 1992 óta íródó pontvadászat abszolút rekordja.

No de a 100 gól az 100 gól, amelyből 71-et szerzett tehát Haaland a PL-ben, 18-at a BL-ben (21 meccsen), nyolcat az FA-kupában, egyet a Ligakupában. 73-at ballal, 14-et jobbal, 12-t fejjel ért el, egy (a Chelsea ellen) a hátáról pattant be. Hatszor bombázott a tizenhatoson kívülről a kapuba, a többit azon belülről rámolta be. A Wolves amúgy a kedvenc angliai ellenfele, négy meccsen nyolcszor volt velük szemben eredményes, de a hétvégi vetélytárs Arsenalnak is lőtt már hármat. Mint az a BBC kimutatásából is kiderül, Haaland két hónappal a 24. születésnapja után tart 235 élvonalbeli csapatban szerzett gólnál, ebben a korában Cristiano Ronaldo 117 találatnál járt, Lionel Messi 184-nél.

Ő egyébként a negyedik játékos, aki Pep Guardiola irányításával elérte a 100 gólt, korábban Messinek, Sergio Agüerónak és Raheem Sterlingnek sikerült még.

De ha valakit érdekel, milyen rekordok megdöntése vár még rá, íme: Alan Shearer a Premier League gólrekordere 260 találattal, a jelenlegi tempójában Haaland a 2029-2030-as szezonra szárnyalná túl; éppen 260-at lőtt egyébként Agüero a City mezében (valamennyi sorozatot figyelembe véve), azt a hatodik szezonjában már felülmúlná a norvég; a BL-ben Cristiano Ronaldo a csúcstartó a maga 140 dugójával, Haaland 41-et vágott eddig, azaz szezononkénti tíz góllal számolva tíz év alatt behozná…

2. Luis Díaz: 5 gól (Liverpool, 1 assziszt)

A kolumbiai kapcsán nemrégiben értekeztünk arról, vajon a szokásosan pompás szezonkezdeteit képes lesz-e kinyújtani, és a folytatás is ugyanolyan gólgazdag lesz-e, mint a start.

Nos, úgy tűnik, Luis Díaz nem akar leállni. A Manchester United elleni duplája után a hétvégén a Bournemouth ellen is kétszer csengetett. Az elsőnél a kapujából feleslegesen kirongyoló Kepa Arrizabalaga mellett tolta el a labdát, és lőtt az üresen hagyott kapuba, majd a tizenhatoson belül, a bal oldalon kapott labdát, és robinsoni magányában simán ellőtte azt a kivetődő kesztyűs hasa alatt. Így lett a háromból öt. Ezzel máris több gólt rúgott, mint az első teljes liverpooli szezonjában, és mindössze háromra van az elmúlt idénybeli nyolctól.

„Nagyon szépen fejezte be az akciókat, de legalább annyira fontos, hogy hogyan jutottunk el addig, hogy helyzetbe kerüljön

– dicsérte a kolumbiait és csapata felépített akcióit Arne Slot. –

Az elsőnél Konatétól a felismerés volt nagyszerű, hogy a védelmi vonalát magasra feltoló, agresszívan letámadó ellenféllel szemben Díazt hosszú labdával érdemes indítani, a másodiknál pedig Alexander-Arnold remek labdavezetése és átadása kellett ahhoz, hogy Díaz ziccerbe kerüljön.”

Öt bajnokin szerzett tehát öt gólt, ennél prímábban a Liverpool PL-történetében csak Micahel Owen (2000) és Mohamed Szalah (2020) kezdett idényt, mindketten hat góllal jelentkeztek akkor. Ettől még a korábbi kérdés él, vagyis hogy a dél-amerikai tartja-e ezt, vagy az ehhez hasonló góllövő formát. Ha igen, joggal kérdezheti, ki ez a Chiesa… Nem feltétlenül ő persze a legnagyobb posztriválisa, hanem Cody Gakpo, aki a hétközi, Milan elleni BL-mérkőzésen kezdett is, de hiába játszott jól a holland, Díaz felvette a kesztyűt, és a Bournemouth ellen jelezte, ő a csapat első számú balszélsője. Amely poszton meglehetősen nagy a variációs lehetőség: Díaz és Gakpo mellett Federico Chiesa, és akár Darwin Núnez vagy Diogo Jota is szerepet kaphat. A kolumbiai labdavezetése, cselezőkészsége eddig is világklasszis volt, rendre nagy munkabírással dolgozik, a letámadásban is jeleskedik, de a még több jó befejezéssel, vagyis a gólok és az asszisztok számának növelésével léphetne szintet.

3-5. Jhon Durán: 4 gól (Aston Villa, 0 assziszt)

Ez a kolumbiai sem tud leállni. Az ötödik játéknapon is csereként állt be, és negyedszer is betalált Jhon Durán (131 percet töltve összesen a gyepen). Korábban kétszer győztes gólt szerzett, egyszer nagyon kellett a győzelemhez a gólja, a hétvégén a Wolves elleni presztízstalálkozón pedig ő biztosította az Aston Villa győzelmét. Azzal nyert 3–1-re Unai Emery csapata, amelyik megint csak akkor játszott igazán veszélyesen, amikortól Durán is a pályán lehetett. Fel is van adva a lecke a spanyol trénernek, és lassan érdemes lesz azon elgondolkodnia, megérné-e a meccs elejétől a Watkins, Durán duóval támadni.

Az ő játékrendszerében van ugye két hatos, azok két oldalán egy-egy nyolcas/tízes (legutóbb John McGinn és Jacob Ramsey volt az), valamint két támadó: egy klasszikus középcsatár (Ollie Watkins), plusz egy többet visszalépő, mélységből is elindulni képes ember (Morgan Rogers). Két centert nem mindig lát szívesen egyszerre a gyepen – ha ég a ház, nyilván igen –, ráadásul saját bevallása szerint sem működött az előző szezonban Watkins és Durán játékkapcsolata. Idén azonban elkezdte rúgni a gólokat a csapat olyankor, amikor mindketten fent vannak a pályán, és bizony a Villa Parkban sokan kiáltanak azért, hogy ez legyen a sztenderd megoldás. Először esett meg mindenesetre, hogy mindketten betalálnak olyankor, amikor egyszerre vannak a pályán, Emery újságírói kérdésre beszélt is arról, gondolkodik-e azon, hogy kettejüket együtt jelölje a kezdőbe.

„Egyelőre tanuljuk, és próbáljuk megérteni, kit hogyan használhatunk. Nagyon örülök Jhon góljának, Konsáénak is, Morgan Rogers két asszisztjának. A jó egyéni teljesítmények nagyon sokat tudnak hozzátenni a csapat teljesítményéhez.”

Avagy a kérdésre nem válaszolt, de majd biztosan a tettek beszélnek helyette. A Wolves elleni első félidőről (0–1 volt akkor) azért megjegyezte, a legrosszabb 45 perce volt a csapatnak, amióta 2022 novemberében átvette azt. Még szerencse, hogy sokkal több volt pazar Villa-félidőből. Mint amilyen a Wolves elleni második felvonás lett, amikor Watkins és Durán egyszerre lehetett a gyepen…

3-5. Nicolas Jackson: 4 gól (Chelsea, 2 assziszt)

Szidták tavaly eleget, főként, amikor tíz forduló elteltével még mindig csak két gólnál járt, a helyzeteit meg egyre másra puskázta el. Aztán 14 bajnoki gólt mégiscsak összehozott, igaz, majd’ 19-es xG-vel, avagy jócskán alulrúgta azt a gólmennyiséget, amit a helyzetei minősége alapján szereznie kellett volna. Csak hát azt felejtették el sokan, hogy egy (akkor még) 22 éves játékosról van szó, aki az első idényét tölti a Premier League-ben, ráadásul egy abszolút átalakulóban lévő együttesben, amelyiknek új az edzője, amelyikbe a világ minden tájáról érkeztek futballisták, amelyiknek ki kell még találni a játékát, ahogy a klub identitását is.

A kaotikus állapotokon igyekezett úrrá lenni Mauricio Pochettino, és ebben próbált minél eredményesebb lenni Nicolas Jackson. Nem sikerült mindenkit meggyőznie, de meg-meg csillantott valamit, idén pedig, az újabb nyári átalakítás és Enzo Maresca kinevezése óta egyre markánsabb játékot produkál. Érettebb focit. Remekül lép vissza a labdákért, vagy csak húzza ki a védőjét, hogy mélységből beindulhassanak a társak, a kapu előtt egyre többször választ jó megoldást. Az, hogy kiváló a fizikuma, gyors, erőszakos, képes jó tempóban megérkezni a kapu elé, már az előző szezonban kiderült róla, de mintha most kezdene kikerekedni a játéka, megmutatkozni a valós tudása.

És amit most látni a szenegálitól, az felettébb ígéretes (ahogy egyébként a sokat szapult Chelsea is). Így érezhetik a klub sportigazgatói is, merthogy még ebben a hónapban további két évvel meghosszabbították a szerződését. Nem mintha az egyhamar lejárt volna: 2031-ről módosították 2033-ra. Hiába, fő a biztonság…

Szóval egyre jobbak a Jackson-mozdulatok, az pedig, hogy az ötödik forduló után négy gólnál és két gólpassznál jár, igazán dicséretes. Az is, hogy nem hajlandó lemondani a kilences posztról, illetve a kezdőcsapatbeli helyéről, jóllehet sokan úgy vélték, a hosszú sérüléséből visszatérve Christopher Nkunkué lehet az. Vagy akár a nyáron szerződtetett Joao Félixé. De nem. Az még mindig a szenegálié, akinek a legfőbb feladata lesz tovább javítani a gólszerzési hatékonyságát. Persze az, hogy rendre helyzetbe tud kerülni, hatalmas érték. Ő maga is azzá válhat, és a West Ham elleni befejezései arról árulkodtak, hogy képes a fejlődésre: előbb hosszú labdavezetés után rúgta el ügyesen éles szögből Areola lábai között a labdát, majd középen, nagyszerűen kilépve a védők közt indult meg a kapu felé, hogy aztán higgadtan, külsővel fejezze be az akciót.

S ha így folytatja, nem kell attól tartania, hogy kiszorul, legyen bármennyire is bivalyerős a kékek támadósora.

3-5. Bryan Mbeumo: 4 gól (Brentford, 0 assziszt)

A mezőny harmadik négygólos támadója Bryan Mbeumo, aki valami varázslatos mozdulattal lőtte ki kapásból a felső sarkot a Tottenham-stadionban. 23 másodperccel a kezdő sípszó felhangzása után.

Az újabb álomkezdés után – a Manchester City ellen ugyancsak az első 25 másodpercben szerzett vezetést a Brentford – megint jött a keserű ébredés. Itt érdemes megjegyezni, hogy az előző szezon kezdete óta a Brentford vesztette el a legtöbb pontot nyertes állásból (36-ot). Pedig Mbeumo előtt adódott még lehetőség, csak épp a magát elcselező Guglielmo Vicario hibáját nem tudta kihasználni. Nyilvánvalóan nagy a teher a kameruni támadó vállán, egyrészt, mert az „ikertesó”, Ivan Toney Szaúd-Arábiába igazolt, másrészt mert az angol centert pótolni hivatott Yoane Wissa jó időre kidőlt. És Mbeumo úgy kezdett idén, hogy ne nagyon érződjön Toney hiánya – az első három fordulóban három gólt hintett. A Southampton elleni duplája nagyon kellett az újonc elleni győzelemhez, a Palace-szel szemben a vezetést szerezte meg csapatának.

De hát tudjuk, mennyire fontos a Brentfordnak Mbeumo, és hogy mennyire nehezen pótolta az előző szezonban a bokasérülése miatt hosszú hónapokra kidőlő klasszisát. A brentfordi veszélyfaktor alaposan csökken, ha Mbeumo nem lehet a pályán, ezt azért a riválisok is tudják. És ha bravúrt egyik top 6-os ellenfelével szemben sem tudott a Frank-csapat bemutatni, valamelyest felsóhajthat, mert három olyan látogatáson van túl, amelyik a nálánál jobb csapatoknak is fejtörést okozna. Az Anfieldre, az Etihadba és a Tottenham otthonába sem kell már elutaznia, ezeket letudta, és ha pont nélkül is maradt, időnként igencsak biztató játékot produkált.

Most jöhet a pontgyűjtés időszaka, amikor otthon fogadja a West Hamet, majd a Wolverhamptont. Egyik sem lesz persze gyerekjáték, de ha nem akar magának nagyobb bajt, az egyiket legalább meg kell nyernie. Ahhoz persze az sem ártana, ha sérülések tovább már nem gyötörnék a nagyok ellen is igen markánsan futballozó londoniakat.