A Győr feljutásával és a Pécs kiesésével ért véget a tovább fogyatkozó NB II

Rögzítsük a legnagyobb érdeklődésre számot tartó tényt: az ETO FC Győr 2015 májusa után visszatér az NB I-be. Négyszeres bajnokcsapatként hisszük, hogy ott is a helye. A Quaestor-csoport körüli botrányok méltatlan véget vetettek a fennállása 120. évét élő klub élvonalbeli történelmének, de most lehetőség nyílt új fejezetek és új lapok megírására. A harmadosztályt is megjáró zöld-fehérek egy kaotikus idény végén jutottak vissza, hiszen miután jól rajtoltak Antonio Munozzal, a tavasz elejére teljesen összeestek és ezen állapotukon a Diósgyőrrel korábban sikeres Kuznyecov Szergej sem tudott érdemben változtatni. Világi Oszkár tulajdonos tizenkilencre lapot húzott és a 29. forduló után újra edzőt cserélt: Borbély Balázst a Dunaszerdahelyi AC jelentette kalapból húzta elő némileg váratlanul, de a számítás bevált és az egyetlen lehetséges módon, az utolsó öt bajnokit hibátlanul abszolválva elérte a csapat a második – feljutást érő – helyezést. A Nyíregyháza dicsőséges útjáról korábban mi is írtunk, ők annyira kilógtak a mezőnyből, hogy az utolsó hetekben kis túlzással teljesen kicsúsztak a rivaldafényből, mert a harc inkább mögöttük dúlt. Ezzel együtt Győrben sem dőlt még el e sorok írásakor, hogy maradhat-e vezetőedző Borbély, de maradjunk annyiban, elég rossz képet festene a klubról, ha egy ekkora siker után mással állnának rajthoz ősszel…

A szomorú harmadik szerepe a Vasasé, amely a tavalyi élvonalbeli kiesés után képtelen volt az azonnali visszatérésre, és e miatt lehet okolni a játékosokat, az edzőket, a vezetőket, tehát saját magukat, mert az a csapat, amelyik képes 3–0-ra legyőzni a Nyíregyházát és 6–0-ra a Győrt, az joggal vágyik az OTP Bank Ligába. Márpedig a Vasas ősszel ezt megtette hazai körülmények között, igaz, még Desits Szilárddal, ugyanakkor a rengeteg (szám szerint 10) döntetlen folyamatosan nyitva hagyta a botladozó ETO előtt a kaput, amely így a végén be is surrant rajta. Itt is volt edzőváltás, Desitset Gera Zoltán váltotta az utolsó 12 bajnokira, és a 2.17-es meccsenkénti pontátlaga felül is múlja elődjéét (1,86), pechjére ő nem tudott bravúrokat hozni a Szpari és az ETO vendégeként sem. A legfájóbb azonban mégiscsak az Ajka és a Tiszakécske elleni hazai döntetlen, ha ezeket – papírforma szerint esélyesként – hozzák a piros-kékek, most vélhetően őket méltatnánk, így viszont annyi marad, hogy elmondjuk, Tóth Milán személyében az egész bajnokság legeredményesebb játékosát adták, az ifjú csatár a szintén 18 gólos kozármislenyi Kirchner Krisztiánnal holtversenyben lett gólkirály. A Vasasnál át kell gondolni a koncepciót, hogy megéri-e az egyébként szép pedigrével bíró, de sokszor már enerváltnak, motiválatlannak tűnő korábbi válogatott játékosokra építeni a csapat gerincét, hiszen velük nem csak az NB I-ből zúgtak ki csont nélkül tavaly, de idén az NB II mezőnye is megugorhatatlan akadálynak bizonyult. Egyelőre Gera jövője is kérdéses, ám a szurkolók többsége inkább őt tartaná meg, mint a keret zömét, ami egyfajta iránytű is lehet a döntéshozók felé. Akárhogy is: Gera Zoltán első klubedzői munkáját hiba lenne ennyiből megítélni, majd ha levezényelhet egy (-két) teljes felkészülést és megkapja azokat a játékosokat, akikkel ő akar együtt dolgozni, okosabbak lehetünk az ő személyét illetően is, ez a beugrás nem volt rossz, hiszen számszerűen javított a csapat eredményességén, más kérdés, hogy ez sem volt elég a dicsőséghez.

A Merkantil Bank Liga végeredménye (Forrás: eredmények.com)

A negyedik helyen a Szeged végzett, amely idén is csak a dobogós helyezések mögé ért oda, az ötödik pedig meglepetésre az a Kozármisleny lett, amely még az NB II mezőnyéből is kilóg a békeidőket idéző, kétségtelenül bájos hazai pályájával és a nem túl nagynevű játékosaival. Aczél Zoltán második „eljövetele” ismételten szép idényt hozott el Baranyába, a Misleny az egész szezonban közelebb volt a feljutáshoz, mint a kieséshez, ami azért nagy szó, mert egy évvel ezelőtt bizony nagy volt a körömrágás, hogy megtartsák a másodosztályú tagságot. Kirchner személyében adtak egy gólkirályt a ligának, de ezt fentebb már említettük, azt viszont nehéz elképzelni, hogy ez az idény megismételhető.

A középmezőnyben a Gyirmót elégedett lehet a hatodik helyezésével, főleg annak fényében, hogy igencsak gyengén kezdték a bajnokságot. A nagy reményekkel kinevezett Csizmadia Csaba nyolc mérkőzés alatt egyszer sem tudta győzelemre vezetni a kisebbik győri csapatot, öt döntetlenje pedig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megtarthassa az állását. A szakmai igazgató, Tamási Zsolt ült le a kispadra és vele szárnyalni kezdett a csapat: sorozatban négy győzelemmel kezdett, majd márciusig csak a Nyíregyháza ellen szenvedett vereséget. Miután a csapat a hajrára légüres térbe került (azaz nem volt fenyegetve a kieséstől és nem volt esélye a feljutásra sem), az utolsó hat meccséből csak egyet nyert meg, a szezonzárón a Haladás ellen, de nem lepődnénk meg, ha a következő szezonban ők lennének a meglepetéscsapat.

Ugyanez akár az Ajka is lehet, amely hasonló feltámadást produkált, igaz, sokkal rövidebb idő alatt. Schindler Szabolcsék jócskán a kiesést jelentő zónából kezdték el tavasszal a nagy menetelésüket és a bajnokság végén meg kell állapítanunk, hogy a félszezonban a harmadik legponterősebb csapat lett az övé, ugyanis 32 pontot szereztek, amivel csak a 35 pontos Vasas és a 36 pontos Nyíregyháza előzi meg őket. A képet némileg árnyalja, hogy a decemberi mérkőzéshalasztások miatt egyes csapatok tizenhat, mások tizenhét mérkőzést játszottak 2024-ben, de ez semmit nem von le abból a kiváló szereplés értékéből. A 11. helyezést januárban minden játékos, vezető és drukker aláírta volna és a Győr elleni idényzárón is meg volt az esélyük arra, hogy még jobban megnehezítsék az NB I-be tartó rivális dolgát.

A Budapest Honvéd ugyan előrébb végzett, mint az Ajka, ám az elért 9. hely nem olyan, amire lenne oka bárkinek büszkének lenni a klub környékén. Persze külön kell választani a történelmi hagyományt, a patinát, a dicső múltat és a kiábrándító jelent. Ahogyan arra a legismertebb kispesti szurkolói blog is rávilágított, a magyar bajnoki ligarendszerben 21. helyezett lett a Honvéd, ami a legrosszabb eredményük azóta, hogy a 1913-ban a tízcsapatos első- és tizenkét csapatos másodosztály mögött megnyerték a harmadosztály küzdelmeit. Azt, hogy mi ment félre a Bozsik Aréna környékén, nem ebben a bekezdésben fogjuk megfejteni, de a valószínűleg hamarosan bekövetkező tulajdonosváltás talán elhozza a nyugalom és a felemelkedés ígéretét. Az biztos, hogy nehéz helyzetben volt a klub szakmailag és anyagilag is, emlékezhetünk rá, sokáig nem is igazolhatott egy volt játékosa felé fennálló tartozás miatt, a sebbel-lobbal összetákolt, jobbára fiatalokra építő keret pedig ennyire volt képes. Érdekesség, hogy az utolsó hat mérkőzésre sikerült szerződtetni a klub nélkül lévő korábbi horvát gólkirályt, Futács Márkót, ám ő egyszer ült csak a kispadon, pályára pedig nem lépett végül piros-feketében, és a folyamatos fájdalmai miatt be is fejezte a pályafutását.

Ha az idény nem is, a visszavonuló Ivan Lovric búcsúztatása jól sikerült Kispesten (Forrás: Budapest Honvéd FC Facebook)

A legszomorúbb történeteket mindig a hátsó régiókban írják, nem volt ez másképp ezúttal sem. A Szombathelyi Haladás bár a pályán kivívta a jogot arra, hogy rajthoz állhasson a következő másodosztályú idényben is, sajnos a klubházban dolgozók nem ütötték meg a labdarúgók teljesítményének szintjét sem. Az egész idényben hatalmas anyagi gondokról, csúszó, késő, ki nem utalt fizetésekről szóltak a hírek a csapat háza tájáról, így a végkifejlet aligha ért bárkit váratlanul. Számos próbálkozás ellenére sem sikerült elnyerniük a másodosztályú klublicencet az MLSZ-től, és még az is kérdés volt, hogy elindul(hat)nak-e az NB III-ban vagy a nyár végétől csak a megyei első osztályban találkozhatunk a csapat nevével, ahol akár városi derbiket is vívhatnak a Szombathelyi MÁV Haladással és a Király Sportegyesülettel (épp ez az, amit a klub egyik legendája, Király Gábor nem akart). A legfrissebb hírek szerint – egy feltétellel, egy nullás köztartozási igazolás felmutatásával – a harmadik ligás indulás teljesülhet, így legalább NB-s szintről kezdhetnek el újra építkezni. Persze a Halinál most még nem feltétlenül gondolkodnak előrefelé, hanem az életben maradás a tét. A játékoskeret garantáltan szétszéled majd, többen a bajnokság végét sem várták meg, hanem távoztak már, és nagy valószínűleg a jelenlegi vezetőség sem maradhat a helyén. Az egész történet egy kicsit a kétezres évek elejét idézi, ami azért meglepő, mert valószínűleg sosem volt jobb anyagi helyzetben a magyar sport és azon belül a magyar labdarúgás, így ennek az egésznek meg sem lett volna szabad történnie. A szurkolói társadalom és alábbi sorok szerzője is őszintén kívánja a legjobbakat a szombathelyi focinak.

Egy másik nagy vidéki fellegvár, a Pécs sem ússza meg az osztályváltást, bár náluk ez szigorúan a pályán mutatott teljesítmény miatt alakult így. A Mecsekalján elfogytak a gólok, amint arról korábbi írásunkban mi is értekeztünk, így pedig csak a búcsú lehetett az osztályrészük. Mátyus János a Kisvárda NB I-es és a Pécs NB II-es kiesésében is szerepet vállalt idén, de mielőtt rajta vernénk el a port, látni kell, hogy talán egyik helyen sem voltak a keretek az adott osztály elvárásaihoz hangolva. Ha a Haladásról elmondtuk, hogy szüksége lenne rá a magyar labdarúgásnak, a Pécs kapcsán ugyanez igaz, számos kiválóságot adtak az utóbbi évtizedekben a magyar futballnak, Róth Antaltól kezdve Dárdai Pálon, Tököli Attilán és Márton Gáboron át egészen Dibusz Dénesig bezárólag, ezért nehéz megemészteni, hogy jövőre csak az NB III-ban láthatjuk őket. A felemelkedéshez itt is gazdaságilag erős háttér, elkötelezett vezetőség és minőségi játékosok kellenek, mert különben hosszú ideig Kozármisleny és (ha feljut az osztályozón) Szentlőrinc lehet a baranyai futball két zászlóshajója.

Mátyus János jött, látott, de a PMFC-t nem tudta a másodosztályban tartani (Forrás: PMFC Facebook)

Búcsúzik a professzionális futball a Balaton partjáról is, miután a Siófok sem tudta elérni a bennmaradást érő tizennégy hely valamelyikét. A sárga-kékek rég nem látott mélységbe ereszkednek ezáltal, az pedig külön szomorúságot ad a történteknek, hogy az NB II-es búcsú épp negyven évvel a csodával határos MNK-győzelem után esik meg. Az biztos, hogy meglehetősen izgalmas mezőnye lesz jövőre az NB III Dél-nyugati csoportjának a Siófokkal, a Péccsel, a Kaposvárral, a Nagykanizsával, a Szekszárddal, valamint az Iváncsával és ha nem jut fel az osztályozón, akkor a Szentlőrinccel.

A következő évi mezőny még nem ismert teljesen, ugyanis tovább csökken a létszám és ősztől már csak tizenhat csapat alkotja a másodosztályt. A négy kieső helyett így csak két feljutó lesz, az NB III-as bajnokságok első helyezettjei osztályozón feszülnek majd egymásnak az osztályváltás reményében (Putnok–Szentlőrinc és Tatabánya–Békéscsaba párharcokat rendeznek, az első mérkőzések most, a visszavágók jövő vasárnap kerülnek sorra), míg egy harmadik jó eséllyel megkapja a Haladás megüresedett helyét.

Kiemelt fotó: ETO FC hivatalos oldala Facebook