Bundesliga-körkép a szezonhajrá előtt – a felsőház

A Bayern München, Borussia Dortmund páros helye szinte már bebetonozott a tabella első két helyén, így rájuk nem is térek ki külön. Az igazi versenyfutás a harmadik helytől várható, ahol jelenleg a Bayer Leverkusen helyezkedik el. A szezon felénél még úgy nézett ki, hogy az ő helyük is szépen lassan megszilárdul a dobogó harmadik fokán, de a márciusi rendkívüli sérüléshullám ezt jelentősen felülírhatja.

Ezt használhatja ki a mögöttük három ponttal lemaradva álló RB Leipzig és Freiburg, illetve a tőlük eggyel elmaradó Hoffenheim.

Az első hat után egy négypontos, kisebb rés következik a tabellán. A hetedik pozícióban az idény talán legnagyobb meglepetéscsapata – a Steffen Baumgart edzővel sokak szimpátiáját elnyerő – 1. FC Köln következik, amely már jelentősebb célokért küzd, miután sikerült elérnie a bennmaradás szempontjából vízválasztó 40 pontos határt. A „kecskések” után a sorminta hasonló, mint eggyel fentebb. Itt is egy három csapatból álló blokk következik az Eintracht Frankfurttal, az Union Berlinnel és a Mainz-cal, akiket szintén csak egy pont választ el egymástól, tehát a tizedik helyen álló mainziakkal bezárólag még bárki jó eséllyel odaérhet az európai kupaporondra. (Az első négy helyezés automatikus BL-csoportkör indulási jogot, az ötödik hely Európa-liga-csoportkört, a hatodik hely pedig play-off-körös indulási jogot ér az Európa Konferencia-ligában.)

Plusz érdekességként, illetve nem elhanyagolható szempontként ehhez még hozzáadódik a Német Kupa rendkívül meglepő alakulása is, miután a Bayern München és a Dortmund sem érdekelt már az elődöntőkben. A fent említett csapatok közül a Freiburg, az Union Berlin, illetve a Leipzig is versenyben van, tehát ez a trió itt is kivívhatja még a nemzetközi szereplés jogát. Az egészet a második ligás Hamburger SV jelenléte teszi érdekessé, hiszen, ha esetleg a Freiburg ellen bejutnak a döntőbe, és ott is nyernek, akkor az Európa-liga csoportkörében indulhatnak. Ebben az esetben nem az utóbbi években megszokott hét, hanem csak hat csapat indulhatna a nemzetközi kupákban a bajnokságból, ami csak még kiélezettebbé teheti a küzdelmet. (A Német Kupa versenykiírása szerint a kupagyőztes az El-csoportkörében indulhat. Ha ez az első hat bajnoki helyezett közül kerül ki, akkor a bajnoki hetedik helyezett is kijut a nemzetközi porondra, a Konferencia-liga play-off-körébe kerül besorolásra.)

RENDKÍVÜLI SÉRÜLÉSHULLÁM LEVERKUSENBEN

Ha csak a pontszámokra tekintünk, a Bayer Leverkusen várhatja igen kedvező helyzetből a hajrát, viszont a valódi helyzet egyelőre éppen az ellenkezője. Miután márciusban egyszerre több kulcsember is megsérült, rendkívül nehéz helyzetbe került Gerardo Seoane csapata, amelynek az Európa-liga-menetelésről már le is kellett mondania az Atalanta ellen. Az olaszok elleni visszavágón látványosan hiányzott Florian Wirtz, akinek az irányító játéka a szezon nagy részében repítette a gyógyszergyáriakat. A 18 éves fiatal problémamentes felépüléséért az egész német futballtársadalom egy emberként szorít, miután az 1. FC Köln ellen keresztszalagszakadást szenvedett, és biztossá vált, hogy a szezon hátralévő részében már nem lesz bevethető. Viszont nem ő az egyetlen meghatározó hiányzó, ott van például Wirtz egyik kedvenc játszótársa, a center Patrick Schick. A cseh játékos vádlisérülés miatt maródi már egy hónapja és még mindig bizonytalan a visszatérése időpontja. Kénytelen volt kihagyni a vb-pótselejtezőt is, ahol a csehek kikaptak a svédektől. Schick számára még legalább nem fejeződött be a szezon, ugyan ez viszont már nem mondható el a jobboldalt fáradhatatlanul befutó Jeremie Frimpongról, akinek a kiesése egyben talán a legkomolyabb kérdéseket veti fel, hiszen az első számú helyettes, Timothy Fosu-Mensah se egészséges. Seoane emiatt lehet, hogy egy formációváltásra is elszánja magát és átáll egy háromvédős rendszerre, ami szintén nem áll tőle távol. Ebben az esetben a szintén rendkívül fürge és a technikai képességeivel az ellenfelek számára sokszor megállíthatatlan Moussa Diaby töltheti be a jobb oldali szárnyvédő posztját, de ha az edzője fentebb akarja tartani, akkor Karim Bellarabi is betöltheti ezt a posztot. Ha pedig mind ez nem lenne elég, legújabban a tavaly nyári érkező, tavaszra alapemberré váló Amine Adli is az egész szezonra kiesett, Kerem Demirbay pedig egy elég nagy butaság miatt került középpontba. Nem elég, hogy a Hertha BSC elleni mérkőzést sárga lapos eltiltása miatt kénytelen kihagyni, még egy 10 000 eurós büntetést is be kell fizetnie.

A VfL Wolfsburg elleni meccsen már nem először fordult elő, hogy meggondolatlanul szólt oda a játékvezetőknek, ezúttal Felix Brychnek.

A sok sérülés egyúttal sokak előtt meg is nyithatja az utat a bizonyításra. Első helyen kell itt említeni Paulinhót, aki már lassan három éve nem tudja kibontakoztatni Leverkusenben a benne rejlő potenciált. Tavaly nyáron Leon Bailey távozása nyithatta meg előtte az utat, viszont Adli kisvártatva kiszorította a csapatból. Legutóbb a Wolfsburg elleni duplájával bizonyította rátermettségét, legnagyobb erénye, hogy mind a szélen mind pedig a tízes posztján bevethető. Ugyanígy több lehetőség juthat Lucas Alariónak is, aki korábban már bizonyította, hogy rövid időszakokra képes gólvágóvá előlépni. Idén Schick kirobbanó formája szinte teljesen kiszorította a pikszisből, most végre lehetőséghez juthat feltéve, ha Seoane nem inkább egy csatár nélküli felállással próbálkozik.

FEJ-FEJ MELLETT HALADÓ TRIÓ

A bajba kerülő Leverkusenre három csapat leselkedik közvetlen lőtávolban. Közülük a keret erőssége és minősége alapján az RB Leipzig kiemelkedik, a szászok egy döcögős ősz után jöttek egyenesbe. Jesse Marsch kockázatvállaló felfogása a visszájára sült el, így az őt követő Domenico Tedescónak elsősorban stabilizálnia kellett a csapatot, ami tavaszra szemlátomást sikerült. Egyedül a Bayerntől kaptak ki egy rendkívül szoros mérkőzésen az Allianz Arénában Willi Orbánék, és minden sorozatot figyelembe véve már egy kilencmeccses veretlenségi szériát számlálnak. Az újra stabillá váló védelemben Orbán és Gulácsi Péter továbbra is alapemberek, bár a harmadik magyar, Szoboszlai Dominik mindezt már nem mondhatja el magáról. Tedescónál már csak egy háromfős támadószekció játszik egyidejűleg a pályán, amiben mostanában csak csereként jut szóhoz, hiszen Dani Olmo, az abszolút húzóember Christopher Nkunku és a javuló formát mutató André Silva jól működő triót alkot.

A lipcseiek ugyan alapvetően jobb eséllyel pályáznak a BL-re, mint a Freiburg és a Hoffenheim, viszont fontos szempont lehet, hogy még a Német Kupában és az Európa-ligában is versenyben vannak.

Előbbi sorozatban az Union Berlinnel vívhatják az elődöntőt, és a Bayern és a Dortmund korai kiesésével ez egy kiváló alkalom lehet arra, hogy meglegyen a Leipzig rövid történetének első trófeája, amire már annyira vágynak. Emellett az El-ben is eséllyel indulnak akár a végső győzelemre. A Real Sociedad elleni továbbjutás egészen magabiztosan sikerült a spanyolországi visszavágón, míg a következő párharcot úgymond erőnyerőként kihagyhatták, hiszen a Szpartak Moszkvát az ukrajnai konfliktusból kifolyólag – a többi orosz csapattal egyetemben – kizárták a nemzetközi kupákból. A Leipzig következő ellenfele az – előző körben épp a Leverkusent kiverő – Atalanta lesz a negyeddöntőben, amely akár még sorsdöntő is lehet a bajnokság szempontjából. A szászok alighanem a trófeaszerzés reményében komolyan rámennek a sorozatra, ami akár a Bundesligát is háttérbe szoríthatja.

Ezt használhatja ki az eddig szépen menetelő Freiburg és Hoffenheim. Előbbi együttes idén is sokak csodálatát váltja ki Christian Streich edzővel, hiszen a pompás kezdés utáni téli hullámvölgyet követően újra „hasít”, már egy hatmeccses veretlenségi szériát épített ki. A sikerek fő megalapozója a stabil védelem Nico Schlotterbeckkel az élen, aki kiváló teljesítményével kiérdemelte Hans-Dieter Flick bizalmát és Izrael ellen kezdőként már be is mutatkozott a felnőtt válogatottban. Ugyanígy kiemelendő Mark Flekken kapus teljesítménye, akinek Louis van Gaal szavazott bizalmat a holland válogatottban Dánia ellen. A támadószekcióban Vincenzo Grifo fut erős szezont, vele és a klubikonnal, Christian Günterrel a freiburgi bal oldal bármely védelem dolgát képes megnehezíteni. Szerencsére Sallai Roland is egyre több lehetőséget kap, amit úgy hálált meg, hogy a VfL Bochum ellen az utolsó pillanatban ő lőtte tovább a fekete-erdeieket a Német Kupa elődöntőjébe, ahol a Hamburg ellen simán kivívható a döntőbe jutás.

A Hoffenheimnél viszont már csak a bajnokság számít. Sebastian Hoeness együttese a Leipzighez hasonlóan igen döcögősen kezdett, de aztán novembertől beindult a szekér és kisvártatva a BL-helyek közvetlen közelében találták magukat. A kettős terhelés hiánya még sokat számíthat a kékeknek, bár a szereplés még mindig egy kicsit rapszodikus. Legutóbb egy Bayern elleni döntetlent követett egy Hertha elleni 3–0-s vereség, amelyből több már nem fog beleférni, ha komolyabb céljaik vannak Andrej Kramaricéknak.

A hátralévő mérkőzések, külön kiemelve az első hat valamelyike ellen vívott találkozók. Mint látható, a lipcseiekre vár a legkeményebb menet a következő néhány hétben.

AKIK MÉG FELSZEDHETIK A LEPATTANÓKAT

Abban az esetben, ha a hetedik hely is európai kupaindulást eredményez, akkor azért négy csapat is jó esélyekkel szálhat versenybe. Ugyan csak az Európa Konferencia-ligáról lenne szó, az olyan csapatoknak, mint a Köln, az Union Berlin, illetve a Mainz ez kvázi egy BL-szerepléssel érne fel. Ezt élhették át ősszel a berliniek, akik ezúttal is nyilván szívesen mennének ki az európai porondra. Egészen februárig úgy tűnt, hogy ebből még akár egy Európa-liga, hovatovább akár egy BL is kisülhet, de ekkor jött Max Kruse távozásának a híre. A német fenegyerek ezúttal azzal keltette fel a közvélemény figyelmét, hogy egy nemzetközi kupaindulásért küzdő csapatból egy kiesés elől menekülőhöz tette át a székhelyét, nevezetesen korábbi klubjához, a Wolfsburghoz. Az Unionnál szemmel láthatóan megdöbbentek a hír hallatán, mint később kiderült, Urs Fischer edzővel romlott meg a viszonya Krusénak, az irányító szóvá tette, hogy rendszeresen le lett cserélve. Ebből aztán hetekig zajlott egy nem éppen elegáns üzengetés a sajtón keresztül, ami szintén nem tett jót az Unionnak.

Vezére hiányát a berlini kiscsapat játéka nagyon megszenvedte, zsinórban három mérkőzést bukott el lőtt gól nélkül, ezzel a top hat lőtávolon kívülre került. Fischer tehát lassan kénytelen lesz visszatérni a régebbi direktebb felfogásra, mert a kombinatívabb játékhoz nincs meg a középpályás összeköttetés. Remélhetőleg Schäfer András is hamarosan erőssége lehet az együttesnek, neki jól jöhet, hogy Grischa Prömel bejelentette nyári távozását, így box-to-box középpályásként tökéletesen átveheti a helyét.

A Köln és a Mainz számára ez a szezon eddig egy tündérmeséhez hasonlít. Mindkét csapat egy hatalmas hajrával menekült meg az előző szezonban a kieséstől, a lendület pedig mostanra egészen a nemzetközi kupaindulás közvetlen közelébe repítette őket. A két csapatot Steffen Baumgart és Bo Svensson személyében két rendkívül tehetséges és határozott elképzeléssel rendelkező edző vezeti. Az általuk megkövetelt direkt, intenzíven letámadó játék egy csapásra életet lehelt a két csapatba. Érdekes látni még, hogy most már esetenként kombinatívabb játékkal is képes fellépni a két csapat, elsősorban a kölnieknél figyelhető meg, hogy Marvin Schwabe kapus bevonásával törekednek az összjátékon alapuló labdakihozatalokra. Abban az esetben, ha a Mainz behúzza az Augsburg elleni elhalasztott mérkőzését, mindkét csapat negyven ponttal indulhat neki a hajrának és feltéve, ha a Hoffenheim vagy a Freiburg nem bírja a hajrát, akár még egy Európa-liga-helyet is elcsíphet egyikük.

Az e kategóriába tartozó csapatok közül mondhatjuk, hogy az Eintracht Frankfurt keretének minősége kiemelkedik, viszont náluk még érződik a kettős terhelés hatása. Ettől függetlenül Oliver Glasner csapata mindent meg fog tenni azért, hogy megismételje a 2018-2019-s Európa-liga-menetelést, amely során a Chelsea csak tizenegyes-párbajban múlta felül őket az elődöntőben. Az első lépést ebbe az irányba a Real Betis ellen már sikeresen abszolválták a frankfurtiak, a negyeddöntőben pedig az FC Barcelona által egy igazán nagy nevű ellenfél vár rájuk. Eközben a bajnokságban eléggé hullámzóan teljesítenek a hesseniek, bár ahhoz képest még egész jól állnak, hogy tavaly nyáron mekkora átalakulások történtek a klubnál. Glasner végül csak novemberre tudta összekapni a gárdát, amely addig a kieső helyek környékén állt, de azután csak beindult a szekér. Dicséret illeti az osztrák edzőt, aki André Silva távozása után finomított addigi elég direkt, sokszor felívelésekre alapozó felfogásán, a Rafael Borré, Jesper Lindström, Kamada Daicsi alkotta lendületes támadótrió egyre jobban belelendült, viszont februárra egy újabb, jelentősebb hullámvölgy vetette vissza a csapatot. A védelem sokszor kapitális hibákat vétett, elöl pedig leginkább Kamada formája esett vissza nagyon. A Köln elleni vereség után Glasner már nyilvánosan kritizálta játékosait, viszont ez úgy tűnik, pozitív irányba hatott. A csapat újra ott van közel a nemzetközi kupainduló helyekhez.

A hátralévő mérkőzések, kiemelve a közvetlen riválisok ellen vívott bajnokik.