Ecuadorban találta meg otthonát a mellőzött argentin játékmester
A Rosario Central egykori neveltje a Boca Juniorsnál létszámfelettivé vált, majd sok évvel ezelőtt az ecuadori Barcelona SC-hoz kerülve találta meg igazán a számításait. Damián Díaz 2011-ben szerződött először a guayaquili együtteshez, melyet – egy kétéves kitérőt leszámítva – azóta is hűségesen erősít, és a klub emblematikus alakja lett. Új állomáshelyén meghódította a szurkolók szívét, állampolgárságot kapva pedig már az ecuadori válogatottban is bemutatkozhatott.
Az argentin származású Damián Díaz az ecuadori Barcelona SC kötelékében igazi klublegendának számít. A rutinos labdarúgó sokoldalú játékával, hatalmas góljaival és odaadó küzdeni akarással a helyi szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé vált.
Nem kapta meg a lehetőséget a Bocában
Díaz 1986. május 1-jén született Rosarióban. 17 éves korától kezdve gyermekkori kedvenc csapatában, a helyi Rosario Centralban futballozott, ahol először 2007-ben, Carlos Ischia adott számára lehetőséget a felnőttcsapatban. Együtt játszott akkoriban a fiatal Ángel Di Maríával, vagy az Európából visszatérő Kily Gonzálezszel. Rögtön az első két meccsén eredményes volt, végül másfél idény alatt összesen négy gólig jutott, majd edzőjével együtt az ország egyik legnépszerűbb csapatához, a Boca Juniorshoz került. Hiába ismerte jól az edzőt, az arany-kékeknél Juan Román Riquelme posztján csak ritkán kapott lehetőséget, így távozni kényszerült. 2009 nyarán a chilei Universidad Católicához igazolt – az üzlet keretein belül szerződött a sokszoros chilei válogatott Gary Medel a Bocához.
Az új állomáshelyén Díaz élni tudott a kínálkozó lehetőséggel, és szabadabb szerepkörének előnyét kihasználva 42 tétmérkőzésen 15 gólt és 13 gólpasszt jegyzett. Látványos góljai között több fontos találatot is szerzett a legnagyobb ellenlábasok ellen rangadókon, így fontos szerepet vállalt abból, hogy csapata mindkét akkori bajnoki kiírásban az előkelő második helyen végzett. 2010 júniusában a Bocától kölcsönben egy évre visszatért hazájába, a Santa Fé-i Colón színeiben hat gólt és nyolc előkészítést regisztráltak a neve mellé.
Mivel a „genovaiak” továbbra sem számítottak rá és a többi hazai érdeklődővel sem tudott megállapodni, némi meglepetésre 2011-ben újabb országban próbálta ki magát, Ecuadorba szerződött.
Klubja kiemelkedő alakja lett
Díaz a nagy múltú Barcelona SC-nél kötött ki, amely a katalán alapítótagjai révén kapta a nevét. A BSC az ecuadori profi bajnokság 1957-es bevezetése óta soha nem esett ki az első osztályból, és 16 bajnoki címével országos rekordernek mondhatja magát – az utóbbi három elsőséghez már az argentin származású támadó középpályás is hozzájárult.
Nem kellett sokat várni arra, hogy a guayaquili egylet szurkolóinak szívébe belopja magát, hiszen a mindig csupaszív Díaz nagyszerű gólokkal hívta fel magára figyelmet. Védjegyévé váltak a cselsorozat után szerzett találatok, de nagyszerű átlövésekre képes, és a pontrúgásokból is veszélyes: parádés szabadrúgásgóljai mellett nem egyszer közvetlenül szögletből is eredményes tudott lenni. Rendkívül gyors és dinamikus játékos, aki jobblábasként ballal sem ügyetlen, így bár alapvetően a csatárok mögött szeret játszani irányítóként, mindkét szélen megállja a helyét. Az ecuadori Serie A 2012-es kiírásában hét-hét góllal és gólpasszal vette ki a részét a Barcelona akkor már 25 éve várt bajnoki címéből.
2013-ban környezetváltozásra vágyott, és az Egyesült Arab Emirátusokba igazolt, két éven át az al-Vahda labdarúgója volt, majd visszatért a BSC-hez. Gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol a kitérő előtt abbahagyta, és 2016-ban újabb bajnoki címet nyert csapatával. Díaz 39 mérkőzésen 12 gólt és 16 gólpasszt jegyzett a bajnokságban, ami a legjobb egyéni idénye a guayaquilieknél.
2012 és 2016 után 2020-ban harmadszor nyerte meg a Barcelona SC-vel az ecuadori bajnokságot.
Díaz a 2020-as naptári esztendőben 33 pályára lépés alatt 12 alkalommal talált az ellenfél hálójába és 13 előkészítést osztott ki csapattársainak. A veterán középpályás gólérzékenysége azóta sem csökkent, hiszen tavaly 31 meccsen tíz gólig jutott, miközben csapata második lett az ecuadori ligában, a Copa Sudamericanában pedig elvesztette a 16 közé jutásért zajló párharcát.
A Barcelona SC minden idény előtt gálamérkőzésen mutatja be a játékoskeretét az új idényre a szurkolóknak. Az ünnepségen már hagyományossá vált, hogy minden alkalommal egy-egy közelmúltban visszavonuló híresség pályára lép a csapat mezében. A „sárga éjszaka” (Noche Amarilla) nevet viselő rendezvényen az elmúlt években olyan egykori világklasszisok léptek pályára, mint Ronaldinho (2016), Diego Forlán (2017), Kaká (2018), Andrea Pirlo (2019), Alessandro Del Piero (2020), Javier Mascherano (2021) vagy Carlos Tévez (2022), míg tavaly Sergio Agüero tette tiszteletét az eseményen.
„A 2016-os gála volt a kedvencem. Fantasztikus volt együtt játszani Ronaldinhóval, és két gólt is szereztem a mérkőzésen”
– emlékezett vissza Díaz.
A „Kitu” becenévre hallgató középpályás elárulta, hogy Diego Maradonát tartja a példaképének: „Mindenkinek megvan a maga élete, nem ítélem el őt miatta. Ami a futballt illeti, úgy éreztem, hogy mindig is hozzá hasonló játékstílust próbáltam képviselni, játszani a labdával, élvezni a játékot. Mindig is ő volt a kedvencem. Miután meghalt, egy őt ábrázoló tetoválást is készítettem.”
Díaz, miután hosszú ideje Ecuadorban telepedett le, megkapta az állampolgárságot. 2021-ben négy mérkőzésen lépett pályára az egyenlítői ország nemzeti csapatának színeiben, részt vett az akkori Copa Américán, de a 2022-es vb-keretbe nem került be.
Edzőként képzeli el a jövőjét
A jövő hónapban már a 38. születésnapját ünneplő labdarúgót a 2025-ös naptári esztendő végéig köti szerződés a BSC-hez. Egy korábbi interjúban megerősítette, hogy César Luis Menotti edzői tanfolyamára jár, aktív pályafutása befejezésével szívesen kipróbálná magát trénerként.
Díaz a Transfermarkt oldalán fellelhető statisztikák szerint 331 mérkőzésen 82 gólt és 80 gólpasszt jegyzett a BSC játékosaként 2012 óta. A hátralévő szűk két évben bizonyára még tovább javíthatja már eddig is fényes renoméját, miközben a klub történetének góllövőlistáján a negyedik helyről még feljebb küzdheti magát, hiszen már csak 19 gól hiányzik hozzá, hogy utolérje a csúcstartó Washington Múnozt.
Díaz legnagyobb álma azonban a Libertadores-kupa megnyerése lenne, ami még soha nem sikerült a csapatának, az eddigi két döntőjüket elveszítették 1990-ben és 1998-ban.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: givemesportimages.com
Szerző
