Senhor Euro – Cristiano Ronaldo az eddigi öt Eb-jén rengeteg arcát megmutatta
Közel a negyvenhez, messze az európai topligák csillogásától, Szaúd-Arábiában futballozik felfoghatatlan összegekért az ötszörös aranylabdás portugál klasszis. Mégis ott van Roberto Martínez – akár a végső győzelemre is esélyes – csapatában és tovább írhatja saját, csodálatos történetét az öreg kontinens seregszemléjén. Az alábbiakban összefoglaljuk a klasszis egyedülálló Eb-történetét.
2004 – A titán könnyei
Több cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy a 2004-es esztendő egészen különleges volt az európai labdarúgásban. Az angol bajnokságot veretlenül nyerte meg az Arsenal, a német bajnokságban a Werder Bremen, a spanyolban a Valencia ért a csúcsra, a Bajnokok Ligáját pedig José Mourinho Portója nyerte meg óriási meglepetésre. Utóbbi miatt nagy várakozás előzte meg az év csúcseseményét, az Európa-bajnokságot, amelynek Portugália adott otthont egy olyan gárdával, amelynek tagja volt például Luís Figo, Rui Costa, Pedro Pauleta, Nuno Gomes vagy éppen Deco. A portugál reményeket tovább erősítette, hogy a kispadon a 2002-ben a brazilokkal világbajnoki címet szerzett kapitány, Luiz Felipe Scolari ült, és mellette már bevetésre várt az 19 éves Cristiano Ronaldo, aki éppen túl volt az első angliai idényén a Manchester United üdvöskéjeként. A házigazda nem került nehéz csoportba: Görögország, Oroszország és Spanyolország társaságában az első két hely valamelyike biztosnak tűnt, ám rögtön a nyitányon nagy pofonba szaladtak bele, miután a későbbi tornagyőztes hellének 2–1-re nyertek a torna nyitó mérkőzésén. Hősünk a szünetben állt be és agilis játékkal, valamint a hosszabbításban elért szépítő góllal tette emlékezetessé a bemutatkozását a kontinensviadalon, hogy attól kezdve szinte kirobbanthatatlanná váljon az aranyéremre hajtó csapatból. A második mérkőzést Oroszország ellen szintén a kispadon kezdte ugyan, ám a beállását követően gólpasszt adott Rui Costának, így járulva hozzá a 2–0-s győzelemhez, majd Spanyolország ellen (1–0) már kezdett, és csak a hajrában cserélték le egy belső védőre, hogy biztosan tartani tudják a továbbjutást érő eredményt.
Az Anglia elleni negyeddöntő előbb 1–1-re, majd 2–2-re végződött, a tizenegyes-párbajt pedig 6–5-re nyerte a házigazda és utóbbi arról marad emlékezetes, hogy David Beckham lövését a sztratoszférából hozták vissza később, valamint hogy Ricardo kapus előbb kesztyű nélkül védte Darius Vassell lövését, majd ő rúgta a legjobb négy közé a csapatát. Cristiano Ronaldo a tornán először játszott végig egy mérkőzést és a szétlövés során értékesítette a saját rúgását. Az elődöntőben aztán gólt és gólpasszt jegyzett a Hollandia elleni 2–1 során, a fináléban viszont ő is tehetetlennek bizonyult a hősies görög védelemmel szemben, így be kellett érnie az ezüstéremmel. Az elveszített finálé ellenére világszerte milliók éreztek szimpátiát a vigasztalhatatlanul zokogó klasszisjelölttel, ugyanakkor mindenki – valószínűleg ő is – úgy gondolta, hogy el fog még jönni az ő ideje.
2008 – Csalódás az Alpokban
A négy évvel később, Svájc és Ausztria közös rendezésében lebonyolított tornának szintén az egyik – nem is annyira titkos – esélyese volt Portugália. Ekkoriban már nem volt Figo és Pauleta, de volt Joao Moutinho és volt Pepe például, a 23 éves Ronaldo pedig a 17-es helyett immár az azóta is birtokolt 7-es mezben varázsolt – helyettes csapatkapitányként. A luztiánok csoportja ezúttal sem volt nehéz, legalábbis az ő szintjükön, ezt bizonyítja, hogy Törökországot 2–0-ra megverték a nyitányon, a cseheket pedig 3–1-re győzték le a második körben. Ronaldo mindkét meccset végigjátszotta, ám különösen a másodikon volt elemében: előbb gólpasszt adott Decónak, majd 1–1-nél visszaszerezte a vezetést egy okos, lapos lövéssel, a meccs hajrájában pedig bár ziccerben vezette a labdát Petr Cechre, volt szíve leadni azt az üres kapuval szemben álló Ricardo Quaresmának, aki így lezárhatta a mérkőzést.
A színvonalas teljesítmény jutalma a pihenés volt a biztos továbbjutás tudatában, így több kulcsemberrel együtt a kispadról nézte végig, ahogy az életéért küzdő Törökország 2–0-ra nyer Portugália B-csapata ellen a harmadik csoportmérkőzésen. Ahogyan az lenni szokott, a nagy óvatoskodás visszaütött, a negyeddöntőben jöttek a németek és 3–2-vel hazaküldték Ronaldóékat. A Manchester United szélsőjének sem területe, sem momentuma nem volt ezen a meccsen, ellenben az év végén az első Aranylabdájával vigasztalódhatott.
2012 – A kapitány kibújik a felelősség alól?
A lengyel-ukrán rendezésű torna volt az utolsó, amit tizenhat csapat részvételével bonyolítottak le, és már a harmadik olyan, amelyen Cristiano Ronaldo részt vett. Ekkor már Paulo Bento dirigálta a válogatottat, miután a 2008-as blamát Scolari, a 2010-es vb-fiaskót (búcsú a spanyolok elleni, fokvárosi nyolcaddöntőben) pedig Carlos Queiroz nem élte túl a kispadon. Erre az Európa-bajnokságra már a Real Madrid játékosaként és a válogatott csapatkapitányaként érkezett Ronaldo, de nem számíthatott könnyed sétagaloppra, miután a torna halálcsoportjába kaptak besorolást Németország, Dánia és Hollandia mellé.
A németek elleni első csoportmérkőzést 1–0-ra elveszítették a luzitánok, de ne feledjük, ez már nagyon hasonlított arra a Nationalelfre, amelyik két évvel később Brazíliában felült a világ tetejére. Ezután Dániát egy nagyon izgalmas mérkőzésen 3–2-re sikerült legyőzni a továbbjutási remények életben tartásáért, hogy aztán a Hollandia elleni 2–1 során ismét CR legyen a hős a két góljával. A negyeddöntőben a négy éve is legyőzött Csehország várt a portugálokra és az egész meccsre jellemző fölény a 79. percben érett góllá, amikor Joao Moutinho beívelését a csapatkapitány fejelte a földre, ahonnan a labda a léc alá vágódott. Portugália a négy közé jutott, ahol a későbbi győztes spanyolok csak tizenegyesrúgások után tudták kiejteni őket, viszont ez talán szóra sem lenne érdemes, ha nem övezte volna össznépi felháborodás azt, hogy a vezető, a szupersztár, az első számú klasszis egyszerűen elbújt a felelősség elől és nem vállalt tizenegyest az Eb-fináléról döntő párbajban. Rúgott Moutinho (kihagyta), Pepe, Nani és Bruno Alves (kihagyta), de Ronaldo nem és ezt nehezen bocsátották meg a portugál szurkolók, mert arra vártak, hogy a sereg élére álljon. A rossz nyelvek szerint annyira magának akarta a dicsőséget CR, hogy abban bízva, hogy a társak majd nem rontanak, ötödik rúgónak íratta be magát, csakhogy mire sorra került volna, a spanyolok nyertek…
2016 – A mennybemenetel
Ez az a kontinenstorna, amelyről nekünk is a legtöbb és a legelevenebb élményünk lehet, ha Portugáliáról beszélünk. Ki ne tudná, Magyarország hosszú évtizedek után ekkor tért vissza az Eb-mezőnybe, igaz, ehhez kellett a létszámemelés is, az pedig csak hab volt a tortán, hogy egy csoportba kerültünk a Ronaldót is soraiban tudó Portugáliával. Szinte hihetetlen, de az ekkor már Fernando Santos által dirigált sztárcsapat győzelem nélkül abszolválta a csoportkört, miután 1–1-re végzett Izlanddal, 0–0-ra Ausztriával és 3–3-ra velünk. Utóbbi meccsen CR azért megrázta magát, két gólt rúgott Király Gábornak, ezek közül az egyik, amit sarokkal maga mögül húzott a kapunkba, igazán látványosra sikerült. Mi persze jót derültünk a világklasszis idegösszeroppanását, jópofa mémek születtek abból a jelenetből, amikor a harmadik magyar gólon dühöngött, de a végén szinte már kérlelte a mieinket, hogy ne erőltessék a támadójátékot, mert a 3–3 nekünk a csoportelsőséghez, nekik pedig a továbbjutáshoz megfelelő eredmény.
Egy ilyen nagycsapatnak az ilyen tornák sokszor a kieséses szakaszban kezdődnek el igazából, és nem volt ez másképp a portugáloknak sem ezen a nyáron, még akkor sem, ha a csapat játéka korántsem hozta lázba a szurkolókat. A legjobb tizenhat között egy nem különösebben izgalmas 0–0 után már a tizenegyesekhez készülődtek a csapatok, amikor egy portugál kontra végén – épp CR lövése után – a kipattanót Quaresma sodorta a horvát kapuba, továbbjuttatva ezzel csapatát a Lengyelország elleni negyeddöntőre. Itt Robert Lewandoski második perces góljára Renato Sanches tudott válaszolni, ám végül az ötödik meccsén az ötödik döntetlennel zárt a Santos-csapat. Tizenegyesekkel azonban sikerült az elődöntőbe jutni, ami minden körülmények között jelentős fegyvertény volt.
Wales ellen kijött a mérkőzés előtt sejtett tudáskülönbség és Ronaldo kiváló játékának köszönhetően (gól + gólpassz) könnyedén sikerült lelépni a riválist, így 2004 után újabb Eb-döntő várt Portugáliára. A rendező Franciaország azonban hasonló, ha nem nagyobb elszántsággal várta az ütközetet, és a Stade de France-ban egész Párizs egy népünnepélyre várt. A házigazda reményeit növelte, hogy Ronaldót már a 25. percben le kellett cserélni egy combsérülés miatt, ám a vezér elvesztése mintha további koncentrációt és energiát szabadított volna fel a pályán maradó társakban. A rendes játékidő nem hozott gólt, noha Pierre-André Gignac kapufája átírhatta volna a történelemkönyveket, a 109. percben Eder lépett elő az ismeretlenségből és egy remek távoli lövéssel elhódította az Eb-trófeát az ibériaiaknak. Ha semmi másra nem is emlékszik a legtöbb drukker ebből a meccsből, arra biztosan, hogy a kétszer tizenöt perces ráadásban Ronaldo szinte már átvette Fernando Santos szerepét a kispad előtt és többet, valamint hevesebben instruálta a játékosokat, mint a sokat megélt szakember. Viccesen azt is mondhatnánk, hogy Cristiano Ronaldo lett az első, aki játékosként és edzőként is megnyerte ugyanazt az Eb-t…
CIKKAJÁNLÓ:
- Király Gábor a legidősebb, Cristiano Ronaldo az örök gólkirály, Németország a legszorgosabb pontgyűjtő – íme, a legérdekesebb Eb-rekordok
- Egy kezdőcsapatra való veterán klasszis készül az utolsó(?) Európa-bajnokságára
- Portugálok uralják a legtöbb Eb-meccset játszók toplistáját
- Bravúros dán és görög siker, összeomló angol és holland klasszisok – az Eb-történelem legnagyobb meglepetései
2021 – Sok hűhó semmiért
Az eddigi legkülönösebb kontinensviadalt Európa-szerte több országban rendezték meg, ráadásul a koronavírus-járvány kitörése miatt – rendhagyó módon – egy évvel a kiírtnál később, 2021-ben. Az úgynevezett halálcsoportban ezúttal is összefutottak velünk a portugálok, de a jelző nem miattunk adatott a kvartettnek, hanem mert ide nyert besorolást Franciaország és Németország is. A budapesti nyitányon nyolcvanöt perc bravúros helytállás ellenére simán, 3–0-ra diadalmaskodott ellenünk a címvédő és ebben nagy szerepe volt a Juventushoz nem sokkal később aláíró világklasszisnak, aki két gólt is szerzett. A németek elleni 4–2-es vereség során gólt és gólpasszt jegyzett – mindhiába, majd a szintén Budapesten rendezett Franciaország elleni Eb-döntő-visszavágón sajátos gólversenyt rendezett madridi klub- és csatártársával, Karim Benzemával. Mindketten kétszer találtak be és ezzel kialakították a végeredményt is.
A továbbjutás ezzel meglett és bár Portugáliában mindenki az öt évvel korábbihoz hasonló diadalmenetre számított, a sevillai nyolcaddöntőben Belgium megállította és kiejtette Ronaldóékat. A kisebbik Hazard-testvér, Thorgan gólja nekik negyeddöntőt, Fernando Santos csapatának pedig gyors hazautat jelentett, ez pedig nagy csalódás volt a 2016-os győzelem után. Cristiano Ronaldo öt góljával gyakorlatilag egyedül cipelte csapatát a csoportkör során, ami a torna aranycipőjével járt, de összességében egy nagy csalódással, mert ennél a szereplésnél bizonyosan többet várt ő is és a csapat is.
2024 – ???
Cristiano Ronaldo – akár szereti az ember, akár nem – vitathatatlanul az európai labdarúgás legendája. Az Európa-bajnokságok történetének első játékosa lehet, aki hat tornán is pályára lép, dacolva az idővel, a korral és az előítéletekkel. 25 pályára lépése a kontinensviadalok történetében rekord, miként a 14 gólja is. Volt már a sorozat aranyérmese, ezüstérmese, zárt a harmadik helyen és elnyerte a legjobb góllövőnek járó díjat is. Néhányan már azt pedzegetik vele kapcsolatban, hogy akár 2028-ban, a hetedik Eb-jén is ott lehet, ha így folytatja, de az már valami egészen utópisztikus képzelgésnek tűnik… Persze korábban a hat részvétel is az volt.
A csapata most is az esélyesek között van, akár meg is nyerheti az aranyérmet, ám a Törökország, Georgia és Csehország alkotta csoportnak egészen biztosan a fő esélyese. Nem biztos, hogy minden meccs minden pillanatában a pályán lesz, de amikor igen, érdemes rá odafigyelni, egyrészt, mert még mindig képes a varázslatra, másrészt, mert ki tudja, láthatjuk-e még Eb-n szerepelni.
Kiemelt kép: Alamy Stock Photo
Szerző
