Vb-váró: Olvadó jég, reformok és forró gólok – a norvég aranygeneráció rárúgta az ajtót az elitre

Sokan a torna egyik lehetséges meglepetéscsapataként tekintenek a norvég válogatottra, amely 1938, 1994 és 1998 után története során negyedszer kvalifikált a világbajnokságra. Bár a legutóbbi két alkalommal is csoportelsőként szerezte meg a kvótát, a mostani teljesítménye egy egészen új szintet képvisel.

A skandináv ország nem túl veretes futballmúltja voltaképpen arra az évtizedre koncentrálódik, amely a számukra első és egyetlen, 2000-es Európa-bajnoki szerepléssel zárult. Henning Berg, Steffen Iversen, Tore André Flo és Ole Gunnar Solskjaer fémjelezte azt a korszakot, a holland–belga közös rendezésű kontinenstornán pedig már John Carew és az azóta norvég válogatottsági csúcstartóvá avanzsált John Arne Riise is ott volt a keretben. Aztán mintha elvágták volna.

Norvégia 26 éven át egyetlen nagy tornára sem jutott ki, miközben Dánia és Svédország rendszeres résztvevői voltak a világ- és Európa-bajnokságoknak. Közel két és fél ínséges évtized után azonban felnőtt egy új, minden korábbinál tehetségesebb és komplexebb generáció, amely általános megdöbbenést kiváltva lemaradt a 2024-es Eb-ről. Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy a 2020 óta regnáló Stale Solbakken a helyén maradhatott. De Lise Klaveness, a Norvég Labdarúgó-szövetség (NFF) elnöke tűzön-vízen át kitartott mellette, és a laikusokon kívül azon talán már senki sem csodálkozott, hogy Norvégia tavaly rárúgta az ajtót az európai elitre. Az ugyanis csak idő kérdése volt.

Stale Solbakken szövetségi kapitány végül meghálálta a bizalmat (Fotó: Imago/Bildbyran)

Reformkor: elitképzés a fjordok országában

A norvég futball felemelkedése egy évtizedes, tudatos utánpótlás-reform eredménye. Norvégia korábban a fizikumra és a direkt, hosszú indításokra építette a játékát, amit meg kellett haladni. A 2010-es évek elején az NFF egy komplett strukturális reformot hajtott végre, amelynek alapjait a belga, német és angol minták adták. Bevezettek egy egységes, országos képzési keretrendszert a 12–16 év közötti tehetségek számára, ez a Landslagsskolen (magyarul válogatott iskola) projekt. Minden régióban azonos szakmai elvek és modern, labdabiztos, domináns futballstílus alapján kezdték képezni a gyerekeket.

A klímaváltozás is a futball kezére játszott: az ország keleti és déli részein a globális felmelegedés miatt a folyamatos hótakaróval járó tél hossza két-három hónapra rövidült a korábbi fél évvel szemben. A gyerekek így (és a fűtött, fedett műfüves csarnokok tömeges kiépítésének köszönhetően) ma már egész évben futballozhatnak a korábban jóval nagyobb arányban preferált téli sportok helyett is, ami szignifikánsan megnövelte a képzett játékosbázist.

Régebben a skandináv edzők a magas gyerekeket a kezdetektől statikus, klasszikus centernek nevelték. A reform lényege az volt, hogy a kiemelkedő fizikumú játékosok technikai képzését sem hanyagolták el. Erling Haaland tökéletes példa erre: már a pubertás előtt, mielőtt hirtelen megnyúlt volna, kifejezetten labdaügyes játékosként kezelték Brynében, így kapott olyan technikai és koordinációs alapokat, amelyek a mai napig egyedülállóvá teszik a méreteihez képest.

A reformok a 2020-as évekre beértek, és megérkezett az első aranygeneráció: Erling Haaland, Martin Ödegaard, Alexander Sörloth, Antonio Nusa, Oscar Bobb, Aron Dönnum, Julian Ryerson – a teljesség igénye nélkül.

A selejtezős dominancia háttere: legek, erények – és lappangó gyengeségek

Persze mondhatjuk, hogy az impozáns vb-kvalifikáció valójában abszolút papírforma volt, hiszen a vele egy csoportba sorsolt Moldova, Észtország és Izrael nem lehetett ellenfél Norvégia számára, de mint kiderült, a története legnagyobb válságát élő Olaszország sem volt az. Az immár sorozatban a harmadik világbajnokságról is lemaradó olaszokat is oda-vissza verték Haalandék, az utolsó fordulóban egy 4–1-es kiütéssel vitték be a kegyelemdöfést Milánóban.

Európából Norvégián kívül csak Anglia kvalifikált hibátlan teljesítménnyel, 37 góljuknál (4,63/meccs) senki sem rúgott többet. Haaland egymaga 16-ot vágott, ezzel globális szinten is gólkirály lett és Robert Lewandowski 2018-as európai selejtezős rekordját is beállította. Minden mérkőzésen betalált, a Moldova elleni hazai, 11–1-es hengerlés során öt gólt szerzett. Ez a mérkőzés önmagában számos rekordot hozott: Haaland legeredményesebb válogatott fellépését, Norvégia történetének legnagyobb arányú tétmeccses győzelmét (csúcsbeállítás) és természetesen Moldova legsúlyosabb vereségét. 

Az áttörést hozó siker mögött egy modern, német és angol mintákra épülő taktikai rendszer áll, amelyet Solbakken a keret egyéni képességeire szabott. Az 58 éves szövetségi kapitány rugalmasan váltogat a 4–3–3-as és a 4–2–3–1-es formációk között, ám csapata játékának alapelvei a labda fázisaitól függetlenül állandóak. Védekezésben a norvégok agresszív, magasan meghúzott védelmi vonallal operálnak. A letámadást Haaland és Sörloth indítja meg, tudatosan lezárva a passzsávokat az ellenfél belső védői előtt. A korábbi évtizedek hosszú indításokra épülő, fizikális skandináv futballját felváltotta a rövid passzos labdajáratás. A csapat karmestere Ödegaard, aki a pálya közepén diktálja a tempót, visszalép a labdákért, és elosztja azokat a szélek felé. Miközben a bal oldalon Nusa robbanékonyságát és egy az egy elleni kreativitását használják a védelem megbontására, addig a jobb oldalon a szélső hátvéd Ryerson agresszíven lép be a belső folyosókba, túlterhelve az ellenfél védelmi zónáit. 

A labdaszerzést követő villámgyors vertikális kontrajáték Norvégia legnagyobb fegyvere. Ha az ellenfél fellazul, Nusa sebessége, Ödegaard zseniális mélységi passzai és Haaland megállíthatatlan sprintjei másodpercek alatt gólhelyzetet teremtenek. És a Manchester City ásza nincs egyedül. Ritka a modern futballban, hogy egy csapat két ekkora fizikumú, ám technikailag is képzett csatárt tudjon egyszerre pályára küldeni. Amíg Haaland magára vonja legalább két védő figyelmét, Sörloth tökéletesen használja ki a mögötte megnyíló területeket. 

A tökéletes szimbiózis: a rettegett Haaland–Sörloth duó

Norvégia azért tudott taktikailag is szintet lépni, mert a világ egyik leghatékonyabb támadópárosával rendelkezik. Számaik a nemzeti csapatban önmagukért beszélnek: Haaland 48 meccsen 55 gólnál tart, az Atlético Madrid támadója 67/26-nál, úgy is, hogy ő sokszor visszavont szerepkörben, vagy a szélekről indulva játszik.

Haaland (194 centiméter, 88 kilogramm) és Sörloth (193 cm, 90 kg) jelenléte valóságos fizikai terror az ellenfél védőinek. Amikor Solbakken kétcsatáros játékra vált, a rivális belső védői képtelenek megosztani a figyelmüket. Mivel Haaland mélységi beindulásai folyamatosan hátrálásra kényszerítik a védelmi vonalat, Sörloth pedig erőből megtartja a felpasszolt labdákat, a középpálya és a védelem között hatalmas üres területek keletkeznek. Ebbe a zónába lép be Ödegaard, akinek így van ideje és tere kiosztani a kulcspasszokat. Sörloth roppant hasznos és intelligens mezőnymunkával dolgozik társa alá. Képes visszalépni a labdákért hamis kilencesként, vagy akár a jobb szélre kihúzódva túlterhelni a szélső védőket, miközben Haaland középen érkezik a beadásokra.

Úgy fest, a norvég válogatott végleg megszabadult az örökös sikertelenségből fakadó, a korábbi generációkat megbénító pszichés tehertől is. Az olaszok elleni meccseken tagjai azt is bizonyították, hogy nyomás alatt sem esnek pánikba, képesek dominálni és kontrollálni a játékot. A rendszerszintű elitképzés világklasszis egyéniségeket termelt, a szakmai stáb pedig kiválóan működő játékos-kapcsolatokat teremtett, így a csapat 28 év után komoly tényezőként térhet vissza a világbajnoki elitbe. De azért vannak hiányosságai is.

Bár Solbakken szervezettebbé tette a hátországot, a védelem tengelye (Leo Östigard és Kristoffer Ajer) egyéni képességekben messze elmarad a támadósor szintjétől. Ha az ellenfél képes nyomást gyakorolni a belső védőkre a labdakihozataloknál, hajlamosak a veszélyes labdavesztésekre. Amikor a rivális teljesen visszaáll a saját kapuja elé, lezárja a területeket a kontrák előtt, és fizikálisan felveszi a harcot Sörlothékkal, a norvégok játéka egycsapásra meddővé válik. Ezt mutatta a Svájc elleni, 0–0-ra végződő márciusi felkészülési mérkőzésük is. A rendszer erősen függ a kulcsemberektől, Ödegaard vagy Haaland kiesése, vagy szoros emberfogással történő semlegesítése esetén a csapat kreativitása és gólveszélyessége drasztikusan visszaesik.

Álmaikban Amerika előre integet

Norvégia ugyan csillagos ötössel abszolválta a felvételit, de az igazi szintfelmérő maga a világbajnokság lesz. Solbakken csapata az egyik legerősebb csoportba került: a 2018-as világbajnok – és Katarban is döntős – Franciaország, a pályán Afrika-kupa győztes (de címétől utólag megfosztott) Szenegál és Irak mellé. Utóbbi ellen kötelező a győzelem, Szenegállal szemben az egyéni párharcok és a gyors átmenetek dönthetnek majd, míg Franciaország ellen jó eséllyel a reaktív, mélyebb védekezésből induló kontrajátékukra kell alapozniuk. Mivel a 12 kvartettből a nyolc legjobb harmadik helyezettje is továbbjut, a csoportkör nem jelenthet gondot, onnan pedig jósolhatatlan, meddig juthatnak Haalandék. A norvégok képesek rá, hogy egy meccsen bármelyik elitcsapatot meglepjék, de a vb-címre papíron legesélyesebb topválogatottak (leginkább a címvédő Argentína és az Európa-bajnok Spanyolország) ellen a strukturális védelmi hiányosságaik miatt azért nem lenne egyszerű dolguk. A nyolcaddöntő elérése máris norvég rekordbeállítás lenne; igaz jóval nagyobb fegyvertény, mint az 1938-as, 16 csapatos, végig egyenes kieséses rendszerben zajló torna első fordulója, ahol egyébként a végső győztes Olaszország csak a hosszabbításban múlta felül a skandinávokat.

(Forrás: fotball.no)

A negyeddöntő már szenzációszámba menne, de minden bizonnyal már a puszta jelenlétük is extázisba hozza a fjordok országát. A játékuk pedig az egész világot felvillanyozhatja; kevés csapatban van annyi fantázia és potenciál, mint a norvégokban, akiket sem az esélyesség terhe, sem a szürreális hazai elvárosok nem sújtanak. Ki kell használniuk, mert, ha nagyot mennek a negyedik vébéjükön, ez utóbbi áldásos körülményrendszer is egycsapásra megszűnik. Mondjuk ezt aligha bánnák.

Borítókép: Büntető-montázs