A Dortmund legnagyobb erősségével a Real Madrid tudott élni a BL-döntőben

Ahogyan a mérkőzést felvezető írásunkban taglaltuk, mindkét csapat örömmel lemond a labdatartásról és inkább mély védekezés után kíván kontraakciókat vezetni. Ebből fakadóan nagy kérdés volt, hogy melyik csapat „kényszerül” arra, hogy többet birtokolja a labdát. Nem meglepő módon ez a Real Madrid lett, amely a játékosállományát tekintve nagyságrendekkel a Dortmund előtt jár. A Dortmund kerete tele van olyan játékosokkal, akik azért kerültek hozzájuk, mert valamelyik, a BVB-nél jóval nagyobb költségvetésű klubnál létszámfelettivé váltak, a mostani kezdőből ilyen volt Jadon Sancho, Marcel Sabitzer, Emre Can, Mats Hummels, Ian Maatsen, míg a legértékesebb futballistájuk, Jude Bellingham játékjogát éppen a Realnak adták el egy évvel ezelőtt 130 millió euróért.

Megfojtotta a Real támadásépítéseit a BVB az első félidőben

A Real Madrid az építkezése első fázisát úgy kívánta megoldani, hogy a két belső védője, Antonio Rüdiger és Nacho Fernández mellé balra visszahúzódott a leginkább labdabiztos és egyben a progresszív passzokat legjobban kiosztó Toni Kroos. A két szélső védő, Daniel Carvajal és Ferland Mendy pedig rögtön magasabb pozíciókat vettek fel, a hatos poszton pedig Eduardo Camavinga és Federico Valverde kérte a labdákat. A Dortmund erre úgy reagált, hogy Niclas Füllkrug támadta le Nachót és olyan ívben ment felé, hogy a Camavinga felé irányuló passzsávot zárja. A 4–1–4–1-es dortmundi védekező felállásból a két belső középpályás feladata pedig az volt, hogy bizonyos jelekre elindítsák a presszinget: Marcel Sabitzer Kroos irányába, míg Julian Brandt Rüdigerre, különösen, ha ívelt passzt kapott éppen valamelyikük. A két támadó szélsőnek kellett követnie a Real két felhúzódó szélső védőjét. A középpályán ezáltal létszámfölényt tudott teremteni a Real, mert Emre Canra maradt Camavinga és Valverde, Can Camavinga felé lépett, Kevin Schlotterbeck pedig nem mert vagy Edin Terzic kérésére nem lépett ki a védelemből Valverdére, ezért az uruguay-i rendre szabadon maradt. Ezt azonban nem tudták kihasználni a spanyolok, mert Kroostól várták a társak a progresszív paszokat, de azzal, hogy Sabitzer a pálya közepe felé irányuló passzsávot zárta el Kroostól, így a német nem tudta megjátszani az üres embert, Valverdét, inkább felpasszolta sokszor Jude Bellinghamék felé a vonalak közé (azaz a középpályás- és a védővonal közé) a bal oldalra a labdát, ahol sok német védő volt.

Az első félidőben a Real Madrid a szokásos taktikáját hozta, a bal oldalt töltötték túl a támadóharmadban, itt helyezkedett rendre Rodrygo Goes, Vinícius Junior és Bellingham is. Ezáltal a Dortmund védekezése is erre tolódott, Jadon Sancho mélyen visszazárt, a Real üresen maradt jobb oldalára, hol Carvajal, hol Valverde futott be mélységből, vagy Vinícius futott el a kapu előtt és jött át az akció végén a jobb oldalra.

A Real teljesen veszélytelen volt az első félidőben ezzel a játékkal, két lövésük volt, aminek az összes xG értéke 0,07 volt és egyik sem talált kaput.

Pazar mélységi indítások a németektől

Ezzel szemben a Dortmund nagyon élt. Ahogyan a PSG ellen, most is visszahúzódtak, 15,5-ös PPDA mutatót hoztak, az első védekező interakciót átlagosan 40 méterre a kapujuktól tették meg. Ahogyan említettem fentebb, bizonyos jelekre indult csupán el a letámadás, azonban amikor a saját térfelükön szereztek labdát, vagy amikor a Real letámadta a védőiket, akkor azonnal érkezett vagy egy hosszú felpassz, vagy egy felívelt labda a támadók irányába, elsősorban a bal oldali félterületre. Négy óriási helyzete volt a Dortmundnak, abból három is a félpályáról, sőt volt, hogy a saját térfélről indított labdából adódott. Carvajal nem ért vissza, az ő helyén nyílt tér a dortmundi támadók előtt, de sem Karim Adeyemi, sem Füllkrug nem tudott élni az óriási gólszerzési esélyekkel.

A Dortmund a mérkőzés elején inkább vaktában ívelte fel madridi presszing esetén a labdákat, a 4–1-es építkezési formáció egyáltalán nem működött, ezért 10 perc után váltott Terzic. Onnantól Can a két belső védő közé visszalépve szervezett hátulról, míg Maatsen fellépett balhátvéd posztról baloldali hatosnak a visszahúzódó Sabitzer mellé, míg a jobbhátvéd, Julian Ryerson fellépett magasan Sancho mellé, így az angol a jobb oldali félterületből játszhatott és meg is forgatta egyszer-kétszer Mendyt és Kroost. Ebben a 3–2-es építkezésben, mind Schlotterbeck, mind Hummels, mind Maatsen számára olyan szögek nyíltak meg előrefelé irányuló passzokra, amit kihasználtak, ezekből alakultak ki az imént vázolt helyzetek a csatárok előtt.

Pontrúgásokból zilálta szét a Real a Dortmundot

A második félidőre változtatott Carlo Ancelotti, innentől kezdve Rodrygo sokkal többet tartózkodott a jobb oldalon, ezzel próbálta széthúzni a Dortmund védelmét. A klasszikus Real-játékot, miszerint a támadók kis területen, egymáshoz és a labdához közel helyezkedve mozogjanak, részben feladta. Az építkezések során pedig Kroos a két belső védő közé lépett vissza, ezáltal sokkal könnyebben tudta akár jobbra, akár balra indítani a Real akcióit. Camavinga magasabban helyezkedett a támadásépítések során, nem az volt a cél innentől, hogy rajta átmenjen a labda, hanem hogy a Dortmund védelmi és középpályás vonalai között tudja felvenni – már amikor eljut hozzá – azt. Ennek a célja az volt, hogy ne csak Bellingham legyen ebben a zónában és Canéknak döntést kelljen hozniuk, hogy kire figyeljenek jobban. Ezzel a változtatással könnyebben eljutottak a madridiak a támadóharmadba, de igazán veszélyesek pontrúgásokból voltak, amelyeket a kapu előtti jelenlétüknek köszönhetően harcoltak ki. Kroosnak két kiváló szabadrúgása is volt, de ezeket Kobel bravúrral hárította.

Rögzített szituációk után a Dortmund dolgozta ki a legtöbb várható gólmennyiséget az Opta számításai szerint a Bundesligában, a németek mégis veszélytelenek voltak ilyen módon, csupán kétszer jutottak el kósza próbálkozásig az ellen a Real Madrid ellen, amely ennek a levédekezésében a LaLigában nem számít a legjobbak közé.

Ezzel szemben éppen a spanyolok tündököltek a pontrúgások után ezen a meccsen és a végül győztes gólt eredményező találatot is egy szöglet után szerezték, ami nem a véletlen műve volt. 

Háromszor is megcsinálták ugyanazt a figurát, hogy Kroos a rövid oldalra tekerte a bal oldali szögletet és érkezett rá Nacho, illetve Carvajal. Azért furcsa ez, mert ha már egyszer megcsinálják, akkor sokkal jobban kellene erre figyelni a BVB-nek, a gólnál Carvajal Füllkrugot előzte meg, amikor ment a rövid oldal felé. Terzic csapata a német bajnokság utolsó harmadában van a levédekezett pontrúgásokat tekintve és ezúttal ez volt a döntő faktor, nem az, hogy ők a legjobbak ebben az ellenfél kapuja előtt, mert ez nem látszott.

Onnantól, hogy a Realnak megvolt az előny, a Dortmund kénytelen volt menni előre, támadásokat építeni, ami nagyon nem ízlett nekik, ráadásul terület nyílt mögöttük, amit Bellinghamék könyörtelenül kihasználtak. A 77. és a 83. perc között öt kapura lövésük volt a madridiaknak, éppen annyi, mint az első 57 percben összesen. Maatsen rossz passzára lecsapott Bellingham, kiugratta Viníciust, aki nem hibázott és lezárta a döntőt.





Az első félidőben a Dortmund eldönthette volna a finálét, de Thibault Courtois-nak és a balszerencsének köszönhetően nem tette meg, a második félidei madridi váltás és a kiváló pontrúgások pedig azt eredményezték, hogy a Real Madrid lett a 2023-2024-es kiírás győztese, ezzel a legutóbbi 11 szezonból hatszor ők diadalmaskodtak. Négy játékos vallhatja magát hatszoros BL-győztesnek: Carvajal, Luka Modric, Nacho és a bámulatos klubkarrierjét ezzel a mérkőzéssel befejező Kroos. Ancelotti pedig a Madridba való visszatérését követően a három szezonból kétszer elhódította a BL-serleget. Ez bámulatos teljesítmény mind a játékosoktól, mind a vezetőedzőtől.

Kiemelt fotó: Getty Images