Ki az igazán jó védekező játékos (a Premier League-ben) és ezt miként mérhetjük?

A Premier League-ben egyértelműen megfigyelhető volt az elmúlt bő öt évben, hogy azok a csapatok tudtak a bérkeretükhöz képest sokkal jobban teljesíteni, amelyek nagyon nagy mértékben alapoztak az adatelemzők megállapításaira a játékosok kiválasztásában, illetve a mérkőzések elemzésében egyaránt. Erre jó példa a Liverpool, a Brighton & Hove Albion és a Brentford is. Ezt látva egyre több csapat kezdte követni őket és ma már csupán azzal nem lehet jelentős versenyelőnyhöz jutni, hogy adatelemzést végez egy klub a PL-ben. Egyre fontosabb, hogy az egyesületek által használt modellek ahhoz igazodva legyenek beprogramozva, hogy tökéletesen mérjenek olyan szempontból, ami egy csapatnak a játéka, a stílusa. Ehhez kell igazodnia egy-egy modellnek, mert akkor tudja megmutatni, hogy jó vagy rossz irányba haladnak a dolgok a csapatnál.

Nem könnyű a védekezés hatékonyságát mérni

Ezeket a modelleket a klubok üzleti titokként kezelik, a nyilvánosságnak esélye sincs megismerni ezeket. Vannak azonban olyan cégek, elemzők, akik megosztják a méréseiket és ebből generálnak egy-egy modellt vagy elemzést. Ben Griffis a közelmúltban az X-en mutatott be egy, a védekezés minőségét jelző mutatószámot, a Defensive Action Value-t (továbbiakban: DAV), amit ő alkotott meg az Opta adatait felhasználva. Eseményalapú modellről van szó, tehát labdás momentumhoz kapcsolódik. Ebből jóval kevesebbet láthattunk eddig, hiszen sokkal könnyebb a támadófázisban végrehajtott akciókat mérni, ebből a típusból már nagyon sok verzió elterjedt. Védekezésben a szimpla adatalapú értékeken (labdaszerzés, szerelés, blokk, tisztázás) túl a komplexebbek közül a PPDA mutató egy olyan érték, amely méri, hogy hány passzt enged egy csapat az ellenfelének, addig, hogy először letámadná, nyomást helyezne rá. A markstats méri a védekezés átlagos magasságát, tehát, hogy az első védekező interakciót (labdaszerzés, szerelés, blokk, tisztázás) átlagosan a saját kapujától hány méterre teszi meg egy-egy csapat. Továbbá azt is mutatja, hogy egy csapat mennyire presszingel erőszakosan, hogy az ellenfelek a labdakihozatalaik hány százalékában építenek fel akciót (nem pedig előrevágják a labdát) ellenük a Premier League-ben, ez például az előző évadban a Liverpool ellen sikerült a legkisebb arányban a csapatoknak.

A DAV elsősorban a játékosok védekezésbeli hatékonyságát méri az imént említett védekező csapatmutatókkal szemben, tehát emiatt is egyedi modellről van szó. A DAV egyfajta inverze az expected threatnek (xT), vagyis várható veszély mutatónak és mondhatjuk azt is, hogy valamilyen szinten a kiinduló pontja. Mindkét modell esetében felosztják apró négyszögekre a pályát, és minden négyszögnek megvan a maga értéke (például a kapu közelében jóval magasabb ez az érték, mint a szélen és távolabbra a gólvonaltól). Támadásban tehát ha több kapuhoz közeli passzból alakul ki helyzet a végén, akkor az jóval értékesebb, mintha egy félpályánál történő felszabadítás után kerül a csatár helyzetbe. Az xT ezáltal jutalmazza a tudatosságot és azt, hogy folyamatosan egy csapat ott tud adogatni az ellenfél kapuja közelében, különösen ha a tizenhatoson belül. Az expected threat against (xTA) egyébiránt jól méri, hogy egy csapat ellen mennyire tudnak veszélyt kialakítani/veszélyes helyen adogatni az ellenfelek.

A saját csapat lövéseit és az ellenfélét is képes előre jelezni a mutató

A DAV nem csupán azért jelent újdonságot, mert játékosokra alkalmazható, hanem elsősorban azért, mert azt számszerűsíti, hogy hány lövést akadályozhatott meg a különféle védekező akcióival a mérkőzés (hosszú távon: szezon) során egy-egy futballista. Az alább látható hőtérkép megmutatja, hogy a pálya mely területein milyen esély mutatkozik arra, hogy 15 másodpercen belül lövéshez jut az ellenfél.

A modell minden védekező interakcióhoz hozzárendel egy, a DAV modellszámítással kalkulált értéket, attól függően, hogy a pálya mely részén történt a szerelés, a labdaszerzés, a felszabadítás vagy éppen egy passz blokkolása.

Mivel esemény alapú a modell, ezért csupán a közbeavatkozás helyét nézi (nem súlyozza aszerint, hogy mennyi volt nehéz ezt kivitelezni) és e szerint ad DAV-értéket neki.

(Forrás: Ben Griffis)

A 2023-2024-es Premier League idényről a DAV-modell alapján készített összegzés alapján a Brentford hatosa, Christian Nörgaard akadályozta meg a legtöbb lövést, közel 54-et és mindezt 373 interakció alatt érte el. Egy interakciójának a DAV értéke így 0,144 volt. Természetesen a lista élmezőnyében hatosok és belső védők találhatók, illetve néhány szélső védő, aki – értelemszerűen – közel helyezkedik a saját kapujához. Egy átlagos DAV értéke a belső védőknek magasabb, mert sokszor a tizenhatoson belül avatkoznak játékba, de kevesebbszer, mint egy hatos, aki pedig általában a 14-es zónában (16-os előtti 14 méteres terület). Nörgaard-t kevéssel lemaradva Joao Palhinha (52,76) követi, akinek a játékjogát a Fulhamtől a Bayern München vásárolta meg ezen a nyáron, 50 millió euró körüli értéken. Palhinha után egy másik Fulham játékos, az amerikai válogatott Antonee Robinson jön a sorban, aki a top10-ben az egyetlen szélső hátvéd. Az ő teljesítménye azért is kiemelendő, mert ő támadásban nagyon sokszor magasan helyezkedett és látszik is, hogy az átlagos DAV értéke csupán 0,125, viszont darabra ő az első (413). Két Everton játékos, James Tarkowski és az egészen zseniálisan teljesítő Jarred Braithwate követi őket. Az első öt helyezettet nézve is szépen kirajzolódik, hogy elsősorban azon csapatok játékosai tudnak az élre kerülni, amelyek javarészt a meccseiken védekeznek.

(Forrás: Ben Griffis)





Éppen ezért Griffis továbbfejlesztette ezt. Megfordította és megnézte, hogy az egyes helyeken végrehajtott védekező akcióból milyen valószínűséggel jut el lövésig a játékos csapata az ellentámadásból. Ezen a toplistán a felsőházi csapatok és az aktívan presszingelő együttesek legjobban letámadó játékosai szerepelnek. Az angol sajtóban presszingszörnynek titulált Conor Gallagher az első, akinek a védekező interakciói után várhatóan 22,25 lövést hajthatott végre a Chelsea. A második Ryan Christie (Bournemouth), aki az Andoni Iraola által megálmodott és a szezon második felére jól működő presszingben középen nagyon hatékony volt. Az intenzitásra építő Newcastle United középpályása, Bruno Guimaraes a harmadik (20,95). Rodri negyedik helyen végzett ezen a listán, de az első azok között, akik csak hatosként szerepeltek, ez abból adódik, hogy mennyire magasan játszott szinte meccsen, mert a City rendre a kapuja elé szegezte ellenfelét és így az ő közbeavatkozásai is közel voltak az ellenfél kapujához, azért abból nagyobb eséllyel jutottak lövéshez rövidesen a társak. A spanyolok klasszisát Bruno Fernandes (Manchester United), Joao Gomes (Wolverhampton) és a szintén parádés idényt futó Alexis Mac Allister követi. Jól látható, hogy a saját csapata lövéshez jutására felhasznált DAV-érték elsősorban a nyolcasos/tízesek védekezését tudja igazán jól mérni, egy csatárnak nagyon nehéz bekerülni itt a top20-ba. Ami érdekes, hogy Bukayo Sakának sikerült, de ő alapvetően a 4–4–2-es védekező felállásban középpályásként védekezett, amikor éppen nem emberezett (amikor viszont ezt tették, akkor jobb eséllyel is sikerült a szerelése, mert közel volt az ellenfélhez és éppen ezért van elöl) az Arsenal. Akit ki kell emelni, az Martin Ödegaard a 17. helyével, mert ő viszont a kilences mellett az első vonalban védekezett rendre és úgy tudott ennyi értéket összehozni. Ez egyébként Gallagherre is részben igaz, mert nála időnként előfordult, hogy második csatárként támadott le. Egy csatárnak jóval kevesebb esélye van bármilyen módon is a labdához jutni a védekező fázisban, mert a védelemben, pláne a kapussal kiegészülve emberfölényt igyekszik minden csapat kialakítani az első fázisban az építkezések során.

Kiemelt fotó: Getty Images