Cikkek
A marseille-i kegyetlen színház
Alig telt el pár hét az új idényből, Marseille-ben máris fejeket követeltek. A vezetőedző távozott, az elnök (egyelőre) maradt a helyén. A kaotikus történések mögött ismételten az OM ultrái sejlenek fel. Miközben bemutatjuk a legújabb botrányt, a XX. század színházi világának fenegyerekét, Antonin Artaud-t hívjuk segítségül, hogy megpróbáljuk megérteni, mi folyik Marseille-ben.
Barangolás az Özil Galériában
A Kayserispor elleni vereség után futótűzként terjedt a hír a közösségi médiában, hogy Mesut Özil és az Istanbul Basaksehir közös megegyezéssel szerződést bontottak. Ugyan a február eleji török sajtóhírek eddig nem nyertek megerősítést, nem számítana meglepetésnek, ha a 34 éves német világbajnok valóban befejezné pályafutását. Özil tehetségét korábban olyan futballnagyságok csodálták és méltatták, mint Joachim Löw, José Mourinho vagy Arsene Wenger. Megmozdulásait nézve a foci egy egyszerű játéknak tűnt, erre pedig csak a legnagyobbak képesek. Az egyszerűség mögött azonban egy bonyolult személyiség képe rajzolódik ki. Hogy ki is az a Mesut Özil, azt öt kép segítségével próbáljuk bemutatni, miközben egy eseménydús pályafutás pillanatai elevenednek meg az Özil Galéria falain.
Futballünnepre várva – Lehet-e Katar a boldogság oázisa?
November 20-án minden idők talán legtöbbet vitatott labdarúgó-világbajnoksága veszi kezdetét Katarban. A rendezés előkészítését övező számos botrányt csak tetézte az a levél, amit a FIFA a résztvevő válogatottak szövetségeinek küldött ki. A FIFA ebben arra kérte a csapatokat, hogy a világbajnokság ideje ne fogalmazzanak meg nyílt kritikát Katarral szemben, és kizárólag a játékkal foglalkozzanak. De mit is jelent a „csupán csak játék”? Lehetséges-e, hogy a világbajnokság kiszakítson bennünket a mindennapiságból? Tekinthetünk-e ünnepként egy olyan vébére, ahol megkérdőjelezhető az emberi jogok tiszteletben tartása? Hogyan válhat Katar a boldogság oázisává, ahol a labdarúgás esélyt kap arra, hogy megmutassa igazi arcát?
Folarin Balogun szezonrajtja a Stade Reimsnél: Ez már nem a kölyökpezsgő pukkanása
Folarin Balogun, az Arsenal kölcsönjátékosa remekül kezdte az idényt a leginkább pezsgőgyártásáról híres Reimsben. A fiatal támadó már hét találatnál jár a Ligue 1-ben, egy olyan csapat játékosaként, ahol az elsődleges cél továbbra is a kiesés elkerülése. Balogun már bizonyította, hogy készen áll a szintlépésre, az Arsenal azonban még nagy falatnak bizonyult a számára. Reimsben egy olyan edzőtől tanulhatott, aki Johan Cruyff tanítványa volt, és olyan környezetben játszhat, ahol a tehetség felülírja a rutint. Eddig úgy tűnik, a Stade Reims megfelelő hely számára, hogy emberként is tovább fejlődjön. A pályán és a pályán kívül egyaránt.
Nuno Tavares a Marseille-nál már most kulcsszereplő, de az Arsenalnál talán sosem lesz az
A közelmúlt azt bizonyítja, jó ómen, ha egy Arsenal-védőt Marseille-be küldenek kölcsönjátékra. William Saliba nagyszerű marseille-i szezon után betonozta be magát az Arsenal kezdőjébe, ezért hasonló reményekkel figyelik az „ágyúsok” szurkolói Nuno Tavares játékát is a Ligue 1-ben. A portugál balhátvéd több mutatóban is az OM legjobbja és hamar a szurkolók egyik kedvencévé vált. Miután az ukrán Olekszandr Zincsenko megmutatta, hogy milyen irányba halad az Arteta-terv, a kérdés az, hogy a látványos szezonrajtot produkáló Tavares milyen esélyekkel pályázhat a jövőben az észak-londoniak bal oldali védő posztjára.
Végre itt az új szezon, újra lehet szenvedni!
Augusztus első hétvégéjén ismét útjára indult a labda Európa legnagyobb bajnokságaiban. Spanyolország és Olaszország ugyan még várat magára, de az angol, német és francia pontvadászatban már maguk mögött tudhatják az első fordulót, ami egyben azt is jelenti, hogy a szurkolói életforma is újra teljes „pompájában” ragyogja be a mindennapokat. Ehhez pedig hozzátartozik az érzelmek szédítő kavalkádja, az örömittas pillanatoktól kezdve a kilátástalanság és szenvedés érzéséig. A Manchester United-szurkolók idénynyitó utáni fájdalmán keresztül próbáljuk megérteni, hogy miért lényegi része a szurkolóságnak a szenvedés, ami élvezetet is tud okozni.
Laurent Koscielny sallangmentes karrierjének története
Március végén jelentette be visszavonulását az 51-szeres francia válogatott védő, Laurent Koscielny. Pályafutása alatt háromszor hódította el az FA-kupát az Arsenallal, az észak-londoniaknál töltött kilenc éve alatt a klub legendájává vált, távozásának mikéntje miatt mégis sokan keserű szájízzel búcsúztak tőle. A franciaországi Tulle városkájából induló Koscielny szokatlan karrierutat járt be, döntései mögött mindig ott álltak a családtól áthagyományozott elvek: az elképesztő munkamorál és a folyamatos bizonyítani akarás. Ugyan pályafutása nem a legfényesebben ért véget, mégis példaként szolgálhat minden fiatal számára.
A győzelemmániás ember, aki azt hitte, elfelejtett élni – Bilardo, el doctor del fútbol (sorozatajánló)
A latin-amerikai HBO Max február végén tűzte műsorára négyrészes dokusorozatát, ami Carlos Bilardónak, az 1986-os világbajnok argentin futballválogatott szövetségi kapitányának a pályafutását eleveníti fel. A dél-amerikai edzőlegenda sokak szerint az őrült és a zseni határmezsgyéjén mozgott, többen támadták azzal, hogy kontrollőrült futballfilozófiája túlságosan is defenzív és romboló, mások a mai napig istenként tisztelik azért, amit Diego Maradonával karöltve ért el az argentin labdarúgás történetében. A Bilardo, el doctor del fútbol azonban nem csak a zöld gyepen megvívott csatákat, de Bilardo személyes oldalának vívódásait is bemutatja, ezzel pedig egy minden eddiginél átfogóbb képet kapunk a futball történetének egyik legvitatottabb alakjáról.
A lufi, ami nem tud kipukkadni – elmélkedés az FA-kupa mítoszáról
Idén januárban is szemtanúi lehettünk az angol labdarúgást érintő éves rituálénak: vita arról, hogy elveszítette-e varázsát az FA-kupa, vagy sem? A kupasorozat harmadik körében, amikor már a Premier League-csapatok is bekapcsolódnak a küzdelmekbe, a brit sportsajtóban elkerülhetetlen témaként bukkan fel az FA-kupát körülvevő mítosz létjogosultságának kérdése. Az egyik oldal az FA-kupa halálát hirdeti, a másik görcsösen kapaszkodik a legapróbb részletekbe is, amik a dicső múltat idézik. Végül is a Nottingham Forest tényleg kiejtette az Arsenalt. Mi azonban nem akarunk győztest hirdetni a kérdésben, még csak megfejteni sem igyekszünk a „magic” jelentését, csupán gondolkodásra invitálunk, mítoszról, sportról, kommunikációról, miközben utunkon Platón, Nietzsche, Popper és Barthes gondolatai kísérnek bennünket.
A végletek embere még mindig szórakoztat - Maradona: Áldott álom (sorozatajánló)
„Fekete vagyok vagy fehér, de sosem leszek szürke” – jegyezte meg egyszer önmagáról Diego Maradona. Az elhíresült mondás ugyan jól mutatja, hogy mennyiben volt (még a saját szemében is) a végletek embere az argentin futballzseni, de mint tudjuk, a valóság a legritkább esetben festhető meg csupán fekete vagy fehér színekkel. A labdarúgás történetének egyik legjobb játékosáról készült sorozat, az Amazon Prime-on megtekinthető Maradona: Áldott álom (Maradona: Sueno Bendito) pedig pontosan ezt igyekszik bizonyítani: Diego élete egy óriási színkavalkád szédítő fergetege volt, ahol még a legkisebbnek gondolt eseményekben is úgy el lehet merülni, mint egy Van Gogh-kép apró ecsetvonásainak szemlélésében.
Mintha Pelé és a többiek melletted énekelnék teli torokból a brazil himnuszt – Andrew Downie: The Greatest Show on Earth. The Inside Story of the Legendary 1970 World Cup
Brutális szereposztás, lélegzetelállító látványvilág és olyan jelenetek sora, melyekbe könnyen beleszédülhet az ember. Az 1970-es mexikói világbajnokságot sokan minden idők egyik legemlékezetesebb világtornájaként, a végső győztes brazil válogatottat pedig a futballtörténelem legjobb tizenegyeként tartják számon. Andrew Downie legújabb könyvében arra tesz kísérletet, hogy olyan közel hozza az olvasóhoz a focifolklór talán legfényesebb darabját, amennyire csak lehet, hogy a 32 mérkőzés szinte egyetlen mozzanatáról se maradjunk le. Ebből mindenki csak győztesen jöhet ki.