Vb-házigazdák főpróbája a Copán – felemás előjelekkel
A magyar idő szerint péntek hajnalban kezdődő Copa Americán a 2026-os világbajnokság mindhárom házigazdája részt vesz. Mivel az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó triónak nem kell vb-selejtezőt játszania, tulajdonképpen ezek lesznek az említett gárdák utolsó jelentős tétmérkőzései a két év múlva sorra kerülő torna előtt. Ennek megfelelően komolyan is veszik az együttesek a Copát – ám az előjelek nem mindenütt kedvezőek.
A három válogatott abból a szempontból más-más helyzetből indul neki a nyárnak, hogy amíg az amerikai együttes kispadján – egy bő féléves kényszerszünetet leszámítva – immár csaknem hat éve ül Gregg Berhalter, a mexikóiakat csak tavaly augusztus óta irányítja Jaime Lozano, Kanada pedig csupán néhány héttel a Copa előtt találta meg az ideálisnak vélt megoldást Jesse Marsch személyében.
Utóbbi, a korábban többek között Salzburgban, Lipcsében és Leedsben is dolgozó amerikai szakember mindenesetre egyből a mély vízbe ugrott (vagy inkább lökték), hiszen a kinevezése utáni első két mérkőzésen Hollandiával és Franciaországgal mérkőzött újdonsült csapata, ráadásul idegenben.
CIKKEINK A KANADAI FUTBALLRÓL:
• A semmiből a csúcsra tör a kanadai labdarúgás
• Mi áll a juharleveles sikerek hátterében?
Rotterdamban még nem alakultak jól a dolgok kanadai szempontból, hiszen Daviesék 4–0-ra kaptak ki a narancsmezesektől, három nappal később viszont már jóval biztatóbban teljesítettek, gól nélküli döntetlent értek el az Eb egyik legfőbb esélyesének tartott francia válogatott otthonában.
A Marsch-csapat következő feladata sem lesz könnyebb, hiszen legközelebb már a Copán lép pályára Kanada, méghozzá a nyitó meccsen, a másik 2022-es vb-döntős, Argentína ellen.
A szövetségi kapitány meglehetősen fiatal kerettel vág neki a tornának: a benevezett huszonhat játékos közül tizenkettő is 24 éves vagy fiatalabb, és a kanadai válogatottban léphet pályára a torna egyik legifjabb játékosa, a mindössze 18 éves védő, a Fulham akadémiáján nevelkedő Luc de Fourgerolles is. A másfél évvel ezelőtti vb-keretből mindössze tizenöten maradtak, és két olyan futballista, az egyaránt az MLS-ben szereplő Ali Ahmed és Jacen Russell-Rowe is meghívót kapott, akik még a júniusi felkészülési találkozókon sem szerepeltek. Kimaradt viszont – Marsch elmondása szerint „személyes okokból” – az az Ike Ugbo, aki tavasszal hét gólt szerzett az angol másodosztályú Sheffield Wednesday csapatában. A legnagyobb sztárok, Alphonso Davies, Jonathan David vagy Tajon Buchanan viszont ott lesznek a Copán, ám ha nem szeretnének a csoportkör után csomagolni, nem lesz könnyű dolguk, hiszen az argentinok mellett két másik dörzsölt dél-amerikai gárdával, Peruval és Chilével kell megküzdeniük a továbbjutásért.
A papírforma alapján valamivel könnyebb dolga lesz az Egyesült Államok csapatának, amely Uruguay mellett Panamával és Bolíviával került egy négyesbe. Ráadásul a másik két leendő vb-házigazdával ellentétben a Team USA-nél az állandóság az úr, hiszen Gregg Berhalter egy héthónapos átmeneti időszakot leszámítva 2018 decembere óta irányítja a válogatottat, így jól ismeri a játékosokat, és a futballisták is tudják, mire számíthatnak az egykori belső védőtől.
A Katarban a nyolcaddöntőig jutó csapat magja ráadásul együtt maradt, a vb-n szereplő valamennyi kulcsember ezúttal is ott van a keretben, csak az a Sergino Dest hiányzik, akinek a formája az elmúlt másfél évben jelentősen visszaesett.
A világbajnokság óta azért történt egy s más az amerikai csapattal – márciusban például harmadszor is megnyerték a CONCACAF Nemzetek Ligáját, júniusban pedig egy rövid, de annál izgalmasabb hullámvasútra ült fel a válogatott: előbb reménytelen játékkal kapott egy ötöst Kolumbiától (ez 2009 óta először fordult elő velük), majd jóval biztatóbb futballt bemutatva 1–1-es döntetlent játszott Brazília legjobbjai ellen.
Berhalter az első találkozó után még úgy nyilatkozott, csapata „nem tisztelte sem az ellenfelet, sem a labdarúgást”, négy nappal később viszont már jóval pozitívabban értékelte a gyorsan bekapott gól ellenére elért döntetlent: „Büszke vagyok rá, hogy felvettük a versenyt egy elképesztően tehetséges brazil válogatottal. Hátrányban sem törtünk meg, és gondot tudtunk okozni nekik. A csapatom kompakt volt és jól zártuk le a területeket, ennek kifejezetten örülök” – fogalmazott a kapitány, aki azért nem volt maradéktalanul elégedett. „Nem tudtunk győzni, márpedig az a célunk, hogy nyerjünk az ilyen képességű csapatok ellen is”.
Az utolsó felkészülési meccs után hosszabb elemzésben néztük meg, mire számíthatunk a Copán az amerikai együttestől szakmai szemmel, és lesz is alkalmuk a javításra, hiszen a csoportkörben Uruguayjal csapnak össze, az egyenes kieséses szakaszban pedig jó eséllyel találkoznak a brazil, argentin duó egyik tagjával – vagy egy világra szóló bravúr esetén akár mind a kettővel is összefuthatnak Giovanni Reynáék.
Mexikóban jóval kevésbé derülátó a hangulat, hiszen a válogatott az utóbbi időben meglehetősen messze került közelmúltbeli önmagától.
Az 1994 és 2018 között zsinórban hét világbajnokságon a nyolcaddöntőbe jutó (igaz, ott mindig kieső) zöld mezesek Katarban nem élték túl a csoportkört, és tavaly júliusban ugyan megnyerték az Arany-kupát, idén márciusban pedig bejutottak a CONCACAF Nemzetek Ligája döntőjébe, ám ott viszonylag simán kikaptak az Egyesült Államoktól. A csapat a tavaly november óta lejátszott nyolc mérkőzése közül csupán kettőt tudott megnyerni, így a tíz hónapja kinevezett szövetségi kapitánynak, Jaime Lozanónak az ellenfeleken kívül a mexikói közvélemény elvárásaival is meg kell küzdenie.
A Színész becenévre hallgató szakvezető, akit azért neveznek így, mert az édesapja és az édesanyja is ismert szappanopera-sztár volt annak idején, a kinevezését követően úgy fogalmazott: számára az a legfontosabb, hogy a játékosok érezzék, mit jelent viselni a mexikói válogatott mezét.
Nyilván a Copán is ezt várja a futballistáitól, akiknek azért a negatív hangok ellenére inkább előnyt, mint hátrányt jelenthet, hogy szinte hazai pályán játszhatnak az Egyesült Államokban, hiszen mindhárom csoportmérkőzésük helyszínén, Houstonban, Los Angelesben és Glendale-ben is rengeteg mexikói bevándorló él, így a lelátók minden bizonnyal zöldbe borulnak majd.
De az nagy kérdés, hogy mennyi örömben lesz részük, Mexikó ugyanis a vb-hez képest alaposan átalakult (a 26 Katarba utazó játékos közül csupán tizenketten lesznek ott a Copán) és megfiatalított kerettel érkezik a szomszédba. Hiába keressük majd a pályán Raúl Jiménezt, Andrés Guardadót, Héctor Herrerát és Hirving Lozanót – nélkülük pedig nem biztos, hogy (v)érmes reményei lehetnek az együttesnek. A közelmúlt nem ígér sok jót, a csapat ugyanis júniusban Uruguaytól 4–0-ra, Brazíliától pedig 3–2-re kapott ki.
A csoportkörben valamivel könnyebb feladatok várnak a Lozano-gárdára, hiszen Jamaicával, Venezuelával és Ecuadorral került egy négyesbe, ám a mexikóiaknak nem árt vigyázniuk, ha ugyanis nem nyerik meg a csoportot, könnyen lehet, hogy Argentínával találják szemben magukat a negyeddöntőben – ez a párosítás pedig az elmúlt évtizedek során ritkán hozott szerencsét a közép-amerikaiak számára.
CIKKAJÁNLÓ:
• ELŐZETES – Másodszor küzd tizenhat válogatott a dél-amerikai kontinens trónjáért
• Rekordok és legendák a Copa América történelméből
• Biztosan argentin fölényt hoz a Copa América – a kispadokon
• Hogyan lett a Copa América a világ első kontinenstornája?
• A Copa América legemlékezetesebb döntői
Szerző
