A Napoli sokkal több mint Maradona (könyvajánló)
Az olasz bajnokság (Serie A) 2022-2023-as idényét utcahosszal az SSC Napoli nyerte. A délolasz nagyváros csapata az 1987 és az 1990 után idén harmadik alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet. Az első két siker alkalmával még a legendás Diego Maradona is a csapatot erősítette, aki azóta is az egész város közkedvelt alakjának számít – már életében ikon lett Nápolyban. A harmadik bajnoki cím megihlette a Spíler Tv kommentátorát, hogy könyv formájában foglalja össze a kedvenc csapata eddigi történetét.
null
Az SSC Napoli harmadik olasz bajnoki címének alkalmából a Spíler Tv kommentátora, B. Varga Ákos megírta a Napoli – Sokkal több mint Maradona című könyvet, amely az Aposztróf Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerző nem rejtette véka alá, hogy futball-kommentátor létére nem tud teljes mértékben pártatlan lenni, a Napolit vallja a kedvenc csapatának. A rajongásának kialakulását részletesen elmeséli a könyvben, ráadásul különleges viszony is fűzi őt Nápolyhoz, mivel maga is élt a mindig nyüzsgő délolasz városban.
A Napoliról általában mindenkinek Diego Maradona jut az eszébe, aki már életében legenda státuszba emelkedett a helyiek körében. Az 1986-os világbajnok klasszist Argentínán kívül Nápolyban szeretik a legjobban, hiszen pályafutása legjobb éveiben, 1984 és 1991 között addig soha nem látott sikerekhez segítette a csapatot. Maradona vezetésével a Napoli többek között az első két olasz bajnoki címét nyerte, valamint bezsebelte első és eddigi egyetlen nemzetközi kupasikerét az UEFA-kupa elhódításával.
Mindezek mellett a könyv egy kis történelmi és társadalmi körképet is ad Olaszországról, visszatekint a labdarúgás kezdeti időszakára és áttekinti az egyes nagyobb déli csapatok eredményeit. Klasszikus délolasz csapatként a Napoli a legsikeresebb az országban, bár a Palermónak, a Barinak vagy éppen a Cataniának is akadtak szebb időszakai, rajta kívül csak a Cagliari lett olasz bajnok az 1969-1970-es idényben déli csapatként.
A játékosokon kívül a klubtulajdonosokat és az edzőket is megismerhetjük, valamint amellett sem ment el szó nélkül, hogy a helyi maffiának milyen beleszólása lehetett a labdarúgásba, akár a klub működésébe.
Története első bajnoki címe alkalmával a Napoli az 1986-1987-es szezonban a kétpontos rendszerben három egységgel előzte meg a Juventust, és már az utolsó előtti fordulóban bebiztosította az első helyét. Az Azúrkékek az idény során a hetedik körtől végig az élen álltak, és azt megelőzően sem voltak a harmadik helynél hátrébb egyszer sem. Ottavio Bianchi csapata mindössze három vereséget szenvedve ért fel a bajnoki trónra, amely mellé az Olasz Kupát is bezsebelve duplázott a dicsőséges szezonban.
Két bajnoki második helyezés és az 1989-es UEFA-kupa-győzelem után a Napoli az 1989-1990-es évadban az AC Milant nagy csatában megelőzve lett kétszeres bajnok. Az immár Alberto Bigon által irányított együttes végső sikeréhez az is kellett, hogy az Atalanta elleni félbeszakadt meccs két pontját a zöld asztalnál megkapja – a végelszámolásnál éppen két ponttal előzte meg a Rossonerit, amely sokáig vitatta a nápolyi bajnoki cím tisztaságát.
Varga felidézte a Napoli első két bajnoki sikerét követő visszaesését és a csapat alacsonyabb osztályú szereplését, valamint az azt követő feltámadást és a sorozatos második helyezéseket. A klub tulajdonjogait 2004-ben megvásárló filmproducer, Aurelio De Laurentiis egy terjedelmesebb fejezetet kapott, melyben részletesen bemutatásra kerül a megosztó személyiségű klubvezető hozzáállása és számos aggályos kijelentése.
A kötetben külön oldalak szólnak azokról a játékosok, akik nápolyi származásuk ellenére képtelenek voltak érvényesülni a helyi közeg nyomása alatt, és az ország más részében sokkal jobban szerepeltek. Megtudhatjuk, hogy Fabio Quagliarellának milyen zaklatásokkal kellett szembenéznie abban az időszakban, amikor a Napoli játékosa volt. Emellett arra is kitér, hogy a Partenopei egyes „árulói” (értsd: a Juventushoz igazolt futballisták) milyen fogadtatásban részesültek ellenfélként való visszatérésük alkalmával, és kiderül az is, miben különbözött egymástól például Dino Zoff vagy Gonzalo Higuaín esete.
A harmadik bajnoki cím alkalmával a Napoli tulajdonképpen végig tetemes előnnyel vezette a bajnokságot, és tavasszal már inkább csak az lehetett a kérdés, hogy melyik fordulóban biztosítja be matematikailag a bajnoki címet. A csapat végül az Udinese vendégeként elért 1–1-es döntetlennel hódította el a scudettót, miközben 850 kilométerrel odébb, a saját stadionjában telt ház gyűlt össze a siker kiszurkolására. A harmadik bajnoki címet Luciano Spalletti vezetésével hódították el, aki ezt követően lemondott a vezetőedzői posztról.
A nápolyi szurkolók szenvedélye abból a szempontból is különleges, hogy kevés olyan egymilliós város létezik, ahol csak egy profi csapat üzemel, és nincs megosztottság a szurkolók között. Csak Olaszországot tekintve a hasonló méretű városok közül Milánóban, Rómában, Torinóban vagy Genovában egyaránt legalább két magasan jegyzett csapat közül választhatnak a drukkerek.
„Amikor például Posillipóból utaztam a soccavói edzőközpontba, minden egyes nap megállítottak a szurkolók egy fotóra, egy kedves szóra… Minden egyes nap. Nagyon erős kapcsolatom alakult ki az évek során Nápoly városával. Valószínűleg látták bennem azt, hogy képes vagyok harcolni ezért a csapatért, ez pedig szimpatikus volt nekik a maguk mindennapi küzdelmeiben”
– mondta a Reggio Emilia-i, azaz északi származású Salvatore Bagni, az első bajnokcsapat középpályása a helyiekről.
Nápolyt lehet szeretni vagy utálni, bizonyára mindenkiből érzéseket vált ki, aki valaha járt a városban. A csapatról szóló magyar nyelvű könyv igyekszik megismertetni a helyi viszonyokat, s minél közelebb hozni hozzánk a nápolyi életstílust a labdarúgáson keresztül.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/azzurri.hu
Kiemelt kép: Aposztróf Kiadó